520/2018. NVB határozat - T. Cs. által benyújtott kifogás tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

520/2018. számú határozata

 

A Nemzeti Választási Bizottság T. Cs. (a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott kifogás tárgyában – 9 igen és 3 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság a kifogást érdemi vizsgálat után elutasítja.

A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2018. március 19-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A kifogás tartalma]

  1. Beadványozó 2018. március 14-én 17 óra 52 perckor elektronikus úton kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz, amelyben előadta, hogy a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség jelölő szervezet a 2018. évi országgyűlési képviselők általános választásának választási eljárásában jogellenes kampánytevékenységet folytatott és folytat azáltal, hogy olyan a Ve. 140. § a) pont és 144. § (1) bekezdése szerinti kampányeszköz, plakát kihelyezésére adott megbízást, amely célját és tartalmát tekintve jogsértő.
  2. A jogsértés eszközéül szolgáló plakát a Budapest VI. kerület Vörösmarty u. 56. szám alatti ház tűzfalán, a szomszédos 54. szám felé eső foghíj-telekre néző házfalon került elhelyezésre (a továbbiakban: plakát). Bizonyítékul a plakátról és a helyszínről fényképeket csatolt.
  3. Kifogásában előadja, hogy a plakát 2018. március 14-én 12 óra 00 perckor még a jelölt helyszínen látható volt, és tudomása szerint a kifogása benyújtásakor is, tehát a jogszabálysértés folytatólagosan áll fenn.
  4. Beadványozó kifogásában részletezi, hogy a plakát felirata („EGYÜTT BONTANÁK LE A HATÁRZÁRAT”) tényállítás, hiszen objektíven bizonyítható tartalma van. Álláspontja szerint e tényállítás valótlansága a plakát elhelyezését megelőzően és azóta közzétett sajtónyilatkozatok, továbbá a plakáton ábrázolt személyeket jelölő szervezetek programja alapján nyilvánvaló, azaz, hogy a plakáton ábrázolt személyek nem törekednek a határzár lebontására.
  5. E fenti állítás – azaz, hogy ezen jelöltek, illetve jelölő szervezetek nem kívánják lebontani a határzárat – bizonyítására Beadványozó az egyes jelölő szervezetek által tett nyilatkozatait idézi (összesen 10 nyilatkozat, forrásuk és internetes elérésük megjelölésével), amelyek alapján kétséget kizáróan bizonyított, hogy sem a Jobbik Magyarország, sem a Lehet Más a Politika, sem a Demokratikus Koalíció, sem pedig a Magyar Szocialista párt vagy azok  jelöltjei kifejezetten nem akarják lebontani a határzárat, hanem éppen ellenkezőleg, több ízben annak fenntartása mellett foglaltak állást.
  6. Beadványozó az általa előadott tényállás alapján, jogellenesnek tartja a plakát elhelyezését, mert a felirat valótlan tényállítást tartalmaz, amely megtéveszti a választópolgárokat, és így sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási alapelvét.
  7. Beadványozó megjelöli a Kúria Kvk.II.37.394/2015/2. számú döntését, amely alapján a kifejezésmód akár bántó, erőteljes hangnemű, kritikus tartalmú vélemények kifejezését is tartalmazhatja, ezzel is védve a kampány során különösen nagy terjedelmű véleménynyilvánítás szabadságának jogát, ugyanakkor álláspontja szerint a hamis tényállítások más megítélés alá esnek, mert „a bizonyíthatóan hamis tények önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt (Kúria Kvk.II.37.394/2015/2.)”. A választási eljárás szereplői megsértik a hivatkozott alapelvet, amennyiben valótlan tények állításával megkísérlik félrevezetni a választópolgárokat, és ezáltal politikai ellenfeleik választási esélyeit csökkentik. Ezen álláspontja megerősítésére hivatkozik a Kúria Kvk.IV.37.248.2006/2., Kvk.III.37.237/2006/2., Kvk.II.37.346/2015/3., KvK.II.37.345/2015/3., Kvk.IV.37.429/2010/6. és Kvk.III.37.211/2016/3.  számú döntéseire.
  8. A kampánytevékenység gyakorlásához való jog azonban csak akkor számíthat törvényes védelemre, ha az nem irányul a jog rendeltetésével össze nem egyeztethető célra, vagy nem sért más magasabb rendű jogi normát, állítja Beadványozó, hivatkozva a Kúria Kvk.IV.37/359/2014/2. és Kvk.I.37/394/2014/2. számú határozataira.
  9. Mindezekre figyelemmel kéri a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy

a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontja szerint állapítsa meg, hogy a bepanaszolt jelölő szervezet plakátja, valamint annak elhelyezésére adott megbízás, továbbá a plakát eltávolításának elmulasztása, valamint a plakát felhasználása kampányeszközként sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelvet, továbbá

a Ve. 218. § (2) bekezdés b) pontja szerint tiltsa el a bepanaszoltat a további jogsértéstől, továbbá

a Ve. 218. § (2) bekezdés d) pontja értelmében arányos bírságot szabjon ki a bepanaszolt jelölő szervezetre, tekintettel arra, hogy a plakát országosan nagy számban került elhelyezésre, így a kampány szabályainak kiterjedt és súlyos megsértésére került sor.

II.

  1. A Budapest 05. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság (a továbbiakba: OEVB) 2018. március 14-én a kifogást felterjesztette a Nemzeti Választási Bizottsághoz elbírálásra. A Nemzeti Választási Bizottság megjegyzi, hogy az OEVB a kifogás felterjesztésekor tévesen állapította meg a hatásköre és illetékessége hiányát tekintettel a Ve. 297. § (1) b) pontjában foglaltakra, amely szerint az országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottság dönt minden olyan kifogásról, amely kifejezetten az egyéni választókerületi választáshoz kapcsolódik, mivel a kifogás az OEVB illetékességében levő területen elhelyezett plakátokkal kapcsolatos. A Nemzeti Választási Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az OEVB az áttétellel szűkítette Beadványozó jogorvoslati joga érvényesítésének lehetőségét.

III.

[A Nemzeti Választási Bizottság döntése és jogi indokai]

  1. A kifogás nem alapos.
  2. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a kifogás arra irányul, hogy a kifogásolt kijelentés valótlan tényállítás, amely ezért sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjába foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás eljárási alapelvet.
  3. A választási eljárási alapelvek érintettségének vizsgálata során a Nemzeti Választási Bizottság az Alkotmánybíróságnak és a Kúriának azon korábbi döntéseire hivatkozik, melyeknek tárgya a véleménynyilvánítási szabadság kampánytevékenység során érvényesülő korlátai. Az AB döntéseiben a választási eljárás legfontosabb résztvevői, a jelöltek egymás közötti versengése kapcsán fogalmazta meg a véleménynyilvánítás szabadságának határaival kapcsolatos álláspontját. A Nemzeti Választási Bizottság jelen eljárásban azért tartja alkalmazhatónak ezeket az alapvetően az Alaptörvény és a Ve. szabályait értelmező döntéseket, mert az Alkotmánybíróság ezen döntéseiben a politikai vitákban megtehető kijelentésekről foglalt állást, amelyeket a választópolgári szavazatokért versengő, a választópolgárok támogatását elnyerni törekvő jelöltek, jelölő szervezetek képviselői fogalmaztak meg.
  4. Az AB 7/2014. (III. 7.) AB határozatában kifejtette, hogy „a közügyek szabad megvitatásához fontos társadalmi érdek fűződik” és e fontos társadalmi érdek érvényesülésének alaptörvényi összefüggéseit megragadva, hangsúlyozta: „az Alaptörvény megerősítette az alkotmánybírósági gyakorlatban kialakult azt az értelmezést, mely szerint a szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az egyéni önkifejezés, illetve a politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az Alaptörvényben megerősített kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a véleményszabadságnak az alapjogok körében elfoglalt kitüntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul érvényes.” (ABH 2014, 135, 143)
  5. A 31/2014. (X. 9.) AB határozatban az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy „[a] véleménynyilvánítás szabadsága tehát fokozottan érvényesül olyan értékítéletekkel kapcsolatban, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak.” (ABH 2014, 909, 914)
  6. A Nemzeti Választási Bizottság irányadónak tekinti továbbá az Alkotmánybíróság 5/2015. (II. 25.) AB határozatában kifejtett álláspontot is. Az Alkotmánybíróság ezen határozatában általános érvénnyel mondta ki, hogy „az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében elismert véleménynyilvánítási szabadság kiterjed a választási kampány során a jelöltek és a jelölő szervezetek által folytatott kampánytevékenységre.” Az AB hivatkozott döntésében rámutatott továbbá arra, hogy „[v]álasztási kampányban tipikusan a közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait. Ez mindenekelőtt annyit jelent, hogy az egymással versengő jelöltek igyekeznek előnyt szerezni, s ennek elérése érdekében nyíltan és akár kendőzetlenül is megnyilvánulhatnak.” (ABH 2015, 136, 141-142)
  7. Az Alkotmánybíróság 9/2015. (IV. 23.) AB határozatában a véleménynyilvánítás korlátjáról is rendelkezett, hangsúlyozva, hogy „az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel a véleménynyilvánítás szabadsága nem nyújt védelmet az olyan öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső, így a magán-, vagy családi élettel kapcsolatos közlésekkel szemben, amelyek kizárólag az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében (vagyis az emberi méltóság korlátozhatatlan magjának megsértése), a másik személy puszta megalázásában, vagy bántó és sértő kifejezések használatában nyilvánulnak meg”. (ABH 2015, 233, 240)
  8. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja kialakítása során figyelemmel volt a Kúria Knk.I.37.723/2016/3. számú határozatában tett megállapításokra is. A Kúria hivatkozott végzésében egyértelműen rögzítette, hogy míg az 5/2015. (II. 25.) AB és a 9/2015. (IV.23.) AB határozatok a közszereplők egymás közötti kontextusában rögzítette a véleménynyilvánítás szabadságának preferenciáját, a 7/2014. (III. 7.) AB határozat a politikai véleménynyilvánítás fokozott védelmét a közügyek egészére nézve mondta ki.
  9. A Kúria fenti határozata indokolásának [30] bekezdése rögzíti, hogy a véleménynyilvánítás/tényállítás elhatárolhatóságának kérdésében a fentiek alapján a Kúria sem tekinthet el az Alkotmánybíróság határozataitól. A Kúriának „[i]rányadónak kell tekintenie, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, és a véleménynyilvánítás szabadsága csak az öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső megnyilvánulásokkal szemben nem nyújt védelmet (…)”.
  10. A Kúria hivatkozott határozata indokolásának [31] bekezdése rögzíti továbbá, hogy „[a] véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is ellehetetlenülne.” (36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 230., 7/2014. (III.7.) AB határozat [49] pont, 5/2015. (II.25.) AB határozat [27] pont). A véleménynyilvánítási szabadságnak a választási eljárásban az Alkotmánybíróság általi értelmezése azzal a következménnyel jár, hogy amennyiben a választási eljárás során az értékítélet a közügyek vitatásának körén belül marad, tartalmára nézve nem végezhető el a kérelmező által hivatkozott bizonyíthatósági teszt (az a közlés, amelynek valósága vagy valótlansága bizonyítható az tény, amelynek valóságtartalma nem bizonyítható, az vélemény), nem kerülhet sor tényállítás helyes vagy helytelen voltának vizsgálatára.”
  11. A Kúria az idézett határozatában arra is rámutat, hogy a kifogásolt politikai vélemény kapcsán „az AB határozatok alapján nem vizsgálható érdemben, hogy kifogásolt közlés egészében vagy részben tényállításnak minősül-e, amennyiben igen, megalapozott tényállítás-e.” (Indokolás [33])
  12. A Nemzeti Választási Bizottság indokoltnak tartja megjegyezni, hogy a fentiekben idézett, népszavazási ügyben hozott kúriai döntés megállapításait irányadónak tartja jelen ügyben is, mivel a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) speciális szabályainak alkalmazására csak akkor kerül sor, ha eltéréseket tartalmaznak a Ve. általános részéhez képest. A népszavazás eljárási alapelveire, a kampánytevékenységre és a kampányeszközökre a Ve.-hez képest az Nsztv. nem tartalmaz releváns eltérő rendelkezéseket.
  13. A Nemzeti Választási Bizottság a fentiek alapján megállapítja, hogy a vitatott tényállítás a közügyekben, nevezetesen a 2018. évi országgyűlési képviselők általános választásával összefüggésben tett kijelentés, amely ezáltal a közügyek szabad vitatásával áll összefüggésben. A plakát tartalma ezért a véleménynyilvánítás szabadsága nyújtotta, a fentiekben rögzített alkotmánybírósági és kúriai döntésekben részletezett, magasabb szintű védelmet élvezi. A kijelentés tartalma a bepanaszolt jelölő szervezet politikai véleménye, mellyel a választókerületi választópolgárokat szólítja meg, az ő figyelmüket kívánja felhívni a mandátumszerzésért vívott politikai küzdelemben.
  14. A politikai véleményt formálni kívánó közlés természeténél fogva a választópolgárok választói akaratának befolyásolását, döntési lehetőségei elősegítését célozza. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti továbbá, hogy a fenti politikai vélemény vitatására és cáfolatára a kifogásban megnevezett jelölő szervezeteknek és jelölteknek a választási kampány során minden lehetősége adott.
  15. A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kifogásolt mondat nem sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott eljárási alapelveket, nincs helye a jogszabálysértés ténye megállapításának, a jogsértő eltiltásának illetve bírság kiszabásának.
  16. A Nemzeti Választási Bizottság a fentiekben rögzített indok alapján – a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontjára hivatkozva – a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően határozott.

IV.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontján, 223. § (3) bekezdésén, 231. § (4) bekezdésén, és (5) bekezdés a) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1), (2) és (5) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2018. március 16.

 

 

                                                                                          Prof. Dr. Patyi András

                                                                                  a Nemzeti Választási Bizottság

                                                                                                       elnöke