Pócsik Árpád

     1943.06.27 –én születtem Makón. Apám Pócsik Sándor erdélyi székely bevándorló, kőműves mester 1942 –ben kötött házasságot anyámmal (szül. Hős Matilddal). Házasságukból több gyermek nem született, mivel apám 11 hónapos koromban – 1944. májusában – ismét bevonult és a II. világháború forgatagából nem tért vissza …
     Nem ismerhettem, csak fényképét és szerető, nekem írt leveleit, melyek enyhítették elviselni hiányát!
     Nagyon szegények voltunk, de a szeretetből és gondoskodásból nem szenvedtem hiányt sosem.
     Általános és középiskoláim szülővárosomban végeztem. További tanulmányaimat – elsősorban anyagi okokból – katonai főiskolán folytattam! A Szolnoki Repülőtiszti Iskolára jelentkeztem, melyet 1963 –ban elvégezvén repülő hadnaggyá avattak.
     Beosztott repülő tisztként Taszáron, majd 1965 –től Pápán szolgáltam. 1975-78. között elvégeztem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem repülő parancsnoki szakát, melyet követően a pápai repülőezred egyik parancsnok helyettese lettem. Tíz évig láttam el ezt a beosztást, melyet követően 1989 –től a Nemzeti Légierő Vezetési Központ parancsnokává neveztek ki Veszprémbe. E beosztásból kerültem nyugállományba 1998 –ban ezredesi rendfokozatban.
     Szolgálatom végső elismeréséül Göncz Árpád Köztársasági Elnök Úr - a katonáknak adható legmagasabb elismeréssel - a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntetett ki!
     Két házasságot kötöttem: 1968 –ban Patthy Veronikával, majd 1980 –ban Horváth Erzsébettel. Vele neveljük kislányunkat Zsófit, aki most 7 éves.
     Származásom, életutam, szabadságvágyam okán a liberális értékeknek számomra nincs alternatívája.

Pócsik Árpád