A Nemzeti Választási Bizottság
101/2019. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság dr. Tóth Bertalan, a Magyar Szocialista Párt és a Párbeszéd Magyarországért Párt közös listájának jelöltje (7626 Pécs, Ady Endre u. 39., 3a., a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott kifogás tárgyában – 11 igen és 6 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a kifogást elutasítja.
A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2019. május 13-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A kifogás tartalma]
[1] Beadványozó 2019. május 7-én 15 óra 57 perckor elektronikus úton kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés e) pontjának és 153. § (1) bekezdésének megsértése miatt.
[2] Kifogásában előadta, 2019. május 6-án a Nemzeti Választási Iroda részére a Ve. 153. § (1) bekezdés a) pontja alapján, a névjegyzékből történő adatszolgáltatásra irányuló kérelmet terjesztett elő, mely a szavazóköri névjegyzékben szereplő választópolgárok nevét és lakcímét tartalmazó adatok igénylésére irányult. Ebben előadta, hogy az igénylést, mint a Magyar Szocialista Párt és a Párbeszéd Magyarországért Párt jelölő szervezetek által az Európai Parlament tagjainak 2019. évi választásán állított lista első helyén szereplő jelölti minőségében nyújtotta be. Az igénylése mellékleteként 149.000 Ft adatszolgáltatási díjnak a Nemzeti Választási Iroda pénzforgalmi számlaszámára való megfizetését igazoló bizonylatot is küldött. Ezzel álláspontja szerint a névjegyzékből való adatszolgáltatással összefüggő valamennyi törvényi feltételt teljesítette.
[3] Előadta továbbá, hogy a Nemzeti Választási Iroda munkatársa 2019. május 7-én elektronikus levelében arról tájékoztatta, hogy bár az igazolt adatszolgáltatási díj megfizetését megerősítik, azonban a Nemzeti Választási Iroda álláspontja szerint további 2.980.000 Ft díj megfizetése szükséges ahhoz, hogy az igénylést teljesíteni tudják. Rögzíti, az igénylése teljesítését elutasító válasz indokolást egyebekben nem tartalmazott.
[4] Idézi a Ve. 153. § (1) bekezdés a) pontját, és a Ve. 154. §-ának rendelkezését és kifejti, annak ellenére, hogy az adatszolgáltatás iránti igényét nem egy jelölő szervezet nevében, hanem kifejezetten képviselőjelöltként nyújtotta be, az adatszolgáltatási díjat is maga teljesítette, mégis a Nemzeti Választási Iroda láthatóan, erre való hivatkozás és indok nélkül úgy kezelte igénylését, hogy azt a jelölő szervezet nevében nyújtotta be.
[5] Véleménye szerint a Nemzeti Választási Iroda jogértelmezése arra a megszorító eredményre vezet, hogy az Európai Parlament tagjainak választási eljárása során a névjegyzékből való adatszolgáltatást kizárólag a Ve. 153. § (1) bekezdés b) pontja alapján a jelölő szervezetek igényelhetnek, noha erre való utalást a Ve. különös rendelkezései sem tartalmaznak. Álláspontja szerint a jogalkotó az Európai Parlament tagjainak választásán is lehetővé tette a jelölt számára a névjegyzékből való adatszolgáltatás iránti igénylés jogát, hiszen ezen eljárás során is alkalmazni kell a Ve. 153. § (1) bekezdés a) pontját. Kifejti, hogy az NVI-nek nincs mérlegelési joga, a konkrét rendelkezés rendeltetése az, hogy ellenőrizze, hogy az összeget befizették-e vagy sem. Tekintettel arra, hogy a kérelmet jelöltként nyújtotta be, így rá a jelöltek által megfizetendő rendelkezések vonatkoznak. A Nemzeti Választási Iroda kifejtett tevékenysége ezért Beadványozó szerint a Ve. 2. § (2) bekezdés e) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét is sérti.
[6] Hivatkozik még a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényhez kiadott kommentárra, amely szerint „[a] jelölt (akár jelölő szervezet jelöltje, akár független jelölt, akár egyéni választókerületi, akár listán állított jelölt) azon választókerület szavazókörei választópolgárainak név- és lakcímadatait kaphatja meg, amelyben jelöltként nyilvántartásba vették. Az adatszolgáltatást a jelöltet nyilvántartásba vevő választási bizottság mellett működő választási irodától lehet kérni". Mivel az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003. évi CXIII. törvény 2. § (2) bekezdése értelmében jelen választás során Magyarország területe képezi azon választókerületet, melynek vonatkozásában ő listás jelölt, ezért álláspontja szerint „törvény adta jogomat korlátozza a Nemzeti Választási Iroda azon döntése, miszerint nem élhetek igényléssel adatszolgáltatás iránt a központi névjegyzékből, kizárólag a jelölő szervezetre vonatkozó feltételek teljesítése esetén”.
[7] Mindezért kérte a hivatkozott jogsértések megállapítását és a Nemzeti Választási Iroda eltiltását a további jogsértéstől.
[A Nemzeti Választási Bizottság döntése és jogi indokai]
[8] A Nemzeti Választási Bizottságnak a kifogás alapján abban kellett döntést hoznia, hogy a Nemzeti Választási Iroda tevékenysége megsértette-e a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontját és a 153. § (1) bekezdés a) pontját.
[9] A Bizottság a kifogás és a Nemzeti Választási Iroda kifogással kapcsolatban ismertetett álláspontja alapján az alábbiakat állapította meg.
[10] A Nemzeti Választási Iroda 2019. március 6-án a választások hivatalos honlapján a ’http://www.valasztas.hu/nevjegyzeki-adatok-igenylese’ aloldalon tett közzé részletes tájékoztatót a névjegyzéki adatigényléssel kapcsolatos teendőkről a jelölő szervezetek részére. A tájékoztatóból egyértelműen kiderül a Nemzeti Választási Iroda által következetesen, a 2014. évi általános választások óta képviselt azon jogi álláspont, hogy az Európai Parlament tagjainak választásán a névjegyzéki adatszolgáltatás teljesítésének jogalapja a Ve. 153. § (1) bekezdés b) pontja, annak igénylésére kizárólag a jogerős listát állító jelölő szervezet jogosult, amelynek vitatása eddig nem merült fel egy jelölő szervezet részéről sem. Az NVI a jelölő szervezetekkel az eljárás során folyamatosan kapcsolatot tart, ennek során munkatársai az időben következő eljárási cselekményekről rendszeresen szóban is tájékoztatást adnak.
[11] A Bizottság megítélése szerint Beadványozónak, aki a Magyar Szocialista Párt jelölő szervezet képviseletére jogosult személy jelen választási eljárásban, már az adatszolgáltatási kérelme benyújtása előtt tisztában kellett lennie az NVI kérdésben elfoglalt jogi álláspontjával, mely szerint az Európai Parlament tagjainak választásán, mint tisztán listás választáson névjegyzéki adat jogszerűen csak a jelölő szervezet részére adható ki. Mivel a jelölő szervezet a fenti jogi álláspontot korábban nem vitatta, az adatszolgáltatási kérés befogadása során az NVI okkal feltételezhette, hogy Beadványozó tévedés folytán jelölt meg eltérő jogszabályhelyet, továbbá fizetett meg alacsonyabb összegű díjat.
[12] Az NVI a kifogásolt ügyben is telefonon, illetve elektronikus úton tartotta a kapcsolatot a jelölő szervezet munkatársaival, adott nekik tájékoztatást több ízben az adatigénylés folyamatáról, az adatszolgáltatási díj teljesítéséről. Az NVI jelezte, hogy – a kifogásban nem hivatkozottan – az adatszolgáltatás teljesítésének meggyorsítása érdekében kereste meg telefonon munkatársa a jelölő szervezetet, arról tájékoztatva, hogy a díjfizetés kiegészítése szükséges, és hogy ennek mértéke és egyéb szabályai a honlapon fel vannak tüntetve. A többszöri telefonos egyeztetés során a jelölő szervezet munkatársai egyszer sem jelezték a jogi álláspontok különbözőségét, arra hívták fel az Irodát, hogy írásban is közölje a szükséges befizetés pontos mértékét, amelynek végül a kifogásban hivatkozott elektronikus levélben eleget tett.
[13] Beadványozó, illetve a jelölő szervezet munkatársai ezt követően további tájékoztatást nem kértek, nem adtak, az NVI-től eltérő jogi álláspontjukat az NVI-vel nem közölték. Képviselőjelölt tudatos eljárása és jogi álláspontja az NVI számára csak a kifogásból derült ki.
[14] A Nemzeti Választási Bizottság leszögezi, a nyilvános tájékoztató 2019. március 6-ai közzététele óta számos alkalommal vitathatta volna a jelölő szervezet a névjegyzéki adatszolgáltatás módját, és ebben az esetben kifogásolhatná alappal, hogy kérelmét külön „hivatkozás és indok nélkül” kezelte a megjelölt módon a Nemzeti Választási Iroda. Ezen túl az is figyelembe veendő, hogy az ügy két szereplője közül a jelölő szervezetnek volt egyértelmű tudomása arról, hogy közte és az NVI között a névjegyzéki adatszolgáltatással kapcsolatban jogértelmezési különbség van, de ennek nyilvánvalóvá tétele és feloldása érdekében semmit nem tett. Mindezek alapján az NVI eljárása a jóhiszeműség követelményének mindenben megfelelt, ezért a kifogás a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának megsértésére vonatkozóan nem alapos.
[15] A Bizottság a továbbiakban a kifogásnak a Ve. 153. § (1) bekezdés a) pontjának megsértésére vonatkozó állítását vizsgálta, mellyel összefüggésben az alábbiakat rögzíti. A névjegyzékben szereplő választópolgári adatoknak a jelöltek, jelölő szervezetek részére kampánycélú felhasználásra történő kiadásának szabályozása mintegy negyedszázados múltra tekint vissza a magyar választási eljárásban. Az 1994-ben az országgyűlési és az önkormányzati választások vonatkozásában törvényben rögzített adatszolgáltatás lehetősége kezdettől a jelöltek és a jelölő szervezetek vonatkozásában is fennállt és annak feltétele volt a díjfizetés. A díjak tekintetében a kezdeti szabályozás, majd a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény sem tett különbséget a jelöltek, illetve a jelölő szervezetek által fizetendő díjak között; az adatszolgáltatás kapcsán az azonos feltételek melletti teljesítést rögzítette valamennyi jelölt és jelölő szervezet számára [45. § (1) és (2) bekezdés]. A díjfizetés mértékét meghatározó miniszteri rendelet [10/1998. (II. 20.) BM rendelet] az igényelt adatok tételszáma, terjedelme, csoportosításának módja, valamint az adathordozó jellege alapján állapította meg a fizetendő szolgáltatási díjat függetlenül attól, hogy az igénylés jelölttől, vagy jelölő szervezettől származott-e.
[16] Az új Ve. újraszabályozta a névjegyzéki adatszolgáltatást. A névjegyzéki adatok kiadására vonatkozó szabályok az általános részben találhatóak, tehát speciális, az egyes választástípusokra vonatkozó külön szabályozás, eltérés hiányában a 153-155. § rendelkezéseit kell alkalmazni valamennyi választás, így az európai parlamenti választás esetében is. A Ve. megkülönbözteti a jelölt kérésére „az érintett választókerületre”, illetve „a listát állító jelölő szervezet kérésére” a „megjelölt választókerületekre” vonatkozó adatigénylést. Az igénylés teljesítésének feltétele, hogy a jelölt, illetve a lista nyilvántartásba vételére vonatkozó választási bizottsági határozat jogerőre emelkedjen. A Ve. tehát szűkítette az adatszolgáltatás igénylésére jogosult szervezetek körét, hiszen nem az összes jelölő szervezet, hanem csak a listát állítók vonatkozásában teszi ezt lehetővé. További változás, hogy az adatszolgáltatási díj tekintetében már különbséget tesz a törvény az igénylő vonatkozásában. A különbségtétel azonban nem pusztán az igénylő személyén alapul, hanem összefügg az érintett választópolgári adatok körével, mennyiségével.
[17] A két igénylőtípus különbsége legplasztikusabban a vegyes választási rendszerekben mutatkozik meg. A jelölt az „érintett választókerületre”, – azaz amelyikben jelöltként indul – jogosult a névjegyzéki adatszolgáltatásra a mindenkori minimálbérnek megfelelő díj ellenében. A listát állító jelölőszervezet viszont ennek a sokszorosát köteles fizetni, nevezetesen, ahány képviselő a listás választókerületben megválasztható. Míg tehát például egy 10 000 és 25 000 közötti lakosságszámú, vegyes választási rendszerű település esetében egy egyéni választókerületre vonatkozó névjegyzéki adatszolgáltatás ára jelenleg 149 000 forint, a három mandátumot biztosító, az egész települést átfogó listás választókerületre vonatkozóan a díj az egyéni választókerületi háromszorosa, azaz 447 000 forint. Egy jelölt tehát egy szűkebb területre vonatkozó, kevesebb adatot tartalmazó szolgáltatásért kevesebbet is fizet, mint egy jelölő szervezet, amely esetében a listás választókerületbe tartozó választópolgárok adatmennyisége is jóval nagyobb.
[18] A Ve. 153. § b) pontjából, valamint a 154. § (2) bekezdéséből ugyanakkor az is következik, hogy ha a jelölő szervezet nem az egész listás választókerületre vonatkozóan, hanem csak az egyéni választókerületek egy részére vonatkozóan kéri az adatszolgáltatást, akkor is a listán megszerezhető mandátumok száma alapján számított díjat fizeti, akár kevesebb ez, mint az érintett egyéni választókerületek száma, akár több. A szabályozás logikája alapján tehát a listát állító jelölő szervezeteknek az éri meg jobban, ha az adatszolgáltatást nem az egyéni választókerületek egy részére, hanem az ezeket is magába foglaló listás választókerületre kérik.
[19] A szintén vegyes rendszerű országgyűlési választás esetében is egy egyéni választókerületi jelölt 149 000 forintért megkaphatja az indulásának helye szerinti választókerületi névjegyzék adatait, míg a listát állító jelölő szervezetek a listás választókerületre, azaz az egész országra vonatkozóan kaphatják meg a névjegyzéki adatokat a minimálbér kilencvenháromszorosáért, mivel ennyi képviselőt választanak listáról. Egy jelölt így átlagosan 70-80 000 választópolgár adatához jut hozzá, míg egy listát állító párt a választókerületi névjegyzékben szereplő összes, vagyis csaknem 8 millió magyar választópolgár adatát kapja meg.
[20] Két választástípusunk – a nemzetiségekre vonatkozó választásokat ezúttal nem ideértve – azonban tisztán listás, azokhoz nem kapcsolódnak egyéni választókerületek. A megyei közgyűlések tagjainak, valamint az európai parlamenti képviselőknek a megválasztására listás módszer alapján kerül sor. Előbbi esetében pártok és egyesületek állíthatnak listát, utóbbi esetében csak pártok a Ve. 3. § 3. pontja szerint. E két esetben a névjegyzéki adatszolgáltatás szabályozásának a vegyes választási rendszerben alkalmazott kétféle iránya nem értelmezhető, tekintve, hogy ezekben nincs egyéni választókerület. A szabályozás fentiekben kifejtett logikája szerint a Ve. 153. § (1) bekezdés a) pontja csak az egyéni választókerületi jelöltekre vonatkozik, b) pontja pedig csak a listát állító jelölő szervezetekre. Ezt a dichotómiát megtartja, illetve erősíti a 154. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 155. § (2) bekezdésében az adatok megsemmisítésére vonatkozó kötelezetti csoportok – jelölt, jelölő szervezet – külön említése.
[21] Mindemellett a listás választások során a jelölti funkció egészen más tartalmat is hordoz, mint az egyéni választókerületi választás során. A Ve.-nek az európai parlamenti képviselők választására vonatkozó 338. § (3) bekezdése szerint a lista ajánlására is a Ve. általános részének a jelölt ajánlására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ve. 120. és 121. §-aira figyelemmel listát ajánlani ajánlóíven lehet, az ajánlóíven a választás típusa mellett a jelölő szervezet neve kerül feltüntetésre, az ajánlóíven nem szerepelnek a jelöltek nevei, kizárólag a jelölő szervezet nevének ismeretében kerül sor az ajánlásra. A Ve. 124. §-a megfelelő alkalmazása alapján a listát az ajánlóívek átadásával kell bejelenteni a nyilvántartásba vételére illetékes NVB-nél. A Ve. 125. § szerint az NVI az ajánlásokat ellenőrzi, amelyre a 127. § szerint a bejelentéstől számított három napon belül kerül sor, és az ellenőrzés eredményéről a lista nyilvántartásba vételére illetékes NVB, és kérelemre a jelölő szervezet, de nem a jelöltek kapnak tájékoztatást.
[22] A Ve. 129. §-a szerint a bejelentett listának tartalmaznia kell a listán állított valamennyi jelölt nevét, személyi azonosítóját, lakcímét stb. Az a tény, hogy a lista kerül bejelentésre és csak a bejelentés kelléke a jelöltek megnevezése, vagyis elsődlegesen nem jelöltek bejelentésére kerül sor, megmutatkozik a listán állítható jelöltek számára és a jelölt nevével kapcsolatos kérelmek megtételének határidejére vonatkozó rendelkezésekből is.
[23] A fentiek alapján tehát a jelöltek léte szükségszerű a listaállítás esetén, ugyanakkor a listaállítás másik feltétele, a választópolgári támogatás megszerzése anélkül teljesülhet, hogy a jelölteknek akárcsak egy szűkebb köréről a választópolgárok hivatalosan is tájékoztatást kapnának.
[24] A Ve. 153. §-a feltételként követeli meg a jelölt, illetve a jelölő szervezet Ve. 132. §-a szerinti jogerős nyilvántartásba vételét. Az egyéni jelöltek esetében egyértelmű, hogy kizárólag egy természetes személy nyilvántartásba vételéről van szó a megfelelő számú ajánlások alapján. A lista esetében elsősorban nem az azon szereplő természetes személy jelölteknek, hanem magának a listának a nyilvántartásba vételéről van szó, amelyen természetes személy jelöltek szerepelnek. Ennek felel meg az NVB jelen választási eljárásban meghozott, listákat nyilvántartásba vevő határozatainak szövegezése is: „[a] Nemzeti Választási Bizottság a … jelölő szervezet által – az Európai Parlament tagjainak 2019. évi választásán – állított listát nyilvántartásba veszi. A Nemzeti Választási Bizottság a listán szereplő jelölteket és sorrendjüket jelen határozat melléklete szerint állapítja meg.”
[25] Amennyiben a bejelentett lista egyébként megfelel a jogszabályi előírásoknak, akkor a Ve. 132. §-a alapján azt nyilvántartásba kell venni, ha pedig a bejelentés nem felelt meg a törvényi követelményeknek, a Ve. 133. § szerint az NVB visszautasítja a lista nyilvántartásba vételét. A Ve. 133. §-ából fakad az NVI-nek a bejelentett jelöltek ellenőrzésére vonatkozó kötelezettsége is, mert így a jelöltek személyében rejlő, a lista nyilvántartásba vételét akadályozó tényezők hatása kiküszöbölhető, és a lista nyilvántartásba vétele biztosítható. Ha a lista bejelentése szabályszerű, de a jelöltek személyében rejlő okból egyetlen kivétellel a jelöltekre vonatkozó bejelentések nem elfogadhatóak, a lista egyetlen jelölttel is nyilvántartásba vételre kerülhet, azaz a jelöltek esetleges elutasítása a külön ellenőrzés alapján éppen a sikeres listaállítást szolgálja.
[26] Már az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: EPvjt.) 2. § és 7. §-ának rendelkezéseiből is következik, hogy az európai parlamenti választáson csak egyetlen választókerület van, ahol listák versengenek egymással, vagyis a jelölt fogalmilag csak a lista részeként értelmezhető. A Ve. 153. § (1) bekezdésének záró része emellett egyértelművé teszi, hogy a Ve. 132. § szerinti nyilvántartásba vételt követően kell átadni a kérelmező számára a névjegyzéki adatszolgáltatást, ami a jelölt nyilvántartásba vételéről szóló választási bizottsági döntést feltételez. Listás választás esetében erre nem kerül sor, az NVB határozata szerint nem, vagy – megengedő értelmezéssel – csak, mint részben az egész, a lista nyilvántartásba vételével, vagyis külön rendelkezés nélkül történik meg a jelölt nyilvántartásba vétele. A Ve. 132. §-a szerinti nyilvántartásba vétel tehát listás választás esetében alapvetően a lista nyilvántartásba vételére vonatkozó követelmény, és a jelöltnek az ehhez tapadó nyilvántartásba vétele nem értelmezhető a Ve. 153. § (1) bekezdés a) pontja szerinti önálló nyilvántartásba vételi aktusként.
[27] Fentiekkel összhangban nem értelmezhető a névjegyzéki adatok kizárólag a jelölt és nem a jelölő szervezet általi felhasználása, hiszen a választáson a listát állító jelölő szervezetek versengenek. A jelöltek csak a saját személyük vonatkozásában nem tudnak kampányolni, hiszen a választópolgárok nem jelöltekre, hanem listákra szavazhatnak, azaz az általuk kifejtett kampány csak a lista, illetve a listát állító jelölő szervezet melletti kampánytevékenységként értelmezhető, e szervezetnek tudható be. A kifogásban rögzített értelmezés szerint az azonos mértékű adattartalom és területi kiterjedtség mellett pusztán az igénylő személye döntené el, hogy az adatszolgáltatási díj egy több milliós tétel, vagy annak töredéke lenne. Egy ilyen értelmezés teljesen ésszerűtlenül és egyben diszkriminatív módon különböztetné meg a jelölő szervezeteket a listán szereplő jelöltekhez képest, megsértve ezzel az Alaptörvény XV. cikkét.
[28] Az Alaptörvény 28. cikk utolsó mondata szerint a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Kifogástevő által kifejtett értelmezés esetén a Ve. 153. § (1) bekezdés b) pontja a 154. § (2) bekezdésére tekintettel teljesen kiüresedne, hiszen ha egyetlen listás képviselő a teljes listás választókerületre vonatkozóan 149 000 forintért megkaphatja a teljes névjegyzéket, nem lenne értelme, hogy a jelölő szervezet ezen összeg többszöröséért igényelje az adatszolgáltatást.
[29] A Nemzeti Választási Bizottság megjegyzi, hogy a szabályozás változatlansága mellett korábban sem maga a kérelmező, sem más listát állító jelölő szervezet, illetve azon szereplő jelölt nem vitatta a listát állító jelölő szervezetekre vonatkozó szabályozást, valamint a Nemzeti Választási Iroda adatszolgáltatásra és annak díjára vonatkozó, a Ve. 153. és 154. §-án alapuló gyakorlatát. Az NVI tájékoztatása alapján a Magyar Szocialista Párt a 2014-es országgyűlési választásokon listaállítására tekintettel maga is az országos választói névjegyzéket igényelte és fizette meg ezért a minimálbér kilencvenháromszorosának megfelelő adatszolgáltatási díjat. Az európai parlamenti képviselők 2019. évi választásán eddig a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség, valamint a Jobbik Magyarországért Mozgalom élt a névjegyzéki adatszolgáltatás iránti igénnyel a Ve. 153. § (1) bekezdés b) pontja szerint, és mindkét szervezet a Ve. 154. § (2) bekezdése szerinti, azaz 3 129 000 forint adatszolgáltatási díjat fizetett meg az NVI számlájára.
[30] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a vonatkozó rendelkezések logikai értelmezése, valamint a Ve.-nek az Alaptörvénnyel konform, a józan észnek és a közjónak megfelelő értelmezése alapján az európai parlamenti választás során a névjegyzéki adatszolgáltatást csak a jogerősen listát állító jelölő szervezet igényelhet, a listán szereplő jelölt önállóan nem. A Nemzeti Választási Iroda helyesen értelmezte a Ve. 153. és 154. §-át, amikor a névjegyzéki adatszolgáltatás teljesítését a minimálbér huszonegyszeresének megfelelő összegű adatszolgáltatási díj megfizetéséhez kötötte. Kifogástevő által levezetett jogértelmezés a listát állító jelölő szervezet magasabb összegű díjfizetési kötelezettségének megkerülését célozza. Mindezek alapján a kifogás a Ve. 153. § (1) bekezdés a) pontjának megsértése tekintetében sem alapos
[31] A fenti indokok okán a Nemzeti Választási Bizottság a Ve. 220. §-a alapján a kifogásnak nem adott helyt, annak elutasításáról döntött.
III.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[32] A határozat az Epvjt. 2. § és 7. §-án, a Ve. 3. § 3. pontján, 120. §-án, 121. §-án, 123-125. §-án, 127. §-án, 132. §-án, 133. §-án, 138. §-án, 153-155. §-án, 220. §-án, 331. §-án és 338. §-án, a 345. § (2) bekezdés a) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1), (2) és (5) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2019. május 10.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke