A Nemzeti Választási Bizottság
106/2017. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság B. Z. magánszemély (a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott kifogás tárgyában – 8 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.
A határozat ellen a meghozatalától számított 5 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben, vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2017. szeptember 26-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[1] Beadványozó elektronikus úton 2017. szeptember 18-án 11 óra 45 perckor nyújtotta be kifogását. Jogorvoslati kérelmében a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (továbbiakban: Ve.) 209. § (2) bekezdésére hivatkozott, amely szerint folyamatosan fennálló tevékenység esetében a kifogást a sérelmezett tevékenység fennállásának teljes időtartama alatt be lehet nyújtani.
[2] Beadványozó a jogszabálysértés megjelöléseként a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 350. § (1) bekezdésének e) pontját nevezte meg, amely szerint bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki a Ve. illetve a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (továbbiakban: Nsztv.) hatálya alá tartozó választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés során az arra jogosultat a választásban, a népszavazásban, a népszavazási vagy az európai polgári kezdeményezésben akadályoz, vagy erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel, vagy anyagi juttatással befolyásolni törekszik.
[3] A jogszabálysértés alapja Beadványozó álláspontja szerint az Nsztv. a 18. § (2) bekezdésében, 19. § (3) bekezdésében, 19/A. § (2) bekezdésében, 19/B. § (4) bekezdésében, illetve a 19/C. § (4) bekezdésében rögzített azon szabályozás, amely szerint a Nemzeti Választási Irodának (továbbiakban: NVI) át nem adott népszavazási aláírásgyűjtő ívek után a Nemzeti Választási Bizottság hivatalból eljárva ívenként ezer forint bírságot szab ki.
[4] Beadványozó szerint a bírság egyrészt megvalósítja a Btk. tényállásában rögzített fenyegetést, mivel ő jelenleg 18 millió forint bírsággal van fenyegetve az általa szervezett aláírásgyűjtés kapcsán, másrészt megvalósítja az akadályozást is, hiszen a korábbi gyakorlathoz képest egy sor plusz feladatot ró a kezdeményező-szervezőre. Az akadályozás megvalósulásának alátámasztására példálózó jelleggel felsorolja, hogy az üres íveket meg kell rendelni az NVI-től, majd ezeket onnan el kell hozni, az üres íveket titkos helyen kell tárolni, továbbá az elvesztés esetére kilátásba helyezett bírság veszélye miatt tőle nem vesznek át aláírásgyűjtők íveket, ha pedig igen, azokat el kell szállítani a gyűjtési helyekre, amely további költségekkel jár.
[5] A fentiekre tekintettel kéri Beadványozó, hogy a Nemzeti Választási Bizottság mondja ki, hogy a bírság és a bírságból következő kötelezettségek, továbbá az ebből következő NVI feladatok ellehetetlenítik, megnehezítik a népszavazást és megsértik a Btk. 350. §-át. Utal továbbá a Beadványozó arra, hogy a fenti, a népszavazást ellehetetlenítő szabályozás nem összeegyeztethető az Alaptörvénnyel.
II.
[6] A Ve. 1. § e) pontja szerint a Ve.-t kell alkalmazni abban az eljárásban, amelyre e törvény alkalmazását törvény elrendeli. Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya alá tartozó eljárásokra a Ve. Általános részét - az Nsztv.-ben foglalt eltérésekkel - kell alkalmazni.
[7] Az Nsztv. 28. § (2) bekezdése szerint az országos népszavazási eljárás során folytatott aláírásgyűjtéssel kapcsolatos kifogás elbírálása a Nemzeti Választási Bizottság hatáskörébe tartozik.
[8] A Ve. 208. §-a szerint kifogást a választásra irányadó jogszabály, illetve a választás és a választási eljárás alapelveinek megsértésére hivatkozással a központi névjegyzékben szereplő választópolgár, jelölt, jelölő szervezet, továbbá az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet nyújthat be.
[9] A Ve. 215. § d) pontja kimondja, hogy a kifogást érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha annak elbírálása nem tartozik egyik választási bizottság hatáskörébe sem.
[10] A Nemzeti Választási Bizottság 70/2017. számú NVB határozatával hitelesítette az „Egyetért-e Ön azzal, hogy december huszonnegyedike munkaszüneti nap legyen?” népszavazási kérdést. Beadványozó fent ismertetett kifogását az aláírásgyűjtés akadályozását megvalósító, egyben a Btk. 350. §-ába ütköző cselekményekre hivatkozással nyújtotta be.
[11] Beadványozó kifogásában az Nsztv. 18. § (2) bekezdésében, 19. § (3) bekezdésében, 19/A. § (2) bekezdésében, 19/B. § (4) bekezdésében, illetve a 19/C. § (4) bekezdésében szabályozott, a Nemzeti Választási Bizottság által az aláírásgyűjtő ívek határidőre történő be nem nyújtása esetére hivatalból kiszabásra kerülő bírság intézményének jogszabálysértő, a Btk. 35. § (1) bekezdés e) pontjába ütköző tartalmát állítja. Jogszabálysértésként tehát egy választásra irányadó jogszabály egyes rendelkezéseit nevezi meg, a megsértett jogszabályi rendelkezésként pedig a Btk. egyik tényállását jelöli meg.
[12] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint választási jogszabálysértésnek a hatályos, választásra irányadó jogszabályi rendelkezések valamilyen tevékenység vagy mulasztás eredményeképpen bekövetkező sérelme minősül. Egy jogszabályi rendelkezés jogszabálysértésként való megjelölése a választási jogorvoslati eljárásban fogalmilag kizárt.
[13] Ha jogszabályok egyes rendelkezései egymással ellentétben állnak, jogszabályi kollízióról beszélünk, amelynek megállapítása esetén az Alaptörvény jogforrási hierarchiát rögzítő rendelkezéseinek, illetve a jogállamiság egyik tartalmi elemét jelentő jogbiztonság követelményének sérelme valósulhat meg.
[14] Az Alaptörvény 24. cikke értelmében a jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az Alkotmánybíróság vizsgálhatja meg. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 41. § (1) bekezdése alapján a 24. § (utólagos normakontroll eljárás), illetve a 26. § (alkotmányjogi panasz) szerinti eljárásában, ha az Alkotmánybíróság hatályos jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességét megállapítja, a jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést teljesen vagy részben megsemmisíti.
[15] A fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Beadványozó által megjelölt jogszabálysértés nem felel meg a Ve. által értelmezhető jogszabálysértés fogalmának. A Beadványozó által előterjesztett, valójában jogszabályi rendelkezések közötti kollíziót (népszavazásra irányadó rendelkezés büntető törvénybe ütközése) sérelmező beadványának elbírálására a Ve. rendelkezései nem állapítanak meg hatáskört sem a Nemzeti Választási Bizottság, sem más választási bizottság számára, azaz jelen ügy nem minősül választási ügynek. Beadványozó által hivatkozott jogszabályi rendelkezések megsemmisítésére az Alaptörvény és az Abtv. idézett rendelkezései alapján csupán az Alkotmánybíróságnak van felhatalmazása.
[16] A Nemzeti Választási Bizottság a Ve. 215. § d) pontja alapján - mely szerint a kifogást érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha annak elbírálása nem tartozik egyik választási bizottság hatáskörébe sem – a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
III.
[17] Korábban az Alkotmánybíróság, később pedig a Kúria több ízben is foglalkozott a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásnak a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt követelményével. Az Alkotmánybíróság legrészletesebben 18/2008. (III. 12.) AB határozatában fejtette ki a Ve. ezen alapelvének tartalmát. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a rendeltetésszerű joggyakorlás alapvetően a magánjogi viszonyok között érvényesülő alapelvi szabály, amely arra kötelezi a jogalanyokat, hogy a jog adta intézményekkel azok eredeti céljának megfelelően éljenek, mert „az alanyi jogok gyakorlása akkor számíthat törvényi védelemre és elismerésre, ha az a jogosultság rendeltetésének, céljának megfelelően történik. […] A választási eljárás alapelvei, köztük a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye kiterjed a választási eljárások minden szakaszára és az eljárások minden résztvevőjére. Így irányadó az országos népszavazási eljárás minden szakaszára az aláírásgyűjtő ív hitelesítésre való benyújtásától a népszavazás eredményének megállapításáig, és az eljárás minden résztvevőjének az eljárására. Az eljárás kezdeményezői, a népszavazási kezdeményezést aláírásukkal támogatók, a népszavazási eljárásban jogorvoslattal élők, a népszavazásban részt vevő választópolgárok, a választási szervek és a jogorvoslatok elbírálására jogosult más szervek egyaránt a jogban meghatározott rendeltetésüknek megfelelő célból jogosultak jogaik gyakorlására. […] Az OVB, illetőleg a jogorvoslati fórumként eljáró Alkotmánybíróság esetről esetre, a konkrét ügy összes körülményeinek vizsgálata alapján állapíthatja meg azokat a választópolgári magatartásokat, amelyek a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével ellentétesek.” [ABH2008.I. 221-228]
[18] 149/2011. (XII. 2.) AB végzésében az Alkotmánybíróság kimondta: „Rendeltetésellenes éppen ezért az eljárási jogosultságok olyan gyakorlása, amely nyilvánvalóan nem az eljárás céljának elérésére irányul, hanem attól egyértelműen eltérő, vagyis öncélú joggyakorlást valósít meg.” [ABH2011, 1342]
[19] Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatát a Kúria azóta több ízben is megerősítette (pl. Knk.IV.37.484/2013/2. számú végzés, Knk.IV.37.521/2013/2. számú végzés, vagy Knk.VII.37.520/2017/2. számú végzés).
[20] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint - fentiek alapján - sérti a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét Beadványozó azon magatartása, hogy a jogorvoslathoz való jogát annak céljával ellentétesen gyakorolja. Beadványozó célja – amelyet egyébként a kifogásában maga is megemlít – nem az, hogy a Nemzeti Választási Bizottság orvosolja a bekövetkezett jogsérelmet, csupán formálisan „deklarálni” kívánja, hogy „kimerítette jogi lehetőségeit”, és valódi célja egy normakontroll kikényszerítése az Alkotmánybíróságtól a vélelmezett alapjogi sérelem (az aláírásgyűjtő ív vissza nem szolgáltatása miatt jogerős döntéssel kiszabott bírság) hiányában is.
IV.
[21] A határozat az Alaptörvény 24. cikkén, az Abtv. 24. §-án és 26. §-án, 41. § (1) bekezdésén, az Nsztv. 18. § (2) bekezdésén, 19. § (3) bekezdésén, 19/A. § (2) bekezdésén, 19/B. (4) bekezdésén, 19/C. § (4) bekezdésén, a Btk. 350. § (1) bekezdés e) pontján, az Nsztv. 1. §-án, a Ve. 1. § e) pontján, 2. § (1) bekezdésén, 208. §-án, továbbá a 215. § d) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, 223. § (1) bekezdésén, 224. § (1) és (5) bekezdésein, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2017. szeptember 21.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke