A Nemzeti Választási Bizottság
108/2015. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Szepessy Zsolt, az Összefogás Párt (4400 Nyíregyháza, Mikszáth Kálmán u. 36. fszt. 11.) elnöke (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 8 igen és 0 nem szavazattal – meghozta
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
"Egyetért e Ön azzal, hogy a magyar Országgyűlés alkosson törvényt , mely egyértelműen megtiltja, szankcionálja az egészségügyben a hálapénz paraszolvencia adását és elfogadását egyaránt?"
kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2015. július 20-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
A népszavazási kezdeményezés Szervezője 2015. június 8-án, személyesen 27 támogató választópolgár adatait és aláírását tartalmazó aláírásgyűjtő ívet nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.A benyújtott támogató aláírások közül 25 felelt meg az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására az aláírásgyűjtő ívek mellé csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-85347/2015. számú, 2015. május 15-én kelt határozatát, melyben a Hatóság az Összefogás Pártot az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. §-ában rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai és tartalmi vizsgálatát, és mivel az a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel. A szervező által benyújtott kérdés csak abban az esetben hitelesíthető, ha az aláírásgyűjtő ív is megfelel a jogszabályban foglalt előírásoknak.
Az Alaptörvény 8. cikke határozza meg az országos népszavazás alkotmányos alapjait és korlátait. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A közvetlen hatalomgyakorlás kivételes jellegéből következően a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv hatáskörébe tartozik. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésben meghatározott kivett tárgykörök képezik. A (3) bekezdésb) pontja szerint nem lehet népszavazást tartani a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról.
Aszemélyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szjatv.) 1. § (3) bekezdése rögzíti, hogy a magánszemély minden jövedelme adóköteles. Az adó alapja az adóköteles bevételből megállapított, az Szjatv. törvény rendelkezései szerinti levonásokkal csökkentett jövedelem és az adóalap-növelő tételek összege. A 4. § (1) bekezdése értelmében a jövedelem többek között a magánszemély által más személytől megszerzett bevétele. A bevétel pedig ugyanezen szakasz (2) bekezdése alapján a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában - pénzben (az Szjatv. alkalmazásában a készpénz-helyettesítő eszköz is), és/vagy nem pénzben - mástól megszerzett vagyoni érték. Az Szjatv. 1. számú mellékletének 7.2. pontja szerint nem adómentes a magánszemély által, hálapénz címén megszerzett vagyoni érték.
A hálapénz tehát a magánszemély jövedelmének részét képező, adóköteles bevétel. A népszavazási kezdeményezés a hálapénz adásának és elfogadásának jogszabály általi megtiltására, vagyis megszűntetésére irányul. Ha nem lehet hálapénzt elfogadni, az értelemszerűen a magánszemély jövedelmét növelő bevétel sem lehet. A kérdés támogatottsága esetén, az abban tartott érvényes és eredményes népszavazás következményeképp a jogalkotónak tehát meg kellene szűntetnie egy, az adó alapját jelentő jövedelem részét képező bevételt, mely utáni adókötelezettséget az Szjatv. kifejezetten nevesíti.
Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjával szinte szó szerint megegyező szabályozást tartalmazott a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 28/C. § (5) bekezdés a) pontja. Ez utóbbi rendelkezés értelmezése kapcsán az Alkotmánybíróság 97/2007. (XI. 29.) AB határozatában az alábbiakat rögzítette: „[a]z Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontja nem formai, hanem tartalmi korlátot állít a népszavazás elé. Az alkotmányos tilalom arra vonatkozik, hogy az adók alanyát, tárgyát, alapját és mértékét érintő kérdésekről ne lehessen népszavazás útján döntést hozni.” (ABH 2007, 809, 812)
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazási kezdeményezésből okszerűen következik az adó alapját képező jövedelem részét jelentő bevétel megszűntetése, vagyis a kérdés a személyi jövedelemadó alapját érinti. Mivel a kezdeményezés a központi adónemről szóló törvénynek az adó alapját érintő módosítására irányul, mely az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja szerint tiltott tárgykörbe ütközik, ezért abban népszavazás nem tartható.
III.
A Nemzeti Választási Bizottság a népszavazási kezdeményezés Alaptörvénynek való megfelelését követően azt vizsgálta, hogy az megfelel-e az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt a népszavazási eljárásban alkalmazandó egyértelműség követelményének.
Az országos népszavazás alkotmányos rendeltetése, hogy a választópolgárok az ország sorsát érintő legfontosabb, és egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben közvetlenül hozzanak döntést, mely döntés a törvényhozóra kötelező. Ebből a kötelező jellegből adódóan a népszavazási kérdés egyik alapvető kritériuma és intézményi garanciája, hogy annak konkrét, országgyűlési döntés szintjét elérő módon kell egyértelműnek lennie, azaz döntésre közvetlenül alkalmas módon kell azt megfogalmazni. Ennek, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében meghatározott, népszavazási egyértelműség követelményének a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú jogalkotásra köteles. A jogalkotói egyértelműség azért kívánja meg, hogy a népszavazásra bocsátott kérdésben született eredmény alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy milyen tartalmú jogalkotási kötelezettség terheli a népszavazás eredményeként, mert az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése szerint „[a]z érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező”. A hitelesítési eljárás keretében, a népszavazási eljárás céljához kötötten vizsgált, úgynevezett népszavazási egyértelműség feltételének megfelelő kezdeményezés lehet csak népszavazásra bocsátható és országgyűlési döntéshozatalra alkalmas. Mivel az aláírásgyűjtő íven megfogalmazott kérdés a népszavazási eljárás legmeghatározóbb eleme, ezért a kezdeményezés benyújtóját, a szervezőt, felelősség terheli abban, hogy milyen kérdésben kíván népszavazást kezdeményezni.
A Bizottság álláspontja szerint a kérdés az alábbiak miatt nem felel meg az egyértelműség népszavazási eljárásban alkalmazandó követelményének.
Az Alkotmánybíróság a Nemzeti Választási Bizottság jogelődje, az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) népszavazási ügyben hozott határozatai felülvizsgálata során több döntésében is foglalkozott a hálapénzt érintő népszavazási kezdeményezések alkotmányosságával, így a 99/2007. (XII. 6.) AB határozatban, a 114/2008. (IX. 26.) AB határozatban és az 59/2011. (VI. 30.) AB határozatban is.
Az 1148/2008. (IX. 26.) számú határozatában felülvizsgált népszavazási kérdés – melyet az OVB hitelesített – az alábbi volt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése, jogszabály (a Büntető Törvénykönyv) módosításával tegye szankcionálhatóvá a hálapénz adását és elfogadását az egészségügyben, a szociális szférában?”. Az Alkotmánybíróság döntésében rögzítette, hogy a hálapénz fogalma a népszavazási egyértelműségnek megfelelő fogalom, és idézte a Magyar Orvosi Kamara etikai kódexének meghatározását is. Az AB azonban az OVB döntését megsemmisítette és új eljárásra utasította, mivel álláspontja szerint a szociális szféra, mint fogalom többféle értelmezési lehetőséget is felvet. (ABH 2008, 962-967)
Az 59/2011. (VI. 30.) AB számú döntésben vizsgált népszavazási kérdés az alábbi volt: ”Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi-, fogászati- és járóbeteg szakellátásért, valamint a fekvőbeteg gyógyintézeti ellátásért a személyi jövedelemadóról szóló törvényben szerepeltetett hálapénz adása és elfogadása büntethető legyen?”
Az AB az alábbi indokolással hagyta helyben az OVB-nek a kérdés hitelesítését megtagadó határozatát:
„A népszavazásra bocsátandó kérdés arra irányul, hogy a hálapénz adása és elfogadása jogilag tiltott cselekmény legyen. A kérdés ellentmondást tartalmaz, mert a kérdésben foglalt tevékenység, a hálapénz adása és elfogadása nem lehet egyszerre a jog által ismert, adóköteles és a jog által szankcionált cselekmény. Az OVB ezért az OVBh.-ban az aláírásgyűjtő ív hitelesítését az Nsztv. 13. § (1) bekezdése alapján jogszerűen tagadta meg, a kérdésben ugyanis országos népszavazás nem tartható.” (ABH 2011, 988, 991)
A 2011. szeptember 24-én elfogadott és 2012. január 1-jén hatályba lépett Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexének II.15. pontja szintén rendelkezik az orvosi hálapénzről, hálaszolgáltatásról.
A kérdés a népszavazási eljárásban alkalmazandó egyértelműségi vizsgálata kapcsán azonban rögzítendő, hogy abban értelemzavaró nyelvtani hiba van, tekintettel arra, hogy a hálapénz és a paraszolvencia tartalmilag ugyanazt jelentő, önálló fogalmak, ezek egymás után való szerepeltetése egyrészt szóismétlés, másrészt felsorolás, mely utóbbi közé azonban a magyar helyesírás szabályai szerint vesszőt kell tenni. A vessző elhagyása a két szót látszólag összekapcsolja úgy, mintha a hálapénz a paraszolvencia jelzője lenne és ezzel a két szó együtt alkotna egy speciális – valójában nem létező – fogalmat. A Kúria Knk.IV.37.458/2015/3. és Knk.IV.37.360/2015/3. számú végzéseiben úgy foglalt állást, hogy a népszavazási eljárásban alkalmazandó választói egyértelműség követelménye szükségképpen magában foglalja azt is, hogy a kérdés feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak.
A kérdés egészének, vagyis teljes tartalmának vizsgálata kapcsán hivatkozva az 59/2011. (VI. 30.) AB határozatban rögzített érvelésre, a Bizottság megállapítja, hogy az nem felel meg a népszavazási eljárásban alkalmazandó jogalkotói egyértelműség követelményének. E kérdés sem oldja fel ugyanis azt az AB határozatban hivatkozott dilemmát, miszerint, ha a jogalkotó az érvényes és eredményes népszavazásból eredő kötelezettségének úgy kívánna eleget tenni, hogy nem módosítja az Szjatv.-t, úgy a hálapénz adását és elfogadását a hatályos jogszabályoknak egyidejűleg kellene elismerniük és megtiltaniuk. Ez az ellentmondás pedig kizárja az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt törvényi feltétel meglétét, mely a hitelesítés akadályát képezi.
IV.
Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a népszavazási eljárásra a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) Általános része is alkalmazandó a törvényben foglalt eltérések figyelembevételével.
Mindez azt jelenti, hogy a választási eljárás alapelvei kiterjednek a népszavazási eljárásra, annak valamennyi szakaszára, így a hitelesítési eljárás során vizsgálandó, hogy a népszavazási eljárás kezdeményezése megfelel-e a Ve. 2. § (1) bekezdésében foglalt eljárási alapelveknek, köztük az e) pont szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének. A népszavazáshoz való jog – mely magában foglalja a kezdeményezéshez való jogot is – nem korlátlan, annak gyakorlása során figyelemmel kell lenni és érvényre kell juttatni az Alaptörvény, az Nsztv. irányadó rendelkezéseit és többek között a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét is. Az Alkotmánybíróság a választási eljárási alapelveket – melyek közöl a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás az 1997. évi C. törvényben és a hatályos Ve.-ben is alapelvként szerepel – 32/2001. (VII. 11.) AB határozatában a jogbiztonság garanciájaként értelmezte. (ABH 2001, 287, 295) A népszavazási kezdeményezés tekintetében a rendeltetésellenes joggyakorlás mércéjét az Alkotmánybíróság a 18/2008. (III. 12.) AB számú határozatában fogalmazta meg, mely döntésben foglaltakat a Nemzeti Választási Bizottság jelen eljárásában is irányadónak tekinti. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a rendeltetésellenes joggyakorlás kritériumai minden esetben, esetről esetre vizsgálandók és a konkrét ügy összes körülményeit vizsgálva állapíthatók meg azok a szerevezői magatartások, amelyek ellentétesek a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével.
A rendeltetésellenes joggyakorlás az, ha az országos népszavazási kezdeményezéshez való jog és az eljárási jogosultságok gyakorlása úgy történik, hogy az nyilvánvalóan nem az eljárás céljának elérésére, hanem az egyén jogainak és érdekeinek érvényesítésére irányul, vagyis ha a szervező joggyakorlása öncélú. A népszavazási eljárás célja ugyanis nem az egyéni érdekek érvényesítése, hanem ahogyan azt az Alkotmánybíróság 148/2011. (XII. 2.) AB végzésében rögzítette „[a] népszavazási eljárás célja a demokratikus hatalomgyakorlás közvetlen eszközének alkalmazása. Ahogy a 987/B/1990. AB határozat is utal rá, „a népszavazás az állampolgároknak, illetve az állampolgárok közösségének alkotmányos joga”. (ABH 1991, 527, 529.) A népszavazási eljárás megindítása tehát nem lehet öncélú, az eljárási szabályok alkotmányos rendeltetése az, hogy a nép akarata kinyilvánításának garanciális keretéül szolgáljon.”(ABH 2011, 1335, 1337).
A 18/2008. (III. 12.) AB határozat szerint a Ve. 2. § (1) bekezdése e) pontjával ellentétes magatartásról akkor beszélhetünk, ha a hitelesítési eljárás során a választási bizottság a konkrét tények vizsgálata alkalmával – melyek vonatkozásában az Alkotmánybíróság példálózó jelleggel a benyújtott kezdeményezések elemzését, a kezdeményező eljárását és nyilatkozatait említette – „olyan körülményeket tár fel, amelyek azt bizonyítják, hogy a hitelesítési eljárás kezdeményezője nem a népszavazás alkotmányos rendeltetésének megfelelően élt jogával.” (ABH 2008, 212, 225).
A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a Szervező 2013. óta 65 népszavazási kezdeményezést nyújtott be. A Szervező az Nsztv. hatályba lépése óta több alkalommal nyújtott be úgy kezdeményezéseket, hogy azok a saját maga által benyújtott kérdéssel (is) azonos tárgyúak voltak, például az üzletek nyitvatartása, a kilakoltatás, a halálbüntetés, a kábítószer kereskedelem és a menekültek tárgykörében benyújtott népszavazási kérdései is ilyenek voltak. Rendszeresen javasol továbbá olyan kérdést is népszavazásra, mely az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében rögzített valamely tiltott tárgykörbe ütközik.
A Szervező által népszavazásra feltenni kívánt 65 kérdés közül egy sem felelt meg maradéktalanul a jogszabályi követelményeknek, így a Bizottság minden esetben a hitelesítés megtagadásáról döntött. A kezdeményezések elbírálása során a Nemzeti Választási Bizottság döntései minden esetben részletes indokolást tartalmaztak arra vonatkozóan, hogy az adott kérdés esetében mi a hitelesítés akadálya. A Szervező mindössze két esetben élt jogorvoslattal a Kúria felé a Bizottság döntésével szemben.
A Szervező a Bizottság által határozatba foglalt, többször is részletesen leírt, a népszavazásra vonatkozó alapvető jogszabályi feltételek rögzítése ellenére sorozatosan nyújt be a jogszabályi feltételekkel nyilvánvalóan ellentétes kezdeményezéseket. A Szervező a Bizottság döntéseit nem vitatja, mert azok ellen rendre nem él jogorvoslattal. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy valójában nem kíván népszavazást kezdeményezni, erre enged következtetni az is, hogy sok esetben olyan kérdést nyújt be, mely esetében az Alaptörvénnyel való nyilvánvaló ütközés miatt az elérni kívánt országgyűlési döntéshozatal értelmezhetetlen, tehát valójában magatartása nem arra irányul, hogy az általa megfogalmazott kérdésben aláírást gyűjtsön, állásfoglalásra késztesse a választópolgárokat és népszavazás kerüljön kitűzésre.
A Nemzeti Választási Bizottság a Szervező eljárása tekintetében már többször megfogalmazta – 56/2013. (XII. 10.); 95/2015. (V. 13.), 96/2016. (V. 13.) NVB határozat –, hogy az nem felel meg a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a Szervező azon magatartása, hogy a Bizottság határozataiban foglalt részletes jogi érvelést és a népszavazási eljárásra vonatkozó alapvető szabályokat rendre és szándékosan figyelmen kívül hagyja, ellentétes a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlással. A népszavazáshoz való jog, mint a hatalomgyakorlás kivételes formája csak rendeltetésszerűen gyakorolható. A Szervező fentiekben részletezett magatartása azonban a népszavazáshoz való jog gyakorlása érdekében működő és a demokratikus hatalomgyakorlásban meghatározó szerepet betöltő választási szervek, elsődlegesen a Nemzeti Választási Bizottság munkáját eltéríti annak alkotmányos és rendeltetésszerű joggyakorlásától, mert felesleges munkaterhet ró rá, vagyis megállapítható a Szervező rosszhiszeműsége.
A Nemzeti Választási Bizottság ezért a továbbiakban figyelemmel kíséri a Szervező népszavazási joghoz fűződő joggyakorlását és amennyiben azt észleli, hogy a továbbiakban is folytatja a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjába ütköző magatartását, úgy az általa benyújtott kezdeményezések hitelesítési eljárásában az Alaptörvény és az Nsztv.-ben foglaltak vizsgálata mellett kiemelt figyelmet fordít a Ve. alapelvei megtartásának vizsgálatára is.
V.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt tiltott tárgykört érint, másrészt nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt az egyértelműség népszavazási eljárásban alkalmazandó követelményének, továbbá a Szervező eljárása pedig a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltakba ütközik.
A Nemzeti Választási Bizottság ezért az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva a fentiekben kifejtett indokok alapján a kérdés hitelesítését megtagadta.
VI.
A határozat az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdésén és a 8. cikk (3) bekezdés b) pontján, az Szjatv. 1. § (3) bekezdésén, a 4. §-án, a 29. §-án, a 1. számú melléklet 7.2. pontján, az Nsztv. 1. § (1) bekezdésén, a 3. § (1) bekezdésén, a 9. § (1) bekezdésén, 11. §-án, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2015. július 3.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke