A Nemzeti Választási Bizottság
11/2020. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Hevesi Noémi magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 9 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon élő tankötelezett gyermekeknek joguk legyen Magyarországon nem bejegyzett, nemzetközi tanintézmények tanulóiként teljesíteni a tankötelezettségüket?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2020. február 14-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező első alkalommal 2019. december 19-én, személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A vizsgálat során megállapította, hogy a kezdeményezés nem felel meg az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mivel Szervezőt is figyelme véve összesen tizenkilenc érvényes választópolgári aláírás került benyújtásra a népszavazási kezdeményezés támogatására, amely miatt a kérdést a 2019. december 20-án kelt 8/2019. NSz. számú határozatával elutasította.
[3] Szervező a népszavazási kérdést 2020. január 2-án személyesen eljárva további három választópolgár érvényes támogató aláírásával ellátva ismételten benyújtotta, így a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 22 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül mind a 22 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek, ezért a kérdést a Nemzeti Választási Iroda vezetője az Nsztv. 10. § (2) bekezdése alapján a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[4] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[5] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[6] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
III.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[7] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[8] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[9] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[10] Jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kezdeményezés, amely a „Magyarországon élő tankötelezett gyermekeknek” kíván lehetőséget biztosítani arra, hogy tankötelezettségüket „Magyarországon nem bejegyzett, nemzetközi tanintézmények tanulóiként” is teljesíthessék megfogalmazása okán többféle értelmezési lehetőséget is felvet.
[11] A Bizottság mindenekelőtt azt rögzítette, hogy a kérdés vizsgálata során az Alaptörvény és a hatályos jogszabályok alapján jár el, amelyre tekintettel szükségesnek tartja áttekinteni a köznevelési rendszerre vonatkozó rendelkezéseket.
[12] Az Alaptörvény XI. cikk (1) és (2) bekezdései szerint minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez. Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja.
[13] A jogágra vonatkozó részletszabályokat a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) tartalmazza.
[14] Az Nkt. 45. §-a a tankötelezettségre vonatkozóan előírja, hogy Magyarországon minden gyermek köteles az intézményes nevelés-oktatásban részt venni, tankötelezettségét teljesíteni. A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, tankötelessé válik. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. Ugyanakkor a szülő kérelmére a felmentést engedélyező szerv döntése alapján a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben vehet részt. A tankötelezettség – a sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettségének kivételével – annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a tizenhatodik életévét betölti. A tankötelezettség iskolába járással, általános iskolában, középfokú iskolában, valamint fejlesztő nevelés-oktatásban teljesíthető.
[15] Az Nkt. „51. Nemzetközi vonatkozású rendelkezések” című fejezetének 90. §-a értelmében Magyarország területén bármelyik állam oktatási rendszerének megfelelő nevelési feladatok ellátására, iskolai felkészítésre létrejöhet nem a magyar követelményrendszer szerint nevelő óvoda, illetve iskola vagy kollégium. Magyarország területén külföldi nevelési-oktatási intézmény vagy nemzetközi iskola működhet. Külföldi nevelési-oktatási intézmény akkor működhet, akkor adhat ki külföldi bizonyítványt, ha abban az államban, ahonnan származik, az intézményt nevelési-oktatási intézménynek, az általa kiadott bizonyítványt pedig az ilyen nevelési-oktatási intézménynek megfelelő bizonyítványnak jogszerűen elismerik, és az elismerést hitelt érdemlően bizonyították, feltéve, hogy az intézmény működése nem ellentétes az Alaptörvényben foglaltakkal. E rendelkezéseket a nemzetközi szerződés alapján létrehozott és működtetett nemzetközi iskolák tekintetében is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy az elismerést az intézményt akkreditáló nemzetközi szervezetnek kell kiadnia. A külföldi nevelési-oktatási intézmény alapítására, az intézményben folyó nevelő és oktató munkára, valamint annak ellenőrzésére, a gyermekekkel, tanulókkal összefüggő ügyekre és döntésekre annak az államnak az előírásait kell alkalmazni, amelyik a nevelési-oktatási intézményt sajátjának elismerte.
[16] A külföldi nevelési-oktatási intézményt az oktatásért felelős miniszter - az intézmény fenntartójának kérelme alapján - közhiteles hatósági nyilvántartásba (ún. Közoktatási Információs „KIR” rendszerbe) veszi és engedélyezi a működését. A nemzetközi szerződés alapján létrejött és működő nevelési-oktatási intézményeket az Nkt. 90. § (3) bekezdése szerint az oktatásért felelős miniszter hivatalból veszi fel a nyilvántartásba. Az a külföldi köznevelési intézmény, amelyet abban az államban, ahonnan származik, nevelési-oktatási intézménynek nem ismerték el, Magyarország területén csak akkor működhet, ha az oktatásért felelős miniszter nyilvántartásba vette.
[17] A kérdés egyik értelmezési lehetősége szerint, az a „nemzetközi tanintézmények” magyarországi „bejegyzésével” kapcsolatos. E megközelítésben a Bizottság a kérdés-egyértelműség körében azt vizsgálta, hogy a kérdésben szereplő „Magyarországon nem bejegyzett nemzetközi tanintézmény” fogalom-meghatározás megfelel-e a választópolgári és jogalkotói egyértelműség követelményének.
[18] A Bizottság álláspontja szerint a kérdésben használt nemzetközi tanintézmény fogalma a hatályos szabályozás tükrében kizárólag a nemzetközi iskola fogalmával azonosítható, mivel a más államból származó oktatási intézmény önmagában a külföldről származás okán nem lesz nemzetközi, így tehát a kérdés alapján megalkotandó szabályozás szervi hatálya külföldi oktatási intézményre nem terjedne ki. Nem ilyen egyértelműen azonosítható azonban a kezdeményezésben használt „bejegyzett” kifejezés.
[19] A fenti megállapításból kiindulva, amely alapján a kezdeményezés kizárólag a nemzetközi iskolákra vonatkozó szabályokon kíván módosítást eszközölni, azt szükséges vizsgálni, hogy esetükben a „bejegyzés” fogalma mit takar. Ezen iskolák esetében az oktatási intézmény jogszerű, nevelési-oktatási intézményként való működésének, valamint az általa kiadott bizonyítványnak az elismerése nem a magyar állam feladat- és hatáskörébe tartozik, hanem az intézményt akkreditáló nemzetközi szervezetébe. Amennyiben a bejegyzés alatt az akkreditációt, azaz annak hivatalos elismerését értjük, hogy az adott intézmény oktatási tevékenységet meghatározott feltételek szerint folytathat, vagy az akkreditált intézmény jogszerűen működése elismerésének kiadását értjük, úgy e fogalom értelmezésének vizsgálata kapcsán is az a megállapítás tehető, hogy a kezdeményezés az Nkt. 90. § (1) bekezdésében nevesített nemzetközi iskolákra vonatkozik, mivel ezeknek az oktatási intézményeknek az akkreditációja, illetve az elismerés kiadása, azaz a kérdés szerinti „bejegyzése” nem a magyar hatóságok által történik.
[20] Ezen értelmezési tartomány alapján azonban a kezdeményezés, illetve az arra adott „igen” válasz a hatályos szabályozás fenntartására irányul, mivel a nemzetközi szervezet által akkreditált és elismert, Magyarországon működő nemzetközi iskolában folytatott tanulmányok további kötelezettség teljesítése nélkül a tankötelezettség teljesítésének minősülnek. Ennek oka, ahogyan az a későbbiekben részletesen kifejtésre kerül, hogy a tankötelezettség teljesítése főszabály szerint iskolába járással teljesíthető, iskola alatt pedig kizárólag a KIR rendszerben nyilvántartott köznevelési intézményt értendő, amely kritériumnak az Nkt. 90. § (1) bekezdése szerinti nemzetközi iskola megfelel.
[21] A fenti megállapítás kapcsán a Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül azokat az alkotmánybírósági döntéseket, amelyek hasonló célt – azaz a hatályos szabályozás fenntartását – elérni kívánó népszavazási kérdések kapcsán születtek. E rendelkezések és az azok alapján tett megállapítások az 1038/2018. számú NVB határozatban részletesen bemutatásra kerültek, amelyet a Bizottság jelen kérdés megítélése során is irányadónak tekint, attól eltérni nem kíván.
[22] Az Alkotmánybíróság a 130/2008. (XI. 3.) AB határozatában a hatályos szabályozás fenntartására irányuló kérdésekkel kapcsolatban az alábbi követelményt fogalmazta meg: „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a népszavazásnak az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében megfogalmazott alkotmányos rendeltetéséből és a népszavazásnak az Alkotmány 2. § (2) bekezdéséből a 2/1993. (I. 22.) AB határozatban levezetett kivételes és komplementer jellegéből következően a törvényhozást igénylő társadalmi kérdések eldöntése alapvetően a képviselet, az Országgyűlés hatásköre. Az ügydöntő népszavazás elsődleges célja az, hogy döntési, törvényhozási - valamely tárgyban törvény megalkotására, vagy törvény hatályon kívül helyezésére irányuló - kötelezettséget határozzon meg az Országgyűlés számára. A népszavazás komplementer jellegéből következően a meghatározott tartalmú jogalkotástól való tartózkodásra irányuló népszavazás sem szakadhat el a képviseleti hatalomgyakorlástól. A törvény megalkotásának megakadályozására irányuló népszavazási kezdeményezés is akkor felel meg a népszavazás alkotmányos rendeltetésének, ha a képviseleti hatalomgyakorlás befolyásolását szolgálja. A népszavazás ezt a funkcióját pedig akkor tudja betölteni, ha a népszavazásra bocsátott kérdés tényleges törvényhozási törekvések elé állít korlátot. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvény megalkotásának megakadályozása abban az esetben képezheti népszavazás tárgyát, ha a törvény megalkotására valódi kormányzati, törvényhozási akarat fogalmazódott meg, s az formalizált módon is megjelenik, a törvény előkészítés alatt áll, a tárgyban törvénytervezet készült, illetőleg törvényjavaslatot nyújtottak be”.(ABH 2008, 1052, 1064-1065)
[23] Ugyanezt az álláspontot tartotta fenn az AB a 100/2011. (XI. 24.) és 101/2011. (XI. 24.) AB határozataiban is. E döntésekben azonban arra is utalt, hogy abban az esetben, ha a hatályos szabályozás fenntartására irányul a kérdés, szükséges, hogy a megfogalmazásban ennek ténye egyértelműen kifejezésre kerüljön, világossá téve a választópolgár számára, hogy a kérdésre adott „igen” válasszal a hatályos rendszer fenntartását, míg a „nem”-mel annak megváltoztatását támogatja. Az akkor vizsgált népszavazási kérdések mindezt a „továbbra is” fordulattal juttatták kifejezésre. (ABH 2011, 1097, 1100; ABH 2011, 1102, 1106)
[24] A kérdés tartalmával összefüggésben jelenleg nem ismert olyan törvényhozási akarat, az Országgyűlés elé nem került benyújtásra olyan törvényjavaslat, amely az Nkt. fentiekben idézett szakaszainak a megváltoztatásáról rendelkezne, vagyis nincs olyan törvényhozási szándék, amelynek megakadályozására irányulna a kezdeményezés.
[25] A bejegyzett szó másik értelmezési tartománya, hogy az az Nkt. 90. § (3) bekezdése szerinti, az oktatásért felelős miniszter általi hivatalból való nyilvántartásba vétellel azonosítható. Ezen megközelítés alapján a kezdeményezés arra vonatkozik, hogy olyan nemzetközi tanintézményben is lehessen teljesíteni a tankötelezettséget, amelyet az oktatásért felelős miniszter nem vett nyilvántartásba.
[26] Az Nkt. 21. § (1) bekezdése szerint a köznevelési intézmény az, amelyet a törvényben meghatározott köznevelési alapfeladat ellátására létesítettek. A köznevelési alapfeladat fogalmát a 4. § 14a.) pontja határozza meg, abba többek között beleértendő az általános iskolai nevelés-oktatás, valamint a gimnáziumi, szakgimnáziumi, szakiskolai nevelés-oktatás. A 2. § (3) bekezdése alapján az Nkt. keretei között köznevelési intézményt az állam, továbbá a nemzetiségi önkormányzat, az egyházi jogi személy, a vallási egyesület vagy más személy vagy szervezet alapíthat és tarthat fenn, ha a tevékenység folytatásának jogát - jogszabályban foglaltak szerint - megszerezte. Az Nkt. 7. § (1) bekezdése definiálja a köznevelési intézmény fogalmát, amely szerint ennek minősül az óvoda, az általános iskola, a gimnázium, a szakgimnázium, a szakiskola, a készségfejlesztő iskola, az alapfokú művészeti iskola, kiegészítő nemzetiségi nyelvoktató iskola, a gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény, a kollégium, a pedagógiai szakszolgálati intézmény és a pedagógiai-szakmai szolgáltatást nyújtó intézmény.
[27] Az Nkt. 7. § (1d) bekezdése alapján iskolának a középfokú iskola, az általános iskola, az alapfokú művészeti iskola és a kiegészítő nemzetiségi nyelvoktató iskola minősül. Az Nkt. 7. § (5) bekezdése kategorikus megállapítást tartalmaz, amely szerint köznevelési alapfeladatot - a 19. § (3) bekezdés a) és c) pontjában és a szakképzésről szóló törvényben meghatározott kivétellel – kizárólag köznevelési intézmény láthat el.
[28] A köznevelési intézmények, ezen belül is az iskolának minősülő intézmények közhiteles hatósági nyilvántartása az Nkt. 21. §-ában nevesített nyilvántartás. Az Nkt. 21. § (3a) bekezdése szerint köznevelési intézmény a nyilvántartásba való bejegyzéssel a bejegyzés napján jön létre és a nyilvántartásból való törléssel, a törlés napján szűnik meg. Az alapító okirat a köznevelési intézmény későbbi időponttal való alapításáról, átalakításáról, illetve megszüntetéséről is rendelkezhet, ebben az esetben a köznevelési intézményt ezen időponttal kell nyilvántartásba venni, illetve a nyilvántartásból törölni.
[29] A tankötelezettség teljesítése az Nkt. 45. § (5) bekezdése alapján főszabály szerint iskolába járással, vagy meghatározott feltételek alapján egyéni tanulói munkarendben teljesíthető. A kérdés jelenleg vizsgált értelmezési tartománya alapján az az Nkt. szabályainak olyan módosításra irányul, amelynek alapján a tankötelezettség olyan intézményben is teljesíthető lenne, amely a hatályos szabályok szerint nem minősül iskolának, azaz nem köznevelési intézmény, mivel ilyenként a közhiteles hatósági nyilvántartás nem tartja nyilván. Ebből adódóan az ilyen intézmény nem feleltethető meg az Nkt. 90. §-ában nevesített nemzetközi iskola fogalmának sem.
[30] Ennek alapján viszont nem világos, hogy a kérdésben szereplő intézményt mely szerv, hatóság minősíti „tanintézménynek”, azaz ki az akkreditáló, vagy nyilvántartásba vevő szerv, illetve az sem határozható meg egyértelműen, hogy mi az a jogszabályi környezet, szabályrendszer, amely alapján abban a nevelés-oktatás folyik. Figyelemmel arra, hogy a kérdés kifejezetten „nemzetközi tanintézmény”-t nevesít, abból az a következtetés vonható le, hogy az ilyen intézmény nem a külföldi oktatási intézmény mintájára működő, valamely külföldi állam oktatási rendszere, illetve az annak alapján kialakított szabályrendszer alapján oktatási tevékenységét végző intézmény.
[31] Abból adódóan, hogy a hatályos szabályozás alapján nem határozható meg egzakt módon, hogy mi értendő a „Magyarországon nem bejegyzett nemzetközi tanintézmény” fogalma alatt, azzal a következménnyel jár, hogy a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás esetén a választópolgároknak úgy kellene döntést hozniuk arról, hogy ilyen intézményekben is engedélyezik a tankötelezettség teljesítését, hogy semmilyen információjuk nincs arról, hogy az oktatási tevékenység végzésére milyen szerv által feljogosított, illetve milyen szabály- és követelményrendszer alapján működő intézmény tekintetében foglalnak állást.
[32] A Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria gyakorlatában következetesen az egyértelműség sérelmére ható körülményként értékeli, ha a kérdés alapján a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz, illetve, hogy döntése valójában milyen következménnyel jár. (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4., és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozat). Mindezek alapján a népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott országos népszavazás esetén is – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhetne, amely kizárja a kérdés egyértelműségét.
[33] A kérdés másik értelmezéséi lehetősége, hogy az a tankötelezettség külföldi nevelési – oktatási intézményben történő teljesítésével állhat kapcsolatban. Az Nkt. 91. § (1) bekezdése szerint magyar állampolgár engedély nélkül folytathat tanulmányokat külföldön és tankötelezettségét külföldi nevelési-oktatási intézményben is teljesítheti. Az Nkt. 91. § (3) bekezdés alapján a külföldi tanulmányok alatt a tanuló magyarországi tanulói jogviszonya szünetel, kivéve, ha tanulmányait egyéni munkarenddel rendelkezőként Magyarországon folytatja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például amikor a szülő külszolgálata miatt a gyermek meghatározott ideig külföldön tartózkodik és tanulmányait külföldön iskolában folytatja, az ilyen tanulmányok teljesítése nem minősül a tankötelezettség teljesítésének. Ez alól kivételt a törvényi szabályozás alapján az jelent, ha a külföldi tanulmányokkal párhuzamosan idehaza egyéni munkarendben, osztályozó vizsgákon teljesíti a tanulmányi kötelezettségét.
[34] A kérdés ebben az értelmezésben arra vonatkozik, hogy a külföldi tanulmányok alatt se szüneteljen a tanulói jogviszony és osztályozó vizsga, azaz egyéni tanulói munkarend nélkül is, automatikusan teljesítse a tanuló a hazai tanulmányi kötelezettségét is. A kérdés alapján tehát függetlenül attól, hogy annak az ország oktatási rendszerének tartalmi szabályozása, tantárgyi struktúrája és követelményrendszere, amelyben a tanuló külföldön tanulmányokat folytat teljes mértékben eltér a hazaitól, azaz nem feleltethető meg a magyar oktatási rendszer szabályainak, az ilyen tanulmányok a hazatérést követően automatikusan beszámításra kerüljenek, osztályozó vagy különbözeti vizsgára vonatkozó kötelezettség nélkül.
[35] Amennyiben ezt az értelmezési lehetőséget fogadjuk el, úgy vélhetően a kérdés az Nkt. 91. § (3) bekezdésének módosítását célozza. Ezen értelmezési tartománynak azonban azért nem feleltethető meg teljesen a kérdés, mert ezen keretek között egyáltalán nem értelmezhető a kérdésben szereplő „Magyarországon nem bejegyzett” jelző, mivel a szóban forgó, az Nkt. 91. §-a szerinti intézmények külföldön, azaz nem Magyarországon működnek, az alatt nem érthetők a külföldön működő magyar nevelés-oktatási intézmények sem, ennél fogva értelemszerű, hogy azok magyarországi bejegyzése nem történik meg.
[36] Emellett a Bizottság kifejtette, hogy bár a kérdés a társadalom széles rétegét érinti, valójában olyan bonyolult szakpolitikai kérdést hordoz, amelynek megértéséhez a választópolgároknak nemcsak szövegértési képességre, de átfogó, a nevelési-oktatási rendszer hazai szabályozását, valamint annak nemzetközi szabályozási rendszerét is egyaránt figyelembe vevő, értékelő és átlátó szemléletre, tudásra lenne szükségük, amely alapvetően nem elvárható. Az ilyen átfogó és részletekbe menő szaktudás és szakismeret hiányában azonban a választópolgárok nem képesek átlátni döntésük következményeit. Az Alkotmánybíróság a 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kifejtette, hogy az egyértelműség részének tekintendő az is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen következményeiben kiszámíthatatlan.
[37] A Kúria több eseti döntésében (Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3.) rámutatott arra, hogy sérti a kérdés-egyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni a döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális szakmai, információbeli ismeretek kellenének, ami nem várható el.
[38] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, amely miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítése megtagadásának van helye.
IV.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[39] A határozat az Alaptörvény XI. cikk (1) és (2) bekezdésein, az Nkt. 45. §-n, a 90. §-án, a 91. §-án, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 9. § (1) bekezdésén és a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2020. január 30.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke