A Nemzeti Választási Bizottság
17/2020. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Karácsony Mihály (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 11 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés úgy módosítsa az év elején esedékes nyugdíjemelés szabályait, hogy csökkenjenek: a nemek, a lakóhely, valamint a nyugdíjba vonulás időpontja szerint is meglévő öregségi nyugellátások közötti különbségek, így a jelen kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazást követő három évben az öregségi nyugdíjemelés valamennyi jogosult részére azonos összegű legyen?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2020. március 4-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező első alkalommal 2020. január 9-én 10 óra 23 perckor személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A vizsgálat során az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel megállapította, hogy Szervező a kezdeményezéshez – a Szervezőt is figyelembe véve – 25 választópolgár támogató aláírását csatolta, azonban ezek közül 17 nem a kérdéssel azonos oldalon szerepelt, további egy támogató polgár pedig a lakcíme helyett a tartózkodási helyét adta meg az aláírásgyűjtő íven. Így Szervezőt is figyelembe véve a kezdeményezéshez összesen 8 érvényes választópolgári aláírás került csatolásra, amely miatt a Nemzeti Választási Iroda elnöke a 3/2020. NSz. határozatával a kérdést elutasította.
[3] Szervező a népszavazási kérdést 2020. január 22-én személyesen eljárva a hiányzó adatszolgáltatás teljesítésével ismételten benyújtotta. A népszavazásra javasolt kérdéshez 26 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül az ismételt aláírásokat is figyelembe véve 20 felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek, így összesen 28 érvényes aláírás került csatolásra a kérdéshez. Tekintettel arra, hogy az ismételt benyújtás eredményeképp a kezdeményezés megfelelt az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglalt előírásnak, a kérdést a Nemzeti Választási Iroda vezetője az Nsztv. 10. § (2) bekezdése alapján a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[4] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[5] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[6] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
III.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[7] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[8] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[9] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[10] A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie annak, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az esetlegesen eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
[11] Jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kezdeményezés az éves nyugdíjemelés módszerének módosítását célozza annak érdekében, hogy a nemek, a lakóhely, valamint a nyugdíjba vonulás időpontja szerint meglévő öregségi nyugellátások közötti különbségek úgy csökkenjenek, hogy egy sikeres és eredményes népszavazást követő három évben az öregségi nyugdíjemelés valamennyi jogosult részére azonos összegű legyen.
[12] Az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdésében az időskori megélhetés biztosításának alapjait rögzíti, kimondva, hogy ezt az állam „a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő”. Az időskori megélhetés biztosítása az idézett alkotmányos rendelkezés szerint az egyén és az állam együttműködése alapján valósul meg, úgy, hogy az állam az annak működtetéséhez szükséges hozzájárulásokból nyugdíjrendszert tart fenn, az egyéni öngondoskodást pedig az ennek kereteit adó, önkéntes társadalmi intézmények szabályozásával segíti elő.
[13] Az Alaptörvény 40. cikke alapján a nyugdíjrendszer alapvető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az időskori létbiztonság érdekében sarkalatos törvény határozza meg. Az Alaptörvény által hivatkozott sarkalatos törvény a Magyarország gazdasági stabilitásról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban: Gstv.), amelynek V. fejezete tartalmazza a nyugdíjrendszer alapvető szabályait. A 41. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az állami nyugdíjrendszerben ellátásként törvényben meghatározottak szerint öregségi nyugdíj és hozzátartozói nyugellátás állapítható meg. A 42. § (1) bekezdése kimondja, hogy az állami nyugdíjak kifizetésének fedezetét a Nyugdíjbiztosítási Alap biztosítja.
[14] A Gstv. 41. § (1) bekezdésében hivatkozott törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.), amelynek 62. §-a szabályozza a nyugellátások évenkénti rendszeres emelését, meghatározva a nyugdíjemelés módszerét. A tárgyév január 1-je előtt megállapított nyugellátások januári emelésének szabályait az (1) bekezdés rögzíti az alábbiak szerint: „A tárgyév január 1-je előtti időponttól megállapított társadalombiztosítási nyugellátást - ideértve a 6. § (4) bekezdésében meghatározott ellátásokat és a baleseti járadékot is - a megállapítás naptári évét követően minden év január hónapjában az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni.”
[15] A 2012. január 1-től hatályos szabályozás alapján a nyugdíjakat minden év januárjában a költségvetési törvényben tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelően kell emelni. Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 56. §-a szerint „A 2020 januárjában a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 62. § (1) és (2) bekezdése alapján esedékes nyugdíjemelés meghatározásánál 2,8 %-os fogyasztói árnövekedést kell figyelembe venni”.
[16] Abban az esetben, ha a fogyasztói árak növekedésének tárgyévben várható mértéke legalább 1 százalékponttal meghaladja a januári emelés mértékét, vagyis a tényleges fogyasztói árnövekedés a tervezettet, akkor a Tny. 62. § (3) bekezdése alapján november hónapban – január 1-jére visszamenőleges hatállyal – kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani. Amennyiben az eltérés az 1 százalékpontot nem éri el, akkor november hónapban az egész évre járó különbözetet egy összegben kell kiutalni.
[17] A jelenlegi szabályozás tehát az inflációhoz köti a nyugdíjemelést, annak tervezett mértéke alapján az emelés konkrét százalékban meghatározott mértékét és az emelés egyéb részletes szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg minden évben a Tny. 101. § (1) bekezdés f) pontjában adott felhatalmazás alapján. A nyugellátások és egyes más ellátások 2020. január havi emeléséről szóló 300/2019. (XII. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2. § (1) bekezdésében a Kormány, hivatkozva a Tny. 62. § (5) bekezdésére, az ott felsorolt ellátások tekintetében 2,8 %-os emelést állapított meg 2020. január 1-től.
[18] A jelen eljárásban népszavazásra javasolt kérdés sem a jogalkotói, sem a választópolgári egyértelműség követelményének nem felel meg. Szervező által hitelesítés céljából benyújtott kérdést elemezve megállapítható, hogy az egy többszörösen összetett mondatból áll, amely közbevetést is tartalmaz. A mondat megfogalmazása pedig nyelvtanilag hibás. Emiatt a választópolgár nem tudja feltétlenül eldönteni, hogy a kérdést értelmező közbevetést olvas-e vagy pedig a kérdés érdemi részét képezi-e a különbségcsökkentésre vonatkozó szövegrész. Ez a túl bonyolult, nehézkes és megtévesztő megfogalmazás pedig az egyértelműség követelményének sérelmére hat.
[19] A Tny. 20. § (1) bekezdése kimondja, hogy az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ. A Tny. 18. § (1) bekezdése alapján a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíjkorhatára annak, aki
a) 1952. január 1-je előtt született, a betöltött 62. életév,
b) 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183. nap,
c) 1953-ban született, a betöltött 63. év,
d) 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183. nap,
e) 1955-ben született, a betöltött 64. életév,
f) 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183. nap,
g) 1957-ben vagy azt követően született, a betöltött 65. életév.
A Tny. 18. (2) bekezdése szerint öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki
a) a születési évének megfelelő – az (1) bekezdésben meghatározott – öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és
b) legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik.
A Tny. 18. § (2a) bekezdése alapján az öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik.
[20] Az öregségi nyugellátás összegében a nemek között – a nők hátrányára – fennálló különbségek három munkaerő-piaci trendre vezethetőek vissza: egyrészt a nők alacsonyabb foglalkoztatási szintjére, másrészt kevesebb munkaórát és/vagy évet dolgoznak, harmadrészt pedig átlagosan kevesebbet is keresnek.
[21] Az öregségi nyugdíjak havi átlagos összegének területi különbségei pedig a bérszintek és a munkaerő-piaci lehetőségek eltéréseit tükrözik. A KSH adatai szerint az országos átlagnál a budapesti öregségi nyugdíjasok 19%-kal többet, a dél-alföldiek 9,0 %-kal kevesebbet kaptak kézhez 2017 januárjában.
[22] A Tny. 18. §-ának rendelkezése alapján nyilvánvalóan megállapítható, hogy a nyugdíjrendszer nem a nyugdíjba vonulás időpontja szerint diszkriminál, hanem csupán a jogosultság megszerzése tekintetében differenciál.
[23] Összefoglalóan megállapítható, hogy az idősek majdnem teljes körére kiterjedő öregségi nyugdíjrendszeren belüli egyenlőtlenségeket leginkább az érintettek munkaerőpiaci-előélete generálja. A munkaerőpiaci-előélet az aktív pályaszakasz kereseti és a beszámított szolgálati évek alapján definiálja a kezdő nyugdíjat. A nyugdíjas pályaszakasz ellátásának összegét pedig a nyugdíjemelések mértéke és az emelés alapelvei határozzák meg. Ugyanakkor meg kell jegyezni azt is, hogy a nyugdíjrendszer komoly jövedelem-kiegyenlítő szereppel is rendelkezik az idősek társadalmi csoportjában, ugyanis a nyugdíjrendszer a korábbi kereseti egyenlőtlenségeket is módosítja a rendszerbe belépők nyugdíjának megállapításával.
[24] Szervező által benyújtott kérdés nehézkes és bonyolult megfogalmazásából a választópolgár azt a téves következtetést vonhatja le, mintha a nemek, a lakóhely, valamint a nyugdíjba vonulás időpontja szerint a fent ismertetettek alapján értelemszerűen meglévő különbségek a jelenleg alkalmazott nyugdíjemelési módszerből következnének, nem pedig magából a nyugdíj megállapításának a szabályaiból.
[25] A kérdés célja a nyugdíjak között fennmaradó különbségek növekedésének csökkentése, azonban azt kell megvizsgálni, hogy a Szervező által „a jelen kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazást követő három évben az öregségi nyugdíjemelés valamennyi jogosult részére azonos összegű legyen” megfogalmazott fordulattal bekövetkezhet-e ez a cél.
[26] Mindenekelőtt megállapítható, hogy a kérdés megfogalmazása nem ad egyértelmű eligazítást a választópolgár és a jogalkotó számára abban, hogy Szervező milyen nyugdíjemelési módszer alkalmazásával kívánja elérni a népszavazási kérdésben megfogalmazott célt, azaz az azonos összegű emelést. Jelenleg a nyugdíjemelés kizárólag a tárgyévre tervezett fogyasztói árindextől függ. 2012 előtt a tárgyévet megelőző év I-III. negyedévi és az azt megelőző év IV. negyedévi inflációs rátájához igazították a januári emelés mértékét. 2010 és 2012 között a GDP legalább 3 százalékos növekedése esetén az infláció mellett a nettó kereset emelkedését is belekalkulálták a nyugellátások növelésébe, azaz ár és bérkövető indexálást alkalmaztak. 2010 előtt pedig hosszú ideig a svájci indexálás szerint emelték a nyugdíjakat, vagyis fele-fele arányban kalkuláltak a várható országos nettó keresetnövekedéssel és az inflációval.
[27] A kérdésből tehát egyrészt nem derül ki, hogy mi legyen a nyugdíjemelés tekintetében a szabályozás kiindulópontja pl. továbbra is az inflációkövetést kell-e alkalmazni, vagy a gazdasági növekedés ütemét jelző GDP növekedést, esetleg a minimálbér meghatározott százalékát, vagy esetlegesen a nyugdíjasokra vonatkozó fogyasztói árindexet. Másrészt a kezdeményezés azt sem határozza meg, hogy a jelenlegitől eltérő bármelyik módszer alkalmazása, vagy akár a jelenlegi inflációkövetés fenntartása esetén milyen módon kell azt a konkrét összegszerű emelést megállapítani, amelyre az öregségi nyugellátásban részesülők jogosultak lennének pl. ha az inflációkövetés maradna az emelés alapja, akkor a legmagasabb és a legalacsonyabb összegű öregségi nyugdíjra jutó emelés középmértékével nőnének az ellátások, vagy egyéb módon kerülne meghatározásra az emelés összege. Ez a kétirányú meghatározatlansága a kezdeményezésnek mindenképp az egyértelműség sérelmére hat a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is.
[28] Ezen túl a Bizottság megítélése szerint nem feltétlenül átlátható és világos a választópolgárok többsége számára az, hogy azáltal, hogy a kérdés nem tartalmazza a célzott nyugdíjemelés alapjára és a számítás módjára vonatkozó információt vagy annak konkrét mértékét, a kezdeményezésben tartott érvényes és eredményes népszavazás azzal a következménnyel is járhat, hogy amennyiben a jogalkotó alacsony összegben határozza meg a nyugdíjemelés összegét, azon személyek esetében, akik alacsonyabb összegű öregségi nyugdíjban részesülnek, a népszavazás eredménye nem eredményez pozitív változást.
[29] Konkrét példán keresztül bemutatva a fentiekben írtak azt jelentik, hogy ha adott három személy, akik közül az egyik 100.000 Ft összegű, a másik 200.000 Ft összegű, a harmadik pedig 300.000 Ft összegű nyugellátásban részesül és ezeket Szervező kérdésében foglaltaknak megfelelően azonos összeggel, például egységesen 1.000 Ft-tal emeljük, akkor az első személy 101.000 Ft összegű, a második 201.000 Ft összegű, a harmadik pedig 301.000 Ft összegű nyugellátásban fog részesülni. A példán keresztül szemléltetve látható, hogy ilyen összegű emelés esetén a már meglévő különbségek nem csökkennek, illetve megmaradnak. Ha azonban ezeket az összegeket egységesen 50.000 Ft-tal emeljük, akkor az első személy 150.000 Ft összegű, a második személy 250.000 Ft összegű, a harmadik személy pedig 350.000 Ft összegű nyugellátásban fog részesülni.
[30] A fentiek alapján látható, hogy konkrét összeg megjelölésének hiányában az egyenlő összegű emeléssel egyáltalán nem garantálható, hogy a 100.000 Ft összegű nyugellátásban részesülő személy egy sikeres és eredményes népszavazást követően érdemben jobb helyzetbe kerülne. Ahogy azt a példa is mutatja, Szervező által tervezett rendszerben az, hogy az öregségi nyugdíjak egyforma mértékben emelkednek, az százalékos emelésben kifejezve a kisebb nyugdíjaknál értelemszerűen „nagyobb” emelést jelentene. Azonban az, hogy Szervező által felhívott különbségeket tényleg csökkentené-e ez az emelés, az a tényleges emelés mértékétől függ. A példából is kitűnik, hogy a benyújtott kérdés célját – a jelen megfogalmazás alapján – csak a magasabb összegű emelés valósíthatná meg, azonban a kérdés az emelés összegét semmilyen módon nem határozza meg. Ennek mellőzése pedig mind a választópolgár, mind a jogalkotó számára bizonytalanságot hordoz és az egyértelműség hiányát eredményezheti.
[31] A konkrét összeg vagy egzakt számítási mód hiányában a választópolgár egy sikeres és eredményes népszavazást követően lényegében biankó felhatalmazást adna a jogalkotónak az egyenlő összegű emelés végrehajtására. Az egyenlő mérték megadásának hiánya miatt azonban a jogalkotó nem tudja, hogy milyen összegű vagy esetlegesen valamilyen definiált változóhoz igazított emelést kell-e végrehajtania. Mivel a kérdés egy pénzbeli ellátás módosítására vonatkozó kezdeményezés, ezért ésszerűen nem vélelmezhető, hogy a kérdés lényege szempontjából a hiányzó összegszerűség mellékes lenne és az Országgyűlés megfelelően teljesítené a népszavazásból eredő jogalkotási kötelezettségét, bármilyen érték mellett is dönt. Ugyanis a választópolgárnak is van egy adott véleménye, várakozása az egyenlő mértékű emelés összegével kapcsolatban, amely nem feltétlenül egyezik majd meg az Országgyűlés által a kérdés alapján végrehajtott tényleges emeléssel, így a népszavazás eredményeként nem a tényleges választói akarat valósul majd meg. A fent kifejtettek miatt a kérdés ezen okból sem felel meg az egyértelműség követelményének.
[32] Szervező által népszavazásra benyújtott kérdés alapján a választópolgár számára a döntése meghozatalakor az sem volna egyértelmű, hogy a népszavazás sikere milyen változásokkal járna a nyugdíjrendszerben, és ennek nyomán annak milyen társadalmi, pénzügyi, nemzetgazdasági hatásaival kellene számolniuk. Nem lenne világos a választópolgárok számára, hogy egy esetleges nyugdíjemelés milyen kihatással lenne a költségvetés kiadási oldalának tervezésére. A fent kifejtett példán már látható volt, hogy a nyugdíjak között meglévő különbségek érdemi csökkentését kizárólag egy magasabb összegű emelés valósítaná meg. Ez azonban jelentős hatással lenne az államháztartás teherbíró képességére, amely most havonta mintegy 300 milliárd forintot fordít nyugellátásokra. A béremelés reálértékét meghaladó mértékű nyugdíjemelés ugyanis komoly nyomást gyakorolna az államháztartásra, hiszen a magasabb bértömeg mögött nem lenne fedezet. Ezért bértömeg-gazdálkodási okokból előbb-utóbb a közterhek emelése válna szükségessé, amely történhetne az általános forgalmi adó vagy a vagyoni típusú adók emelésével. Az általános forgalmi adó emelése viszont éppen a népszavazási kérdéssel is érintett öregségi nyugellátásban részesülő személyeket érintené a legrosszabbul, hiszen hiába kapnának kézhez a nyugdíjemelésnek köszönhetően magasabb összegű nyugdíjat, ha közben például az általuk leginkább fogyasztott alapvető élelmiszerek ára – az Áfa-emelkedés miatt – ezzel arányosan növekedne. Ez pedig hosszú távon nem az öregségi nyugellátás között fennálló különbségek csökkenéséhez és ezzel együtt a nyugdíjak vásárlóerejének növekedéséhez vezetne, hanem éppen ellenkező hatást váltana ki: az öregségi nyugellátásban részesülők további leszakadásához vezetne.
[33] A választópolgárok a döntésük meghozatalakor továbbá azzal sem lennének tisztában, hogy az milyen hatást gyakorolna a munkaerőpiac szerkezetére. Az OECD 2019 januárjában Magyarországról közzétett jelentése megállapította, hogy a népességöregedés egyre nagyobb terhet ró az államháztartásra. Javasolta, hogy Magyarország 2022-re emelje 65 évre a törvényes nyugdíjkorhatárt, utána pedig kösse azt a várható élettartam alakulásához. Ezzel kapcsolatban megállapítható, hogy a társadalom elöregedése miatt már most sincs egyensúly az aktív keresők és az öregségi nyugellátásra jogosultak között. Egy esetleges magasabb összegű nyugdíjemelés még jobban megbontaná az egyensúlyt: többen élnének például a kedvezményes öregségi nyugdíj igénybevételével, amelynek hatására tovább csökkenne az aktív keresők száma. Ez pedig azzal is járhatna, hogy tovább emelkedne a munkavállalók által fizetendő szociális hozzájárulási adó mértéke is. A fent kifejtettek alapján így a választópolgár döntése meghozatalakor nem lehetne tisztában azzal, hogy a kérdésre igennel vagy nemmel szavazás esetén döntésének milyen következményei lennének. Az Alkotmánybíróság a 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kifejtette, hogy az egyértelműség részének tekintendő az is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség következményei ne legyenek beláthatatlanok.
[34] Ezen túl a Kúria több eseti döntésében (Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3.) is rámutatott arra, hogy sérti a kérdés-egyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni a döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális szakmai, információbeli ismeretek kellenének, ami nem várható el.
[35] Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, amely miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítése megtagadásának van helye.
IV.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[36] A határozat az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdésén, a 40. cikkén, a Gstv. 41-42. §-án, a Tny. 18. §-án, 20. § (1) bekezdésén, 62. §-án, a 101. § (1) bekezdés f) pontján, a Kötv. 56. §-án, a Korm. rendelet 1. §-án, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén és a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2020. február 18.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke