20/2013. NVB határozat - H. G. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában

 

A Nemzeti Választási Bizottság H. G. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában meghozta a következő

 

 

A Nemzeti Választási Bizottság az

 

 

kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.

 

A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – a Kúriához címzett kifogást lehet benyújtani a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; fax: 06-1-795-0304). A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. Az illeték mértéke 15000 Ft. A kifogás benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.

 

 

 

Beadványozó 2013. október 14-én aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából.

 

A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének. Az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája, melyet a választópolgár és a jogalkotó aspektusából is vizsgálni szükséges. Az egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.

 

A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az alábbi okok miatt nem felel meg az egyértelműség követelményének.

 

A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a kérdésben szereplő „deviza alapú hitelszerződés” olyan pénzügyi fogalom, melynek pontos és precíz ismerete általánosan nem elvárható a választópolgároktól, emiatt a kérdés szintén nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének. A köznyelv a deviza alapú hitel tekintetében ugyanis gyakran a devizahitel fogalmat használja, miközben a két hitel között lényeges különbség van, mely a folyósítás és a törlesztések devizanemében jelenik meg. Devizahitelnél a folyósítás és a törlesztés is ténylegesen devizában történik. Deviza alapú hitelnél a folyósítás és a törlesztés forintban történik, de devizában van meghatározva a hitel és a törlesztő részlet összege. Bár az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelménye nem írja elő, hogy a népszavazás kezdeményezője a kérdés megfogalmazásakor az egyes jogágak kifejezéskészletét, a jogszabályokban meglévő fogalmakat, illetve az egyes tudományágak, szakterületek terminus technicusait vegye alapul, mégis szükséges, hogy a kérdésben olyan kifejezések és fogalmak szerepeljenek, melyek pontos ismerete általánosan elvárható valamennyi választópolgártól. Tekintettel arra, hogy a kezdeményezés által használt pénzügyi fogalom tekintetében mindez nem elvárható, a választópolgárok a kérdésben tartott népszavazás esetén nem tudnák egyértelműen megítélni, hogy pontosan miről döntenek.

 

A Nemzeti Választási Bizottság az egyértelműség fentiekben ismertetett követelményén túl hivatkozva az Alkotmánybíróság 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kifejtett érvrendszerre, annak szerves részének tekinti azt is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, következményeiben kiszámíthatatlan. A Bizottság álláspontja szerint az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés alapján nem lenne egyértelmű, hogy a kérdésben tartott eredményes népszavazás milyen változásokat okozna a hazai pénzpiac rendszerében, és ennek milyen társadalmi, pénzügyi és egyéb hatásaival kellene számolni. A Bizottság megítélése szerint tehát a kérdés oly módon van megfogalmazva, hogy egy arról tartott népszavazás esetén a választópolgároknak az eredményes népszavazás következményei ismeretének hiányában kellene döntenie a kérdés támogatásáról vagy elvetéséről.

 

A népszavazásra feltenni kívánt kérdésből továbbá nem derül ki, hogy a kezdeményezés az Országgyűlést olyan tartalmú jogszabály megalkotására kívánja kötelezni, mely szerint a pénzügyi intézmény a kezdeményezésben szereplő árfolyamot a futamidő végéig alkalmazza vagy olyan tartalmú szabályozás megalkotására irányul, hogy a pénzügyi intézmény a futamidőnek csak egy részéig alkalmazza a hitel folyósításakor alkalmazott árfolyamot. A Bizottság álláspontja szerint, tekintettel arra, hogy a kérdés valójában az elvárt szabályozásnak csak hozzávetőlegesen adja meg a tárgyát, annak tartalmára azonban érdemi utalást nem tesz, nem felel meg a jogalkotói egyértelműség követelményének.

 

Nem egyértelmű továbbá az sem, hogy a kezdeményezésben foglaltak alapján az Országgyűlésnek olyan tartalmú szabályozást kellene megalkotnia, mely egyértelműen csak arra ad lehetőséget, hogy a pénzügyi intézmény kizárólag egyoldalúan módosítsa a hitelszerződést, vagy a kezdeményező olyan tartalmú szabályozás megalkotását várja el, mely lehetőséget ad arra is, hogy a szerződő felek a hitelszerződésben állapodjanak meg a pénzpiaci változások esetén, annak feltételeit is meghatározva az árfolyam alkalmazásának feltételeiről.

A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) B) cikk (1) és (3)-(4) bekezdései szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. A közhatalom forrása a nép, mely hatalmát választott képviselői útján valamint kivételesen közvetlenül gyakorolja. A közvetlen hatalomgyakorlás módja a népszavazás, melyet az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben lehet tartani. A népszavazás, mint a népszuverenitás gyakorlásának kivételes módja megvalósulása esetén a képviseleti hatalomgyakorlás fölé kerül, mely által az Országgyűlés végrehajtó szerepbe kerül. Az érvényes és eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésre a népszavazás megtartásától számított három évig kötelező és az Országgyűlés köteles a népszavazás döntésének haladéktalanul eleget tenni.

A népszavazásnak a fentiekben ismertetett kivételes szerepével a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint nem összeegyeztethető, hogy a beadványozó egy időben, ugyanabban a tárgykörben, egymáshoz képest minimális eltérésekkel 12 darab népszavazási kezdeményezést nyújtson be.

 

A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 349. § (1) bekezdés c) pontja az országos népszavazási kezdeményezések tekintetében a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) rendelkezéseit rendeli alkalmazni. A Bizottság álláspontja szerint a beadványozó magatartása a régi Ve. 3. § d) pontjában szabályozott jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik. A jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elve irányadó az országos népszavazási kezdeményezés benyújtójára is. A Bizottság álláspontja szerint – egyetértve az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtett álláspontjával – a régi Ve. egészének rendszerében – a régi Ve. 3. §-ában foglalt általános alapelvekre is figyelemmel – ítélendő meg a hitelesítésre szánt aláírásgyűjtő ív. Erre tekintettel az aláírásgyűjtő ívek hitelesítése során az Nsztv. 10. § e) pontja alapján vizsgálandó az is, hogy a kezdeményezés megfelel-e a régi Ve. 3. §-ában szabályozott eljárási alapelveknek, ezek között a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének. Jelen esetben a beadványozó megsértette a választási eljárás hivatkozott alapelvét. Az eljárás kezdeményezője ugyanis 12 darab népszavazási kezdeményezésre irányuló kérdésből álló csomagot nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz. A Bizottság álláspontja szerint közjogi értelemben nem tekinthető sem jóhiszemű, sem rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan kezdeményezői magatartás, amely egy időben és ugyanabban a tárgykörben több népszavazásra bocsátandó kérdés hitelesítésére irányul.

 

A Nemzeti Választási Bizottság tekintettel arra, hogy az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a régi Ve.-ben foglalt követelményeknek és a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek az Nsztv. 10. § c) és e) pontja alapján az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta.

 

A határozat az Alaptörvény B) cikkén, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 349. § (1) bekezdés c) pontján és (2) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án, a 10. § c) és e) pontján, a 13. §. (1) bekezdésén, a régi Ve. 3. § d) pontján és a 124/A. § (3) bekezdés b) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a régi Ve. 130. § (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 39. § (3) bekezdés d) pontján, 42. § (1) bekezdés g) pontján valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

 

Budapest, 2013. október 29.