A Nemzeti Választási Bizottság
37/2020. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Karácsony Mihály (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 9 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Akarja-e Ön, hogy a Társadalombiztosítási nyugellátástól szóló 1997. évi LXXXI. törvény 62.§ (3) (4) bekezdését az Országgyűlés úgy módosítsa, hogy; Amennyiben a fogyasztói árak növekedésének negyedévi tényadata legalább egy százalékponttal meghaladja a törvényben rögzített éves előrejelzés mértékét, akkor a soron következő negyedévtől a különbözettel azonos mértékű kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2020. augusztus 14-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2020. július 23-án személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 29 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 25 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
III.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[6] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[7] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[8] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[9] Jelen eljárás tárgyát képező népszavazási kezdeményezés a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban Tny.) kiegészítő nyugdíjemelést szabályozó rendelkezéseit kívánja módosítani. A Tny. hatályos szabályai alapján a kiegészítő nyugdíjemelés a fogyasztói árak növekedéséhez kötött. A Tny. 62. § (1) bekezdése alapján minden év január hónapjában az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni a Tny.-ben meghatározott ellátásokat. A Tny. 62. § (3) bekezdése kimondja, ha a fogyasztói árak növekedésének tárgyévben várható mértéke legalább egy százalékponttal meghaladja a tervezett fogyasztói árnövekedés mértékét, akkor november hónapban – január 1-jére visszamenőleges hatállyal – kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani. A megállapított nyugdíjakhoz egy egyösszegű kiegészítés jár, ha ez a különbség az egy százalékpontot nem érte el.
[10] A kiegészítő nyugdíjemelés mértékére hatással van a Tny. 62. § (4) bekezdése is, amely szerint – ha ez az érték a magasabb – a nyugdíjasok fogyasztói árnövekedését (amely egy speciális, általánostól eltérő módszertannal összeállított fogyasztói kosáron alapul) kell figyelembe venni a fogyasztói árak növekedése helyett.
[11] A kezdeményezés, a fentiektől eltérően a Tny. 62. § (3)-(4) bekezdéseinek módosításával az eljárást úgy változtatná meg, hogy ha a fogyasztói árak növekedésének negyedévi tényadata legalább egy százalékponttal meghaladja a törvényben rögzített éves előrejelzés mértékét, akkor a soron következő negyedévtől a különbözettel azonos mértékű kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani.
[12] A Bizottság a kérdéssel összefüggésben az egyértelműség sérelmét mindenekelőtt abban látja, hogy az lehetetlen célra irányul elsősorban azért, mert Szervező a költségvetési törvényben meghatározott éves fogyasztói árnövekedést mindenképpen negyedévi árnövekedéssel szeretné összehasonlítani a kiegészítő nyugdíjemelés számításánál. Mivel a negyedéves tényadatok szezonális hatásokat tükröznek, egy negyedéves adat még jelentős eltérés esetén sem eredményezi szükségszerűen az éves előrejelzés meghiúsulását.
[13] További fontos körülmény, hogy a negyedéves adatokról jelenleg nincs hivatalos statisztikai jelentés. Az adatok extrém ingadozása továbbá azt a végrehajthatatlan feladatot is eredményezhetné, hogy az első negyedéves, tervezettnél lényegesebb magasabb fogyasztói árnövekedés alapján jelentős összegű kiegészítő nyugdíjemelést kellene végrehajtani a Tny. 62. § (3) bekezdése alapján, míg az év végi tényadatok tükrében – deflációs folyamatok esetleges felerősödése miatt – a Tny. 62. § (1)-(2) bekezdései alapján nem, vagy csak csekély mértékű nyugdíjemelésre lehetne szükség és lehetőség a költségvetési törvény által adott keretben. A kérdés azonban semmilyen lehetőséget nem ad ennek az ellentmondásnak a feloldására. A Bizottság álláspontja szerint a kérdés szempontjából csak az lenne megfelelően értelmezhető, ha maga a költségvetési törvény tartalmazna az éves bázis helyett negyedéves árnövekedési hivatkozást, azonban ennek módosítására a kérdés nem irányul és a tiltott tárgykör miatt nem is irányulhat.
[14] A Bizottság álláspontja szerint szintén az egyértelműség sérelmére ható körülmény, hogy a kérdés bár a társadalom széles rétegét érinti, a tervezett módosítások olyan statisztikai szakkérdéseket érintenek, és olyan megvalósíthatósági problémákat vetnek fel, amelyek mind a választópolgári, mind a jogalkotói egyértelműség hiányát idézhetik elő.
[15] A fent már kifejtett Tny. szabályozás alapján a kérdés a nyugdíjemelés mértékének meghatározásához kapcsolódó eljárás, és a kiegészítő nyugdíjemelés létjogosultságának, mértékének megállapítása, valamint a „fogyasztói árnövekedés” körül összpontosul. A fogyasztói árnövekedés a gazdasági statisztikában használt, a köztájékoztatásban általában „infláció”-ként (a pénzromlás mértéke) megjelenő fogalom. Tényleges tartalma egy adott módszertan alapján meghatározott fogyasztói kosár (javak, termékek és vagy szolgáltatások) árának időszaki változását jelöli.
[16] A fogyasztói árnövekedés a Hivatalos Statisztikai Szolgálat tagjai, a Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Nemzeti Bank által követett statisztikai mutató, amely segíti a gazdasági folyamatok alakulásának nyomon követését, a monetáris politika helyes irányának meghatározását, azonban nem a nyugdíjszabályokban meghatározott fogalom, hanem szakmai definíción alapul, és módszertani eltérések alapján több mutatóra bontható (pl. maginfláció, réteg-fogyasztói árnövekedés, nyugdíjas fogyasztói árnövekedés, stb.).
[17] A népszavazási kérdés a kiegészítő nyugdíjemelés statisztikai módszertanának megváltoztatására irányul, jelentősen lerövidítve azokat az eljárási határidőket, amelyek a kiegészítő nyugdíjemelés szükségességének megállapításához rendelkezésre állnak, és eltérő alapra helyezné a nyugdíjemeléshez vizsgált adatok körét, valamint a vizsgált időszakot.
[18] Mivel az adott módszertan tartalmát a jogszabály nem rögzíti, csak alkalmazását hívja fel, a Bizottság álláspontja szerint jelen eljárás tárgyát képező kérdés értelmezése a jogszabályok ismeretén felül olyan, statisztikai szakmai ismereteket feltételez a választópolgárok részéről, amely alkalmassá tenné őket arra, hogy megítéljék a jelentős módszertani változtatások (negyedéves tényadatok vizsgálata és azonnali felhasználása) következményeit a kiegészítő nyugdíjemelés gyakorlatára. Ezen ismeretek hiányában a választópolgárok nincsenek olyan helyzetben, hogy egyértelműen és világosan véleményt tudjanak nyilvánítani a kérdésben, valamint, hogy az esetlegesen érvényes és eredményes népszavazás esetén megvalósuló és a társadalmi nyugdíjbiztosítási rendszert érintő módosítások, jövőbeni és hosszú távú hatásaival tisztában legyenek. Így a Bizottság megállapította, hogy a Szervező által hitelesítésre benyújtott kérdés a választópolgároktól nem csak szövegértési készséget, hanem átfogó, a nyugdíjemelésre vonatkozó szabályozás és annak számításával kapcsolatos részletes ismeretet is megkövetel.
[19] A Kúria több eseti döntésében, mint például a Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3., valamint a Knk.VII.37.941/2018/2. számú határozatában rámutat arra, hogy a kérdés-egyértelműség követelményének nem tesz eleget az olyan feltett kérdés, amely alapján a választópolgárnak nincs módja átlátni a döntése érdemi következményeit, nem láthatja lényegi összefüggéseit, tekintettel arra, hogy mindezek megvalósulásához speciális szakmai ismeretekre lenne szüksége. A Knk.VII.37.935/2018/2. számú végzésében kifejezésre juttatta azt is, hogy sem az Alaptörvény, sem az Nsztv. nem tekinti tiltott népszavazási tárgykörnek a szakmai kérdéseket, így azokat expressis verbis nem zárja ki a népszavazásra bocsátható kérdések közül. Azonban a kérdés-egyértelműség vizsgálatának keretén belül, minden hitelesítés céljából benyújtott szakmai kérdést egyedileg is meg kell vizsgálni olyan szempontból, hogy az alkalmas-e arra, hogy népszavazásra bocsátható legyen. Mindezekkel összefüggésben a Bizottság megállapította, hogy a jelen eljárást képező kérdés megértése olyan szakmai ismereteket igényel, amellyel az átlag választópolgár nem rendelkezik.
[20] Az előző bekezdésben hivatkozott kúriai döntéseken túl a Bizottság a Kúria Knk.II.37.302/2020/3. számú végzésében az egyértelműség körében kifejtett álláspontot is irányadónak tekintette, mivel a hivatkozott határozat a nyugdíjemelés témakörében benyújtott országos népszavazási kérdésben használt hasonló fogalomkört vizsgált.
[21] A választópolgári egyértelműség kritériumán túl a jogalkotói egyértelműség problematikája is felmerül. A Szervező által benyújtott kérdésben a Tny. 62. § (3) és (4) bekezdését jelöli meg, azonban az általa megfogalmazott módosítási javaslat valójában a 62. § (3) bekezdését érinti, arra vonatkozóan tartalmaz szövegszerű javaslatot. Így nem egyértelmű, hogy a (4) bekezdés tekintetében a jogalkotónak milyen módosítást kellene eszközölni: a cél az, hogy továbbra is vizsgálni kell a nyugdíjas fogyasztói árnövekedést és a fogyasztói árak növekedését, és az előbbi növekedésének mértékét kell figyelembe venni, amennyiben az meghaladja a fogyasztói árak növekedését vagy esetleg a (4) bekezdés hatályon kívül helyezését kívánja, egy ilyen jogalkotói megoldás ugyanis szintén a jogszabály módosítását jelenti.
[22] A kezdeményezés lehetetlen célra irányulása melletti további érv a – [12]-[13] bekezdésben rögzítetteken túl –, hogy amennyiben az infláció negyedévi tényadatáról lennének hivatalos statisztikai adatok, amelyek meghaladnák a költségvetési törvényben rögzített előrejelzést, úgy a kérdés alapján a következő negyedévtől már a különbözettel megemelt mértékű nyugdíjat kellene folyósítani. Abban az esetben tehát, ha a januártól márciusig tartó első negyedév adatai alapján helye lenne a kérdés szerinti nyugdíjemelésnek, a soron következő negyedévtől, azaz április hónapban már az emelt összegű nyugellátást kellene, hogy megkapják a jogosultak, mivel a Tny. 79. § (2) bekezdés d) pontja alapján a nyugellátást havonta, az adott tárgyhónapra kell folyósítani. A fogyasztói árak változásának adatait a Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) éves és havi bontásban teszi közzé. Mindkét adatközlésben közös, hogy az közzétételére utólag, a vizsgált időszakot követően kerül sor. Viszonyításképp figyelemre méltó, hogy pl. a havi közzététel a tárgyhót követő 8-11 nappal később történik. Például a júliusi adatok 2020. augusztus 11-én, a szeptemberi adatok október 8-án kerülnek publikálásra. Ebből viszont az is következik, hogy a negyedéves adatok is csak utólag, a vizsgált időszakot követően kerülnek megállapításra és közlésre.
[23] Ezen kívül nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényezőt sem, hogy a közzétett statisztikai adatok a KSH általi revízión esnek át, amelynek módszertanát a revíziós politika tartalmazza. E szerint „[a] statisztikai adatok revíziójának kiváltó okai lehetnek a statisztikai módszerekben, fogalmakban, definíciókban, osztályozásokban történő változások is. Ezen adat-felülvizsgálatok célja, hogy biztosítsák az adatok megfelelő minőségét, a nemzetközi egyezményeknek, a megváltozott jogi/módszertani keretrendszereknek, valamint a felhasználói igényeknek való megfelelést”
(A KSH revíziós politikája című dokumentum, http://www.ksh.hu/docs/bemutatkozas/hun/ ksh_revizios_politikaja_2018.pdf).
[24] Amiatt, hogy a nyugellátásokat tárgyhónapra folyósítják, a fogyasztói árak változása pedig mindig a vizsgált időszakot követően kerül megállapításra, ezért nem megvalósítható az, hogy pl. az első negyedév fogyasztói-árindex adatai alapján, amennyiben az meghaladja a költségvetési törvényben tervezett mértéket legalább egy százalékponttal, áprilisban már a különbözetnek megfelelő, emelt összegű nyugdíj kerüljön kifizetésre. Ezen túl a kezdeményezésből nem derül ki, hogy amennyiben a már említett revízió alapján a fogyasztói-árindex adatokban változás következik be, úgy az milyen hatással lenne a bevezetni kívánt nyugdíjemelési módszerre. Kell-e például a revízió miatti változásokat a követkő negyedévi statisztikai adatoknál figyelembe venni, vagy sem.
[25] A leírtakon túl fontos utalni arra is, hogy a kezdeményezésben megfogalmazott szabály megvalósítása teljes egészében átalakítaná a nyugdíjemelés módszerét. Ennek ellenére a kezdeményezés mindösszesen a választópolgároktól abban kér döntést, hogy a Tny. 62. § (3) és (4) bekezdései módosuljanak, bár ahogyan ez megállapításra került, utóbbival kapcsolatban iránymutatást nem ad. Azt sem veszi figyelembe a kérdés, hogy a Tny. „Nyugellátások évenkénti rendszeres emelése” cím alatt található 62. §-ának szabályai egy egymásra épülő logika mentén felépített szabályozást tartalmaznak, amelynek egyik eleme a társadalombiztosítási nyugellátások január havi emelése, a másik pedig az ezt kiegészítendő, esetleges november havi emelés. Az emelések végrehajtásával kapcsolatban fontos megállapítást tartalmaz a kezdeményezésben nem nevesített (5) bekezdés, amely alapján a novemberi egyösszegű kifizetést be kell építeni a következő évi január havi nyugdíjba. A kezdeményezés alapján azonban, amely a jogalkotó számára konkrétan meghatározza a módosítandó szabályok körét, nem világos, hogy ez a szabály, annak változatlanul hagyásával a továbbiakban hogyan lehetne alkalmazható. A népszavazásra javasolt kérdés ugyanis adott esetben egy négyhavonta megvalósuló kiegészítő nyugdíjemelés megvalósításának bevezetését is eredményezheti, miközben az (5) bekezdés szabálya az évi egyszeri kiegészítő nyugdíjemelésre vonatkozó rendelkezést tartalmaz.
[26] Ahogyan az már rögzítésre került, a Kúria irányadó gyakorlata szerint a népszavazási kérdéssel szemben követelmény, hogy feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak. A Knk.VII.37.857/2019/2. számú végzésében a Kúria azt is rögzítette, hogy az elírási, helyesírási hibát értelemzavaró módon tartalmazó kérdések hitelesítése sem az NVB-től, sem a Kúriától nem várható el.
[27] A kezdeményezés szövegében a törvény címe helytelenül nagy kezdőbetűvel szerepel, a paragrafus jel után nincs szóköz, ahogy nincs a (3) és (4) bekezdés között gondolatjel, vagy „és” kötőszó, amely az értelmezést segíthetné, illetve az „úgy módosítsa, hogy” részlet után pontosvessző szerepel, majd a következő tagmondat nagy kezdőbetűvel kezdődik. Sem a megfogalmazásból, sem az írásjelekből nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a mondatrész nagy kezdőbetűvel való kezdése azért történik, mert Szervező pontosan megfogalmazta a Tny. 62. § (3) bekezdésének szövegét, és a cél, hogy a jogalkotó szó szerint így módosítsa a törvényt, vagy az írásjelek és a kezdőbetű nem megfelelő használatáról van szó. Amennyiben a pontosvesszőt Szervező mondatszerkezetek tagolására használta, úgy tekintettel arra, hogy az „amennyiben” szó nem tulajdonnév, annak nagy kezdőbetűvel való kezdése helytelen. Összességében megállapítható, hogy a népszavazásra javasolt kérdés fentiek szerinti, a magyar helyesírás egyes alapvető szabályait figyelmen kívül hagyó hibákkal való megfogalmazása megnehezíti a hosszú és bonyolult szakmai kifejezéseket is tartalmazó kezdeményezés választópolgárok általi értelmezését. Azonban sem a Nemzeti Választási Irodának, sem a Nemzeti Választási Bizottságnak nincs lehetősége arra, hogy hitelesítés esetén a magyar helyesírás szabályainak megfelelően javítsa a kérdést annak érdekében, hogy a gyűjtéshez használt, több ezer aláírásgyűjtő íven, elrendelés és kitűzés esetén pedig a hozzávetőleg nyolcmillió példányban kinyomtatott szavazólapon a választópolgárok előtt helyesírási szempontból kifogástalan kérdés szerepeljen.
IV.
[A határozat indokolásának összegzése]
[28] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének, amely miatt a kérdés hitelesítését az Nsztv. 11. §-a alapján megtagadta.
V.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[29] A határozat az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén, a Tny. 62. §-án, a 79. § (2) bekezdés d) pontján és a 101. § (1) bekezdés f) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2020. július 30.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke