A Nemzeti Választási Bizottság
58/2020. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Karácsony Mihály (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 12 igen és 2 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Akarja-e Ön, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 62. § (3) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülése esetén járó kiegészítő nyugdíjemelés összegét az elhunyt személy örökösei az elhalálozás évében január elsejére visszamenőleges hatállyal a folyósított nyugdíj utolsó napjáig számítva megkapják?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2020. október 30-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2020. szeptember 23-án személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 29 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 23 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
III.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[6] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás, hogy az tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[7] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[8] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[9] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a jelen eljárás tárgyát képező népszavazási kezdeményezés célja, hogy a jogosult halála miatt fel nem vett, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban Tny.) szerinti kiegészítő nyugdíjemelés összegét örökösei január 1-jére visszamenőleg megkaphassák.
[10] A Tny. 1. § (1) bekezdése alapelvként rögzíti, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer öregség esetén a biztosított részére, elhalálozása esetén a hozzátartozója részére egységes elvek alapján nyugellátást biztosít. A Tny. 4. § (1) bekezdés a) pontja pedig az alapfogalmak között rögzíti a saját jogú nyugellátás és a hozzátartozói nyugellátás tartalmát az alábbiak szerint: „olyan keresettől, jövedelemtől függő rendszeres pénzellátás, amely meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén a biztosítottnak (volt biztosítottnak), illetve hozzátartozójának jár;”.
[11] A Tny.-nek A nyugellátások évenkénti rendszeres emelése című VI. fejezete tartalmazza a nyugellátások emelésére irányadó törvényi rendelkezéseket, így a kiegészítő nyugdíjemelésre vonatkozó hatályos jogi szabályozást is. E törvényi rendelkezés értelmében a kiegészítő nyugdíjemelés a fogyasztói árak növekedéséhez kötött. A Tny. 62. § (1) és (2) bekezdése alapján minden év január hónapjában az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni a Tny.-ben meghatározott ellátásokat. A tárgyévi tervezett fogyasztói árnövekedést a központi költségvetésről szóló törvény állapítja meg. A Tny. 62. § (3) bekezdése kimondja, ha a fogyasztói árak növekedésének tárgyévben várható mértéke legalább egy százalékponttal meghaladja a tervezett fogyasztói árnövekedés mértékét, akkor november hónapban – január 1-jére visszamenőleges hatállyal – kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani. Ugyanakkor a megállapított nyugdíjakhoz egy egyösszegű kiegészítés jár, ha ez a különbség az egy százalékpontot nem érte el. A kiegészítő nyugdíjemelés mértékére hatással van a Tny. 62. § (4) bekezdése is, amely alapján a (3) bekezdés szerinti nyugdíjemelésnél a nyugdíjasok fogyasztói ár növekedésének – a tárgyév első nyolc hónapjának tényadatára alapozott – várható mértékét kell figyelembe venni, amennyiben az meghaladja a fogyasztói árnövekedés várható mértékét.
[12] A Tny. 83. § (2) bekezdése a jogosult halála esetén járó kifizetést szabályozza. A hivatkozott rendelkezés szerint „a jogosult halála esetén a fel nem vett nyugellátást a vele közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel a halál napjától vagy a hagyatéki végzés jogerőssé válása napjától számított egy éven belül.”
[13] A hivatkozott jogszabályi rendelkezés alapján a Bizottságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a kiegészítő nyugdíjemelés fel nem vett nyugellátásnak minősül-e. Amennyiben igen, úgy azt a jogosult halála esetén a vele közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ezek hiányában az örökös felveheti. A Tny. 83. § (2) bekezdésének értelmezése során a Bizottság elsődlegesen az Országgyűlés által a Tny. 101. § (1) bekezdésének f) pontjában adott felhatalmazás alapján megalkotott kormányrendeleteket vizsgálta. Ezekben az évente kiadott rendeletekben szabályozza ugyanis a Kormány a nyugellátások és – törvény vagy kormányrendelet alapján – a Tny. 62. §-ban foglaltak szerint emelendő más pénzbeli ellátások emelésének részletes szabályait. A Bizottság a vizsgálódása során a 2017. és 2019. közötti szabályozást tekintette át, tekintettel arra, hogy a kérdés elbírálásának időpontjában a 2020. novemberi kiegészítésről szóló jogszabály még nem került kihirdetésre.
[14] A nyugellátások és egyes más ellátások 2017. novemberi kiegészítéséről szóló 312/2017. (X. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet1) 1. § (4) bekezdés c) pontja értelmében „az egyösszegű kifizetés időarányos része illeti meg a megszűnt ellátás jogosultját, illetve a jogosult halála esetén a Tny. 83. § (2) bekezdésében meghatározott személyt, ha az (1)-(3) bekezdés szerinti ellátásra való jogosultság a 2017. évben megszűnt vagy megszűnik”, a 3. § (2) bekezdése szerint az egyösszegű kifizetés időarányos részét a jogosult kérelmére kell folyósítani.
[15] 2018-ban nem került sor automatikus nyugdíj-kompenzációra, mert az év elején 3,0%-os nyugdíjemelést hajtottak végre, ami a nyugdíjas fogyasztóiár-index 2,7%-os emelkedése mellett a nyugdíjak reálértékét 0,3%-kal növelte, ezért ebben az évben a Kormány – a Tny. 101. § (1) bekezdés d) pontjában kapott felhatalmazás alapján – a 2018. évi nyugdíjprémiumról és egyes más ellátások után járó egyszeri juttatásról szóló 183/2018. (X. 8.) Korm. rendeletet alkotta meg.
[16] 2019-ben, 2017-hez hasonlóan sor került kiegészítő nyugdíjemelésre, amelynek részletszabályait a Kormány a nyugellátások és egyes más ellátások 2019. novemberi kiegészítéséről szóló 238/2019. (X. 16.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Korm. rendelet2) rögzítette. A Korm.rendelet2 a Korm.rendelet1-gyel egyező szabályozást tartalmaz a jogosult halála esetén járó emelés kifizetésével kapcsolatban. A Korm.rendelet2 1. § (4) bekezdés c) pontja szerint „az egyösszegű kifizetés időarányos része illeti meg a megszűnt ellátás jogosultját, illetve a jogosult halála esetén a Tny. 83. § (2) bekezdésében meghatározott személyt, ha az (1)-(3) bekezdés szerinti ellátásra való jogosultság a 2019. évben megszűnt vagy megszűnik”, a 3. § (2) bekezdése itt is rögzíti, hogy az egyösszegű kifizetés időarányos részét a jogosult kérelmére folyósítják.
[17] A Tny. 4. § (1) bekezdés a) pontja, a 62. § (3) bekezdése, a 83. § (2) bekezdése, valamint a Kormánynak a származékos jogalkotói hatáskörben megalkotott rendeleteiben ez utóbbi törvényhely végrehajtásával kapcsolatos, következetes szabályozására figyelemmel megállapítható, hogy a kiegészítő nyugdíjemelés összege fel nem vett ellátásnak minősül, amelyre a jogosult halála esetén elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti törvényes örökösök körébe tartozó együtt élő házastárs, ennek hiányban a leszármazó(k), az ő hiányukban a felmenők, a jogosult testvére, ilyen személyek hiányában pedig az egyéb örökösök jogosultak.
[18] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint mindez azt jelenti, hogy a kezdeményezés olyan jogalkotást céloz, amellyel tartalmilag egyező szabályozást a Tny. 83. § (2) bekezdése jelenleg is rögzít. Fontos azt is megjegyezni, hogy a Tny. 83. § (2) bekezdésében foglalt szabály a jogszabály hatálybalépése óta változatlan tartalommal szabályozza a fel nem vett nyugellátás kifizetését.
[19] A Bizottság a hitelesítési eljárás során irányadónak tekintette a Kúria Knk.IV.38.254/2018/2. számú végzésével helyben hagyott 1038/2018. számú határozatában is kifejtet álláspontját, valamint azokat az alkotmánybírósági döntéseket, amelyek olyan népszavazási kezdeményezések elbírálása tárgyában születtek, amelyek jelen kérdéssel egyező módon, a hatályos szabályozás fenntartását célozták.
[20] Az Alkotmánybíróság a 130/2008. (XI. 3.) AB határozatában a hatályos szabályozás fenntartására irányuló kérdésekkel kapcsolatban az alábbi követelményt fogalmazta meg: „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a népszavazásnak az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében megfogalmazott alkotmányos rendeltetéséből és a népszavazásnak az Alkotmány 2. § (2) bekezdéséből a 2/1993. (I. 22.) AB határozatban levezetett kivételes és komplementer jellegéből következően a törvényhozást igénylő társadalmi kérdések eldöntése alapvetően a képviselet, az Országgyűlés hatásköre. Az ügydöntő népszavazás elsődleges célja az, hogy döntési, törvényhozási – valamely tárgyban törvény megalkotására, vagy törvény hatályon kívül helyezésére irányuló – kötelezettséget határozzon meg az Országgyűlés számára. A népszavazás komplementer jellegéből következően a meghatározott tartalmú jogalkotástól való tartózkodásra irányuló népszavazás sem szakadhat el a képviseleti hatalomgyakorlástól. A törvény megalkotásának megakadályozására irányuló népszavazási kezdeményezés is akkor felel meg a népszavazás alkotmányos rendeltetésének, ha a képviseleti hatalomgyakorlás befolyásolását szolgálja. A népszavazás ezt a funkcióját pedig akkor tudja betölteni, ha a népszavazásra bocsátott kérdés tényleges törvényhozási törekvések elé állít korlátot. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvény megalkotásának megakadályozása abban az esetben képezheti népszavazás tárgyát, ha a törvény megalkotására valódi kormányzati, törvényhozási akarat fogalmazódott meg, s az formalizált módon is megjelenik, a törvény előkészítés alatt áll, a tárgyban törvénytervezet készült, illetőleg törvényjavaslatot nyújtottak be”. (ABH 2008, 1052, 1064-1065)
[21] Ugyanezt az álláspontot tartotta fenn az AB a 100/2011. (XI. 24.) és 101/2011. (XI. 24.) AB határozataiban is. E döntésekben azonban arra is utalt, hogy abban az esetben, ha a hatályos szabályozás fenntartására irányul a kérdés, szükséges, hogy a megfogalmazásban ennek ténye egyértelműen kifejezésre kerüljön, világossá téve a választópolgár számára, hogy a kérdésre adott „igen” válasszal a hatályos rendszer fenntartását, míg a „nem”-mel annak megváltoztatását támogatja. Az akkor vizsgált népszavazási kérdések mindezt a „továbbra is” fordulattal juttatták kifejezésre. (ABH 2011, 1097, 1100; ABH 2011, 1102, 1106)
[22] Az Nsztv. 31. §-a alapján a népszavazás által keletkeztetett törvényalkotási kötelezettség új eddig nem szabályozott magatartási szabályok megalkotását vagy hatályos törvény módosítását, hatályon kívül helyezését jelenti. A kezdeményezés tartalmával összefüggésben megállapítható azonban, hogy jelenleg nem ismert olyan törvényhozási akarat, az Országgyűlés elé nem került benyújtásra olyan törvényjavaslat, amely a kiegészítő nyugdíjemelés összegének a jogosult személy halála esetén a Tny. 83. § (2) bekezdésében meghatározott személyek részére történő folyósítás módosításáról vagy megszüntetéséről rendelkezne, vagyis nincs olyan törvényhozási szándék, melynek megakadályozására irányulna a kezdeményezés. Ezen túl a megfogalmazás semmilyen módon nem utal arra, hogy a kérdéssel Szervező célja a hatályos szabályozás fenntartása lenne, ami a kérdés megtévesztő jellegét erősíti.
[23] Emellett a Bizottság álláspontja szerint a kérdésében szereplő „elhunyt személy örökösei” szófordulat is megtévesztő a választópolgár számára. Értelmezhető egyrészről a köznapi értelemben használt általános gyűjtőfogalomként, másrészről a Tny. 83. § (2) bekezdésének módosítására irányuló szándékként is. A Tny. 83. § (2) bekezdése ugyanis taxatív felsorolást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a jogosult halál esetén mely személyek tarthatnak igényt a kiegészítő nyugdíjemelés időarányos részére. A törvényi rendelkezés mindenekelőtt a közös háztartásban együtt élt házastársat, gyermeket, unokát, szülőt, nagyszülőt és testvért egymást követő sorrendben nevesíti, és csak az ő hiányukban jogosítja az örököst. Megállapítható tehát, hogy a hatályos szabályozás a törvényes örökösöket részesíti előnyben, oly módon, hogy e tekintetben az együtt élő házastárs megelőzi a leszármazókat, illetve a Tny. 83. § (2) bekezdésében rögzített alanyi kör a végrendeleti örökösöket. A kérdésből nem derül ki, hogy Szervező célja, hogy elsődlegesen a végrendeleti örökösöket részesítse előnyben, vagy a jogosult gyermekét/gyermekeit, mint elsődleges törvényes örökösöket kívánja előtérbe helyezni a túlélő házastárssal szemben, vagy a jogosultak körében más módosítást céloz.
[24] A Bizottság álláspontja szerint a fentiekben kifejtetteken túl a kezdeményezésből következtetni lehet arra a szervezői szándékra is, amely szerint a népszavazás célja, hogy az „örökösök” még az elhalálozás évében megkapják a kiegészítő nyugdíjemelés időarányos részét. Amennyiben a kérdés erre irányul, úgy fontos rögzíteni, hogy ennek lehetősége a hatályos szabályozás alapján jelenleg is fennáll. A jogalkotói egyértelműség megkívánja, hogy a népszavazásra bocsátott kérdésben született eredmény alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, milyen tartalmú jogalkotási kötelezettség terheli a népszavazás eredményeként. Az előzőekben kifejtettekből az következik, hogy a jogalkotó számára nem lenne egyértelmű egy érvényes és eredményes népszavazás esetén, hogy milyen tartalommal kellene jogszabályt alkotnia, hiszen már jelenleg is létezik olyan szabályozás, amely alapján ez a cél megvalósulhat. Másrészt abban az esetben, ha nincs a korábbi közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér, csak távolabbi örökös, akkor a hagyatéki eljárás eljárási határidőinek módosítása is szükségessé válna, ugyanakkor erre utaló konkrét szándék a kérdés megfogalmazásából egyértelműen nem vezethető le.
[25] A kérdésnek lehetséges továbbá olyan értelmezése is, amely szerint Szervező szándéka, hogy a jogosult halála esetén a Tny. 83. § (2) bekezdésében meghatározott személyeknek a továbbiakban nem kérelemre, hanem automatikusan kell folyósítani a megszűnt ellátás emelésének az ellátás folyósítási hónapjaira számított összegét. Ebben az esetben azonban a kezdeményezésből származó jogalkotási kötelezettség a kiegészítő nyugdíjemelés részletszabályait megállapító, a Tny. 101. § (1) bekezdésének f) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a Kormány által megalkotott rendelet(ek) módosítását tenné szükségessé, azaz a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás eredményéből fakadó jogalkotási kötelezettség közvetlenül érintené a Kormány származékos jogalkotási hatáskörét. Ennél fogva a népszavazásra feltenni kívánt kérdés közvetlenül olyan tárgykörre vonatkozna, amelynek szabályozását az Országgyűlés törvényben a Kormányra delegálta, ezáltal az már nem tartozik a hatáskörébe, így a kérdés ellentétessé válna az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabállyal, amely okból nem lehetne országos népszavazás tárgya. Emellett ezen értelmezéssel kapcsolatban az egyértelműség sérelmére ható körülmény az is, hogy nem világos, hogy a nyugdíjfolyósító szerv bejelentés hiányában hogyan tudná megítélni, hogy a jogosult halála esetén kinek kell folyósítania a kiegészítő ellátását. Hogyan tudná hivatalból felderíteni azt, hogy amennyiben pl. nincs a közös háztartásban együtt élt túlélő házastárs, illetve leszármazott, úgy kik az örökösök, illetve részükre hová lehet folyósítani a kiegészítő ellátás összegét.
[26] A Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria gyakorlatában következetesen az egyértelműség sérelmére ható körülményként értékeli, ha a kérdés megtévesztő tartalma miatt a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz, illetve, hogy döntése valójában milyen következménnyel jár. (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4., és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozat). Mindezek alapján a népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott országos népszavazás esetén is – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhetne, amely kizárja kérdés egyértelműségét.
[27] Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért annak hitelesítést az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva megtagadja.
IV.
[A határozat indokolásának összegzése]
[28] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének, amely miatt a kérdés hitelesítését az Nsztv. 11. §-a alapján megtagadta.
V.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[29] A határozat az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén, a 11. §-án, a 31. §-án, a Tny. 1. § (1) bekezdésén, a 4. § (1) bekezdés a) pontján, a 62. §-án, a 83. § (2) bekezdésén, a 101. § (1) bekezdés f) pontján, a Ptk. 7:3. §-án, a 7:55. §-án, a Korm. rendelet2 1. § (4) bekezdés c) pontján és a 3. § (2) bekezdésén,, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2020. október 15.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke