6/2018. NVB határozat - Bencsik András Gábor által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

6/2018. számú határozata

A Nemzeti Választási Bizottság Bencsik András Gábor (a továbbiakban: Szervező) által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában – 6 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

határozatot:

A Nemzeti Választási Bizottság az

„Egyetért-e Ön azzal, hogy ne szavazhasson az, aki Magyarország miniszterelnökeként a magyar állampolgárokat megverette, a határon túli magyarok ellen buzdított, és nem viselte ennek következményét?”

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2018. január 31. 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kére lem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező képviseletében Bencsik András Gábor 2017. december 21-én 13 óra 45 perckor személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. Szervező a népszavazásra javasolt kérdéshez 31 választópolgár támogató aláírását mellékelte, melyekből 28 támogató aláírás megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
2.  Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-135786/2017. számú, 2017. december 19-én kelt határozatát, melyben a Hatóság Szervezőt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
3. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, így azt a Nemzeti Választási Iroda elnöke a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.

III.

[A jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás vizsgálata]

1.  Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a népszavazási eljárásra a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) Általános része is alkalmazandó a törvényben foglalt eltérések figyelembevételével. Mindez azt jelenti, hogy a választási eljárás alapelvei kiterjednek a népszavazási eljárásra, annak valamennyi szakaszára, így a hitelesítési eljárás során vizsgálandó, hogy a népszavazási eljárás kezdeményezése megfelel-e a Ve. 2. § (1) bekezdésében foglalt eljárási alapelveknek, köztük az e) pont szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének.
2. A népszavazási kezdeményezés tekintetében a rendeltetésellenes joggyakorlás mércéjét az Alkotmánybíróság a 18/2008. (III. 12.) AB számú határozatában fogalmazta meg, mely döntésben foglaltakat a Nemzeti Választási Bizottság jelen eljárásában is irányadónak tekinti. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a rendeltetésellenes joggyakorlás kritériumai minden esetben, esetről esetre vizsgálandók és a konkrét ügy összes körülményeit vizsgálva állapíthatók meg azok a szerevezői magatartások, amelyek ellentétesek a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével.
3. A rendeltetésellenes joggyakorlás az, ha az országos népszavazási kezdeményezéshez való jog és az eljárási jogosultságok gyakorlása úgy történik, hogy az nyilvánvalóan nem az eljárás céljának elérésére irányul.
4. Szervező a 2018. január 3-án megjelent Magyar Demokrata című hetilap vezércikkében leírta saját népszavazási kezdeményezését, majd így folytatta:

„Ha valakinek a kérdés ismerősnek tűnik, az nem a véletlen műve. Ez valójában egy korábbi kezdeményezés átdolgozása: „Egyetért-e Ön azzal, hogy ne szavazhassanak azok, akik soha nem éltek Magyarországon, és nem viselik a szavazatuk következményeit?” Gyurcsány Ferenc volt szocialista miniszterelnök ezzel a kérdéssel indított aláírási kampányt tavaly októberben […] a DK közreműködésével a határon túli magyarság kirekesztésére. Gyurcsány rafináltabb volt mint én, ő eleve nem nyújtott be a Nemzeti Választási Irodához népszavazási kezdeményezést, hiszen tisztában volt azzal, hogy javaslata alkotmányellenes, mivel senkinek sincs joga magyar állampolgárok alapvető jogait korlátozni. Nyilvánvaló, hogy az én kezdeményezésem is alkotmányellenes, mert […] az Alaptörvény az ő jogait is védelmezi. A Nemzeti Választási Bizottság aktuális ülésén tehát elutasítja majd a kezdeményezésemet. Amit nem bánok, mert nem Gyurcsány Ferenc kirekesztése volt a célom, hanem annak megmutatása, hogy ez a felhívás amennyire alkotmánysértő, annyira veszélyes is.” (Magyar Demokrata hetilap, XXII. évfolyam 1. szám, 3. oldal, 2018. január 3.).

1. Szervező az Echo TV Sajtóklub című műsorának 2018. január 1-jei adásában a népszavazási kérdésével kapcsolatban kijelentette továbbá, hogy „remélhetőleg az NVB elutasítja, mert alkotmányellenes bárkit kirekeszteni a választásból, még egy Gyurcsány Ferencet sem szabad.” Majd a továbbiakban előadta, hogy Gyurcsány Ferenc kirekesztő kérdésének „kontrolljaként” adta be kérdését.
2. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint Szervező által gyakorolt népszavazáshoz való jognak a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti gyakorlása magában foglalja azt is, hogy Szervező népszavazásra feltenni kívánt kérdését a népszavazás kezdeményezésére irányadó jogszabályokra figyelemmel fogalmazza meg és terjeszti hitelesítés érdekében, népszavazás megtartása céljából a Nemzeti Választási Bizottság elé.
3. A Nemzeti Választási Bizottság az idézett alkotmánybírósági döntésekre, valamint Szervező Magyar Demokrata hetilapban közölt vezércikkében rögzítettekre figyelemmel megállapítja, hogy nem tekinthető rendeltetésszerű joggyakorlásnak az, hogy Szervező országos népszavazási kezdeményezésének célja nem egy országos népszavazás megtartása.
4. Mindemellett a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint az országos népszavazásnak a demokratikus rendben betöltött kivételes és kiemelkedő szerepével nem egyeztethető össze az a szervezői magatartás, amely a népszavazás jogintézményét és a választási szerveket egyetlen személy elleni fellépésként használja.
5. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy az a joggyakorlás, mely valójában a jogintézménynek a népszavazáshoz való jogtól eltérő célú használatára irányul, nem élvezhet törvényi védelmet, ezért akadályát képezi a népszavazásra feltenni kívánt kérdés hitelesítésének.
6. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint Szervező eljárása fent kifejtettek miatt nem felel meg a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének.

IV.

[Az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozás vizsgálata]

1. A Nemzeti Választási Bizottság vizsgálat tárgyává tette továbbá azt, hogy Szervező által benyújtott népszavazási kérdés az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése alapján az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik-e.
2. Az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése szerint a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. Az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése alapján a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el, amelyek a (2) bekezdés a) pontja alapján döntenek a büntetőügyekben, a magánjogi jogvitákban, valamint törvényben meghatározott egyéb ügyekben.
3. Szervező népszavazási kezdeményezésében megfogalmazott magyar állampolgárok megveretésének cselekménye közvetlenül a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 164. §-ban rögzített testi sértés bűncselekmény tényállására utal, amely annyi rendbeli bűncselekménynek minősül, ahány személy testi épsége, illetőleg egészsége sérült. A kérdésben rejlő 2006. október 23-i rendőrségi intézkedésekre való utalás kapcsán megjegyzendő, hogy a bíróság az intézkedő rendőrökkel szemben jellemzően testi sértés, valamint bántalmazás hivatalos eljárásban, több vezető beosztású személy esetében pedig különböző katonai bűncselekmények miatt hozott jogerős, bűntetőjogi felelősséget megállapító ítéleteket. A „megveretés” kifejezés a fenti tényállások megvalósításában felbújtóként való részvételre utalhat.
4. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy ugyan a népszavazási kérdésben említett cselekmények a mai napig a közbeszéd tárgyát képező tárgykört érintenek, ezek kapcsán büntetőjogi értelemben vett felelősség megállapítására csak és kizárólag a bíróság jogosult.
5. A fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a jelen eljárásban vizsgált népszavazásra javasolt kérdéssel érintett büntetőjogi felelősség megállapítása nem tartozik az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe, így a kezdeményezés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt követelménynek.

V.

[Az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]

1. A kérdés népszavazásra bocsáthatóságának további korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott ún. tiltott tárgykörök képezik, melyek egyike, hogy a nép csak azokban a kérdésekben nyilváníthat véleményt, lényegében az Országgyűlés helyébe lépve, amelyek nem eredményezik az Alaptörvény módosítását [Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pont]. A Kúria ezzel kapcsolatban Knk.IV.37.728/2013./3. számú végzésében rögzítette, hogy „az alkotmányozó hatalom az Országgyűlés, az Országgyűlés alkotja meg az Alaptörvényt, annak módosítása tárgyában népszavazásnak nincs helye”.
2. Az Alaptörvény XXIII. cikke rögzíti a választójoggal kapcsolatos szabályokat, amelynek (1) bekezdése alapján „[m]inden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen.”, továbbá a (6) bekezdés szerint „[n]em rendelkezik választójoggal az, akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt”.
3. Az Alaptörvény a népszuverenitás elvére alapulva határozza meg a politikai részvételi jogokat: a választójogot, valamint az országos és helyi népszavazásban való részvétel jogát. Rendelkezései alapján nagykorú magyar állampolgár választójogból való kizárására csak egyediesített bírói döntés alapján kerülhet sor.
4. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint jelen kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás olyan jogalkotási kötelezettséget keletkeztethet az Országgyűlés számára, amely alapján az Alaptörvényben rögzített választójogból való kizárás jelenleg hatályos szabályozását kellene egy újabb, fent idézet esettel bővítenie.
5. Emellett a Bizottság álláspontja szerint Szervező által hitelesítésre benyújtott népszavazási kérdés a fent leírtakkal összefüggésben felveti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét is annak következtében, hogy a kérdés kifejezetten egy személy szavazati jogának megvonására irányul. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint egy ilyen jellegű szabályozás felveti az alaptörvény-ellenes megkülönböztetés megállapításának lehetőségét, mivel annak nincs ésszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka, vagyis önkényes.
6. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint valamennyi olyan népszavazási kezdeményezés, amely valamely személy, vagy csoport önkényes megkülönböztetésen alapuló jogoktól való megfosztására, azokból való kirekesztésre irányul az Alaptörvény XV. cikkében foglalt általános jogegyenlőségi formulába, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik, és mint ilyen az Alaptörvény módosítását feltételezné.  A választójog, mint alkotmányos alapjog gyakorlásánál is alaptörvényellenes a diszkrimináció, éppen ezért alaptrövényellenes minden olyan aláírásgyűjtés, amely valamely alapjogból való kirekesztést céloz bármilyen kritérium alapján.
7. Fenti jogi érvelés alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen eljárás tárgyául szolgáló népszavazási kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti tiltott tárgykört érinti, így az népszavazásra nem bocsátható.

VI.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

1. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerint „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles”. A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
3. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
4. A Nemzeti Választási Bizottság a kérdés-egyértelműség kapcsán először azt vizsgálta, hogy jelen kérdés sérti-e azáltal a népszavazási egyértelműség követelményét, hogy Szervező kezdeményezése több, egyenként is megválaszolható alkérdésből áll.
5. A Kúria a Knk.VII.37.695/2016/3. számú végzésében rögzítette, hogy a népszavazásra javasolt kérdés egyértelműségével kapcsolatos álláspont az, hogy önmagában két vagy több részkérdés szerepeltetése a kezdeményezésben generálisan nem okoz kérdés-egyértelműségi problémát, az adott népszavazásra feltenni kívánt kérdés tartalma alapján dönthető el, hogy az összetett kérdés ellenére az érthető, világos-e, lehet-e egyértelműen válaszolni arra. Az Alkotmánybíróság – a Knk.IV.37.719/2015/4. számú kúriai végzésben is felhívott – 52/2001. (XI. 29.) AB határozatában megfogalmazott követelményei szerint „[ö]nmagában az, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés több tagmondatból áll, nem sérti az […] egyértelműség követelményét. Ha azonban a kérdés több olyan alkérdésből áll, amelyek ellentmondanak egymásnak, amelyek egymáshoz való viszonya nem egyértelmű, vagy amelyek nem következnek egymásból, illetve amelyek tartalmilag egymáshoz nem kapcsolódnak” sértik a választói egyértelműség követelményét, és ezáltal csorbul a népszavazáshoz való jog is [52/2001. AB határozat; 2001, 392, 405].
6. A Nemzeti Választási Bizottság jelen népszavazási kezdeményezés kapcsán rögzíti, hogy Szervező által bevezetni kívánt választójogból való új kizárási ok feltételeként több, egymásból nem következő, egymással össze nem függő kritériumot foglal egy mondatba, illetve nem beazonosítható körülményeket foglal egységbe. A kérdésben szereplő első feltételként az szerepel, hogy olyan miniszterelnök ne szavazhasson, aki a magyar állampolgárokat megverette, második kritériumként jelenik meg a határon túli magyarok elleni buzdítás, végezetül az említett magatartásokhoz kapcsolódó utolsó konjunktív feltétel, az ezen tettek miatti felelősségrevonás hiánya.
7. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés valójában több olyan alkérdést von egységbe, amelyek külön-külön is megválaszolhatóak lennének, továbbá ezen alkérdések se nem következnek egymásból, se nem kapcsolódnak tartalmilag egymáshoz. Minthogy az ezen alkérdéseket tartalmazó kérdés a szavazólapon is egy kérdésként jelenik meg, a választópolgár csak abban az esetben tudja támogatni a kérdéssel elérni kívánt jogszabály-módosítás megvalósulását, ha mindegyik alkérdésre igennel válaszol. A választópolgár így, amennyiben élni kíván az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogával és részt vesz a népszavazáson, nem tudja választói akaratát megfelelő módon kinyilvánítani.
8. A Nemzeti Választási Bizottság a kérdés-egyértelműség kapcsán továbbá  vizsgálta, hogy Szervező kérdésében szereplő azon kitétel, hogy „ne szavazhasson” az általa megjelölt személy, egyértelmű-e mind a választópolgár, mind a jogalkotó számára.
9. Az Alaptörvény XXIII. cikke részben maga határozza meg az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán, továbbá az országos népszavazáson választójoggal rendelkező személyek körét, részben pedig sarkalatos törvényi szabályozásra utalja azt. Szervező népszavazási kezdeményezésében pontosan nem határozza meg, hogy generális jelleggel ezen összes választás kapcsán kívánja megvonni a választójogot az általa megjelölt személyi körtől, vagy csupán az országgyűlési, vagy éppen az önkormányzati választások esetében kívánja kizárni azt, esetleg csak a legközelebbi általános általános (országgyűlési) választásokra gondol. Ennek kapcsán nem egyértelmű az sem, hogy a választójog megvonása csak meghatározott időre – és ha igen mennyire –,  vagy örökre szólna. Mindez a választópolgárok és a jogalkotó számára sem teszi világosan értelmezhetővé a kérdést.
10. A Nemzeti Választási Bizottság az egyértelműség hiánya kapcsán megállapítja továbbá, hogy Szervező által körülírt bűncselekmény esetében már jelenleg is van lehetősége a bíróságnak alkalmazni a közügyektől eltiltás mellékbüntetést, amelynek része a választójog megvonása [Btk. 61. § ]. Aki tehát szándékosan testi sértést követ el, hivatalos eljárásban bántalmaz, vagy katonai bűncselekményben találják bűnösnek és végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, azzal szemben a bíróság a hatályos szabályok szerint is alkalmazhatja a közügyektől eltiltás mellékbüntetést.
11. Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt – választópolgári és jogalkotói – egyértelműség követelményének.

VII.

[A határozat indokolásának összegzése]

1. Tekintettel arra, hogy a népszavazásra javasolt kérdés a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás előírásába ütközik, sérti az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdését, a (3) bekezdés a) pontja szerinti tiltott tárgykört érint, továbbá nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt népszavazási egyértelműség követelményének, a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében fogalt hatáskörében eljárva – megtagadja.

VIII.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

1. A határozat az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésén, XV. cikk (2) bekezdésén, XXIII. cikk (1) és (6) bekezdésén, 8. cikk (2) bekezdésén és (3) bekezdés a) pontján, 25. cikk (1) bekezdésén és (2) bekezdés a) pontján; az Nsztv. 1. § (1) bekezdésén, 9. § (1) bekezdésén; a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontján; a Btk. 61. §-án, 164. §-án; a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a Ve. 222-225. §-án; az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2018. január 16.

 

 

Prof. Dr. Patyi András

a Nemzeti Választási Bizottság

elnöke