A Nemzeti Választási Bizottság
63/2015. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Vajda Zoltán Tamás (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a társadalombiztosítási egyéni számlákon kerüljenek feltüntetésre a 2012. december 31-ét megelőző időszakra bevallott nyugdíjjárulék összegére vonatkozó adatok?”
kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2015. április 23-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
A népszavazási kezdeményezés szervezője 2015. március 13-án, 24 támogató választópolgár adatait és aláírását tartalmazó aláírásgyűjtő ívet nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtott támogató aláírások megfeleltek az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására az aláírásgyűjtő ívek mellé csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-83037/2015. számú, 2015. március 10-én kelt határozatát, melyben a Hatóság Vajda Zoltánt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. §-ában rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai és tartalmi vizsgálatát, és mivel az a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése előírja, hogy a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.
Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel. A szervező által benyújtott kérdés csak abban az esetben hitelesíthető, ha az aláírásgyűjtő ív is megfelel a jogszabályban foglalt előírásoknak.
Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja akként rendelkezik, hogy nem lehet országos népszavazást tartani „a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról”.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § l) pontja szerint „Járulék: az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék (a természetbeni egészségbiztosítási járulék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék és a munkaerő-piaci járulék), a nyugdíjjárulék, a táppénz-hozzájárulás, az egészségügyi szolgáltatási járulék”.
A népszavazási kezdeményezés tárgya a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján járulékként definiált fogalom.
A népszavazási kezdeményezésben említett társadalombiztosítási egyéni számla tartalmát a társadalombiztosítási nyugellátásról 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 96/A. § -a határozza meg. A Tny. úgy szabályoz, hogy az általa használt járulékfizetéssel összefüggő fogalommeghatározásokra, így a járulék fogalmára is a Tbj. rendelkezéseit tekinti irányadónak. Vagyis a Tbj. és a Tny. vonatkozásában a nyugdíjjárulék egyértelműen a járulék fogalmába tartozik. A Tny. 2. § (1) bekezdésének rendelkezése alapelvi szinten rögzíti, hogy a társadalombiztosítási nyugdíj fedezetére a Tbj. szerinti járulékot kell fizetni. A Tny. szabályozása arra is kitér, hogy a nyugdíjjárulékokkal fedezett időszak hosszához és a fizetett járulék alapjához igazodik a törvényben rögzített saját jogú ellátás összege is. A Tny. rendelkezései szerint a befizetett járulékok biztosítják a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben a mindenkori nyugdíjkiadások fedezetét.
A Tny. a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó ellátások jogosultsági feltételeit tartalmazza, de mivel ezen ellátások fedezete a befizetett járulék, ezért értelemszerűen a jogosultsági feltételek megállapítása és a járulékok vonatkozásában is tartalmaz rendelkezéseket. A saját jogú nyugellátásra, az öregségi nyugdíjra vonatkozó szabályozás nem képzelhető el a nyugdíjjárulékra vonatkozó szabályok nélkül, hiszen maga a nyugdíjjárulék fizetése az alapvető feltétele az öregségi nyugdíjra való jogosultságnak. Éppen ezért amikor a jogalkotó az öregségi nyugdíj vonatkozásában a nyugdíjjogosultságot szabályozza, rendelkezik az azt megalapozó nyugdíjjárulékról is. De például a Tny. 96. §-a a megfizetett járulékok, így a nyugdíjjárulék nyilvántartásáról rendelkezik.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Tny. a Tbj. által definiált járulékok, így a nyugdíjjárulék vonatkozásában olyan alapvető szabályokat tartalmaz, mely alapján a Bizottság azt az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja szerinti járulékról szóló törvénynek tekinti. A Tny. szabályozásának tárgya a társadalombiztosítási nyugellátás, és mivel annak fedezete és alapja a megfizetett járulék, azok egymástól nem elválasztható, hanem olyan összefüggő, egymásból eredő fogalmak, melynek során magára a nyugellátásra vonatkozó szabályozásnak szükségszerű és egyértelmű velejárója, hogy az egyben az alapját képező járulék vonatkozásában is szabályozzon.
Tekintettel arra, hogy a Bizottság álláspontja szerint a Tny. az Alaptörvény szerinti járulékról szóló törvény, ezért az annak módosítására irányuló kérdés tiltott tárgykörbe ütközik, így arról népszavazás nem tartható.
A Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezés a társadalombiztosítási egyéni számla tartalmának bővítésére, vagyis az azt meghatározó törvény módosítására irányul. A társadalombiztosítási egyéni számla tartalmát a Bizottság álláspontja szerint járulékról szóló törvény, nevezetesen a Tny., annak 96/A. §-a definiálja, vagyis a kérdés olyan jogszabály módosítására irányul, melynek tartalmáról való népszavazást az Alaptörvény zárja ki.
Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjába ütközik, mert az járulékról szóló törvény tartalmában kíván népszavazást tartani.
III.
A Nemzeti Választási Bizottság ezt követően azt vizsgálta, hogy a népszavazási kezdeményezés megfelel-e az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerinti egyértelműség követelményének.
Az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája, melyet a választópolgár és a jogalkotó szemszögéből is vizsgálni szükséges.
Az egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni. A választópolgári egyértelműség követelménye szerint a népszavazásra feltett kérdésnek egyértelműen eldönthetőnek kell lennie.
Az egyértelműség követelményét nemcsak a választópolgár, hanem a jogalkotó szemszögéből is vizsgálni szükséges. Az egyértelműség követelménye olyan kritériumot is tartalmaz, amely szerint a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás a törvényalkotót meghatározott és egyértelmű jogalkotási kötelezettséggel lássa el. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése világosan kimondja, hogy a kérdés akkor hitelesíthető, ha a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.
A Tny. 96/A. §-a alapján 2011. március 12-től bevezetésre került a társadalombiztosítási egyéni számla.
A számla tartalmát a Tny. jelenleg hatályos 96/A. §-a úgy határozza meg, hogy az természetes személyenként tartalmazza:
„a) a biztosított természetes személyazonosító adatait és társadalombiztosítási azonosító jelét,
b) a biztosított után a 2012. december 31-ét követő időszakra bevallott nyugdíjjárulék összegére vonatkozó, az állami adóhatóságtól átvett adatokat,
c) a Tbj. 34. §-a alapján kötött megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulék összegét, és a megállapodással érintett időtartamot, valamint
d) a rehabilitációs járadék, rehabilitációs ellátás összegéből levont nyugdíjjárulék összegét, és az ellátás folyósításának időtartamát”.
A 2012. december 31-ét követő időszakra bevallott nyugdíjjárulék összegére vonatkozó adatok a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 52. § (7) bekezdésében előírt adatszolgáltatásból származnak.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságról szóló 73/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 8. §-ának (1) bekezdése szerint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 4. § (1) bekezdés a) pontja szerinti központi szerve, a Központ a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős és a társadalombiztosítási egyéni számlát vezető szerv.
Jelen népszavazási kezdeményezés arra irányul, hogy a Központ által vezetett társadalombiztosítási egyéni számla a 2012. december 31-ét megelőző időszakra bevallott nyugdíjjárulék összegére vonatkozó adatokat is tartalmazza.
Ahhoz, hogy a kérdés egyértelműen megítélhető legyen szükséges áttekinteni a megfizetett nyugdíjjárulékra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget előíró jogszabályi rendelkezéseket. Az áttekintést során a Bizottság – figyelemmel a Tny. 18. § (1) bekezdésére – az 1954 és 2012. december 31. között hatályos szabályokat vizsgálta.
IV.
A hatályos, a társadalombiztosítási nyugellátásra vonatkozó, jelen népszavazási kezdeményezés szempontjából relevanciával bíró Tny. és Tbj. 1998. január 1-jei hatálybalépése előtt, a népszavazási kezdeményezés elbírálása szempontjából az alábbi jogszabályok megemlítése szükséges:
- a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1954. évi 28. törvényerejű rendelet és annak végrehajtásáról 69/1954. (XI. 2.) MT rendelet, valamint az MT rendeletben foglalt felhatalmazás alapján megalkotott, a nyugdíjjárulék fizetésének szabályozásáról szóló 7/1954. (XII. 5.) PM rendelet;
- a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. törvényerejű rendelet és annak végrehajtásáról szóló 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet;
- a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény és annak végrehajtásáról szóló 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet, a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzat és a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet.
Az 1-2. pontban felsorolt jogszabályok számos tekintetben azonosan szabályoztak. Már az 1954. évi törvényerejű rendelet előírta, hogy a dolgozó a munkabére alapján nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. A fizetendő nyugdíjjárulékot pedig minden esetben a munkáltató vonta le a dolgozó béréből. A levont nyugdíjjárulék alapját és összegét pedig összesítő elszámolás keretében kellett valamennyi dolgozóra vonatkozóan kimutatni, és azt a munkáltatónak az SZTK illetékes alközpontjához kellett megküldeni.
Elsőként az 1975. évi II. törvény rögzítette, hogy a munkáltatók a társadalombiztosítás céljait szolgáló nyilvántartások vezetésére kötelezhetők. Ennek alapján vezette be a SZOT szabályzat – annak 234. § (1) bekezdésében –, hogy a munkáltatónak minden biztosítottról társadalombiztosítási egyéni nyilvántartólapot (a továbbiakban: TENYI lapot) kell kiállítania és vezetnie.
A TENYI lap vezetésére kötelezett munkáltatók - ideértve a mezőgazdasági szövetkezetek közös vállalkozásait is - minden naptári hónapra vonatkozóan összesítő elszámoláson voltak kötelesek kimutatni a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapját és a fizetendő járulék mértékét és összegét. Az összesítő elszámolást a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig kellett a munkáltató székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), a Vasutaknál a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályához megküldeni.
Az egyénenként vezetett TENYI lapot a munkáltatónak kellett őriznie és csak akkor kellett az illetékes társadalombiztosítási szervhez megküldeni, ha a biztosítási jogviszony megszűnt, vagy ha a biztosított, illetőleg halála esetén hozzátartozója nyugdíjigényt terjesztett elő, illetve ha a beküldést az illetékes társadalombiztosítási igazgatási szerv kérte.
1989. július 1-jétől a SZOT szabályzat 238. § (2) bekezdése előírta a gazdasági társaság, az ipari szakcsoport, a magánkereskedői polgári jogi társaság és a gépjárművezető-képző munkaközösség, mint munkáltató számára, hogy a főfoglalkozású tagjairól járulék elszámolási lapot (a továbbiakban: JEL lap) köteles vezetni és ezen a havi társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék összegét ki kellett mutatni. Az a nyilvántartás tehát, amely először egyénenként tartalmazta a levont (befizetett) nyugdíjjárulék összegét, a JEL lap volt.
A JEL lapokat, ugyanúgy, mint a TENYI lapokat a munkáltatónak kellett őriznie és a munkáltató megszűnésekor kellett az illetékes társadalombiztosítási igazgatási szerv részére megküldeni.
Változatlanul fennállt továbbá a nyilvántartást vezető munkáltatókkal szemben az a kötelezettség, hogy minden naptári hónapra vonatkozóan összesítő elszámoláson voltak kötelesek kimutatni a társadalombiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék alapját, továbbá a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék összegét.
1992. március 1-jétől szinte minden egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett biztosítottat foglalkoztató munkáltató a biztosítottakról járulékelszámolási nyilvántartó lapot (a továbbiakban: JENYI lap) volt köteles vezetni és ezen a havi egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapját és összegét kimutatni.
1992. március 1-jétől tehát már a legtöbb munkáltató számára előírás volt olyan nyilvántartás vezetése, mely foglalkoztatottanként rögzítette a havi nyugdíjjárulék összegét.
Tekintettel arra, hogy az 1980-as évek végétől a gazdasági élet szereplőinek száma, vagyis a munkáltatók száma jelentős növekedésnek indult és mindemellett nagyon magas volt a jogutóddal vagy a jogutód nélkül megszűnő gazdasági társaságok száma, a kereseti adatokat tartalmazó nyilvántartások adatvesztésének elkerülése érdekében a jogalkotó két lépcsőben egyszeri adatszolgáltatást rendelt el.
Először a 183/1993. (XII. 31.) Korm. rendelet írta elő, hogy ha a munkáltató jogutód nélkül szűnik meg, az 1988. január 1-je és 1992. február 29-e közötti időre köteles minden biztosított (volt biztosított) kereseti adatait az e célra rendszeresített nyomtatványon rögzíteni. A biztosítottak (volt biztosítottak) kereseti adatait tartalmazó munkabér-jövedelemigazolást az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szervének, illetőleg a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóságának kellett megküldeni.
Az egyszeri adatszolgáltatás második lépcsője az 1995. évi XII. törvény 22. §-a alapján történt, mely valamennyi munkáltatóra kiterjesztette az egyszeri adatszolgáltatás kötelezettségét. A hivatkozott jogszabályhely előírta: „A munkáltatók és egyéb szervek a nyugellátás, baleseti nyugellátás megállapítása érdekében kötelesek a külön jogszabályban rendszeresített - a biztosítottak 1988. január 1-je és 1992. február 29-e közötti kereseti (jövedelmi) adatait tartalmazó - munkabér-jövedelemigazolást a székhelyük, telephelyük szerint illetékes Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnak (kirendeltségnek), a vasutaknál a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóságának 1996. július 1-je és december 31-e közötti időszakban megküldeni.”
Ezt követően a nyugdíjjárulék nyilvántartások szempontjából jelentős jogszabály-módosítást az 1997. január 1-jén hatályba lépett 203/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet tartalmazott. A 203/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet 72. § (4) bekezdése előírta, hogy az 1996. december 31-ig hatályos előírások alapján vezetett TENYI lapot, JEL lapot, valamint JENYI lapot az e nyilvántartások vezetésére kötelezettek kötelesek lezárni és megőrizni. Az említett nyilvántartások begyűjtéséről az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és területi igazgatási szervei, a Vasutaknál a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság 1997. július 1. és 1998. december 31. napja között intézkedtek.
A 203/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet megszűntette a TENYI, a JEL és a JENYI lapokat és bevezette a Nyugdíj- és Egészségbiztosítási Egyéni Nyilvántartó lapot (a továbbiakban: nyilvántartólap). A nyilvántartó lapot első alkalommal 1997. évre kellett kiállítani és vezetni és azt a tárgyév december 31. napjával minden biztosítottra vonatkozóan le kellett zárnia a munkáltatónak és a biztosítottak születési dátuma szerinti rendezettségben a tárgyévet követő év április 30. napjáig a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) részére meg kellett küldeni.
Az 1975. évi II. törvény és annak végrehajtásáról szóló 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 1998. január 1-jén hatályát vesztette.
V.
1998. január 1-jétől a 1975. évi II. törvényt négy új törvény váltotta fel:
· a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény ,
· a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény,
· a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény,
· a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény.
A nyugdíjellátások jogosultsági, megállapítási, folyósítási és egyéb törvényi szintű részletszabályait a továbbiakban a Tny. rögzíti, ugyanakkor a nyugdíjellátások fajtáit, az ellátásokra jogosultak körét, az ellátások igénybevételét megalapozó fizetési kötelezettség alapját, mértékét, megállapítási, bevallási, befizetési és elszámolási szabályait, valamint a társadalombiztosítási nyilvántartás és ellenőrzés előírásait egységesen a Tbj. rögzíti.
A Tbj. nem változtatott azon az alapvető szabályon, hogy a biztosítottak az egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevételére való jogosultságát továbbra is a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségük teljesítése alapozza meg. A Tbj. 4. § l) pontja szerint járulék:a nyugdíjjárulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulék, a táppénz-hozzájárulás, a baleseti járulék.
A Tbj. törvényi szinten rögzítette a társadalombiztosítási egyéni nyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettséget. Mindez azt jelentette, hogy a Tbj. a foglalkoztatókat és az egyéni vállalkozókat az általuk foglalkoztatott, biztosítottnak minősülő személyekről a 46. § (5) bekezdés szerinti tartalmú egyéni nyilvántartás vezetésére kötelezte. A nyilvántartás tartalmazta a biztosított társadalombiztosítási azonosító jelét, a foglalkoztató folyószámlaszámát, a biztosított nevét, személyi adatait, a biztosítás kezdetétől annak megszűnéséig a nyugdíjra jogosító szolgálati idő tartamát, havi bontásban a járulékalapul szolgáló jövedelmeit és az abból levont járulék(ok) összegét, továbbá az egészségügyi hozzájárulást. A Tbj. 47. § (1) bekezdése ugyanakkor azt is előírta, hogy foglalkoztató a korábbi összesítő elszámolás helyett az egyéni nyilvántartást küldi meg adatszolgáltatás keretében az igazgatási szervhez a tárgyévet követő hó február 20. napjáig. Az egyéni nyilvántartás vezetésének kötelezettsége 2006. január 1-jével a mezőgazdasági őstermelőt és a Tbj. 56/A. §-a szerinti munkavállalót, illetve foglalkoztatottat is érintette.
A járulék megállapításával, bevallásával és megfizetésével kapcsolatos szabályokat a Tbj. 50-54. §-ai tartalmazzák. A Tbj. 50. § (2) bekezdés a) és (3) bekezdés a) pontjai szerint a foglalkoztató havonta, a tárgyhót követő hó 10-éig többek között a levont nyugdíjjárulék összegét is tartalmazó, összesítő bevallást volt köteles teljesíteni az illetékes igazgatási szervhez. Az összesítő bevallás mellett azonban a foglalkoztató köteles volt mellékletben bejelenteni az egyes biztosítottól levont járulékok alapját, azok összegeit, valamint a biztosított nevét, TAJ-számát.
A Tbj. hivatkozott szakaszaiban említett igazgatási szerv az Országos Egészségbiztosítási Pénztár területi igazgatási szervei, melyek 1993. június 9. és 1999. május 28. között, a 91/1993. (VI. 9.) Korm. rendelet alapján ellátták a nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék vonatkozásában is a járulék-elszámolási, nyilvántartási, végrehajtási-behajtási, valamint pénzügyi feladatokat.
A Tbj. tehát rendelkezett az egyéni nyilvántartás vezetéséről, valamint meghatározta a nyugdíjjárulék bevallására vonatkozó szabályokat.
Mindemellett pedig a Tny. bevezette a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek felé évente teljesítendő NYENYI adatszolgáltatást. A Tny. 97. § (2) bekezdése hatályba lépésekor úgy rendelkezett, hogy a „foglalkoztató és egyéb szerv - ideértve a jogszabályban meghatározott járulékbeszedő és nyilvántartó szervet is - köteles a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére legalább évenkénti rendszerességgel közölni (átadni) a nyugdíjjogosultsághoz, illetőleg a nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő, kereseti és egyéb adatokat”. Ezt az adatszolgáltatási kötelezettséget a Nyugdíjbiztosítási Egyéni Nyilvántartó Lapon kellett teljesíteni. Az éves rendszerű nyugdíj-biztosítási adatszolgáltatást, azaz a NYENYI-t utoljára 2009. évről kellett 2010. április 30-áig, illetve augusztus 31-ig teljesíteni. A NYENYI-t megszüntető 2009. évi CXVI. törvény 148. § (5) bekezdése azt is rögzítette, hogy ezen túl az állami adóhatóság a nyugdíjjogosultsághoz, nyugdíj-megállapításhoz szükséges, éves konszolidált adatokat – elektronikus úton, magánszemélyenkénti bontásban teljesíti. A Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv az átadott adatokat az állami adóhatóság által teljesített adatszolgáltatásnak megfelelően a saját nyilvántartásában rögzíti. Az állami adóhatóság és az ONYF közötti elektronikus úton történő adatszolgáltatás részletes szabályait a 424/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet tartalmazza.
A 2000. január 1-jétől hatályos Tbj. 50. §-a immáron azt írta elő, hogy a nyugdíjjárulékot az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint, az adóbevallás keretében kell az állami adóhatóságnak bevallani és megfizetni. Vagyis 2000. január 1-jétől a nyugdíjjárulékot az állami adóhatóság szedte be és tartotta nyilván. A nyugdíjjárulék bevallása vonatkozásában a 2003. december 31-ig hatályos, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény és a 2004. január 1-jétől hatályos Art. lényeges eltérést nem tartalmazott.
Az Art. 31. § (2) bekezdés 7. pontja 2006. január 1-je óta napjainkig szinte változatlan tartalommal szabályoz úgy, hogy a munkáltató, a kifizető – (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély munkáltatót is), illetőleg az Art. 52. § (4) bekezdésének l), p), r), s), t) és v) pontjaiban meghatározottak – havonta elektronikus úton személyenkénti bevallást teljesíteni a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé az adózás rendjéről szóló 31. § (2) bekezdése 1-31. pontjaiban felsorolt adatokról. Az Art. 31. § (2) bekezdés 7. pontja alapján a bevallás része a levont (befizetett) nyugdíjjárulék összegéről szóló adatszolgáltatás is.
VI.
Áttekintve a nyugdíjjárulék nyilvántartására és bevallására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket fontos rögzíteni azt is, hogy noha már az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet előírta a biztosítottak számára a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettséget, a hatályos szabályozás alapján a saját jogú nyugellátás, azaz az öregségi nyugdíj megállapítása vonatkozásában az 1987. december 31-e után megfizetett nyugdíjjárulék bír relevanciával.
Az 1993. évi VIII. törvény 13. §-a ugyanis úgy módosította az 1975. évi II. törvény 44. §-át, hogy az öregségi nyugdíj összegét 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért keresetnek (1987. december 31. utáni és 1997. január 1-je előtti időtartam alatt a főfoglalkozás keretében elért keresetnek), jövedelemnek a havi átlaga alapján kell megállapítani. Kereset alatt a kifizetés időpontjában érvényes rendelkezések szerinti nyugdíjjárulék-köteles keresetet, jövedelem alatt pedig a 103/D-103/E. §-ok szerinti nyugdíjbiztosítási, illetőleg nyugdíjjárulék-köteles jövedelmet kell érteni. Ez a rendelkezés 1997. december 31-ig volt hatályban. Ezt megelőzően a nyugdíjazás évét megelőző öt év közül az igénylőre legkedvezőbb három év keresetének havi átlaga alapján kellett megállapítani az öregségi nyugdíjat.
A Tny. 22. §-a már a törvény hatálybalépésekor és jelenleg is úgy szabályoz, hogy az öregségi nyugdíj összegét az 1987. december 31-ét követően elért, nyugdíjjárulék alapjául szolgáló keresetek havi átlaga alapján kell megállapítani.
VII.
A kezdeményezés arra irányul, hogy a társadalombiztosítási egyéni számlákon a 2012. december 31-ét megelőzően bevallott nyugdíjjárulék adatait is fel kelljen tüntetni.
Mivel a kérdés nem határozza meg azt a konkrét kezdőidőpontot, amely időponttól megfizetett nyugdíjjárulék összegét is fel kell tüntetni a társadalombiztosítási egyéni számlán, ezért az több okból sem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének.
A választópolgári egyértelműség kritériumát a kérdés az alábbi két indok miatt nem teljesít:
- A választópolgár számára a kérdés jelen megfogalmazásában azt a téves látszatot kelti, mintha a kérdésre adott „igen” válasz esetén egy olyan tartalmú jogalkotást támogatna, melynek eredményeként akár az 1975 óta vagy azt megelőzően megfizetett nyugdíjjáruléka összege is kimutatásra kerülne a társadalombiztosítási egyéni számlán. 1988 előtt azonban a foglalkoztatotti jogviszonyban álló személyek vonatkozásában a hatályos jogszabályok nem írtak elő a munkáltatókkal szemben a levont nyugdíjjárulékra vonatkozóan személyenkénti adatszolgáltatást, ezért ennek kimutatása teljeskörűen nem lehetséges.
- A kérdés megtévesztő a választópolgárok számára, ugyanis azt a látszatot kelti, mintha a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek csak a 2012. december 31-ét követően bevallott nyugdíjjárulékot tartanák nyilván, vagy csak ezen adatok lennének megismerhetők az adott személy számára. Az ettől korábbi adatok megismerése pedig a népszavazás eredményeként valósulhat meg. Ezzel szemben a Tny. 96. § (1) bekezdésében meghatározott célból, a 96. § (2) bekezdése szerinti tartalommal a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek közhiteles hatósági nyilvántartása teljeskörűen tartalmazza azokat a keresetre, jövedelemre, valamint a levont és befizetett járulékokra vonatkozó adatokat, amelyeket a foglalkoztatók, illetve az adatszolgáltatásra kötelezettek jogszabályi kötelezettségük alapján jelentettek. A Tny. 96. § (7) bekezdése alapján pedig az érintett személy vagy képviselője a nyilvántartásba betekinthet, az iratokról illetőleg nyilvántartott adatairól felvilágosítást kérhet.
A jogalkotói egyértelműség követelményének pedig azért nem felel meg a kezdeményezés, mert a kérdés nem határoz meg egyértelmű jogalkotási kötelezettséget az Országgyűlés számára, a kérdés alapján ugyanis nem eldönthető, hogy pontosan mikor keletkezett adatoknak az egyéni számlán való feltüntetését akarja előírni. A jogalkotói egyértelműség hiányára a Bizottság az alábbiak szerint mutat rá:
- Amennyiben a kezdeményezés arra irányul, hogy az 1988. január 1-je előtt megfizetett nyugdíjjárulék összegére vonatkozó adatokat is rögzítse az egyéni számla, úgy a kérdés lehetetlen célra irányul, mivel a legtöbb foglalkoztatott esetében ezen adatokról nincs a nyugdíjbiztosítási szervek rendelkezésére álló egyénenkénti nyilvántartás.
- Ha a jogalkotási kötelezettség alapján az 1988. január 1-je utáni nyugdíjjárulék adatait kellene az egyéni számlán feltüntetni, úgy ebben az esetben figyelembe kell venni azt, hogy amennyiben valamelyik munkáltató nem tett eleget vagy nem pontosan tett eleget a jogszabályban előírt, az 1988. január 1-je és 1992. február 29-e közötti adatokra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségének, úgy számos személy esetében az ebben az időszakban befizetett nyugdíjjárulékra vonatkozó adat nem mutatható ki maradéktalanul.
Éppen ezért rendelkezik úgy a Tny. 2013. január 1-jétől hatályos 96/B. §-a, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek hivatalból indított eljárások keretében a biztosítottal egyeztetik a nyugdíjbiztosítási nyilvántartás adatait. Az egyeztetés kiterjed többek között az elmúlt évtizedekben a munkáltatók bejelentése alapján a nyugdíjbiztosító központi elektronikus rendszerében tárolt egyes személyre vonatkozóan az 1987. december 31-ét követő időszakra vonatkozó nyugdíjjárulék-köteles kereseti, jövedelmi adatokra és a foglalkoztató által levont, befizetett nyugdíjjárulék adataira, amelyek majd a nyugdíj megállapításánál figyelembe vehetők.
A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a 96/C. § alapján 2014. december 31-éig köteles volt hivatalból megindítani az egyeztetési eljárást az 1955. és 1959. között született biztosítottak, volt biztosítottak esetében. Az 1960. évben vagy azt követően született biztosítottak, volt biztosítottak esetében 2017. január 1-jétől ötéves korcsoportonként kell az egyeztetési eljárást hivatalból megindítani.
Az adategyeztetési eljárás indoka, ahogyan azt az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság honlapján közzétett tájékoztató is tartalmazza az, hogy bár a nyugdíjbiztosítás központi elektronikus nyilvántartásában minden olyan adat szerepel, amelyet a foglalkoztatók, illetve az adatszolgáltatásra kötelezettek az előírt jogszabályok alapján jelentettek, a tapasztalatok azt mutatják, hogy voltak olyan adatszolgáltatások, amelyek nem pontosan kerültek beküldésre. Sőt, lehetnek olyan időszakok is, amelyeket a foglalkoztató egyáltalán nem, vagy hibásan jelentett.
- A kérdés jelen megfogalmazásából az sem következik egyértelműen, hogy olyan szabályozás megalkotását kívánja kikényszeríteni, ami az 1992. március 1-jétől a megfizetett nyugdíjjárulék adatainak az egyéni számlán való nyilvántartását írja elő, mivel ezen időponttól már valamennyi munkáltató köteles volt foglalkoztatottanként havonta kimutatni a megfizetett nyugdíjjárulék összegét.
- A kérdést az sem teszi egyértelművé, hogy az a 2012. december 31. előtt „bevallott” nyugdíjjárulék egyéni számlán való feltüntetését kívánja előírni. A Tbj. ugyanis bevallásként nevesítette azt az adatszolgáltatást is, amit a foglalkoztató 2000. január 1-je előtt – az 50. § (1) és (2) bekezdése szerint, többek között a nyugdíjjárulék összegéről is – a társadalombiztosítási igazgatási szervek felé teljesített, majd azt is, amit 2000. január 1-jétől az állami adóhatóság fel teljesít. Sőt már a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet hatálybalépésekor, annak 351. § (1) bekezdése is rendelkezett meghatározott körben a nyugdíjjárulék bevallásáról.
Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem egyértelmű a választópolgár számára, hiszen annak általános megfogalmazása alapján teljességgel beláthatatlan számára, hogy valójában a kérdésre adott „igen” válaszával milyen jogalkotást támogat. A jogalkotó szempontjából pedig csak a törvényalkotási feladat egyértelmű, de annak tartalmát a kezdeményezés még közelebbről sem határozza meg.
A Nemzeti Választási Bizottság – mivel a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjába ütközik, mert az Alaptörvény által tiltott, járulékról szóló törvény tartalmáról kíván népszavazást tartani és mert az nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerinti egyértelműség követelményének sem – az Nsztv. 11-ában meghatározott jogkörében eljárva, a kérdés hitelesítését megtagadta.
VIII.
A határozat az 1954. évi 28. törvényerejű rendeleten, az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet, a 69/1954. (XI. 2.) MT rendeleten, a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendeleten, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényen, a 17/1975. (VI. 14.) MT rendeleten, a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzaton, a 89/1990. (V. 1.) MT rendeleten, a Tny. 22. §-án és a 97. §-án, a Tbj. 40., 41., 44., 46., 47., 50. §-ain, az Art. 31. §-án, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 9. § (1) bekezdésén, a 11. §-án, a 73/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 8. §-ának (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2015. április 8.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke