A Nemzeti Választási Bizottság
826/2018. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Dr. Székely István Lajos (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 17 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarország Miniszterelnöki tisztségére megválasztott személy, csak egyszer választható újra, és csak az Őt megválasztó Országgyűlés megbízásának lejárta utáni maximum négy éves Országgyűlési időszakra lehet még egyszer Miniszterelnök?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2018. május 3-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező – magánszemélyként – 2018. március 3-én személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A Nemzeti Választási Iroda elnöke a 2/2018. Nsz. számú, 2018. március 5-én kelt határozatában megállapította, hogy a kezdeményezés benyújtása nem felelt meg az Nsztv. 4. § (2) bekezdésének, tekintettel arra, hogy Szervező a támogató aláírások gyűjtését megelőzően az adatkezelést az adatvédelmi nyilvántartásba nem jelentette be.
[3] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2018. március 21-én – az Nsztv. 10. § (3) bekezdésében foglalt benyújtásra előírt határidőben – az NSztv. 10. § (2) bekezdése alapján személyesen eljárva ismételten benyújtotta a Nemzeti Választási Bizottsághoz az Nsztv. 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. Szervező a népszavazásra javasolt kérdéshez mellékelte a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság 2018. március 5-én kelt, bejelentést igazoló, NAIH-140866/2018. számú határozatát, továbbá 31 választópolgár aláírását, amelyek közül 29 megfelelt Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[4] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (2) bekezdésében rögzítettek alapján a népszavazási kezdeményezést a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[5] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdéséből következően az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv hatáskörébe tartozik. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésben meghatározott ún. tiltott tárgykörök képezik, melyek egyike, hogy a nép csak azokban a kérdésekben nyilváníthat véleményt, lényegében az Országgyűlés helyébe lépve, amelyek nem eredményezik az Alaptörvény módosítását [Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pont].
III.
[Az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]
[6] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés egy olyan jogi norma megalkotását irányozza elő, amely a miniszterelnök újraválaszthatóságát kívánja korlátozni oly módon, hogy „a Miniszterelnöki tisztségre megválasztott személy, csak egyszer választható újra”, és „az Őt megválasztó Országgyűlés megbízásának lejárta utáni maximum négy éves Országgyűlési időszakra lehet még egyszer megválasztani”.
[7] A Nemzeti Választási Bizottság elöljáróban rögzíti, hogy a Kúria – a Nemzeti Választási Bizottság 50/2017. és az 51/2017. számú határozatainak felülvizsgálata során, hasonló tényállás alapján hozott – Knk.IV.37.393/2017/3. valamint Knk.IV.37.394/2017/3. számú végzéseiben (a továbbiakban: Végzések), a Kúria korábbi, Knk.IV.37.790/2013/2. számú végzésében kimunkált jogi álláspontot a miniszterelnök újraválasztásának korlátozása kapcsán irányadónak tekintette.
[8] Az Alaptörvény „Az Állam” cím alatt szabályozza az alkotmányos berendezkedés szempontjából legfontosabbnak ítélt állami szerveket és azok egymáshoz való viszonyát. Ezzel az Alaptörvény meghatározza az állami működés szervezeti kereteit. „Magyarország legfőbb népképviseleti szerve az Országgyűlés”, a Kormány pedig „a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe”. Az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés f) pontja, illetve a 16. cikk (3) bekezdése szerint a miniszterelnököt az Országgyűlés választja meg, a 20. cikk (2) bekezdése alapján mandátuma főszabályként az Országgyűlés mandátumához igazodóan, avagy addig áll fenn, amíg a parlament miniszterelnökbe fektetett bizalma hivatalában tartja. Az Alaptörvény 16. cikk (7) bekezdése szerint a Kormány tagjait a miniszterelnök javasolja, státusuk lényegében a miniszterelnökhöz köti őket. Ugyanakkor az Alaptörvény 16. cikk (9) bekezdése alapján a Kormány tagjai az Országgyűlés előtt tesznek esküt, a 18. cikk (4) bekezdése szerint tevékenységükért az Országgyűlésnek felelősek, az Országgyűlés és az országgyűlési bizottság az ülésen való megjelenésre kötelezheti a Kormány tagjait és a 20. cikk (3) bekezdés a) pontja szerint a miniszterelnökkel szembeni bizalmatlanság kifejezése egyben a miniszterek megbízatásának megszűnését is jelenti.
[9] A Kúria a Végzésekben rögzítette, hogy a Knk.IV.37.790/2013/2. számú határozatában kifejtett álláspont figyelembe vehető „a két alkalommal miniszterelnöki tisztséget betöltő személy további megválaszthatóságának” megakadályozására irányuló országos népszavazási kezdeményezés kapcsán.
[10] A Végzésekben megállapításra került, hogy a miniszterelnök az újraválaszthatóság szempontjából nincs összehasonlítható viszonyban a legtöbb közjogi méltósággal, közjogi tisztségviselővel. „A miniszterelnök újraválaszthatósága ugyanis szoros kapcsolatban áll a kormányforma jellegével, ezért összehasonlítható helyzetben egyedül a köztársasági elnök van. A köztársasági elnök (államfő) és a miniszterelnök (kormányfő) közötti viszony – s egyben a ciklusonkénti újraválaszthatóság, vagy annak korlátozása – alapjaiban határozza meg a kormányforma jellegét”.
[11] A Kúria megítélése szerint „a törvényhozás, az államfő és a Kormány Alaptörvényben rendezett viszonyát, az e viszonyban kialakult egyensúlyi helyzetet kell alapul venni a kérdés megítélésekor.” A bevezetni kívánt, miniszterelnök újraválaszthatóságát korlátozó rendelkezés márpedig „ e viszonyba avatkozik be gyökeresen: a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás azt eredményezné, hogy a törvényhozó hatalmi ág korlátozza a végrehajtó hatalom élén álló – megbízatásában az országgyűlési ciklusokhoz kötött – személy választási szerepléstől független újraválaszthatóságát (amellett, hogy egyébként az államfő újraválaszthatósága az Alaptörvény alapján már korlátozott).”
[12] A Kúria álláspontja szerint „[a] parlamentáris rendszerektől idegen az a megoldás, amelyben az államfő újraválasztásának korlátozása mellett a miniszterelnök újraválaszthatósága elé is olyan korlátot állítanak, amely nem engedi – választási győzelme esetén sem –, hogy olyan személy legyen a miniszterelnök, aki már kétszer betöltötte e funkciót. Egy ilyen korlátozás átrendezné a végrehajtó hatalom gyakorolhatóságát, átrendezné a törvényhozás, az államfő és a Kormány viszonyát, azaz a parlamentáris kormányforma jellemző működési elvét. Az azonban bizonyos, hogy egy ilyen típusú esetleges korlátozásnak – lévén, hogy a kormányforma működését érinti – az alkotmányos szabályok között, az Alaptörvényben van a helye. A népszavazási kérdésben szereplő megoldás ugyanis a Kormány parlament előtti bizalma és felelőssége mellé a kormányalakítás parlamenti felelősségtől független újabb korlátját iktatná be.”.
[13] A Kúria továbbá rögzítette, hogy „[a]z Alaptörvény 2. cikk (3) bekezdése meghatározza a ciklus időtartamát, amikor kimondja, hogy az országgyűlési képviselők általános választását – az Országgyűlés feloszlása vagy feloszlatása miatti választás kivételével – az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani. Az Alaptörvény 16. cikk (3) bekezdése és a 20. cikke ehhez köti a Kormány, illetve a miniszterelnök megbízatását. A 16. cikk (3) bekezdés szerint a miniszterelnököt az Országgyűlés választja, a 20. cikk (1) bekezdése szerint a miniszterelnök megbízatásának megszűnésével a Kormány megbízatása megszűnik, a (2) bekezdés a) pontja alapján pedig a miniszterelnök megbízatása megszűnik az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával. Az államfőt illetően – amelynek megbízatása nem az országgyűlési képviselőválasztás ciklusaihoz kötődik – az Alaptörvény 10. cikk (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a köztársasági elnököt e tisztségre legfeljebb egy alkalommal lehet újraválasztani.”. Önmagában ezen „szabályok alapján is az a következtetés adódik, hogy az a kérdés, amely szerint ugyanazon személyt ne lehessen két alkalomnál többször miniszterelnöknek megválasztani, nem rendezhető törvényi szinten. Az Alaptörvény rendelkezései szerint a miniszterelnököt az Országgyűlés választja meg, mandátuma főszabályként az Országgyűlés mandátumához igazodóan, avagy addig áll fenn, amíg a parlament miniszterelnökbe fektetett bizalma hivatalában tartja. De ez egyben a parlamentáris demokrácia lényegi sajátossága.”
[14] A Kúria utalva a Knk.IV.37.790/2013/2. számú végzésére továbbá rögzítette, hogy „[a]z Alaptörvény értelmében tehát a miniszterelnök megválasztásának joga a mindenkori (értsd a [ciklusonként] megválasztott) népképviseleti szerv szuverenitásába tartozik. Az Országgyűlés e döntési szuverenitásának korlátozása elképzelhetetlen az Alaptörvény erre vonatkozó szabálya nélkül.”, így arra a következtetésre jutott, hogy „a miniszterelnökként jelölt személlyel összefüggésben – az Országgyűlés döntését korlátozó – korábban betöltött miniszterelnöki mandátum(ok) számához kapcsolódó kritérium Alaptörvény-módosítást igényel, ezért a kérdésben tartandó országos népszavazásnak az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja akadályát képezi.”.
[15] A fentiekre tekintettel a Kúria a Végzésekben megállapította, hogy „a parlamentáris kormányforma Alaptörvényben meghatározott egyensúlyi helyzetét rendezné át, ha az államfő újraválaszthatóságának korlátozása mellett a miniszterelnök személyének újraválaszthatósága is szám szerinti korlátozás alá esne.” Az ilyen tartalmú kérdés ugyanis „önmagában érinti az államszervezet működését, a Kormány parlament előtti bizalma és felelőssége mellé a kormányalakítás parlamenti felelősségtől független újabb korlátját iktatná be.”. A Kúria álláspontja szerint ilyen jellegű „korlátozás – annak alkotmányos súlyát tekintve – ugyanúgy az Alaptörvényre tartozó szabályozási kérdés, mint az országgyűlési ciklusok, vagy a köztársasági elnök személyének újraválaszthatósága. Mivel a népszavazásra feltenni szándékozott kérdés megvalósítása alaptörvényi szintű szabályozást igényel, ezért az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjába ütközik, amely szerint nem lehet országos népszavazást tartani az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről.”.
[16] A Nemzeti Választási Bizottság tekintettel arra, hogy jelen népszavazási kezdeményezés szintén a miniszterelnöki tisztséget betöltő személy többszöri újraválasztásának korlátozására irányul, a jelen kezdeményezés vizsgálata során irányadónak tekinti – a fentiekben részletesen kifejtett – Kúria által elvi éllel rögzítetteket.
[17] A fenti jogi érvelés alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen eljárás tárgyául szolgáló kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerinti tiltott tárgykört érinti, így az népszavazásra nem bocsájtható.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[18] Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerint „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles”. A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[19] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[20] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[21] A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az esetlegesen eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
[22] A Nemzeti Választási Bizottság a kérdés-egyértelműség kapcsán először azt vizsgálta, hogy jelen kérdés sérti-e azáltal a népszavazási egyértelműség követelményét, hogy Szervező kezdeményezése több, egyenként is megválaszolható alkérdésből áll.
[23] A Kúria a Knk.VII.37.695/2016/3. számú végzésében rögzítette, hogy a népszavazásra javasolt kérdés egyértelműségével kapcsolatos álláspont az, hogy önmagában két vagy több részkérdés szerepeltetése a kezdeményezésben generálisan nem okoz kérdés-egyértelműségi problémát, az adott népszavazásra feltenni kívánt kérdés tartalma alapján dönthető el, hogy az összetett kérdés ellenére az érthető, világos-e, lehet-e egyértelműen válaszolni arra. Az Alkotmánybíróság – a Knk.IV.37.719/2015/4. számú kúriai végzésben is felhívott – 52/2001. (XI. 29.) AB határozatában megfogalmazott követelményei szerint „[ö]nmagában az, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés több tagmondatból áll, nem sérti az […] egyértelműség követelményét. Ha azonban a kérdés több olyan alkérdésből áll, amelyek ellentmondanak egymásnak, amelyek egymáshoz való viszonya nem egyértelmű, vagy amelyek nem következnek egymásból, illetve amelyek tartalmilag egymáshoz nem kapcsolódnak” sértik a választói egyértelműség követelményét, és ezáltal csorbul a népszavazáshoz való jog is [52/2001. AB határozat; 2001, 392, 405].
[24] A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy Szervező kérdése két tagmondatból áll, e két tagmondat egymástól eltérő jelentéstartalommal bír, tekintettel arra, hogy két eltérő jellegű korlátozást kíván egyszerre, konjunktív feltételként szabályozva bevezetni a miniszterelnöki pozíció betöltésével kapcsolatban. Szervező kérdésének első tagmondata értelmében egy szám szerinti korlátozást kíván megalkotni, amely alapján „Magyarország Miniszterelnöki tisztségére megválasztott személy csak egyszer választható újra”. A második tagmondat alapján – „és csak az Őt megválasztó Országgyűlés megbízásának lejárta utáni maximum négy éves Országgyűlési időszakra lehet még egyszer Miniszterelnök” – továbbá megállapítható, hogy egy ciklusonkénti újraválaszthatósági korlátot is be kíván vezetni, amely egyfajta konjunktív feltétele lenne annak, hogy egy már korábban megválasztott miniszterelnök másodszor is hivatalba léphessen.
[25] A Nemzeti Választási Bizottság a kérdés-egyértelműség kapcsán továbbá azt vizsgálta, hogy a kérdés megtévesztő-e a választópolgárok számára, tekintettel arra, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás esetén olyan személyeket is kizárna a miniszterelnöki pozíció betöltéséből, akiket eddig kizárólag egyszer választottak meg.
[26] Szervező kezdeményezése a miniszterelnöki pozíció betöltésével kapcsolatban kétségkívül egy olyan számbeli korlátozást kíván bevezetni, amelynek következtében egy személyt maximum kétszer megválasztható, ugyanakkor a kérdés második tagmondatában megfogalmazott, egymást követő ciklusokra vonatkozó konjunktív feltétel következtében több olyan korábbi miniszterelnök kapcsán is kizárásra kerülne újraválaszthatóság lehetősége, akik kizárólag csak egyszer töltötték be a hivatalukat.
[27] A Nemzeti Választási Bizottság az egyértelműség követelménye tekintetében továbbá vizsgálta, hogy a kérdésben szereplő „Országgyűlés megbízásának lejárta” fordulat egyértelmű-e a választópolgárok számára.
[28] Az Alaptörvény 2. cikk (3) bekezdése alapján az országgyűlési képviselők általános választását - az Országgyűlés feloszlása vagy feloszlatása miatti választás kivételével - az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani. Az Alaptörvény 3. cikk (1) bekezdése értelmében az Országgyűlés megbízatása az alakuló ülésével kezdődik, és a következő Országgyűlés alakuló üléséig tart. A (2) bekezdés szerint az Országgyűlés kimondhatja feloszlását, a (3) bekezdés pedig a Köztársasági Elnök azon jogkörét rögzíti, amely alapján feloszlathatja az Országgyűlést.
[29] Az Alaptörvény tehát az Országgyűlés megbízatásával kapcsolatban főszabály szerint úgy rendelkezik, hogy annak megbízatása a négyévenként tartott országgyűlési képviselők választásához igazodik. Az Alaptörvény ugyanakkor annak feloszlatásával, illetve feloszlásával kapcsolatban is tartalmaz szabályokat, amelyek következtében az Országgyűlés megbízatása a négyéves periódushoz képest korábban is megszűnhet. Ennek következtében Szervező népszavazási kezdeményezése azért megtévesztő a választópolgárok számára, mert rejtve marad a választópolgárok előtt az, hogy a bevezetni kívánt feltétel (amely az Országgyűlés megbízásának lejártára) tekintetében nem kizárólag a négyévente tartott országgyűlési képviselők általános választásának vonatkozásában értelmezhető a népképviseleti szerv megbízásának megszűnése, hanem a feloszlás, vagy a feloszlatás esetén is.
[30] A fentiekre tekintettel Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés több egyenként is megválaszolható alkérdésből áll, továbbá a választópolgárok számára megtévesztő, amelynek következtében Szervező népszavazási kezdeményezése a választópolgári egyértelműség követelményének sem felel meg. A Kúria már több döntésében is az egyértelműség sérelmére ható körülményként értékelte a kérdés megtévesztő voltát, nevezetesen, hogy nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglaltaknak az a kezdeményezés, mely kapcsán a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz. (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozat). Mindezek alapján a népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott országos népszavazás esetén – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhet.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[31] Mindezekre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen országos népszavazásra feltenni kívánt kérdés az Alaptörvény a 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt tiltott tárgykört érint, továbbá nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt népszavazási egyértelműség követelményének sem, ezért annak hitelesítését az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva megtagadta.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[32] A határozat az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésén, a 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén és 9. § (1) bekezdésén, a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2018. április 18.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke