A Nemzeti Választási Bizottság
96/2017. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Civil Mozgalom Egyesület (1144 Budapest, Füredi u. 60-62.) által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában – 8 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
"Egyetért Ön azzal, hogy a pártok ne kapjanak állami támogatást az országgyűlési képviselők választásán kampánytevékenységre?"
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2017. augusztus 30-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Seres Mária, a Civil Mozgalom Egyesület törvényes képviselője 2017. július 6-án 14 óra 18 perckor személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez 25 választópolgár támogató aláírását mellékelte, melyek közül 24 felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] Ezen túl csatolásra került a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) által a Civil Mozgalom nevére kiállított, NAIH-123388/2017. számú, 2017. július 4-én kelt határozata.
[3] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. 17/2017. Nsz. számú, 2017. július 11-én kelt határozatában megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezéshez benyújtott iratokból – az országos népszavazási kezdeményezésnek a Nemzeti Választási Bizottsághoz való benyújtásáról szóló nyilatkozatból és a NAIH-123388/2017. számú határozatából – nem volt megállapítható, hogy a kezdeményezést a Civil Mozgalom Egyesület vagy a Civil Mozgalom, mint párt képviseletében kezdeményezték. A Nemzeti Választási Iroda Elnöke rögzítette határozatában azt is, hogy ha a szervezői szándék arra irányult, hogy a kezdeményezést a Civil Mozgalom Egyesület szervezze, úgy a kezdeményezés azért sem felelt meg az Nsztv.-ben foglalt követelményeknek, mert a benyújtáskor nem csatolták a szervezet hatályos létesítő okiratát.
[4] A Civil Mozgalom Egyesület képviseletében eljáró Seres Mária az ismételt benyújtásra nyitva álló törvényes határidőn belül, 2017. július 19-én, postai úton ismételten benyújtotta a kezdeményezést a Nemzeti Választási Bizottsághoz, a nyilatkozatban a Civil Mozgalom Egyesület nevét és hatályos adatait feltüntetve. Csatolta továbbá a NAIH-124243/2017. számú, 2017. július 13-án kelt határozatát, melyben a Hatóság a Civil Mozgalom Egyesületet az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette. Fentieken túl mellékelte a Civil Mozgalom Egyesület hatályos, 2009. május 16-án kelt alapszabályát is.
[5] Az Nsztv. 10. § (2) bekezdése alapján „Az ismételten benyújtott kérdés hitelesítését a Nemzeti Választási Bizottság napirendjére kell tűzni”.
II.
[A népszavazási kezdeményezés feltételeinek vizsgálata]
[6] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[7] Az Nsztv. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerint a nem párt jogállású egyesület a létesítő okiratában meghatározott céllal összefüggő kérdésben szervezhet országos népszavazási kezdeményezésre irányuló választópolgári kezdeményezést.
[8] A Nemzeti Választási Iroda elnökének az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében foglalt hatásköre alapján lefolytatott eljárásában a Civil Mozgalom Egyesület szervezői jogosultsága nem volt vizsgálható, mert alapszabályát csak a megismételt eljárásban nyújtotta be.
[9] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Civil Mozgalom Egyesület a benyújtott népszavazási kérdésben, mivel az összefügg alapszabálya II/1. a) és b) pontjaiban megfogalmazott céljaival, szervezőként eljárhat.
III.
[Az országos népszavazás funkciója]
[10] Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[11] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére nem kezdeményezhető és nem tartható népszavazás, hogy egyébként az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.
IV.
[Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvények tartalma érintettségének vizsgálata]
[12] Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés c) pontja szerint nem lehet országos népszavazást tartani „az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvények tartalmáról”.
[13] Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezése tiltja tehát olyan országos népszavazás kezdeményezését, melynek eredményeképp a jogalkotó az országgyűlési képviselők, az európai parlamenti képviselők vagy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választását szabályozó törvények tartalmának módosítására kényszerülne. A jelen eljárásban tárgyalt kezdeményezés alapján a Bizottságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a pártoknak a kampánytevékenység finanszírozására szolgáló állami támogatáshoz való jogosultságának az országgyűlési képviselők választásán való megszüntetése érint-e olyan törvényt, mely az országgyűlési képviselők választását szabályozza és ennél fogva pedig annak módosítása az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés c) pontjába ütközik.
[14] Az országgyűlési képviselők választásán a választójogosultság szabályait és az azokkal szorosan összefüggő, a választások kapcsán alkalmazandó alapelveket az Alaptörvény rögzíti. Az Alaptörvénynek a választási alapelveket megfogalmazó 2. cikk (1) bekezdése azt is kimondja, hogy a választópolgárok az országgyűlési képviselőket sarkalatos törvényben meghatározott módon választják. Ilyen sarkalatos törvény az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény (a továbbiakban: Vjt.), mely meghatározza, hogy az országgyűlési képviselők választásán ki gyakorolhatja választójogát, és tartalmazza többek között a jelölt- és listaállításra, a szavazásra és az eredmény megállapítására vonatkozó anyagi jogi szabályokat [25. §]. Emellett a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.), mely a közjogi választások lebonyolításának eljárásjogi szabályait tartalmazza [354. § (1)-(4) bekezdések]. Továbbá ebbe a katalógusába tartozik az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Kftv.) is, annak 12. §-a rögzíti, hogy a törvény 1-11. §-ai és az 1. melléklete az Alaptörvény 2. cikk (1) bekezdése alapján minősül sarkalatosnak.
[15] A Kftv. a jelöltek és az országos listát állító jelölő szervezetek számára egy speciális jogosultságot, a kampánytevékenységgel összefüggő dologi kiadások fedezésére szolgáló, a központi költségvetésből juttatott támogatásra való jogosultságot szabályozza úgy, hogy azon keresztül egyenlő feltételeket biztosít a jelöltek és a jelölő szervezetek részére az országgyűlési választáson való megmérettetésre. A jelöltek támogatásáról a Kftv. 1. § (1) bekezdése szól, arról pedig, hogy az országgyűlési képviselők általános választásán pártlistát állító párt a központi költségvetésből támogatásra jogosult, illetve, hogy milyen összegben, a Kftv. 3. §-a rendelkezik.
[16] Ahogyan az a fentiekben bemutatásra került, a Kftv. tartalma, illetve az Alaptörvény 2. cikk (1) bekezdése szerinti meghatározás alapján is egyértelműen az országgyűlési képviselők választását szabályozó törvények közé sorolandó, olyan anyagi jogi szabályokat rögzítő jogszabály, mely szabályozási tárgyát tekintve a jelöltek és jelölő szervezetek közötti, a választópolgári akarat befolyásolására, formálására, a választópolgárok meggyőződésének kialakítására irányuló verseny eszközéhez, a kampánytevékenység folytatásához való jog gyakorlásához szervesen kapcsolódó jogosultságot szabályoz. A törvény kiemelt célja, hogy az állami támogatáshoz való jogosultság biztosításával a kampányhoz kötődő jogegyenlőséget, illetve a jelöltek, jelölő szervezetek számára egyenlő feltételeket teremtsen.
[17] A kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás annak támogatása esetén az Országgyűlés számára azt a kötelezettséget írná elő, hogy a Kftv. szabályait úgy módosítsa, hogy a továbbiakban a pártok, melyeket az országgyűlési képviselők választásán a Nemzeti Választási Bizottság jelölő szervezetként nyilvántartásba vett és pártlistát állítottak, ne legyenek jogosultak a központi költségvetésből nyújtott, a választási kampánytevékenység folytatására felhasználható állami támogatás igénybevételére.
[18] A népszavazás eredménye tehát kizárólag a Kftv. tartalmának jelentős módosításával lenne végrehajtható, ennél fogva pedig a kezdeményezés összeütközésbe kerül az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés c) pontjában megfogalmazott tilalommal, ezért a kérdés népszavazásra nem bocsátható.
V.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[19] A Bizottság indokoltnak tartotta a kezdeményezés abból a szempontból való vizsgálatát is, hogy az megfelel-e a népszavazási eljárásban alkalmazandó egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „A népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles”.
[20] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[21] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[22] A Bizottság álláspontja szerint a kérdés megfogalmazása többféle, egymással egyenértékű értelmezési lehetőséget is felvet, az alábbiak miatt. A Vjt. 5. § (1) bekezdése alapján az egyéni választókerületben a képviselőjelölt párt jelöltjeként vagy független jelöltként indulhat. A Kftv. 1. § (1) bekezdése szerint az egyéni választókerületi képviselőjelölt, azaz a független és a párt jelöltje egyaránt egymillió forint összegű állami támogatásra jogosult. A Kftv. 2/A. § (1) bekezdése alapján a pártlistát állító párt egyéni választókerületi jelöltje az őt megillető, a Kftv. 1. §-a szerint támogatásról lemondhat és azt az őt jelölő párt rendelkezésére bocsáthatja. A Kftv. 3. §-a az országgyűlési képviselők választásán pártlistát állító pártoknak a központi költségvetésből juttatott támogatásra való jogosultságát szabályozza.
[23] A kérdésben szereplő, a „pártok ne kapjanak állami támogatást” kitételből levonható az a következtetés is, hogy a kezdeményezés célja, hogy generálisan szüntesse meg a pártok részére járó, kampánytevékenység folytatására nyújtott állami támogatást, ezáltal pedig abból olyan jogalkotási kötelezettség származik, mely a párt által állított képviselőjelölt részére járó állami támogatásra, valamint a pártlista jogán járó állami támogatásra való jogosultságot is megszünteti. A másik lehetséges értelmezés szerint a népszavazási kérdés a Kftv. olyan tartalmú módosítását célozza, melynek eredményeképp a jogalkotó kizárólag a pártoknak a Kftv. 3. §-a alapján fennálló jogosultságát lenne köteles megszüntetni, vagyis a jelölt részére járó állami támogatást a kérdés nem érinti.
[24] Ez utóbbi értelmezési lehetőség esetében is nyitva marad az a kérdés, hogy a népszavazás eredménye hogyan viszonyul a Kftv. 2/A. § (1) bekezdése szerinti szabályhoz, vagyis ahhoz, hogy a pártlistát állító párt jelöltje lemondhat az őt megillető állami támogatásról pártja javára. Nem tisztázott ugyanis, hogy amennyiben a pártoknak a pártlista jogán járó állami támogatásra való joga megszűnne, jogosultak lehetnének-e a jelölt által javukra lemondott támogatás összegére, vagy a kérdés azt célozza, hogy ilyen módon se legyenek jogosultak a központi költségvetésből juttatott támogatásra, ezáltal pedig a kezdeményezés a jelölteknek a Kftv. 2/A. §-ában szabályozott jogának megszüntetésére is irányul, noha ez a következmény a kérdés jelenlegi megfogalmazásból világosan nem következik.
[25] Az Alkotmánybíróság által kialakított és következetesen alkalmazott joggyakorlat szerint a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség nem lehet következményeiben kiszámíthatatlan, mindez következik – az egyértelműség követelményének részét képező – előreláthatóság kritériumából [26/2007. (IV. 25.) számú és 58/2011. (VI. 30.) AB határozat, Knk.IV.37.132/2016/4. és Knk.VII.37.336/2017/3. számú kúriai végzés]. Az irányadó kúriai joggyakorlat szerint sérül a választópolgári egyértelműség részét képező előreláthatósági kritérium, ha a választópolgárnak nincs lehetősége átlátni a kérdés alapján tartandó népszavazás valamennyi lehetséges érdemi következményét. [Knk.IV.37.133/2016/4. számú végzés]
[26] A kérdés jelenlegi megfogalmazása alapján a választópolgárok számára nem egyértelmű, hogy a kezdeményezés támogatása esetén, hogyan valósul meg a népszavazási kezdeményezésben foglalt tartalom. Az lesz-e döntésük eredménye, hogy a párt sem közvetlenül a pártlista jogán nem lesz jogosult állami támogatásra, sem közvetve, azaz a párt által állított egyéni jelölt révén, vagy döntésük eredménye az lesz, hogy pártnak csak a pártlista jogán járó támogatásra való jogosultsága szűnik meg. Ez utóbbi esetben azonban, ahogyan az már a fentiekben kifejtésre került, továbbra sem világos, hogy a párt jelöltje továbbra is lemondhat-e a párt javára támogatásáról, vagy a népszavazás megszüntetné a jelöltnek ezt a jogát is.
[27] Megállapítható, hogy a kérdés nem teljesíti a népszavazási egyértelműség követelményéből fakadó azon elvárást, hogy az legyen világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető, mivel ahogy az a fentiekben is bemutatásra került, legalább kétféle értelmezési lehetőséget is felvet, illetve a kérdésből származó érdemi következmények a választópolgár számára nem átláthatók. Azáltal, hogy a kezdeményezésből származtatni kívánt eredmény többféle tartalommal is meghatározható, a választópolgároknak nincs lehetőségük arra, hogy átlássák a kérdés lényegét illetve célját, ennek hiányában pedig sem tudatosan sem átgondoltan nem tudják népszavazáshoz való jogukat gyakorolni. Tudatos döntés hiányában pedig a jogalkotó feladatának egyértelmű meghatározása sem lehetséges.
[28] A kérdés többféle értelmezési lehetősége, valamint a kérdésben tartott eredményes népszavazásnak és a jelöltek Kftv. 2/A. § (1) bekezdésében foglalt joga közötti viszony meghatározatlansága a jogalkotó számára is kérdésessé teszi azt, hogy milyen tartalmú jogszabály megalkotásával tehet eleget a népszavazásból eredő kötelezettségének. A Bizottság következetesen alkalmazott joggyakorlata szerint a jogalkotói bizonytalanságot is magában hordozó kezdeményezés, amely nem határozza meg közelebbről, illetve világosan az Országgyűlés jogalkotási feladatát nem felelhet meg a népszavazási egyértelműség követelményének.
[29] A Bizottság az egyértelműség vizsgálata körében kívánja megjegyezni azt is, hogy a kérdésnek az az értelmezése, hogy az kizárólag a pártnak a pártlista jogán járó állami támogatásra való jogosultságát szüntetné meg, és a párt által állított jelölt továbbra is jogosult állami támogatásra, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a párt által indított egyéni képviselőjelölt részére juttatott költségvetési támogatás feletti rendelkezési jogot, pl. a párton belüli megállapodás alapján, valójában ne a jelölt, hanem a párt gyakorolja. Ez valósul meg akkor, ha pl. a jelölt és a párt közötti megállapodás alapján a párt határozza meg a kampánytámogatás felhasználását, azt, hogy a jelölt milyen kampányeszközökre, illetve dologi kiadásokra fordítsa, vagy, hogy azok milyen tartalommal bírjanak, stb. Ebben az esetben csak látszólagosan valósul meg a népszavazási kezdeményezéssel elérni kívánt cél.
[30] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt népszavazási egyértelműség követelményének.
VI.
[A határozat indokolásának összegzése]
[31] Tekintettel arra, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés c) pontjában foglalt követelménynek, valamint az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében foglalt jogkörében eljárva – megtagadta.
VII.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[32] A határozat az Alaptörvény 2. cikk (1) bekezdésén, 8. cikk (3) bekezdés c) pontján, a Kftv.-n, az Nsztv. 2. § (1) bekezdésének c) pontján, 9. § (1) bekezdésén, 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a Ve. 223-225. §-ain, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2017. augusztus 15.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke