A Nemzeti Választási Bizottság
1005/2018. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Kassai Dániel magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 10 igen és 1 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon a kormányhivataloknak 2019. szeptember 1-jétől foglalkoztatási jogviszonyt kell létesíteni azokkal a személyekkel, akik ápolási díjra jogosultak?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2018. augusztus 29-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező – magánszemélyként – 2018. július 17-én postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 28 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 26 felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] Szervező mellékelte a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH/2018/4461/2/N. számú, 2018. július 12-én kelt, az adatkezelés bejelentéséről szóló igazolását.
[3] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, így azt a Nemzeti Választási Iroda elnöke a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[4] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[5] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdéséből következően az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv hatáskörébe tartozik. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésben meghatározott ún. tiltott tárgykörök képezik, melyek egyike, hogy a nép csak azokban a kérdésekben nyilváníthat véleményt, lényegében az Országgyűlés helyébe lépve, amelyek nem eredményezik az Alaptörvény módosítását [Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pont].
III.
[Központi költségvetésről szóló törvény tartalmával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]
[6] A Nemzeti Választási Bizottság elöljáróban rögzíti, hogy jelen kezdeményezésben megnevezett kormányhivatal alatt érthető mind a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) 1. § (4) bekezdés a) – c) és e) pontjai szerinti kormányhivatalok (azaz a Központi Statisztikai Hivatal, az Országos Atomenergia Hivatal, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, valamint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal), mind az Alaptörvény 17. cikk (3) bekezdése szerinti fővárosi és megyei kormányhivatalok is, ezért a Bizottság e szervek kapcsán vizsgálja a központi költségvetés érintettségét.
[7] Az Alkotmánybíróság a 28/2015. (IX. 24.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) megerősítette az 58/2007. (X. 1.) AB határozatban kifejtett korábbi érvelést: „a költségvetési törvényre vonatkozó kizáró ok alapján valamely kérdés akkor nem bocsátható népszavazásra, ha a kérdés a költségvetési törvény módosítását tartalmazza, vagy a kérdésből okszerűen következik a tiltott tárgykörként megjelölt törvények megváltoztatása, illetve ha a kérdés arra irányul, hogy a választópolgárok pontosan határozzanak meg jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokat. A határozat szerint jövőbeli költségvetési törvényben szereplő kiadás meghatározására irányuló kérdés kizárásával a költségvetés bevételi és kiadási oldala között különbséget jövőbeli költségvetést illetően tett az Alkotmánybíróság, éppen szűkítve a szabad tárgyköröket. (…) Nyilvánvaló, hogy a népszavazás intézménye és az Országgyűlés költségvetés jóváhagyására vonatkozó hatásköre, amely az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontján alapul, akkor egyeztethető össze, ha az olyan kérdés is tiltott tárgykörbe tartozik, amely arra irányul, hogy a választópolgárok pontosan határozzanak meg jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokat.” (Indokolás [31])
[8] Az Abh. további indokolásában és a Kúria Knk.IV.37.339/2015/3. számú végzésében, a költségvetés tárgykörével összefüggésben felhívott 51/2001. (XI. 29.) AB határozat, a 33/2007. (VI. 6.) AB határozat és a 34/2007. (VI. 6.) AB határozatban foglaltak alapján a „költségvetési törvényre” vonatkozó tiltott tárgyköri szabály kiterjesztő értelmezésében három esetkörnél ítélhető közvetlennek és érdeminek a népszavazás és a költségvetési törvény közötti kapcsolat:
a) a kérdés kifejezetten a költségvetési törvény módosítását célozza;
b) a kérdésből okszerűen következik a költségvetési törvény módosítása;
c) végül az érvényes és eredményes népszavazás jövőbeli költségvetési törvény kiadását konkrétan határozza meg.
[9] Az Abh. indokolásában a 33/2007. (VI. 6.) AB határozatában kifejtett érvelésre támaszkodva ismételte és erősítette meg azt, hogy „[j]övőbeli költségvetésre, valamely költségvetési javaslatra hivatkozva az aláírásgyűjtő ív hitelesítése nem tagadható meg, hacsak nem jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokról van szó”. (ABH 2007, 394, 400.) (Indokolás [31])
[10] Az Alkotmánybíróság számos alkalommal megerősítette, hogy a tiltott tárgykörök zárt, szoros értelmezése áll összhangban az alkotmányos szabályozás kiemelkedő jelentőségével, továbbá az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjának rendelkezése konkrét törvények, (többek között a központi költségvetésről és a központi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény) tartalmát vonja ki a népszavazás jogintézménye alól.
[11] A Nemzeti Választási Bizottság a fentiekre tekintettel azt vizsgálta a Ksztv. 1. § (4) bekezdése szerinti központi kormányhivatalok, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok vonatkozásában, hogy a jelen népszavazási kezdeményezés kapcsán tartott érvényes és eredményes népszavazás érinti-e a jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes előirányzatot.
[12] A fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló 2010. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Khtv.) 2. § (2) bekezdése alapján a fővárosi és megyei kormányhivatal működésének költségeit az Országgyűlés a központi költségvetésről szóló törvénynek a fővárosi és megyei kormányhivatal irányítására kormányrendeletben kijelölt miniszter által vezetett minisztérium költségvetési fejezetében biztosítja. 2018. július 31-én került kihirdetésre a Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény (a továbbiakban: Költségvetési Törvény). A Költségvetési Törvény 2019. január 1-jén hatályba lépő 1. melléklet XI. fejezet 12. címszáma rendelkezik a fővárosi, megyei kormányhivatalok és járási kormányhivatalok működési és felhalmozási költségvetéséről, amelyet a Miniszterelnökség költségvetési fejezete tartalmaz. Az említett 2019. évi előirányzat külön nevesíti a személyi juttatásokat, mint a tárgyév működési kiadását.
[13] A Ksztv. 1. § (4) bekezdése alapján központi kormányhivatal a Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH), az Országos Atomenergia Hivatal, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, valamint a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal (a továbbiakban: NKFI Hivatal). A hivatalos statisztikáról szóló 2016. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Stt.) 7. § (1) bekezdése alapján a KSH kormányhivatalként működő központi költségvetési szerv, amelynek költségvetése az Stt. 7. § (6) bekezdése értelmében az általa kezelt előirányzatok költségvetésével együtt a központi költségvetésről szóló törvényben önálló fejezetet képez. A Költségvetési Törvény 1. melléklet XXXI. fejezetének 1. címszáma alatt rendelkezik a KSH következő előirányzatról. Az Országos Atomenergia Hivatal előirányzata tekintetében a Költségvetési Törvény 1. melléklet XVII. fejezetének 4. címszáma, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának vonatkozásában ugyanezen fejezet 9. címszáma, NKFI Hivatalnak kiadásairól és bevételeiről pedig az 1. melléklet XXXV. fejezete tartalmazza a 2019. tárgyévi előirányzatot.
[14] Amennyiben jelen kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás következtében a központi kormányhivataloknak, valamint a fővárosi és megyei kormányhivataloknak foglalkoztatási jogviszonyt kell létesíteniük az ápolási díjra jogosultakkal, úgy ezek a személyek az adott közigazgatási szerv részéről személyi juttatásra is jogosulttá válnak, a foglalkoztatási formától függetlenül. A központi és területi államigazgatási szervek mindenkori működési költségvetése tartalmazza a munkavállalóik személyi juttatásaira, valamint a munkaadót terhelő járulékra és szociális hozzájárulási adóra vonatkozó előirányzatot, amelynek mértéke a létszám és feladatalapú tervezés alapján kerül meghatározásra. A népszavazás eredményeként kialakult új bérigény, és az ehhez kapcsolódó, szintén a költségvetési sorokon szereplő járulékok és szociális hozzájárulási adó többlete így a kérdésből eredő kötelezettség végrehajtása csak a már elfogadott költségvetési törvényben foglalt kiadási előirányzatok módosításával lehetséges.
[15] A kérdés eredményeként a költségvetési kiadások növekednek, hiszen csak akkor maradhatna meg az elfogadott költségvetési egyenleg, ha az új személyi juttatás és járulékai összege együttesen sem haladnák meg a megszűnő ápolási díj mértékét, amely nyilvánvalóan ellentétes a kérdés céljával. Amennyiben a foglalkoztatási jogviszony nem érintené az ápolási díjra jogosultságot, még jelentősebb a költségvetési kihatás. Ezért nem csak az állapítható meg egyértelműen, hogy a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában megállapított tilalomba ütközik, mert a költségvetés tartalmának meghatározására irányul, hanem a változtatás iránya, a kiadásnövelés is kitűnik a kérdésből.
[16] Fenti jogi érvelés alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen eljárás tárgyául szolgáló népszavazási kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerinti tiltott tárgykört érinti, így az népszavazásra nem bocsátható.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[17] Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerint „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles”. A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[18] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[19] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[20] A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá továbbá, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az esetlegesen eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
[21] A választópolgári és jogalkotói kérdés-egyértelműség vonatkozásában a Bizottság elsőként utal a határozat III. pontjában, a jelen kérdésben szereplő „kormányhivatalok” megnevezéssel kapcsolatban kifejtettekre, amely szerint a kifejezés alatt a választópolgár és a jogalkotó számára mind a központi államigazgatási szervek idézett köre, mind a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve érthető.
[22] Ez az eltérő szervezeti kör lényeges kihatással van mind a kérdés értelmezésére, mind a kérdésben tartott népszavazás alapján megalkotott jogszabály tartalmára.
[23] Ha a kérdés alapján valamennyi kormányhivatal kötelezett, nincs a kérdésben olyan szempontrendszer, amely alapján eldönthető lenne, hogy központi vagy területi államigazgatási szervnek kell a jogviszonyt létesítenie az egyes jogosultakkal, illetve hogy a központi államigazgatási szervek közül milyen alapon kell kijelölni a kötelezett szervezetet.
[24] A kérdésből az sem tűnik ki, hogy kell-e különbséget tenni a központi és a területi szervvel jogviszonyt létesítők között (pl. az ápolt betegségének jellege vagy egyéb szempont szerint). Felmerülhet az a kérdés is, ha az egyes államigazgatási szervek irányítása vagy felügyelete eltérő, úgy érvényesíteni kell-e olyan egységes szempontrendszert, ami a foglalkoztatási viszonyok létesítéséhez szükséges irányítási, felügyeleti döntések egységességét garantálja (milyen típusú foglalkoztatási jogviszony létesíthető, engedélyezett létszámok figyelembe vétele milyen formában történik, elemi költségvetésben érvényesítendő tervezési szempontok meghatározása a növekedő személyi juttatási igény miatt, stb.).
[25] Amennyiben a kérdés csak a fővárosi és megyei kormányhivatalokat kívánná kötelezni, úgy is fennmarad az a bizonytalanság, hogy a foglalkoztatási jogviszonyt az ápolási díjra jogosult vagy az ápolt lakó-, vagy tartózkodási helye alapján illetékes kormányhivatalnak kell létrehozni, esetleg az ápolás helye határozza meg a kötelezett szervezetet.
[26] Mindezek alapján a kötelezett szervezeti kör túl általános meghatározása olyan tág tartalmi lehetőségeket hagy a népszavazás eredményeként létrehozott új szabályozásnak, hogy a népszavazás időpontjában a tényleges szabályozási eredmény a választópolgárok számára nem látható előre, a jogalkotónak pedig nem kellően meghatározott. Ez azt is eredményezi, hogy a népszavazással elérni kívánt cél teljesülése sem biztosítható.
[27] A „foglalkoztatási jogviszony” egyértelműségi vizsgálata kapcsán a Bizottság az alábbi megállapításokat teszi.
[28] Megállapítható, hogy a foglalkoztatási jogviszony kifejezés számos törvényben szerepel, ennek ellenére nincs az egész jogrendszerben egységesen használt definíciója. A hatályos törvények közül kettő, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) – 3. § (1) bekezdés a) pontja – és a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Nbsztv.) – 74. § g) pontja – is meghatározza a foglalkoztatási jogviszony fogalmát.
[29] Az Ebtv. alapján foglalkoztatási jogviszony a munkaviszony, a közszolgálati jogviszony, a közalkalmazotti jogviszony, a bírósági szolgálati viszony, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonya, az ügyészségi szolgálati jogviszony, a hivatásos és szerződéses szolgálati jogviszony, a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony, a kölcsönbeadó és a kölcsönzött munkavállaló között a munka törvénykönyvéről szóló törvény szerinti munkaerő-kölcsönzés alapján fennálló jogviszony.
[30] Az Nbsztv. értelmező rendelkezése szerint foglalkoztatási jogviszony az igazságügyi szolgálati jogviszony, az ügyészségi szolgálati jogviszony, a hivatásos szolgálati viszony, a hivatásos és szerződéses állományú katonák szolgálati viszonya, a közszolgálati jogviszony, a kormányzati szolgálati jogviszony, az állami szolgálati jogviszony, a közalkalmazotti jogviszony, a munkajogviszony és a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony.
[31] A Nemzeti Választási Bizottság a jogalkotói egyértelműség vizsgálata során az Nbsztv. tágabb fogalom meghatározását veszi alapul, tekintettel a fővárosi és megyei kormányhivatalok állami tisztviselőinek és állami ügykezelőinek állami szolgálati jogviszonyára.
[32] Az Nbsztv. által nevesített több jogviszony – mint pl. ügyészségi szolgálati jogviszony, igazságügyi szolgálati jogviszony – jelen kezdeményezés vonatkozásában ugyan nem bír releváns jelleggel, ugyanakkor a „foglalkoztatási jogviszony” vizsgálata tekintetében több, az egyértelműségi teszt kapcsán vizsgálandó nevesített jogviszony rendkívül eltérő tartalommal rendelkezik.
[33] Munkaviszony esetében a munkavállaló a munkáltató szervezetében, alá-fölé rendeltségben dolgozik, rendelkezésre állási kötelezettség terheli, az ellátandó tevékenysége folyamatosan ismétlődik. A munkavégzésre irányuló polgári jogviszonyokban (megbízási jogviszony, vállalkozási jogviszony) a felek közti mellérendeltség érvényesül, nincs általános foglalkoztatási és rendelkezésre állási kötelezettség, valamint tipikusan egyszeri a díjazás a meghatározott feladat elvégzése, eredmény elérése után. A közszolgálati jogviszonyok alanyai ugyanakkor szigorú alá-fölé rendeltségben állnak, a jogviszony keletkezésénél, megszüntetésénél szerephez jutnak a közjogias jellegű aktusok. A jogviszony tartalma kötött, kógens szabályok által részletesen meghatározott, munkaadói oldalon az állami, önkormányzati autoritás jelenik meg, a jogviszony pedig nem szerződéssel, hanem kinevezéssel létesül.
[34] A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a kérdésben szereplő „foglalkoztatási jogviszony” egy olyan gyűjtőfogalom, amelybe számos, egymástól jelentősen eltérő tartalmú jogviszony beleértendő, így pl. a közszolgálati jogviszony, állami szolgálati jogviszony, munkajogviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony. A Bizottság álláspontja szerint ezért Szervező kezdeményezése nem ad eligazítást a jogalkotó számára arra vonatkozóan, hogy a felek közötti munkavégzés okán milyen jogviszony hozható létre, lehet-e a különböző típusokból választani, és amennyiben lehet, mi az a szempontrendszer, amelyet ennek során érvényesíteni kell.
[35] A Nemzeti Választási Bizottság végezetül a kérdésben szereplő ápolási díj kapcsán az alábbi megállapításokat teszi.
[36] A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 40. §-a értelmében az ápolási díj a tartósan gondozásra szoruló személy otthoni ápolását ellátó nagykorú hozzátartozó részére biztosított anyagi hozzájárulás. Ápolási díjra a Polgári Törvénykönyvről szóló V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 8:1. § (1) bekezdés 2. pontja szerint az állandó és tartós gondozásra szoruló súlyosan fogyatékos, vagy tartósan beteg 18 év alatti személy gondozását, ápolását végző nagykorú hozzátartozó jogosult. Az Szt. 42. § (1) bekezdés d) pontja értelmében ugyanakkor nem jogosult ápolási díjra a hozzátartozó, ha keresőtevékenységet folytat és munkaideje – az otthon történő munkavégzés kivételével – a napi 4 órát meghaladja. A keresőtevékenységet a 4. § (1) bekezdés j) pontja definiálja, amelynek értelmében keresőtevékenység főszabály szerint minden olyan munkavégzéssel járó tevékenység, amelyért ellenérték jár. Az Szt. 42. § (2) bekezdés e) pontja alapján az ápolási díjra való jogosultságot meg kell szüntetni, ha az (1) bekezdésben megjelölt jogosultságot kizáró körülmény következik be.
[37] A fentiekre tekintettel Szervező kérdésének lehetséges egy olyan folyománya, amelynek következtében minden ápolási díjra jogosult személy ex lege elvesztené a jogosultságát e pénzbeli szociális ellátásra, mivel a kötelezően létesítendő „foglalkoztatási jogviszony” az Szt. értelmében keresőtevékenységnek minősülne, amely azonban az ápolási díjra való jogosultságot kizáró ok. Jelen népszavazási kezdeményezés azért is megtévesztő a választópolgárok számára, mert rejtve marad előttük döntésük pontos következménye a tekintetben, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás folytán az ápolási díjra jogosultságot milyen jellegű és tartalmú jogviszony váltja fel. Így nem egyértelmű például az, hogy a létesítendő jogviszony határozott, vagy határozatlan tartamra jön létre, ahogy az sem, hogy ez a jogviszony a foglalkoztatott bérezése kapcsán a közszolgálati, állami szolgálati jogviszonyra irányadó bértábla, vagy éppen a munkajogviszonyokra jellemző szerződési szabadság elve alapján egyedileg kerül megállapításra, illetve a jogviszonyhoz kapcsolódóan milyen egyéb juttatások és jogok illetik meg a foglalkoztatottat, milyen kötelezettségek terhelik.
[38] A Kúria következetes gyakorlata szerint (Knk.IV.37.426/2017/3., Knk.IV.37.338/2015/3., Knk.IV.37.357/2015/2., Knk.IV. 37.457/2015/3, Kvk.IV.37.388/2015/3.) azonban a hitelesíteni kért kérdés megtévesztő tartalma a választópolgári egyértelműség hiányának megállapítására okot adó körülmény, azaz az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerinti egyértelműség sérelmének lehetősége arra tekintettel is felmerül, hogy a választópolgár nem tudja pontosan, miről szavaz.
[39] A fentiekben kifejtettek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Szervező által benyújtott népszavazási kérdés az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített egyértelműség követelményét sem teljesíti.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[40] Mindezekre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen országos népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerinti tiltott tárgykört érinti, valamint sérti az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt népszavazási egyértelműség követelményét is, ezért annak hitelesítését az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva megtagadta.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[41] A határozat az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének b) pontján a 17. cikk (3) bekezdésén, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, 9. § (1) bekezdésén, a Ksztv. 1. § (2) bekezdés f) pontján, (4) bekezdés a) – c) és e) pontjain, a Khtv. 2. § (2) bekezdésén, a Költségvetési Törvény 1. mellékletén, az Stt. 7. § (1) és (6) bekezdésén, az Ebtv. 3. § (1) bekezdés a) pontján, az Nbsztv. 74. § g) pontján, az Szt. 4. § (1) bekezdés j) ponjtán, 40. §-án, 42. § (1) bekezdés d) pontján és (2) bekezdés e) pontján, a Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 2. pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a Ve. 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2018. augusztus 14.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke