A Nemzeti Választási Bizottság
102/2015. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Pápa Levente magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 8 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a megélhetési bevándorlók, amíg Magyarországon tartózkodnak, saját maguk biztosítsák az ellátási költségeiket?”
kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2015. július 9-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
A népszavazási kezdeményezés Szervezője 2015. június 2-án személyesen eljárva 24 támogató választópolgár adatait és aláírását tartalmazó aláírásgyűjtő ívet nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtott támogató aláírások közül mind megfelelt az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására az aláírásgyűjtő ívek mellé csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-86292/2015. számú, 2015. június 1-jén kelt határozatát, melyben a Hatóság a Szervezőt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. §-ában rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított öt napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai és tartalmi vizsgálatát, és mivel az a jogszabályi követelményeknek megfelelt, a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítéséről vagy annak megtagadásáról a benyújtásától számított harminc napon belül dönt.
A Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel. A szervező által benyújtott kérdés csak abban az esetben hitelesíthető, ha az aláírásgyűjtő ív is megfelel a jogszabályban foglalt előírásoknak.
Az Alaptörvényben megfogalmazott követelményeket a 8. cikk (2)-(3) bekezdései rögzítik. A (2) bekezdés szerint az országos népszavazásra feltenni kívánt kérdés tárgyának az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe kell tartoznia. E rendelkezést szűkíti a (3) bekezdés felsorolása, mely azokat a tárgyköröket nevesíti, melyekről nem lehet országos népszavazást tartani.
Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata alapján kimunkált és immáron jogszabályban rögzített választópolgári és jogalkotói egyértelműség követelményét fogalmazza meg.
Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése pedig az országos népszavazási kezdeményezés valamennyi eljárási szakaszára az Nsztv.-ben foglalt eltérésekre figyelemmel a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) Általános részét is alkalmazni rendeli.
A Nemzeti Választási Bizottság – eddigi joggyakorlatával egyezően – a fentiekben rögzített szempontok figyelembevételével folytatja le jelen ügy tárgyát képező kérdés hitelesítési eljárását.
III.
Jelen eljárásban a Nemzeti Választási Bizottság nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt, hogy a népszavazási kezdeményezés Szervezője által 2015. június 2-án – egy alkalommal – benyújtott hét darab népszavazási kérdés szó szerint, illetve majdnem szó szerint megegyezik a Kormány által 2015 májusában indított, a bevándorlásról és a terrorizmusról szóló nemzeti konzultáció kérdőívének 6-12. számú kérdéseivel. A 2015. június 2-án benyújtott kérdések tehát nem a Szervező, hanem a Kormány által megfogalmazott kérdések. A jelen eljárásban tárgyalt kérdés szó szerint megegyezik a nemzeti konzultáció keretében feltett 10. számú kérdéssel.
A nemzeti konzultáció alkalmával a Kormány tizenkét kérdést tett fel a bevándorláshoz és a terrorizmushoz kapcsolódóan, amelyre az állampolgárok 2015. július 1-jéig válaszolhatnak. A konzultáció célja, hogy a Kormány bevonja a polgárokat a bevándorlással kapcsolatos politikája irányvonala meghatározásába, kikérje ezzel kapcsolatos véleményüket. A széleskörű egyéni véleményalkotás címzettje, felhasználója a Kormány, amely döntései, stratégiája kialakítása során – döntése szerint – veheti figyelembe az általa kért véleményeket. A konzultáció tehát a Kormány politikai céljainak segédeszköze, irányt és képet mutathat számára a különböző kérdésekre adott válaszok alapján a társadalom, a lakosság véleményéről az általa meghatározott témában. A Kormánynak széles mérlegelési lehetősége van abban, hogy milyen mértékben veszi figyelembe a válaszokat és azt milyen módon építi be döntéseibe. A konzultációnak sem arra nincsenek jogszabályban rögzített szabályai, hogy azt milyen számot elérő válaszadás esetén lehet vagy kell figyelembe venni, sem arra, hogy a kérdéseket hogyan kell megfogalmazni. A konzultáció a Kormány és kiváltképp az Országgyűlés számára nem keletkeztet konkrét döntési vagy jogalkotási kötelezettséget, ugyanis nem célja, hogy átvegye az Országgyűlés szerepét és helyébe lépjen adott kérdésben való döntéshozatalban, hanem, ahogyan a nevében is benne van megbeszéljen, véleményt kérjen.
A Bizottság a Szervező által benyújtott mind a hét kérdés hitelesítési eljárása során figyelemmel volt a kezdeményezések egy alkalommal való benyújtásának tényére és a kérdéseknek a nemzeti konzultáció kérdéseivel való szó szerinti, illetve majdnem szó szerinti azonosságára.
IV.
Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése egyértelműen előírja, hogy az országos népszavazási kezdeményezés tárgya csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Ez a szabályozás nem új keletű, hiszen a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 28/B. § (1) bekezdése az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésével tartalmilag egyező szabályozást tartalmazott. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 28/B. § (1) bekezdése kapcsán 84/2009. (IX. 3.) AB határozatában is rögzítette, hogy „a népszavazás tárgyának az Alkotmány 28/B. § (1) bekezdés értelmében az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek kell lennie, ezért nem fogadható el, ha a kérdésben más állami szerv van címzettként megjelölve. Ebben az esetben ugyanis a feltenni szándékozott kérdés vagy nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, s akkor arról eleve nem lehet népszavazást tartani, vagy ha igen, akkor a kérdésben megjelölt szerv csak akkor tehet eleget a kérdésben foglalt kötelezettségének, ha az Országgyűlés módosítja az arra irányadó hatályos jogszabályokat s felhatalmazza az érintett szervet. Ez utóbbi esetben pedig a kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének részét képező választópolgári egyértelműség kritériumának, mivel a kérdésből nem derül ki, hogy eredményes népszavazás esetén szükség lenne-e az Országgyűlés cselekvésére. [65/2008. (IV. 30.) AB határozat, ABH 2008, 599, 602.; 66/2008. (IV. 30.) AB határozat, ABH 2008, 604, 607.]” (ABH 2009, 803, 805).
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy mivel jelen népszavazásra feltenni kívánt kérdés a nemzeti konzultáció keretében, a Kormány által megfogalmazott kérdéssel szó szerint megegyező kérdés, ezért annak valódi címzettje nem az Országgyűlés, hanem a Kormány, és annak eredeti célja, hogy a Kormány tevékenységével kapcsolatban kérjen véleményt. A Szervező – bár lehetősége adott volt – a kérdéseken nem, illetve nem érdemben változtatott, ezért azok továbbra is csak a Kormány cselekvése tekintetében értelmezhetők. A nemzeti konzultáció több kérdése, így a Szervező által népszavazásra feltenni kívánt kérdések közül három is tartalmaz olyan fordulatot, mint például a ”[t]ámogatná-e Ön a magyar kormányt (..)”; [e]gyetért-e Ön a magyar kormánnyal (..)” mely szövegszerűen is kifejezi, hogy ezek a kérdések a Kormánynak a bevándorlással kapcsolatos jövőbeni politikai irányvonala meghatározása érdekében kérik és kívánják felmérni a polgárok véleményét, valamint a témával és az ezzel összefüggő lehetséges kormányzati intézkedésekkel kapcsolatos támogatottságot, egyetértést.
Tekintettel arra, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés a Kormány és nem az Országgyűlés kötelezésére irányul, vagyis annak címzettje a Kormány, ezért nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt követelménynek, mely akadályát képezi a hitelesítésnek.
A Nemzeti Választási Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy az Nsztv.-ben foglalt, a népszavazási kezdeményezések hitelesítési eljárásában betöltött szerepe és a törvény alapján gyakorolt feladat- és hatásköre arra ad felhatalmazást, hogy a népszavazási kérdés népszavazási előírásoknak való megfelelését (az Alaptörvénynek és az Nsztv.-nek való megfelelést) vizsgálja. A Bizottság arra vonatkozó szakmai véleménye tehát, hogy a Szervező által népszavazásra javasolt kérdés olyan hibában szenved, mely a hitelesítés akadályát képezi, nem jelent a Bizottság részéről állásfoglalást a Kormánynak a nemzeti konzultáció keretében megfogalmazott kérdéseiről.
V.
Az országos népszavazás alkotmányos rendeltetése, hogy a választópolgárok az ország sorsát érintő legfontosabb, és egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben közvetlenül hozzanak döntést, mely döntés a törvényhozóra kötelező. Ebből a kötelező jellegből adódóan a népszavazási kérdés egyik alapvető kritériuma és intézményi garanciája, hogy annak konkrét, országgyűlési döntés szintjét elérő módon kell egyértelműnek lennie, azaz döntésre közvetlenül alkalmas módon kell azt megfogalmazni. Ennek, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében meghatározott, népszavazási egyértelműség követelményének a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú jogalkotásra köteles. A jogalkotói egyértelműség azért kívánja meg, hogy a népszavazásra bocsátott kérdésben született eredmény alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy milyen tartalmú jogalkotási kötelezettség terheli a népszavazás eredményeként, mert az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése szerint „[a]z érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező”. A hitelesítési eljárás keretében, a népszavazási eljárás céljához kötötten vizsgált, úgynevezett népszavazási egyértelműség feltételének megfelelő kezdeményezés lehet csak népszavazásra bocsátható és országgyűlési döntéshozatalra alkalmas. Mivel az aláírásgyűjtő íven megfogalmazott kérdés a népszavazási eljárás legmeghatározóbb eleme, ezért a kezdeményezés benyújtóját, a szervezőt, felelősség terheli abban, hogy milyen kérdésben kíván népszavazást kezdeményezni.
A Szervezőnek a nemzeti konzultáció keretében megfogalmazott kérdéssel szó szerint megegyező népszavazásra javasolt kérdése nem felel meg a jogalkotói és a választópolgári egyértelműség népszavazásban alkalmazandó követelményének. A kérdés célja ugyanis a Kormány és a polgárok közötti véleménymegosztás, és nem a törvényhozó kötelezése. A népszavazási kérdésre válaszolva a választópolgárok a Kormányt érintő véleményt erősítenének meg vagy vetnének el, és nem jogalkotási feladatot határoznának meg az Országgyűlés részére.
Országos népszavazást nem általában lehet valamely témában kezdeményezni, annak szigorú szabályozása, az eljárás célhoz kötöttsége folytán a kérdések megfogalmazását keretek közé szorítja. A nemzeti konzultáció és a népszavazás között céljuk tekintetében fennálló alapvető különbség miatt a Kormány által a konzultáció céljából megfogalmazott és a Szervező által népszavazásra feltenni kívánt kérdésben népszavazás lebonyolítása a Bizottság álláspontja szerint a leírtak miatt nem vezethet eredményre, hiszen a kérdést eredetileg sem népszavazási eljárás kezdeményezésének céljával fogalmazták meg.
A Nemzeti Választási Bizottság jogelődje, az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 2011-ben több olyan döntést is hozott, melyben úgy ítélte meg, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés egyfajta közvélemény-kutatásra irányul, és nem konkrét törvényalkotásra. Az OVB e döntéseiben a hitelesítést megtagadta, mivel a kérdések nem feleltek meg az egyértelműség követelményének (126/2011. (VII. 26.) és 130/2011. (VII. 26.) OVB határozatok). Az OVB döntéseit az Alkotmánybíróság az indokolás helyességére tekintettel helybenhagyta [87/2011. (XI. 10.) AB határozat, 150/2011. (XII. 9.) AB határozat].
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a fent leírtakra, valamint a korábbi, az Alkotmánybíróság által is megerősített joggyakorlatra tekintettel a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt népszavazási egyértelműség követelményének, mely szintén akadályát képezi a hitelesítésnek.
VI.
Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a népszavazási eljárásra a Ve. Általános része is alkalmazandó a törvényben foglalt eltérések figyelembevételével.
Mindez azt jelenti, hogy a választási eljárás alapelvei kiterjednek a népszavazási eljárásra, annak valamennyi szakaszára, így a hitelesítési eljárás során vizsgálandó, hogy a népszavazási eljárás kezdeményezése megfelel-e a Ve. 2. § (1) bekezdésében foglalt eljárási alapelveknek, köztük az e) pont szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének. A népszavazáshoz való jog – mely magában foglalja a kezdeményezéshez való jogot is – nem korlátlan, annak gyakorlása során figyelemmel kell lenni és érvényre kell juttatni az Alaptörvény, az Nsztv. irányadó rendelkezéseit és többek között a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét is. Az Alkotmánybíróság a választási eljárási alapelveket – melyek közöl a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás az 1997. évi C. törvényben és a hatályos Ve.-ben is alapelvként szerepel – 32/2001. (VII. 11.) AB határozatában a jogbiztonság garanciájaként értelmezte. (ABH 2001, 287, 295)
A népszavazási kezdeményezés tekintetében a rendeltetésellenes joggyakorlás mércéjét az Alkotmánybíróság a 18/2008. (III. 12.) AB számú határozatában fogalmazta meg, mely döntésben foglaltakat a Nemzeti Választási Bizottság jelen eljárásában is irányadónak tekinti. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a rendeltetésellenes joggyakorlás kritériumai minden esetben, esetről esetre vizsgálandók és a konkrét ügy összes körülményeit vizsgálva állapíthatók meg azok a szerevezői magatartások, amelyek ellentétesek a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével.
A rendeltetésellenes joggyakorlás az, ha az országos népszavazási kezdeményezéshez való jog és az eljárási jogosultságok gyakorlása úgy történik, hogy az nyilvánvalóan nem az eljárás céljának elérésére irányul, hanem az egyén jogainak és érdekeinek érvényesítésére, vagyis ha a szervező joggyakorlása öncélú. A népszavazási eljárás célja ugyanis nem az egyéni érdekek érvényesítése, hanem ahogyan azt az Alkotmánybíróság 148/2011. (XII. 2.) AB végzésében rögzítette „[a] népszavazási eljárás célja a demokratikus hatalomgyakorlás közvetlen eszközének alkalmazása. Ahogy a 987/B/1990. AB határozat is utal rá, „a népszavazás az állampolgároknak, illetve az állampolgárok közösségének alkotmányos joga”. (ABH 1991, 527, 529.) A népszavazási eljárás megindítása tehát nem lehet öncélú, az eljárási szabályok alkotmányos rendeltetése az, hogy a nép akarata kinyilvánításának garanciális keretéül szolgáljon.”(ABH 2011, 1335, 1337).
A 18/2008. (III. 12.) AB határozat szerint a Ve. 2. § (1) bekezdése e) pontjával ellentétes magatartásról akkor beszélhetünk, ha a hitelesítési eljárás során a választási bizottság a konkrét tények vizsgálata alkalmával – melyek vonatkozásában az Alkotmánybíróság példálózó jelleggel a benyújtott kezdeményezések elemzését, a kezdeményező eljárását és nyilatkozatait említette – „olyan körülményeket tár fel, amelyek azt bizonyítják, hogy a hitelesítési eljárás kezdeményezője nem a népszavazás alkotmányos rendeltetésének megfelelően élt jogával.” (ABH 2008, 212, 225).
A Nemzeti Választási Bizottság a jelen eljárás tárgyát képező ügyben indokoltnak ítélte meg annak vizsgálatát, hogy a népszavazási kezdeményezés Szervezőjének magatartása a fentiekben kifejtettek alapján megfelel-e a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének.
A Nemzeti Választási Bizottság az idézett alkotmánybírósági döntésekre figyelemmel megállapítja, hogy nem tekinthető rendeltetésszerű joggyakorlásnak az, hogy a Szervező a Kormány által nem népszavazás, hanem a polgárokkal való konzultáció érdekében megfogalmazott, a kormányzati tevékenységgel összefüggő kérdéseket – ahogy jelen esetben is – szó szerint vagy majdnem szó szerint, országos népszavazási kezdeményezésként nyújtotta be hitelesítés céljából. A Szervező által gyakorolt népszavazáshoz való jognak a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti joggyakorlása ugyanis magában foglalja azt is, hogy a Szervező népszavazásra feltenni kívánt kérdését a népszavazás kezdeményezésére irányadó jogszabályokra figyelemmel fogalmazza meg és terjeszti hitelesítés érdekében a Nemzeti Választási Bizottság elé.
Jelen esetben a Szervező által népszavazásra javasolt kérdéseket nem a Szervező, hanem a Kormány fogalmazta meg, azonban nem népszavazás kezdeményezése érdekében, hanem saját tevékenységével kapcsolatban, nemzeti konzultáció céljából. Éppen ezért azok nem annak figyelembevételével születtek, hogy teljesítsék a népszavazásra vonatkozó alapvető követelményeket.
A Nemzeti Választási Bizottság nem kívánja elvitatni a Szervező azon jogát, hogy a bevándorlás tárgykörében népszavazást kezdeményezzen. Erre azonban jogszerűen akkor kerülhetett volna sor, ha olyan kérdést javasol népszavazásra, mely megfelel a népszavazási kérdésekkel szembeni feltételeknek. A Szervezőnek nyilvánvalóan tudomása volt arról, hogy a nemzeti konzultáció keretében feltett kérdések nem az országos népszavazási kérdéssel szemben támasztott követelményekre figyelemmel lettek megfogalmazva, hiszen nem ennek érdekében tette fel őket a Kormány. Ha a Kormány népszavazást kívánt volna kezdeményezni a bevándorlás kérdésében, úgy megtehette volna, ugyanis az Nsztv. 5. §-a szerint a Kormány is kezdeményezhet népszavazást.
A fentiekben leírt szervezői magatartásból az a következtetés vonható le, hogy valójában a népszavazás alkotmányos rendeltetésén túlmutató célok megvalósítására kívánta felhasználni a jogintézményt. Erre enged következtetni, hogy a Szervező meg sem próbálta átfogalmazni a kérdéseket, azokat a nemzeti konzultáció kérdéseivel –ahogy jelen esetben is – szó szerint egyezően, illetve – három esetben érdemi változtatás nélkül – majdnem szó szerint egyezően nyújtotta be. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint az országos népszavazásnak a demokratikus rendben betöltött kivételes és kiemelkedő szerepével nem egyeztethető össze az a szervezői magatartás, amely a népszavazás jogintézményét és a választási szerveket a Kormány véleményt kérő akciója elleni fellépésként használja. Az a joggyakorlás, mely valójában a jogintézménynek a népszavazáshoz való jogtól eltérő célú kihasználására irányul, nem élvezhet törvényi védelmet, ezért akadályát képezi a népszavazásra feltenni kívánt kérdés hitelesítésének.
VII.
A leírtak alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Szervező által benyújtott kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében és az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt, a népszavazási kérdéssel szemben támasztott követelményeknek, a Szervező eljárása pedig a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelvbe ütközik, ezért a kezdeményezés hitelesítését az Nsztv. 11. §-ában megfogalmazott hatáskörében eljárva megtagadja.
VIII.
A határozat az Alaptörvény 8. cikkén, az Nsztv. 1. § (1) bekezdésén, a 3. § (1) bekezdésén, 5. §-án, a 9. §-án, a 11. §-án, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2015. június 24.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke