A Nemzeti Választási Bizottság
1038/2018. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a dr. Erőss Gábor János (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 9 igen és 4 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2018. november 23-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező magánszemélyként 2018. október 12-én, személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
[2] A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 24 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek mindegyike megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[3] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított öt napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát, amelynek eredményeképpen megállapította, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelel, így azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az adatvédelmi nyilvántartásba való bejelentési kötelezettség]
[4] Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvénynek az Európai Unió adatvédelmi reformjával összefüggő módosításáról, valamint más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2018. évi XXXVIII. törvény 2018. július 26-ai hatálybalépésével megszüntette az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény szerinti adatvédelmi nyilvántartás intézményét.
[5] Mivel az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített, az adatvédelmi nyilvántartásba való bejelentkezési kötelezettség teljesítésének jogi feltételei a kezdeményezés benyújtásának időpontjában már nem álltak fenn, ezért a Bizottság álláspontja szerint a teljesítés elmaradásához jogkövetkezmény nem fűzhető.
III.
[Az országos népszavazás funkciója]
[6] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[7] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[8] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
[9] Emellett, ahogyan azt az Nsztv. preambuluma is rögzíti, az országos népszavazás célja, hogy a politikai közösség az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében közvetlenül, népszavazás útján is részt vehessen. Az országos népszavazásnak az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdésében deklarált, a képviseleti hatalomgyakorlásához képest kivételes jellegének egyik legfontosabb következménye, hogy a választópolgárok olyan társadalmi kérdésekben döntsenek népszavazás útján, amelyek az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek körén belül értelmezhetőek. Az ügyek kiemelt fontosságú minősítése tekintetében ennek megfelelően nemcsak önmagában az érintettek száma, vagy a felvetett ügy országos jellege, hanem az adott kérdés társadalmi életviszonyokat érintő súlya és jelentősége is vizsgálandó.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[10] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség kétirányú, a választópolgár és a jogalkotó irányába fennálló követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[11] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[12] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[13] A Nemzeti Választási Bizottság a kezdeményezéssel kapcsolatban rögzíti, hogy 2008. március 9-én érvényes és eredményes országos népszavazást tartottak – a jelen kérdéssel megegyező – „[e]gyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?” kérdésben. A korábbi kezdeményezés hitelesítését az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) az 566/2006. (XI. 20.) számú határozatával először arra tekintettel tagadta meg, hogy az a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 28/C. § (5) bekezdés f) pontja szerinti tiltott tárgykört, a Kormány programját érinti, valamint, hogy az burkolt alkotmánymódosítást eredményezne. A kifogás alapján eljáró Alkotmánybíróság a 15/2007. (III. 9.) számú AB határozatával az OVB határozatát megsemmisítette, és új eljárásra utasította a Bizottságot. Az új eljárás lefolytatása során a testület a kezdeményezés hitelesítését 105/2007. (III. 29.) számú döntésében ismét megtagadta. Az OVB álláspontja szerint a kérdés az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontja szerinti, költségvetésre vonatkozó kizáró okot érintett, illetve továbbra is fenntartotta a burkolt alkotmánymódosításra vonatkozó, korábbi határozatban is kifejtett érvelését. A megtagadó határozat ellen benyújtott kifogás alapján az Alkotmánybíróság a 32/2007. (VI. 6.) számú AB határozatával megsemmisítette az OVB határozatát és új eljárásra kötelezte a testületet, amely a 154/2007. (VI. 25.) számú határozatával a kérdés hitelesítéséről döntött, mely döntést az Alkotmánybíróság 60/2007. (X. 17.) AB határozatával helybenhagyott.
[14] Szervező jelen népszavazásra javasolt kérdésével kapcsolatban megállapítható, hogy az a magyar felsőoktatási rendszer finanszírozásának megváltoztatására irányul oly módon, hogy az „államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni[ük]”.
[15] A Bizottság rögzíti, hogy a kezdeményezés hitelesítése során a hatályos jogszabályok alapján jár. A hitelesítés vizsgálata során erre tekintettel a testület szükségesnek tartotta áttekinteni a felsőoktatási rendszerre vonatkozó jogszabályi környezetet a korábban hitelesített és népszavazásra bocsátott kérdés, valamint jelen kezdeményezés vonatkozásában.
[16] A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 2011. szeptember 1-jével hatályon kívül helyezte a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvényt (a továbbiakban: Ftv.). Az Ftv. 39. §-a deklarálta minden magyar – és más meghatározott állam – állampolgárainak azon jogát, miszerint meghatározott feltételek mellett, felsőoktatási intézményben tanulmányokat folytathat, államilag támogatott vagy költségtérítéses képzésben. Az Ftv. 53. §-nak szabályozása alapján a felsőoktatási intézményben folyó képzés lehetett államilag támogatott, vagy költségtérítéses képzés. Az államilag támogatott képzés költségeinek többségét az Ftv.-ben meghatározottak szerint az állami költségvetés, a költségtérítéses képzés költségeit a hallgató viselte. A képzési hozzájárulást a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX . törvény módosításáról szóló 2006. évi LXXIII. törvény (a továbbiakban: Ftvmód.) vezette be, amely következtében az Ftv. 53. §-a egy harmadik mondattal egészült ki, miszerint az államilag támogatott alap- és mesterképzésben tanulmányokat folytató hallgató képzési hozzájárulás fizetésére köteles. Az Ftvmód. alapján az Ftv. a 125/A. §-sal bővült, amely értelmében a képzési hozzájárulást a képzési normatíva és a tárgyévet megelőző második évre számított nemzetgazdasági bruttó havi átlagkereset szorzata alapján kellett kiszámítani. A hallgatók által ténylegesen fizetendő összeget a felsőoktatási intézmények határozták meg, az átlagtól legfeljebb 50%-os mértékben eltérve, továbbá a hallgatók tizenöt százalékát mentesíthették (e körben kötelezően mentesíteni kellett a hátrányos helyzetű hallgatókat) a fizetés alól. A felsőoktatási intézményeknek úgy kellett megállapítaniuk a ténylegesen fizetendő összeget, hogy annak átlaga elérje a képzési hozzájárulás átlagos összegét.
[17] A 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról szóló 2008. évi IX. törvény 4. § (1) bekezdés d) pontja 2008. április 1-jével hatályon kívül helyezte az Ftv.-nek és az Ftvmód.-nak a képzési hozzájárulásra vonatkozó szabályait.
[18] A nemzeti felsőoktatás szabályozására vonatkozó hatályos Nftv. 39. §-a szintén deklarálja minden magyar – és más meghatározott állam – állampolgárainak azon jogát, miszerint az Nftv.-ben meghatározott feltételek szerint felsőoktatási intézményben tanulmányokat folytasson magyar állami ösztöndíjjal, magyar állami részösztöndíjjal támogatott [a továbbiakban együtt: magyar állami (rész)ösztöndíj] vagy önköltséges képzésben. Az Nftv. 46. § (1) bekezdése szerint a költségviselés formája alapján a felsőoktatási képzésben részt vevő lehet magyar állami ösztöndíjjal támogatott hallgató, magyar állami részösztöndíjjal támogatott hallgató, valamint önköltséges hallgató. A (3) bekezdése értelmében „[a] magyar állami ösztöndíjjal támogatott hallgató képzésének jogszabályban meghatározott költségét, valamint a magyar állami részösztöndíjjal támogatott hallgató képzési költségének felét az állam, az önköltséges képzés költségeit a hallgató viseli”. Az Nftv. 108. § 26. pontja szerinti értelmező rendelkezés alapján a „magyar állami (rész)ösztöndíjas hallgató: a magyar állami ösztöndíjjal vagy a magyar állami részösztöndíjjal támogatott hallgató”. A 27. pont értelmében „magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzés: a felsőoktatásban a magyar állami ösztöndíjjal, vagy a magyar állami részösztöndíjjal támogatott képzés”. Az Nftv. 114/D. § (2) bekezdése szerint, a XXXIV. Felsőoktatás Finanszírozására vonatkozó fejezet alkalmazásában államilag támogatott hallgatónak minősül az államilag támogatott képzésben részt vevő hallgató, valamint 2012 szeptemberétől kezdődően magyar állami (rész)ösztöndíjas képzésre felvételt nyert hallgató.
[19] Az Nftv. hetedik rész XXII-XXIII. fejezeteiben rendezi a felsőoktatás finanszírozása és vagyongazdálkodásával kapcsolatos egyes szabályokat. A 81. § (1) bekezdése értelmében a magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzés keretében a hallgató díjmentesen veheti igénybe az alábbi szolgáltatásokat:
a) a képzési programban meghatározott oktatási és tanulmányi követelmények teljesítéséhez, az oklevél, illetve doktori abszolutórium megszerzéséhez szükséges előadások, szemináriumok, konzultációk, gyakorlati foglalkozások, terepgyakorlatok első alkalommal történő felvétele, a beszámolók, vizsgák és a sikertelen beszámolók, illetve vizsgák egy alkalommal történő megismétlése, a záróvizsga letétele, továbbá a fokozatszerzési eljárás a hallgatói jogviszony fennállása alatt;
b) szakkollégiumi foglalkozások;
c) a felsőoktatási intézmény létesítményeinek - könyvtár és a könyvtári alapszolgáltatások, laboratórium, számítástechnikai, sport- és szabadidős létesítmények -, eszközeinek használata az ingyenes szolgáltatásokhoz kapcsolódóan;
d) a felsőoktatási szakképzésben a gyakorlati képzéshez biztosított munkaruha, egyéni védőfelszerelés (védőruha) és tisztálkodási eszköz, más képzésben az egyéni védőfelszerelés (védőruha) és tisztálkodási eszköz;
e) a hallgatói tanácsadás;
f) a képzéssel, illetve doktori fokozatszerzéssel kapcsolatos valamennyi okirat első alkalommal történő kiadása, amennyiben kormányrendelet a hallgatóra kedvezőbb feltételt nem állapít meg.
A 81. § (2) bekezdése szerint e képzés keretében - jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában - a felsőoktatási intézmény nem kérhet igazgatási szolgáltatási díjat (pl. beiratkozási díj).
[20] Az Nftv. 82. §-a rendelkezik az államilag (rész)ösztöndíjjal támogatott képzés térítési díj fizetése mellett igénybe vehető szolgáltatásokról, amelynek (1) bekezdése alapján e hallgató térítési díj fizetése mellett veheti igénybe az alábbi szolgáltatásokat:
a) az alap- és mesterképzés tantervében magyar nyelven meghatározott, magyar nyelven oktatott ismereteknek - a hallgató választása alapján - nem magyar nyelven történő oktatása;
b) a felsőoktatási intézmény eszközeivel előállított, a felsőoktatási intézmény által a hallgató részére biztosított, a hallgató tulajdonába kerülő dolog (pl. sokszorosított segédletek);
c) a felsőoktatási intézmény létesítményeinek (könyvtár, laboratórium, számítástechnikai, sport- és szabadidős létesítmények), eszközeinek használata az ingyenes szolgáltatásokon kívüli körben;
d) a kötelező, illetve e törvény alapján a felsőoktatási intézmény által kötelezően biztosítandó mértéken felül felvehető kreditértéket eredményező képzés.
A 82. § (2) bekezdése szerint a felsőoktatási intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzata az ugyanabból a tantárgyból tett harmadik és további vizsgát, előadások, szemináriumok, konzultációk, gyakorlati foglalkozások, terepgyakorlatok ismételt felvételét, a térítési és juttatási szabályzata a tanulmányi és vizsgaszabályzatban meghatározott kötelezettség elmulasztását vagy késedelmes teljesítését fizetési kötelezettséghez kötheti. A fizetési kötelezettség mértéke esetenként nem haladhatja meg teljes munkaidőre megállapított kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) öt százalékát.
[21] Az Nftv. 83. §-a végezetül arról rendelkezik, hogy az önköltséges képzésben részt vevő hallgató a 81. § (1)-(2) bekezdésében meghatározottakért önköltséget, a 82. § (1)-(2) bekezdésében felsoroltakért térítési díjat köteles fizetni.
[22] A fentiekre tekintettel a Bizottság a kérdés-egyértelműség körében először azt vizsgálta, hogy a kérdésben szereplő képzési hozzájárulás jogintézménye megfelel-e a választópolgári és jogalkotói egyértelműség követelményének.
[23] A népszavazásra benyújtott kérdés több lehetséges, egymással egyenértékű értelmezési lehetőséget is felvet, elsősorban azért, mert az abban szereplő „képzési hozzájárulás” kitétel egzakt tartalma a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján nem határozható meg. A hatályos szabályozás ugyanis nem rendelkezik ilyen fizetési kötelezettségről, az Ftv.-ben korábban szabályozott, képzési hozzájárulás fizetésére vonatkozó hallgatói kötelezettséget pedig a törvényhozó 2008. április 1-jével hatályon kívül helyezte. A hatályos Nftv. a felsőoktatás finanszírozása kapcsán az önköltséges hallgatók önköltségfizetését és az állami részösztöndíjjal támogatott hallgatók által fizetendő képzési költséget, valamint a minden felsőoktatásban részt vevő hallgató által fizetendő térítési díjat nevesíti. A törvény rendelkezik továbbá az igazgatási szolgáltatási díjról, amely az állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzés keretében – eltérő rendelkezés hiányában – nem kérhető.
[24] Fentiek alapján nem világos sem a választópolgár, sem a jogalkotó számára, hogy a képzési hozzájárulás alatt pontosan mit kell érteni: az önköltséges képzésben részt vevő hallgató által az Nftv. 81. § (1)-(2) bekezdésében meghatározottakért fizetendő önköltséget, az állami részösztöndíjjal támogatott hallgató által fizetendő képzési költséget, vagy egyéb, fentiekben nevesített költséget is, vagy esetleg egy új, az előzőektől teljesen független, plusz költséget. A jelenleg fizetendő költségek közül az önköltség és az állami részösztöndíjjal támogatottnak az állam által nem viselt képzési költsége az, amely jellegét, funkcióját tekintve közelebb állhat az Ftvmód.-dal bevezetett képzési hozzájáruláshoz, illetve amelynek megfizetése szükségszerűen jelentkezik minden aktív félévben, ellentétben pl. a térítési díjjal, ami a hallgató egyéni döntése szerint igénybe vett szolgáltatás kapcsán merül fel.
[25] Az Nftv. 114/D. § (2) bekezdésében meghatározott definícióból kiindulva a kérdés egyik lehetséges értelmezése, hogy az az állami részösztöndíjas hallgató által képzési költség fizetésére vonatkozó kötelezettség megszüntetésére irányul, vagyis a kezdeményezés célja, hogy azonos helyzetbe hozza az állami ösztöndíjas hallgatóval. Ebben az értelemben a kérdés támogatása valójában azt az eredményt kívánja elérni, hogy a költségviselés jelenlegi három formája helyett kettő legyen, azaz a felsőoktatásban részt vevő magyar állami ösztöndíjjal támogatott vagy az önköltséges hallgató lehessen.
[26] A másik lehetséges értelmezési lehetőség, hogy a felsőfokú tanulmányokat folytató, államilag – valamilyen mértékben – támogatott hallgatók mentesüljenek a képzésük minden felmerülő költségének finanszírozása alól, tehát többek között az állami részösztöndíjjal támogatott hallgatónak ne kelljen képzési költséget fizetni, illetve az állami (rész)ösztöndíjjal támogatott hallgatók számára a térítési díj fizetésére vonatkozó kötelezettség is megszüntetésre kerüljön. A „képzési hozzájárulás” ebben az értelemben felölel minden olyan költséget, amelyet az államilag támogatott hallgatónak a képzés során fizetnie kell.
[27] Fentiek alapján a kérdés azért nem egyértelmű a választópolgár számára, mert jogszabályi definíció hiányában nem világos, hogy a képzési hozzájárulás pontosan mit takar, csak az Nftv. 83. § (1) bekezdés első fordulata szerinti önköltséget vagy minden egyéb olyan költséget is, mely a képzéssel összefüggésben felmerül. A kérdés tárgyát képező képzési hozzájárulás pontos meghatározásának hiánya olyan tág tartalmi lehetőségeket hagy a népszavazás eredményeként létrehozott új szabályozásnak, hogy a népszavazás időpontjában a tényleges szabályozási eredmény a választópolgárok számára nem látható előre, a jogalkotónak pedig nem kellően meghatározott. Ez azt is eredményezi, hogy a népszavazással elérni kívánt cél teljesülése sem biztosítható.
[28] A kérdés harmadik lehetséges értelmezése, hogy az a hatályos szabályozás fenntartására irányul, erre utalhat az, hogy a vonatkozó jogszabályok jelenleg nem rendelkeznek „képzési hozzájárulás” elnevezésű költségről, amelyet a felsőoktatásban részt vevő, államilag támogatott hallgatónak fizetnie kellene. Amennyiben a kérdés erre vonatkozik, úgy a Bizottság a hitelesítési eljárás során nem hagyhatja figyelmen kívül azokat az alkotmánybírósági döntéseket, amelyek ugyanezen célt elérni kívánó népszavazási kérdések kapcsán születtek.
[29] Az Alkotmánybíróság a 130/2008. (XI. 3.) AB határozatában a hatályos szabályozás fenntartására irányuló kérdésekkel kapcsolatban az alábbi követelményt fogalmazta meg: „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a népszavazásnak az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében megfogalmazott alkotmányos rendeltetéséből és a népszavazásnak az Alkotmány 2. § (2) bekezdéséből a 2/1993. (I. 22.) AB határozatban levezetett kivételes és komplementer jellegéből következően a törvényhozást igénylő társadalmi kérdések eldöntése alapvetően a képviselet, az Országgyűlés hatásköre. Az ügydöntő népszavazás elsődleges célja az, hogy döntési, törvényhozási - valamely tárgyban törvény megalkotására, vagy törvény hatályon kívül helyezésére irányuló - kötelezettséget határozzon meg az Országgyűlés számára. A népszavazás komplementer jellegéből következően a meghatározott tartalmú jogalkotástól való tartózkodásra irányuló népszavazás sem szakadhat el a képviseleti hatalomgyakorlástól. A törvény megalkotásának megakadályozására irányuló népszavazási kezdeményezés is akkor felel meg a népszavazás alkotmányos rendeltetésének, ha a képviseleti hatalomgyakorlás befolyásolását szolgálja. A népszavazás ezt a funkcióját pedig akkor tudja betölteni, ha a népszavazásra bocsátott kérdés tényleges törvényhozási törekvések elé állít korlátot. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvény megalkotásának megakadályozása abban az esetben képezheti népszavazás tárgyát, ha a törvény megalkotására valódi kormányzati, törvényhozási akarat fogalmazódott meg, s az formalizált módon is megjelenik, a törvény előkészítés alatt áll, a tárgyban törvénytervezet készült, illetőleg törvényjavaslatot nyújtottak be”.(ABH 2008, 1052, 1064-1065)
[30] Ugyanezt az álláspontot tartotta fenn az AB a 100/2011. (XI. 24.) és 101/2011. (XI. 24.) AB határozataiban is. E döntésekben azonban arra is utalt, hogy abban az esetben, ha a hatályos szabályozás fenntartására irányul a kérdés, szükséges, hogy a megfogalmazásban ennek ténye egyértelműen kifejezésre kerüljön, világossá téve a választópolgár számára, hogy a kérdésre adott „igen” válasszal a hatályos rendszer fenntartását, míg a „nem”-mel annak megváltoztatását támogatja. Az akkor vizsgált népszavazási kérdések mindezt a „továbbra is” fordulattal juttatták kifejezésre. (ABH 2011, 1097, 1100; ABH 2011, 1102, 1106)
[31] A kérdés tartalmával összefüggésben megállapítható, hogy jelenleg nem ismert olyan törvényhozási akarat, az Országgyűlés elé nem került benyújtásra olyan törvényjavaslat, amely az államilag támogatott képzésben résztvevők számára képzési hozzájárulás fizetésének kötelezővé tételéről rendelkezne, vagyis nincs olyan törvényhozási szándék, melynek megakadályozására irányulna a kezdeményezés. Ezen túl a megfogalmazás semmilyen módon nem utal arra, hogy a kérdéssel Szervező célja a hatályos szabályozás fenntartása, ami a kérdés megtévesztő jellegét erősíti.
[32] A Bizottság álláspontja szerint továbbá Szervező kérdése amiatt is megtévesztő lehet a választópolgárok számára, hogy alkalmas annak téves képzetét kelteni, hogy jelen kezdeményezés támogatásával egy jelenleg is létező, az államilag támogatott hallgatókat terhelő fizetési kötelezettségről hozhatnak döntést, miközben az Nftv. térítési díjról, és meghatározott esetekben önköltség-fizetési kötelezettségről, illetve képzési költségről rendelkezik.
[33] A Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria gyakorlatában következetesen az egyértelműség sérelmére ható körülményként értékeli, ha a kérdés megtévesztő tartalma miatt a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz, illetve, hogy döntése valójában milyen következménnyel jár. (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4., és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozat). Mindezek alapján a népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott országos népszavazás esetén is – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhetne, amely kizárja kérdés egyértelműségét.
[34] Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért annak hitelesítést az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva megtagadta.
V.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[35] A határozat az Nftv. 39. §-án, 46. § (1) bekezdésén, a 81. § (1)-(2) bekezdésén, a 82. § (1)-(2) bekezdésén, a 83. §-án, a 108. § 26-27. pontján, 114/D. § (2) bekezdésén, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, 4. §-án, a 9. § (1) bekezdésén és a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2018. november 8.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke