A Nemzeti Választási Bizottság
122/2017. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Vágó Gábor magánszemély által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában – 10 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy országgyűlési képviselő ne lehessen – minisztérium kivételével – központi államigazgatási szerv vezetője?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2017. november 3-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Vágó Gábor magánszemély 2017. szeptember 20-án 15 óra 11 perckor személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez 25 választópolgár támogató aláírását mellékelte, melyek közül 23 felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-128694/2017. számú, 2017. szeptember 19-én kelt határozatát, melyben a Hatóság a Szervezőt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
[3] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, így azt a Nemzeti Választási Iroda elnöke a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik, melyek egyike, hogy a nép csak azokban a kérdésekben nyilváníthat véleményt, lényegében az Országgyűlés helyébe lépve, amelyek nem eredményezik az Alaptörvény módosítását [Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pont].
III.
[Az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]
[6] Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezése tiltja olyan országos népszavazás kezdeményezését, melynek eredményeképp a jogalkotó az Alaptörvény tartalmának módosítására kényszerülne. A népszavazási kezdeményezés célja, hogy az országgyűlési képviselői megbízatás összeférhetetlen legyen − minisztérium kivételével − a központi államigazgatási szervek vezetői tisztségével.
[7] Az Alaptörvény 4. cikk (2) bekezdése szerint „[s]arkalatos törvény meghatározza azokat a közhivatalokat, amelyeket országgyűlési képviselő nem tölthet be, valamint más összeférhetetlenségi eseteket is megállapíthat.”
[8] Az Alaptörvény fenti rendelkezése alapján meghozott, az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ogytv.) 80. §-a alapján a képviselői megbízatás összeegyeztethetetlen minden más állami, önkormányzati és gazdasági tisztséggel vagy megbízatással. A képviselő a tudományos, egyetemi oktatói, főiskolai oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységet kivéve más keresőfoglalkozást nem folytathat és egyéb tevékenységéért − a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységet és a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony keretében végzett tevékenységet kivéve − díjazást nem fogadhat el. A képviselőnek a mezőgazdasági őstermelőként folytatott tevékenysége nem minősül kereső foglalkozásnak vagy díjazás ellenében folytatott egyéb tevékenységnek.
[9] Ezen túl az Ogytv. egy további kivételi kört is megállapít: a politikai tisztségek vonatkozásában. Ennek alapján az országgyűlési képviselő miniszterelnöki, miniszteri, államtitkári, kormánybiztosi, miniszterelnöki biztosi, miniszterelnöki megbízotti vagy miniszteri biztosi tisztséget láthat el, illetve az Országgyűlés tisztségviselője lehet. A miniszterelnök, miniszter, államtitkár képviselő ugyanakkor nem lehet az Országgyűlés tisztségviselője és országgyűlési bizottság tagja.
[10] A központi államigazgatási szerveket a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) 1. § (2) bekezdése sorolja fel. Ennek alapján központi államigazgatási szerv a Kormány, a kormánybizottság, a minisztérium, az autonóm államigazgatási szervek, a kormányhivatalok, a központi hivatalok, a rendvédelmi szervek és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, valamint az önálló szabályozó szervek.
[11] E törvény 10. § (2) bekezdés a) pontja szabályozza az összeférhetetlenség másik oldalát a politikai vezetők vonatkozásában, megengedve, hogy a politikai vezető (miniszterelnök, miniszter, államtitkár) országgyűlési képviselő legyen.
[12] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a hatályos szabályozás alapján országgyűlési képviselő mindössze három típusú központi államigazgatási szerv vezetője lehet: miniszterelnökként a Kormányé, miniszterként egy minisztériumé, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: NAVtv.) 6. §-a alapján kormányrendeletben kijelölt államtitkárként a központi hivatalként működő Nemzeti Adó- és Vámhivatalé.
[13] Egy érvényes és eredményes népszavazás végső soron az Ogytv., valamint a Ksztv. olyan tartalmú módosítását tenné szükségessé, amelynek eredményeképpen országgyűlési képviselő nem lehetne miniszterelnök és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke.
[14] Az Alaptörvény 16. cikk (3) bekezdése szerint „[a] miniszterelnököt az Országgyűlés a köztársasági elnök javaslatára választja meg.”
[15] Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott az összeférhetetlenséggel kapcsolatos egyes kérdésekkel (1158/B/1990. AB határozat, 16/1994. (III. 25.) AB határozat, 575/B/1999. AB határozat, 798/B/2002. AB határozat). Ezekben a határozatokban az Alkotmánybíróság részletesen kifejtette és értelmezte az összeférhetetlenségi szabályok alkotmányjogi megítélését. Az 1158/B/1990. AB határozat a következőket állapította meg: „Az összeférhetetlenség intézményének alapvető rendeltetése a hatalom megosztásának, az államhatalmi ágak elválasztásának biztosítása. A hivatali, illetve foglalkozási összeférhetetlenség irányulhat az eltérő, esetleg az egymással hierarchikus, illetve felügyeleti, ellenőrzési viszonyban álló, hatalmi pozíciók egybeesése ellen, az elfogultság és a személyi érdekeltség visszaélésszerű érvényesülésének megelőzésére. Az összeférhetetlenségi rendelkezés meghatározott tisztséget betöltőket, bizonyos munkakörök betöltőit, vagy foglalkozást gyakorlókat kizárhat a valamely funkcióra választhatók vagy kinevezhetők köréből.” [1158/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 547, 549.]
[16] A fenti AB határozat alapján a népszavazási kérdésben foglalt összeférhetetlenségi szabályozás indoka a végrehajtó és a törvényhozó hatalom határozott elválasztásának szándéka lehet. A magyar közjogi hagyományok a kormányzati politikai vezetői tisztség és az országgyűlési képviselőség együttes betöltésének lehetőségét nem zárták ki. Az Alkotmány 1989-es átfogó módosításának indokolása szerint a miniszteri, államtitkári tisztség és az országgyűlési képviselőség összeférhetőségének indoka, hogy „az Országgyűlésben folyamatosan jelen lehessenek a legképzettebb politikusok.” Ezen túl azonban a kormányzati stabilitás közjogi biztosításának egyik alapelemeként értékelhető, hogy a törvényhozásban többséggel rendelkező politikai erő személyileg is összefonódjon a parlamenti bizalomhoz kötött kormánnyal. A törvényhozás és a kormány ilyen viszonya a kormányzati rendszer olyan sajátosságaként értékelhető, amely a közjogi hagyományokon alapulva a politikai rendszer működését alapvetően meghatározza. Magyarországon 1990 óta az általános országgyűlési választásokon győztes párt miniszterelnök-jelöltje minden esetben a képviselők közül került ki, akik egy kivétellel valamennyien a párt országos listáját vezették.
[17] A Kúria Knk.IV.37.393/2017/3. számú végzésében részletesen foglalkozott a miniszterelnöknek a magyar alkotmányos rendszerben elfoglalt státuszával. E döntésében a Kúria megállapította: „A végrehajtó hatalom felelősségét, a bizalom intézményét, a Kormány alkotmányos pozícióját Magyarországon az 1990-es országgyűlési választások utáni konkrét történelmi helyzet alakította ki. „Az Alkotmány által meghatározott parlamentáris kormányforma lényegi vonása, a Kormánynak az Országgyűlés előtti felelőssége, végső soron a miniszterelnök személyén keresztül érvényesül. Az Alkotmány a Kormány működésének középpontjába a miniszterelnököt állítja.” Ez a meghatározó szerep a miniszterelnök számára sajátos közjogi státuszt biztosít [lásd a 122/2009. (XII. 17.) AB határozatot]. Ennek lényegén – azaz a németországihoz hasonló miniszterelnöki kormányformán – az Alaptörvény sem változtatott.”
[18] Az európai alkotmányos szabályozásban nem ismeretlen a kormányzati tisztségek, adott esetben a miniszterelnöki tisztség és a parlamenti képviselőség összeférhetetlenségének kimondása. Ezek olyan sajátos modellt képviselnek, amelynek középpontjában a végrehajtó és a törvényhozó hatalom összefonódásának kizárása, egyúttal a kormány parlament általi ellenőrzésének következetes biztosítása áll.
[19] A fenti kúriai határozatra hivatkozva a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a miniszterelnök országgyűlési képviselőségének kizárása egyértelműen átrendezné a törvényhozás, a köztársasági elnök és a Kormány viszonyát, azaz a parlamentáris kormányforma jellemző működési elvét, és a törvényhozó és végrehajtó hatalmi ágak alkotmányjogi értelemben vett merevebb elválasztását eredményezné. A miniszterelnök személyére vonatkozó ilyen típusú korlátozásnak,– lévén, hogy a kormányforma működését érinti – az alkotmányos szabályok között, az Alaptörvényben van a helye. A népszavazási kérdésben szereplő megoldás ugyanis a Kormány parlament előtti bizalma és felelőssége mellé a kormányalakítás parlamenti felelősségtől független újabb korlátját iktatná be.
[20] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazás eredménye kizárólag az Alaptörvény módosításával lenne végrehajtható, ennél fogva pedig a kezdeményezés sérti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában megfogalmazott tilalmat, ezért a kérdés népszavazásra nem bocsátható.
IV.
[Az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási érintettség vizsgálata]
[21] A Nemzeti Választási Bizottság szükségesnek találta annak vizsgálatát is, hogy a kérdés nem tartozik-e az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontjába ütköző tiltott tárgykörbe.
[22] Az Alkotmánybíróság 25/2004. (VII. 7.) AB határozatában foglalkozott részletesen az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés d) pontjában szereplő szervezetalakítási tilalom, mint tiltott népszavazási tárgykör tartalmával. Ez az alkotmányos rendelkezés tartalmilag megegyezik a jelenleg hatályos, az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja szerinti tilalommal. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság kimondta: „Az Alkotmány szabálya szerint már nem csak személyi kérdésekben való döntésekről nem lehet országos népszavazást tartani, hanem az Országgyűlés hatáskörébe tartozó szervezetalakítási (szervezetátalakítási, szervezetmegszüntetési) kérdésekről sem. Olyan következtetésre nem lehet jutni az Alkotmány szövege alapján, hogy a tilalom csupán valamely szerv belső szervezetének átalakítását érintő kérdésre vonatkozik. Az Alkotmány szervezetalakítás alatt nem csupán valamely szerv belső szervezetének megállapítását érti, hanem a szerv létrehozását vagy átalakítását is.” [25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 384.]
[23] Az Alkotmánybíróság egy későbbi eljárása során az Alkotmánybíróság elnökének megválasztására és mandátumának idejére vonatkozó népszavazási kezdeményezést vizsgálta [163/2010. (IX. 15.) AB határozat]. Ennek kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította: „[a] népszavazási kérdés alapján a választópolgároknak egy olyan értelmű törvény meghozataláról kell állást foglalniuk, amely megváltoztatná az Alkotmánybíróság elnökének megválasztására vonatkozó jelenlegi szabályokat. A kérdésre adott válasz nem jelenti valamely szerv létrehozását, átalakítását, vagy megszüntetését, a népszavazás eredményessége az adott testület vezetőjének megválasztására vonatkozó, hatályos jogi rend megváltoztatását eredményezheti. A tisztség betöltésének módjára vonatkozóan annak az Országgyűlés általi meghatározása mindenképp szervezeti döntésnek tekintendő. A népszavazást illető alkotmányi tilalom következésképp nem pusztán a konkrét személyi döntésre, hanem a döntés módját (szintjét) meghatározó törvényi rendelkezésre is vonatkozik.” [163/2010. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2010, 797, 800.] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát egy tisztség betöltése vonatkozásában a megbízatás, illetve megválasztás módja szervezetalakítási kérdés.
[24] A Kúria a miniszterelnöki tisztségre történő újraválaszthatóság korlátozásával kapcsolatos Knk.IV.37.393/2017/3. számú végzésében a miniszterelnök megválasztására vonatkozó szabályozásnak az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontjával való kapcsolatát is vizsgálta. Ennek során megállapította: „Bár a jelen népszavazási kérdés közvetlenül nem arra irányul, hogy meghatározott személyt megválaszthasson az Országgyűlés miniszterelnöknek vagy sem, de ettől még a miniszterelnök személyének megválasztása az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi kérdéseket kiveszi az országos népszavazás tárgyköréből. A személyi és szervezetalakítási kérdések országos népszavazás alól történő kivétele azt jeleníti meg, hogy az alkotmányozó hatalom e kérdéseket az Országgyűlés szuverenitása körébe tartozó döntéseknek tekintette, amelyekre – akár elvi megfontolásból, akár az államszervezet működésének fenntartása körében megfogalmazható praktikus okokból – a közvetlen hatalomgyakorlás nem terjed ki.”
[25] Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint egy olyan szabályozás kialakítása, amelynek alapján a miniszterelnöki tisztséget a jövőben országgyűlési képviselő nem töltheti be a miniszterelnöki megbízatás keletkezésével összefüggő, annak megváltoztatására irányuló, egyben a miniszterelnök személyére vonatkozó kérdés, ezért sérti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontjában foglalt tilalmat.
V.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[26] Amennyiben a népszavazásra javasolt kérdés megfelel az Alaptörvény rendelkezéseinek, azzal szemben további elvárás, hogy feleljen meg a népszavazási egyértelműség kétirányú, a választópolgár és a jogalkotó irányába fennálló követelményének is. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerint „a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles”.
[27] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára [Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések], mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[28] Az Alkotmánybíróság által kialakított és következetesen alkalmazott joggyakorlat szerint a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség nem lehet következményeiben kiszámíthatatlan, mindez következik – az egyértelműség követelményének részét képező – előreláthatóság kritériumából [26/2007. (IV. 25.) számú és 58/2011. (VI. 30.) AB határozatok, Knk.IV.37.132/2016/4. és Knk.VII.37.336/2017/3. számú kúriai végzések]. Az irányadó kúriai joggyakorlat szerint sérül a választópolgári egyértelműség részét képező előreláthatósági kritérium, ha a választópolgárnak nincs lehetősége átlátni a kérdés alapján tartandó népszavazás valamennyi lehetséges érdemi következményét. [Knk.IV.37.133/2016/4. számú végzés]
[29] Egy érvényes és eredményes népszavazás esetén – minisztérium kivételével – a központi államigazgatási szerv vezetői tisztsége összeférhetetlenné válna az országgyűlési képviselői megbízatással.
[30] A III. pontban a Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás mindösszesen két, a miniszterelnöki és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöki tisztség összeférhetetlenségét vezetné be az országgyűlési képviselőség vonatkozásában.
[31] A Kúria Knk.VII.37.411/2017/3. számú végzésében rámutatott arra, hogy sérti a kérdés-egyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni a döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális jogi, szakmai, információbeli ismeretek kellenének, ami nem várható el.
[32] A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú végzésében továbbá arra is utalást tett, hogy egy kérdéssel kapcsolatban a választópolgári egyértelműség akkor is sérülhet, ha a kérdésben foglalt tartalom és a kérdés tényleges hatása egymással nincs összhangban. A választópolgárnak tudatában kell lennie, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az esetlegesen eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
[33] Jelen népszavazási kérdés azt a megtévesztő látszatot kelti a választópolgárok számára, hogy a hatályos szabályozás szerint az országgyűlési képviselő központi államigazgatási szerv vezetője is lehet, holott ezt csak kivételes jelleggel teszi lehetővé az Ogytv. 80. § (2) bekezdése a miniszterelnöki, a miniszteri, illetve a Nemzeti Adó-és Vámhivatalt vezető államtitkári tisztségek tekintetében. Egy érvényes és eredményes népszavazás kizárólag annyiban változtatna a hatályos szabályozáson, hogy a miniszterelnöki, illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt vezető államtitkári tisztséget sem tölthetné be országgyűlési képviselő. A választópolgár döntése ezen érdemi következményeit, tényleges hatását, valamint a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok megváltozását azonban önmagából a kérdésből nem képes átlátni, hiszen ezek megállapítása a szabályozás összetettsége és bonyolultsága folytán speciális jogi ismereteket igényel.
[34] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdésének utolsó mondata, mely szerint a népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező, azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalmának, a jogalkotás céljának és irányának egyértelműen ki kell derülnie a kérdésből annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[35] Jelen népszavazási kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás alapján lehetséges egy olyan szabályozás, amely szerint központi államigazgatási szerv vezetőjének nem jelölhető, nem nevezhető ki, nem válaszható meg olyan személy, aki országgyűlési képviselő. Lehetséges azonban egy olyan szabályozás is, amely szerint a vezető az összeférhetetlen helyzetet a jelölését, és/vagy kinevezését, megválasztását követő bizonyos határidőn belül is megszüntethetné.
[36] Tekintettel arra, hogy a kérdésből nem derül ki, hogy a jogalkotónak melyik – hatásában egymástól jelentősen eltérő – szabályozást kellene megalkotnia, a kérdés nem felel meg a jogalkotói egyértelműség követelményének sem.
[37] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt népszavazási egyértelműség követelményének.
VI.
[A határozat indokolásának összegzése]
[38] Tekintettel arra, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) és e) pontjaiban foglalt tiltott tárgykörbe ütközik, valamint nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében foglalt hatáskörében eljárva – megtagadta.
VII.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[39] A határozat az Alaptörvény 4. cikk (2) bekezdésén, 8. cikk (3) bekezdés a) és e) pontján, 16. cikk (3) bekezdésén, az Ogytv. 80. §-án, a Ksztv. 1. § (2) bekezdésén, 10. § (2) bekezdés a) pontján, a NAVtv. 6. §-án, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén, 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 222-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2017. október 19.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke