A Nemzeti Választási Bizottság
132/2017. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Szécsi István (a továbbiakban: Szervező) által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában – 11 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés módosítsa és kiegészítse a 2011. évi CLXII. törvényt (továbbiakban Bjt.) akként, hogy a Bjt. 106-109. §-ában foglalt bírák elleni fegyelmi eljárás megindításának szabályait az 1871. évi VIII. törvénycikk 1-2; és 37-43. §-ának megfelelően szabályozza, illetve, hogy a Bjt-nek a bírók kártérítési felelősségét szabályozó IX. fejezetét az 1871. évi VIII. törvénycikk 65-67. §-ában foglalt rendelkezésekkel egészítse ki?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2017. december 15-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] Szécsi István – magánszemély – személyesen eljárva 2017. november 3-án 10 óra 51 perckor népszavazási kezdeményezést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
[2] Szervező a népszavazásra javasolt kérdéshez előzetesen 29 választópolgár támogató aláírását mellékelte, melyekből 27 támogató aláírás megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[3] Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-127662/2017. számú, 2017. szeptember 5-én kelt határozatát, melyben a Hatóság Szervezőt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
[4] A népszavazási kezdeményezés a fentiek alapján a jogszabályi követelményeknek megfelelt, így azt a Nemzeti Választási Iroda elnöke a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[5] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[6] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésben meghatározott ún. tiltott tárgykörök képezik, melyek egyike, hogy a nép csak azokban a kérdésekben nyilváníthat véleményt, lényegében az Országgyűlés helyébe lépve, amelyek nem eredményezik az Alaptörvény módosítását. [Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pont] Ennek alapján szükséges a kérdés jelentéstartalmának előzetes vizsgálata, hogy az a hatályos szabályozással és az Alaptörvény tartalmával összevethető legyen.
III.
[A népszavazási kérdéssel elérni kívánt és a hatályos törvényi szabályozás vizsgálata]
[7] Szervező népszavazási kezdeményezésével kapcsolatban megállapítható, hogy egy korábbi törvényi szabályozást, nevezetesen a birák és birósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1871. évi VIII. törvénycikknek (továbbiakban: Törvénycikk) a fegyelmi eljárás megindítására, valamint a kártérítési felelősségre vonatkozó rendelkezéseit kívánja a hatályos jogrendbe újra bevezetni. Szervező szándéka alapján a Törvénycikk megjelölt rendelkezései egyrészt a fegyelmi eljárásra vonatkozó hatályos szabályok helyébe lépnének, másrészt a kártérítési felelősség szabályozásánál a hatályos szabályozás csak kiegészülne a Törvénycikk hivatkozott rendelkezéseivel.
[8] A fegyelmi eljárás kezdeményezésének hatályos szabályait a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 106-110. §-ai tartalmazzák. Szervező által megfogalmazott kérdés ezek közül a 106-109. §-ok módosítását kívánja elérni a Törvénycikk 1. és 2. §-ának, valamint 37-43. §-ának megfelelően.
[9] A Törvénycikk 1. §-a a bírák és a bírósági hivatalnokok felelősségét rögzíti általában a kötelességük megszegéséért, illettve az ezzel okozott károkért. A 2. § a bírák és a bírósági hivatalnokok személyi körét határozza meg, amelybe a bírákon kívül a koronaügyészt, az ügyészeket, a bírósági, valamint az ügyészi segédszemélyzetet, kezelő-személyzetet, továbbá az állandó szakértőket is beleérti.
[10] A fentiekkel ellentétben a Bjt. személyi hatálya csak a bírákra terjed ki. A népszavazási kérdés alapján így a fegyelmi eljárás megindítására vonatkozó szabályokat nem csak a bírákra, hanem – amennyiben a korabeli kifejezések a hatályos törvényi rendelkezésekkel megfeleltethetőek – a legfőbb ügyészre, az ügyészekre, illetve az igazságügyi alkalmazottakra is alkalmazni kellene. Ez azonban nem csak a Bjt., hanem a két további, jól elkülöníthető, eltérő jogállású személyi körre vonatkozó szabályozás – a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Üsztv.), valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasztv.) – módosítását is igényelné.
[11] A Bjt. 106. § (1)-(3) bekezdése határozza meg, hogy fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja esetén ki jogosult a fegyelmi eljárás megindítására. Ez a személy az érintett bíró munkahelyétől függően az illetékes törvényszék, ítélőtábla, vagy a Kúria elnöke, bírósági vezető esetén pedig a kinevezési jogkör gyakorlója.
[12] A Törvénycikk 39. §-a szerint a fegyelmi eljárás „vagy a közvádló hivatalos kívánatára, vagy magánosok kérésére […] az illető fegyelmi bíróság által rendelhető el.” A népszavazási kérdés tehát a fegyelmi eljárás megindításának lehetőségét az ügyész és magánszemélyek részére tartaná fenn, az elrendelésről pedig a fegyelmi bíróság (a Bjt. fogalmai szerint a szolgálati bíróság fegyelmi tanácsa) döntene.
[13] A Bjt. 107-109. §-a a fegyelmi eljárás kezdeményezésével kapcsolatos további szabályokat tartalmaz (az eljárás felfüggesztése büntetőeljárás esetén, fegyelmi eljárástól eltekintés lehetősége, az érintett értesítése), a Törvénycikk felhívott 40-43. §-a azonban már a fegyelmi eljárás elrendelését követő egyes cselekményekről – a vizsgálat szabályai, „közvádló”, „vádlott” jogai, vádindítvány benyújtása és a bíróság erre vonatkozó határozata – rendelkezik. E tárgykörre vonatkozó szabályokat a Bjt. 113. §-a, valamint 120-122. §-a tartalmaz.
[14] Tekintettel arra, hogy a népszavazási kérdés csak a Bjt. 107-109. §-át jelöli meg módosítandó rendelkezésekként a Törvénycikknek az abba beépülő 40-43. §-a szerinti tartalommal, így az érintetlenül maradó 113. §, valamint 120-122. § párhuzamosan, ráadásul nyilvánvalóan ellentétesen szabályozná ugyanazt a tárgykört.
[15] A kiterjeszteni kívánt személyi körre vonatkozó konkrét törvényi szabályozás módosítására (Üsztv., Iasztv.) a népszavazási kérdés nem utal.
[16] A népszavazási kérdés másik eleme a Bjt.-nek a bírák kártérítési felelősségét szabályozó, IX. fejezetét kívánja kiegészíteni. A Bjt. főszabály szerint a szándékos károkozásért a bírót a teljes kárösszeg megtérítésére kötelezi, míg súlyos gondatlanság esetén háromhavi illetménye erejéig felel az okozott kárért. Ettől eltérően a Törvénycikk 66. §-a mind a szándékos, mind a gondatlan károkozásért teljes kártérítési kötelezettséget ír elő.
[17] Tekintettel arra, hogy a népszavazási kérdés a Bjt. IX. fejezetének kiegészítését és nem módosítását kívánja, ez esetben is a hatályos szabályozással párhuzamos, egymással ellentétes tartalmú szabályozás születne.
IV.
[Az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]
[18] Az Alkotmánybíróság több ízben foglalkozott az egymással ellentétben álló jogszabályi rendelkezések alkotmányosságával. Ennek kapcsán kimondta, hogy a jogállamiság alkotmányos alapértékből fakadó jogbiztonság követelménye sérül akkor, ha az ellentétes tartalmú törvényi rendelkezések „[...] között fennálló kollízió jogalkalmazói jogértelmezéssel a jogbiztonság sérelme nélkül nem oldható fel.” (ABH 2001, 231, 235.) Ezt az értelmezést a testület az Alaptörvény hatályba lépése után is megerősítette {43/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [54]}.
[19] A fent kifejtettek alapján a népszavazási kérdés mind a fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályozás, mind a kártérítési felelősség körében egyes hatályos rendelkezések fenntartása mellett azokkal ellentétes tartalmú szabályozást is be kíván vezetni. Ennek következtében azonban a megalkotandó törvényi rendelkezések sértenék az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság, illetve az annak részét képező jogbiztonság alapelvét, ami a kérdés hitelesítésének akadálya.
[20] Mindemellett a felhívott Törvénycikk részletes tartalmát megvizsgálva megállapítható, hogy a népszavazás útján bevezetni kívánt rendelkezésekben a bírákkal szembeni fegyelmi eljárásban az ügyész, az ügyészekkel szembeni fegyelmi eljárásban pedig a bíróság meghatározó, illetve döntő szerepet kap.
[21] A Törvénycikk 37. §-ának a népszavazási kérdés alapján a Bjt.-be beépítendő rendelkezése szerint „[a] közvádló teendőit mindenik fegyelmi biróság mellett az annál alkalmazott ügyész teljesíti.” A 41. § a közvádló feladatává teszi a „vádindítvány” előterjesztését, amely alapján a bíróság vagy megszünteti az eljárást, vagy vádhatározatot hoz és tárgyalást tűz ki.
[22] A hatályos törvényi szabályozás szerint a bírákkal szembeni fegyelmi eljárásban az ügyészség nem kap szerepet, úgyszintén az ügyészekkel szembeni fegyelmi eljárás az ügyészség keretein belül zajlik. Előbbi esetben az illetékes szolgálati bíróság fegyelmi tanácsa dönt, a fegyelmi vizsgálatot pedig egy bírók közül kijelölt vizsgálóbiztos folytatja le (Bjt. 113-116. §). Utóbbi esetben a fegyelmi jogkör gyakorlója rendeli el az eljárást, és vagy maga végzi a vizsgálatot vagy azzal fegyelmi biztost bíz meg (Üsztv. 88. §). A bíróságnak az ügyész fegyelmi ügyével kapcsolatban csak a fegyelmi határozattal szembeni jogorvoslat elbírálására van hatásköre (Üsztv. 94. §).
[23] Az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy „[a] bírák függetlenek, és csak a törvényeknek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. A bírákat tisztségüktől csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani.” Az Alkotmánybíróság 3154/2017. (VI. 21.) AB határozatában (továbbiakban: Abh.) rögzítette, hogy „[a] bíráknak nem csak a másik két hatalmi ág képviselőitől, hanem a többi bírótól is függetlennek kell lenniük.” (Abh.; Indokolás [19]). Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban továbbá felidézte azt is, hogy a testület „a bírói függetlenséget a hatalmi ágak közötti viszonyrendszerből, a hatalommegosztás elvéből vezette le. [53/1991. (X. 31.) AB határozat, ABH 1991, 266, 267.] E megközelítésben a bírói hatalom egyrészt független mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalomtól, másrészt politikai értelemben véve semleges.” (Abh.; Indokolás [19]) A testület továbbá leszögezte, hogy „[a] hatalommegosztás elvéből és a bíróságok igazságszolgáltatási monopóliumából pedig az következik, hogy a bíróságok peres ügyeiben is a bíróságok jogosultak dönteni.” (Abh.; Indokolás [34])
[24] Az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy „[a] legfőbb ügyész és az ügyészség független, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként mint közvádló az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője”. Az ügyészségnek az állami szervezetrendszerben betöltött státusza tekintetében az Alkotmánybíróság 3/2004. (II. 17.) AB határozatában az alábbi megállapításokat tette: „[a]z ügyészséget tehát a – szélesebb értelemben vett – igazságszolgáltatás rendszerében az Alkotmányban meghatározott jogok illetik meg, és feladatokat köteles ellátni. Az igazságszolgáltatás rendszerén belül elkülönül a vád, a védelem és az ítélkezés funkciója. Az ügyészség közvádlói funkciójából következően, a közvádra üldözendő bűncselekmények esetén a vádemelésről vagy annak elejtéséről – a magánvád vagy a pótmagánvád törvényben meghatározott eseteit kivéve – kizárólag az ügyészség dönthet; ezt a döntését más szerv – így sem az Országgyűlés, sem annak (vizsgáló)bizottsága – nem vizsgálhatja, és nem kényszerítheti az ügyészséget a vádemeléssel vagy a vád elejtésével kapcsolatos döntésének a megváltoztatására.” [ABH 2004, 48, 58] A Nemzeti Választási Bizottság kiemeli, hogy az Alaptörvény az Alkotmányhoz képest még határozottabban fogalmazza meg az ügyészség függetlenségét az igazságszolgáltatás közreműködőjeként és hangsúlyozza annak elsődlegesen közvádlói szerepét.
[25] A népszavazási kérdésben megfogalmazottak alapján egy érvényes és eredményes népszavazás esetén olyan törvényi szabályozást kellene alkotnia az Országgyűlésnek, amelyben a bírákkkal szembeni fegyelmi eljárásban az ügyész mint közvádló lép fel. A közvád az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdése alapján az állam büntető igényének érvényesítése, amelynek kizárólag bűncselekmény elkövetése esetén van helye. A közvád ügyészség által foganatosítható fogalmának a fegyelmi eljárásra való kiterjesztése az Alaptörvény 29. § cikk (1) bekedésének módosítását igényli.
[26] Emellett az a tény, hogy az ügyész nem büntető, hanem pusztán fegyelmi ügyben az eljárás szereplőjeként, alakítójaként, aktív jogosítványokkal – a kezdeményezéstől az elmarasztalásra irányuló indítvány megtételéig – vehetne részt, amelynek során, mintegy törvényességi felügyeleti szerepkörbe kerülne és a bíró tevékenységével kapcsolatos szakmai kérdésekben kellene állást foglalnia, súlyosan sértené a bíróság mint az Alaptörvény C) cikkén alapuló önálló hatalmi ág függetlenségét, illetve az ügyészségnek az Alaptörvény 29. cikkében rögzített szerepkörét.
[27] Fenti jogi érvelés alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen eljárás tárgyául szolgáló népszavazási kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti tiltott tárgykört érinti, így az népszavazásra nem bocsátható.
V.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[28] Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerint „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[29] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[30] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[31] A Nemzeti Választási Bizottság a kérdés-egyértelműség kapcsán először vizsgálta, hogy a kérdés sérti-e azáltal a népszavazási egyértelműség követelményét, hogy Szervező kezdeményezése több, egyenként is megválaszolható alkérdésből áll.
[32] A Kúria a Knk.VII.37.695/2016/3. számú végzésében rögzítette, hogy a népszavazásra javasolt kérdés egyértelműségével kapcsolatos álláspont az, hogy önmagában két vagy több részkérdés szerepeltetése a kezdeményezésben generálisan nem okoz kérdés-egyértelműségi problémát, az adott népszavazásra feltenni kívánt kérdés tartalma alapján dönthető el, hogy az összetett kérdés ellenére az érthető, világos-e, lehet-e egyértelműen válaszolni arra. Az Alkotmánybíróság – a Knk.IV.37.719/2015/4. számú kúriai végzésben is felhívott – 52/2001. (XI. 29.) AB határozatában megfogalmazott követelményei szerint „[ö]nmagában az, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés több tagmondatból áll, nem sérti az […] egyértelműség követelményét. Ha azonban a kérdés több olyan alkérdésből áll, amelyek ellentmondanak egymásnak, amelyek egymáshoz való viszonya nem egyértelmű, vagy amelyek nem következnek egymásból, illetve amelyek tartalmilag egymáshoz nem kapcsolódnak” sértik a választói egyértelműség követelményét, és ezáltal csorbul a népszavazáshoz való jog is. [52/2001. AB határozat; 2001, 392, 405]
[33] A Nemzeti Választási Bizottság jelen népszavazási kezdeményezés kapcsán rögzíti, hogy Szervező kérdése két különálló egységből, tagmondatból áll. Az első tagmondat a Bjt.-nek fegyelmi eljárás megindítására vonatkozó szabályait kívánja módosítani, míg a második fele a Bjt.-nek a bírók kártérítési felelősségére vonatkozó rendelkezéseinek kiegészítésére vonatkozik.
[34] Ezen túl az egyes tagmondatokban hivatkozott szabályozás is több, egymásból szükségképpen nem következő rendelkezést tartalmaz, a Bjt. vonatkozásában összesen 7, míg a Törvénycikk kapcsán 12 szakaszban.
[35] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés valójában több olyan alkérdést von egységbe, amelyek külön-külön is megválaszolhatóak lennének. Minthogy az egymásból nem következő alkérdéseket tartalmazó kérdés a szavazólapon is egy kérdésként jelenik meg, a választópolgár csak abban az esetben tudja támogatni a kérdéssel elérni kívánt jogszabály-módosítás megvalósulását, ha mindegyik alkérdésre igennel válaszol. A választópolgár így, amennyiben élni kíván az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogával és részt vesz a népszavazáson, nem tudja választói akaratát megfelelő módon kinyilvánítani.
[36] Mint ahogy az a fentiekben kifejtésre került, a Törvénycikk rendelkezései szerinti szabályozási környezet kialakítása nem csak a Bjt., hanem egy jelenleg az Üsztv.-ben, valamint az Iasztv.-ben található szabályozási kör módosítását is igényelné. A választópolgár számára a kérdésből azonban csak annyi következik, hogy az a Bjt. módosítására irányul és az egyéb törvények módosításának szükségessége előtte rejtve marad.
[37] A kérdés alapján ugyanakkor a jogalkotó nem tudja eldönteni, hogy az ügyészekre, igazságügyi alkalmazottakra is kiterjedő szabályozást szintén a Bjt.-ben kell rendeznie, vagy a két speciális jogállási törvény megfelelő módosításával is eleget tud tenni a választópolgárok érvényes és eredményes népszavazáson kinyilvánított döntésének.
[38] Megtévesztő és ezáltal mind a választópolgári, mind a jogalkotói egyértelműség követelményét sérti továbbá, hogy a kérdés a bírók kártérítési felelőssége tekintetében a Törvénycikk 65-67. §-ára utal, ugyanakkor a 65. § a bírák és bírósági hivatalnokok felfüggesztési szabályaira vonatkozik.
[39] Mindemellett a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Törvénycikk több mint nyolcvan éve hatályon kívül került a magyar jogrendből (a kir. itélőbíráknak és a kir. ügyészség tagjainak fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről szóló 1936. évi III. törvénycikk helyezte hatályon kívül), a bíróságok szervezeti és működési rendje, továbbá az ügyészségi működés modellje pedig 1945 után a Törvénycikkben rögzítettekhez képest teljesen más utat vett. Mindezek alapján nem elvárható a választópolgároktól ezen, mára jogtörténeti jelentőséggel bíró jogszabályi rendelkezések ismerete, hatályba helyezésük következményeinek átlátása.
[40] A Törvénycikk eltérő korban és jogi környezetben történt megalkotásából következik, hogy számos olyan, jelenleg már nem létező jogi fogalmat használ (pl. koronaügyész, törvényhatóság, kihágás), amelyek jellemzően a mai köznyelvben, de akár a jogi terminológiában is ismeretlenek, vagy hozzájuk egészen más jelentés társul, mint a Törvénycikkben. A népszavazási kérdés ezért is megtévesztő a választópolgárok számára.
[41] Mindezek alapján megállapítható, hogy a választópolgár nem tudja pontosan milyen tartalmú kezdeményezést támogat, illetve a jogalkotó sem tudja eldönteni, hogy milyen tartalommal kellene eleget tennie jogalkotói kötelezettségének. Erre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés sérti az egyértelműség Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt követelményét.
VI.
[A határozat indokolásának összegzése]
[42] Tekintettel arra, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerinti tiltott tárgykört értint, valamint nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt népszavazási egyértelműség követelményének, a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében foglalt jogkörében eljárva – megtagadta.
VII.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[43] A határozat az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésén, C) cikkén, a 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, a 26. cikk (1) bekezdésén, a 29. cikkén, a Törvénycikk 1. §-án, 2. §-án, 37-43. §-án, 65-67. §-án, a Bjt. 106-110. §-án, 113-116. §-án, 120-122. §-án, az Üsztv. 88. §-án, 94. §-án, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén és 11. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a Ve. 222-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2017. november 30.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke