A Nemzeti Választási Bizottság
134/2016. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság dr. C. Cs. A. magánszemély (a továbbiakban: Beadványozó) által benyújtott fellebbezés tárgyában – 9 igen és 2 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a Budapest 10. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság 2/2016. (IX. 29.) OEVB határozatát megváltoztatja és a kifogásoknak részben helyt ad.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a 2016. szeptember 22-én Budapest III. kerületben és Budapest XI. kerületben megjelent LOKÁL Extra sajtótermékben közzétett „Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét!” kezdetű politikai hirdetések sértik a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt választás tisztasága és az e) pontjában foglalt a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó eljárási alapelvet.
A Nemzeti Választási Bizottság a kifogásokat egyebekben elutasította.
A határozat ellen a meghozatalától számított 5 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben, vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2016. október 10-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
1. Beadványozó 2016. szeptember 24-én 14 óra 12 perckor az Nsztv. 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ve. 208. § (1) bekezdése alapján kifogást nyújtott be a LOKÁL Extra időszaki lapot kiadó Modern Media Group Zrt. (a továbbiakban: médiatartalom-szolgáltató) választási alapelveket és választási törvényt sértő magatartása miatt Budapest 10. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OEVB).
Álláspontja szerint a kifogásolt magatartás sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontját, a Ve. 146. § b) pontját és a 148. § (1) bekezdését.
Előadta, hogy a kiadvány a címlapja szerint az a XI. kerületben jelent meg, nem országosan terjesztett sajtótermék, kiadója székhelye az impresszum szerint 1036 Budapest, Perc. u. 8., így az OEVB illetékes kifogásában eljárni az Nsztv. 79. § (2) bekezdése alapján.
Kifejtette, hogy 2016. szeptember 22-én a Budapest XI. kerületben megjelent LOKÁL Extra időszaki lapban egy teljes oldalon megjelent a Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét! kezdetű politikai hirdetés.
A kifogásolt hirdetést másolatban csatolta kifogásához. Álláspontja szerint nem jóhiszemű és nem rendeltetésszerű az a joggyakorlás, ami nem vagy olvashatatlanul jeleníti meg a politikai hirdetés közlőjének, a hirdetőnek a nevét, és ahhoz, hogy ez így megjelenhessen, a médiatartalom-szolgáltató tevőleges magatartása kellett, tehát a médiatartalom-szolgáltató felelőssége is, hogy a kifogásolt hirdetés a kifogásolt módon megjelent. Ez a magatartás pedig álláspontja szerint a választás tisztaságának alapelvi követelményeit is megsérti.
Hivatkozott a Kúria azonos tárgyban hozott Kvk.V.37.849/2016/3. számú határozatára és a Nemzeti Választási Bizottság 84/2016. számú határozatára.
Előadta, hogy a sajtótermékben megjelentetett politikai hirdetésnek azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól megkülönböztethetőnek kell lennie, a közzététele megrendelés alapján lehetséges, annak tartalmát a megrendelő határozza meg, ezért felelősséggel a sajtótermék szerkesztői nem tartoznak. A politikai hirdetés értelemszerűen és a törvény szerint is a megrendelő céljának támogatására ösztönöz, ezért abból egyértelműen ki kell tűnnie a megrendelő személyének ahhoz, hogy megfeleljen a jogszabályoknak, az „azonnali felismerhetőség” követelményének [Ve. 146. § b) pontja, 148. § (1) bekezdése].
Előadta, hogy nem felel meg a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének az olyan fizetett politikai hirdetés, amelyből magából egyértelműen és nyilvánvalóan nem állapítható meg, hogy ki volt a megrendelője, és az sem, hogy az országos népszavazási kampányban kinek a támogatására ösztönöz. Hivatkozott arra, hogy a Kúria kifogásában megjelölt döntésében egy ehhez hasonló hirdetés kapcsán a választás tisztaságának megóvására vonatkozó alapelv megsértést is megállapította, és rögzítette, hogy ennek az alapelvnek a sérelmét ő is megjelölte kifogásában.
Kifejtette, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjaiban rögzített alapelvek alapján a választópolgárok, illetve az olvasók számára önmagából a politikai hirdetésből is megállapíthatónak kell/ene lenni, hogy annak ki a megrendelője, azaz ki a politikai hirdetés feladója, ezt a célt szolgálja nyilvánvalóan az impresszum, továbbá a Ve. 148. § (1) bekezdésének utolsó mondata is, miszerint „A sajtótermékben közzétett politikai hirdetésnek azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól megkülönböztethetőnek kell lennie.” A kifogásolt politikai hirdetés a Ve. 148. § (1) bekezdésének utolsó mondatának nem felel meg, mert szabad szemmel alig olvasható ki a politikai hirdetés megrendelője, kiadója.
Előadta, hogy kifogása a média kampányban való részvételével kapcsolatos jogorvoslat. Nyomatékosan hivatkozott arra, hogy ahhoz, hogy a hiányos politikai hirdetés megjelenhessen, a médiatartalom-szolgáltató tevőleges magatartása kellett, a médiatartalom-szolgáltató felelőssége, hogy a kifogásolt hirdetés megjelent.
Mindezek alapján kérte, hogy az OEVB kifogásának adjon helyt, és az Nsztv. 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ve. 218. § (2) bekezdésének a) pontja alapján a jogszabálysértés tényét állapítsa meg, a b) pont alapján a LOKÁL Extra időszaki lapot kiadó Modern Media Group Zrt.-t a további jogszabálysértéstől tiltsa el azzal, hogy a Ve. 152. § (1) bekezdése alapján kötelezze arra, hogy határozata rendelkező részét annak közlésétől számított legközelebbi számában, 2016. szeptember 29-én tegye közzé a politikai hirdetés közlésével egyező módon, azaz egész oldalon. Ezen túl bírság kiszabását is indítványozta.
2. Beadványozó az OEVB-hez 2016. szeptember 24-én 15 óra 17 perckor újabb kifogást nyújtott be a III. kerületben megjelent LOKÁL Extra időszaki lapot kiadó médiatartalom-szolgáltató választási alapelveket és választási törvényt sértő magatartása miatt. Ennek a kifogásának a tartalma teljes egészében megegyezett az 1. pontban összefoglalt kifogás tartalmával. A két kifogás szövege döntő többségében szó szerint megegyezik.
II.
Az OEVB a kifogásokat 2/2016. (IX. 29.) OEVB határozatában egyesítette a Ve. 217. §-a alapján, majd azokat elutasította. Határozatában rögzítette, hogy médiatartalom-szolgáltató a Ve. keretei között, a konkrét tényállás alapján felelősségre nem vonható, el nem marasztalható, mivel a politikai hirdetéseket elkülönítetten, teljes oldalon, politikai hirdetésként jelenítette meg. Az OEVB azonban nem foglalkozott érdemben a kifogás azon részével, mely szerint a politikai hirdetéseken nem vagy csak kis mértékben olvasható a megrendelő személye, mivel álláspontja szerint nem ez képezte a kifogás érdemi lényegét. Utalt arra, hogy a kifogáshoz csatolt bizonyítékok nem az eredeti sajtótermékek voltak, hanem a Beadványozó által készített másolatok, amelyek a Bizottság álláspontja szerint alkalmatlanok lettek volna a Beadványozó állításának bizonyítására. Mivel az OEVB-nek nem álltak rendelkezésére az eredeti sajtótermékek, melyeket álláspontja szerint Beadványozónak lehetősége lett volna csatolni, ezért a Ve. 218. § (1) bekezdése alapján a rendelkezésére álló adatok alapján döntött és mellőzte a megrendelő személyének feltüntetésére vonatkozó kérelem tartalmi elbírálását.
III.
Beadványozó 2016. szeptember 30-án 9 óra 36 perckor nyújtotta be fellebbezését az OEVB határozatával szemben. Kérte a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy az OEVB 2/2016. (IX.29.) számú határozatát változtassa meg és a kifogásainak adjon helyt. Megsértett, illetve helytelenül, téves jogértelmezéssel alkalmazott jogszabályi rendelkezésekként a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjait, Ve. 146. § b) pontját, a 148. § (1) bekezdését és a 212. § (1) bekezdését jelölte meg.
A tényállás kiegészítéseként a III. kerületi és a XI. kerületi LOKÁL Extrának a kifogásaiban hivatkozott lapszámai elektronikus elérhetőségét adta meg:
http://www.lokal.hu/wp-content/pdf/lokal-extra/2016/0922/Lokal-20160922-III.pdf
http://www.lokal.hu/wp-content/pdf/lokal-extra/2016/0922/Lokal-20160922-XI.pdf
Megadta továbbá a XI. kerületi Lokál 2016. 09. 29-i lapszáma elektronikus elérhetőségét:
http://www.lokal.hu/wp-content/pdf/lokal-extra/2016/0929/Lokal-20160929-XI.pdf
Fellebbezésében is hivatkozott a Kúria Kvk.V.37.849/2016/3. számú határozatára és a Nemzeti Választási Bizottság 84/2016. számú határozatára és kérte, hogy e döntésekben foglalt jogi érvelés alapján változtassa meg a Bizottság az OEVB támadott határozatát, és kifogásainak adjon helyt.
Előadta, hogy az OEVB azzal indokolta kifogásai elutasítását, hogy a médiatartalom-szolgáltató nem felel a politikai hirdetés tartalmáért, továbbá annak javára írta, hogy a kifogásolt hirdetést külön, teljes oldalon jelenítette meg.
Rögzítette, hogy nem a politikai hirdetés tartalmát kifogásolta, hanem azt, hogy nem jóhiszemű és nem rendeltetésszerű az a joggyakorlás, továbbá az eljárás tisztaságát is sérti, ami nem vagy olvashatatlanul jeleníti meg a politikai hirdetés közlőjének, a hirdetőnek a nevét, és ahhoz, hogy ez így megjelenhessen, a médiatartalom-szolgáltató tevőleges magatartása kellett, tehát a médiatartalom-szolgáltató felelőssége is, hogy a hirdetések a kifogásolt módon megjelentek. Kifejtette továbbá, hogy nem attól elkülönített egy politikai hirdetés, hogy külön oldalon jelenik meg. Azért jelent meg külön oldalon a kifogásolt hirdetés, mert egész oldalas hirdetés volt. Leírta, hogy még az sem került feltüntetésre, hogy "politikai hirdetés", tehát a kifogásolt hirdetések az újságok médiatartalmától nem lettek elválasztva.
Előadta, hogy a fellebbezésben megjelölt, a XI. kerület Lokál 2016. 09. 29-i lapszámával azért egészítette ki a tényállást, mert az ebben közölt, a múlt hetivel azonos tartalmú hirdetésben már egyértelműen kiderült a megrendelő személye. De ebben sem került feltüntetésre a "politikai hirdetés" kifejezés, ám utalt arra, hogy ezt csak egy új kifogásban lehetne vitatni.
Kifogásaiban foglaltakkal egyezően előadta, hogy a sajtótermékben megjelentetett politikai hirdetésnek azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól megkülönböztethetőnek kell lennie, a közzététele megrendelés alapján lehetséges, annak tartalmát a megrendelő határozza meg, ezért felelősséggel a sajtótermék szerkesztői nem tartoznak. A politikai hirdetés értelemszerűen és a törvény szerint is a megrendelő céljának támogatására ösztönöz, ezért abból egyértelműen ki kell tűnnie a megrendelő személyének ahhoz, hogy megfeleljen a jogszabályoknak, az „azonnali felismerhetőség” követelményének [Ve. 146. § b) pontja, 148. § (1) bekezdése]. A Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjaiban rögzített alapelvek alapján a választópolgárok, illetve az olvasók számára önmagából a politikai hirdetésből is megállapíthatónak kell/ene lenni, ki annak a megrendelője, azaz ki a politikai hirdetés feladója, ezt a célt szolgálja nyilvánvalóan az impresszum, továbbá a Ve. 148. § (1) bekezdésének utolsó mondata is, miszerint „A sajtótermékben közzétett politikai hirdetésnek azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól megkülönböztethetőnek kell lennie.”
A kifogásolt politikai hirdetések a Ve. 148. § (1) bekezdésének utolsó mondatának nem felelnek meg, mert szabad szemmel nem, vagy alig olvasható ki a politikai hirdetések megrendelője, kiadója, és az sem olvasható, hogy a tartalom politikai hirdetés.
Rögzítette, hogy kifogásaiban előadott indokai alapján teljesen egyértelműen a médiatartalom-szolgáltató magatartása vezetett oda, hogy a törvénysértő hirdetések a napilapokban megjelentek. A médiatartalom-szolgáltató jogsértése elkövetésében kifejtett tevőleges magatartása vonatkozásában a kifogásaiban előadott indokolását fenntartotta, azt kifejezetten fellebbezése részének tekintette.
Előadta továbbá, hogy a Ve. 212. § (1) bekezdésében foglaltakat azért sérti a támadott határozat, mert azt rója fel, hogy lehetősége lett volna csatolni az eredeti sajtótermékeket, mivel az OEVB számára probléma volt, hogy nem álltak eredetben rendelkezésére a sajtótermékek. Hivatkozott arra, hogy mivel jogszabály lehetővé teszi - és ezen eljárástípus időbeli feszessége indokolja is -, hogy elektronikus levélben is benyújtsa kifogását, így fogalmilag kizárt, hogy az elektronikus levéléhez eredetben csatolja a lapszámokat. Előadta, hogy a bizonyítékokról fényképmásolatot csatolt, ami a töretlen joggyakorlat alapján jogszerű és elégséges megoldás.
Mindezek alapján kérte a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy az OEVB 2/2016. (IX.29.) számú határozatát változtassa meg, kifogásainak adjon helyt, a jogszabálysértés tényét állapítsa meg, a médiatartalom-szolgáltatót a további jogszabálysértéstől tiltsa el azzal, hogy a Ve. 152. § (1) bekezdése alapján kötelezze határozatának az adott időszaki lapokra vonatkozó rendelkező részeinek a közzétételére a határozat közléséhez képest legközelebbi számaiban, a politikai hirdetések közlésével egyező módon. Ezen túlmenően indítványozta bírság kiszabását is.
IV.
A fellebbezés részben alapos.
A népszavazási eljárásban is alkalmazandó Ve. 231. § (4) bekezdése szerint a fellebbezés elbírálására jogosult választási bizottság a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja.
Ennek keretében a Nemzeti Választási Bizottságnak abban kellett állást foglalnia, hogy helytálló volt-e az OEVB határozatának az a megállapítása, hogy nem döntött a kifogásokban foglalt azon kérelmekben, hogy a politikai hirdetésekből egyértelműen és nyilvánvalóan nem állapítható meg a megrendelő, illetve az sem, hogy azok kinek a támogatására ösztönöznek. E körben az OEVB azzal érvelt, hogy a kifogásoknak ezen állítása csak az eredeti lapszámok alapján lett volna vizsgálható. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a népszavazási és választási eljárásokban foglalt rövid határidők is indokolják azt, hogy a jogorvoslati kérelmeket, így a kifogást, a fellebbezést és a bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet is be lehet nyújtani elektronikus úton. Ebből következően a jogorvoslati kérelmekben foglalt állításokat alátámasztó bizonyítékok is, amennyiben fizikai természetük azt megengedi, szintén csatolhatók elektronikus úton. Természetesen amennyiben ez így történik meg, a jogorvoslati kérelem előterjesztőjének a felelőssége az, hogy az elektronikus úton csatolt bizonyíték valóban alkalmas legyen állítása bizonyítására, így pl. ha fényképfelvételt csatolt, a kép minősége, felbontása olyan legyen, melyből kétséget kizáróan megállapítható a sérelmezett magatartás. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint kifogástevő mindkét kifogásához olyan felvételeket csatolt, melyek alkalmasak voltak kifogásainak azon állítására, hogy a sérelmezett politikai hirdetésekből alig, illetve egyáltalán nem derül ki, hogy azoknak ki a megrendelője. Így a Bizottság álláspontja szerint az OEVB helytelenül mérlegelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat és ebből kifolyólag téves jogi álláspontra jutott akkor, amikor megfelelő bizonyíték hiányában nem vizsgálta érdemben a fentiekben hivatkozott állítását Beadványozónak. Ebből kifolyólag a Bizottság érdemi vizsgálatra alkalmasnak találta Beadványozó kifogásait.
A kifogásokat elbíráló határozata meghozatalakor a Bizottság a Kúria azonos tárgyban hozott Kvk.V.37.849/2016/3. számú határozatában és a 84/2016. NVB határozatot helybenhagyó Kvk.VI.37.885/2016/3. számú végzésében foglalt érvelést veszi figyelembe, mely alapján a következőket állapítja meg.
Ve. 148. § (1) bekezdése szerint a sajtótermékben megjelentetett politikai hirdetésnek azonnal felismerhetőnek és más médiatartalmaktól megkülönböztethetőnek kell lennie. Ahogyan azt a politikai hirdetés és politikai reklám közzétételéről szóló 2/2014. NVB iránymutatás tartalmazta, a közzététel megrendelés alapján lehetséges, annak tartalmát a megrendelő határozza meg, ezért felelősséggel a sajtótermék szerkesztői nem tartoznak. A politikai hirdetés a Ve. 146. § b) pontja szerint a megrendelő céljának támogatására ösztönöz, ezért abból egyértelműen ki kell tűnnie a megrendelő személyének ahhoz, hogy megfeleljen a jogszabályoknak, így a Ve. 148. § (1) bekezdése szerinti „azonnali felismerhetőség” követelményének.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a 2016. szeptember 22-én Budapest III. kerületében és Budapest XI. kerületében megjelent LOKÁL Extra lapokban közzétett „Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét!” kezdetű politikai hirdetések nem felelnek meg az előzőekben rögzített törvényi követelményeknek. A kifogásokkal érintett politikai hirdetések jobb alsó sarkában lévő szöveg, amely a megrendelő személyére vonatkozna nem, illetve csak kis részben olvasható.
A jog által biztosított eszközöket, így a fizetett politikai hirdetést is, csak a törvényi rendelkezésekkel összhangban állóan lehet használni. A jogintézményekkel céljuk és tartalmuk szerint élhetnek annak címzettjei. A kampány célja a szavazók döntésének befolyásolása, amelyben a résztvevőkre azonos törvényi követelmények vonatkoznak. [18/2008.(III.12.) AB határozat, Kfv.IV.37.359/2014/2.]. A Bizottság jogi álláspontja szerint nem felel meg a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének az olyan fizetett politikai hirdetés, amelyből magából egyértelműen és nyilvánvalóan nem állapítható meg, hogy ki volt a megrendelője, és az sem, hogy az országos népszavazási kampányban kinek a támogatására ösztönöz. Mindez nem egyeztethető össze a Ve. 2. § a) pontja szerinti, a népszavazás tisztaságára vonatkozó alapelvi rendelkezéssel sem.
Beadványozó a médiatartalom-szolgáltató felelősségének megállapítását is kérte, mivel álláspontja szerint annak magatartása vezetett oda, hogy a törvénysértő hirdetések a lapokban megjelentek.
A Nemzeti Választási Bizottság médiatartalom-szolgáltató felelősségével kapcsolatban hivatkozik a Kúria – a 84/2016. számú NVB határozatot helyben hagyó – Kvk.VI.37.885/2016/3. számú végzésére. A kúriai végzésben foglaltakkal összhangban a médiatartalom-szolgáltató magatartásával kapcsolatban a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy nem áll rendelkezésére olyan adat, tény, körülmény, bizonyíték, amely alapján azt megállapíthatná, hogy mely ok, illetve kinek és milyen magatartása vezetett a lapokban megjelent, kifogásokkal érintett fizetett politikai hirdetések alapelvi rendelkezésbe ütköző megjelentetéséhez, ezért a jogsértő eltiltására vonatkozó és az ezzel kapcsolatos egyéb kérelmek tárgyában nem hozhatott érdemi döntést. Továbbá a Nemzeti Választási Bizottság rámutat arra is, hogy Beadványozó nem csatolt olyan bizonyítékot, mely alapján megállapítható lenne a médiatartalom-szolgáltató felelőssége, azaz, hogy az ő magatartása vezetett a hirdetések jogellenes megjelenéséhez. Mindezt Beadványozó állította, de nem bizonyította.
A fentiekben részletesen kifejtett indokok alapján a Nemzeti Választási Bizottság a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján az OEVB 2/2016. (IX. 29.) számú határozatát a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta és a kifogásoknak részben helyt adott, a médiatartalom-szolgáltató felelőssége vonatkozásában a kifogásokat elutasította.
V.
A határozat az Nsztv. 1. §-án, a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjain, a Ve. 146. § b) pontján, a 148. §-án, 212. § (1) bekezdésén, 218. § (2) bekezdés a) pontján, a 220. §-án, 223. § (1) bekezdésén, a 231. § (4) bekezdésén, a 231. § (5) bekezdés b) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, 223. § (1) bekezdésén, 224. § (1) és (5) bekezdésein, az Nsztv. 79. § (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2016. október 5.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke