A Nemzeti Választási Bizottság
16/2020. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Karácsony Mihály magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 11 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés – az idős emberek jogainak egységes szemléletű, átfogó, teljeskörű és hatékonyabb védelme érdekében – létrehozza az Idősek Jogainak Biztosa intézményét?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2020. március 4-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező első alkalommal 2020. január 9-én, személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A vizsgálat során az Nsztv. 15. § (2) bekezdésének rendelkezésével ellentétben a 25 támogató választópolgár adatából 17 nem a kérdéssel azonos oldalon szerepelt, további egy támogató polgár pedig a lakcíme helyett a tartózkodási helyét adta meg. Így Szervezőt is figyelembe véve a kezdeményezéshez összesen 8 érvényes választópolgári aláírás került csatolásra, amely miatt a Nemzeti Választási Iroda elnöke a 2/2020. NSz. határozatával a kérdést elutasította.
[3] Szervező a népszavazási kérdést 2020. január 22-én személyesen eljárva a hiányzó adatszolgáltatás teljesítésével ismételten benyújtotta. A népszavazásra javasolt kérdéshez 26 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül az ismételt aláírásokat is figyelembe véve 20 felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek, így összesen 28 érvényes aláírás került csatolásra a kérdéshez. Tekintettel arra, hogy az ismételt benyújtás eredményeképp a kezdeményezés megfelelt az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglalt előírásnak, a kérdést a Nemzeti Választási Iroda vezetője az Nsztv. 10. § (2) bekezdése alapján a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[4] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[5] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[6] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
[Az Alaptörvény módosítása, mint tiltott tárgykör vizsgálata]
[7] Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja értelmében nem lehet országos népszavazást tartani az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről.
[8] Jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kezdeményezés célja, hogy az Országgyűlés hozza létre az „Idősek Jogainak Biztosa” intézményét.
[9] Mindenekelőtt szükséges rögzíteni azt, hogy a népszavazási kérdésben használt „létrehozza” kifejezés többféle egymással egyenértékű jogalkotási következményt takarhat, azt azonban, hogy ezek közül melyiket kellene alkalmazni, a kezdeményezés nem határozza meg. A kérdés szerinti biztosi intézmény létrehozható az Országgyűlésnek való felelősséggel, Országgyűlés általi választással, hasonlóan az alapvető jogok biztosának intézményéhez. A másik lehetséges módja az intézmény létrehozásának, hogy a biztos nem az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel, nem is az választja meg, hanem valamely törvény rendelkezik a tisztségről, és arról, hogy az pl. valamely hatóság részeként, a hatóság vezetőjétől származó kinevezés alapján, a neki való felelősség mellett, vagy esetleg valamely kormánytagnak való felelősségi körben, annak kinevezése alapján, adott esetben annak hivatalszervezetébe betagozódva működik. Előbbire példa a média- és hírközlési biztos, aki a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság részeként működik, utóbbira az oktatási jogok biztosa, akit az oktatásért felelős miniszter nevez ki és a biztos neki tartozik felelősséggel. A média- és hírközlési biztosról a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 139-143. §-ai, oktatási jogok biztosáról a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nktv.) 77. § (6)-(8) bekezdései rendelkeznek.
[10] A „létrehozza” kifejezés jelentéstartalmának egzakt meghatározása fontos szemantikai kérdés, hiszen a fentiekben ismertetett egyik vagy másik módozat között az adott intézmény jogállását és jogosítványait tekintve jelentős eltérés van. Abban az esetben, ha a „létrehozza” kifejezés azt jelenti, hogy az idősek jogainak biztosát az Országgyűlés választja meg, akkor lényegében a népszavazási kérdés egy új közjogi tisztségviselői pozíciót kíván bevezetni. A közjogi tisztséget betöltő személyek alapvető jellemzője, hogy demokratikus legitimitásuk legfőbb biztosítéka, hogy megbízatásukat a választópolgárok által választott népképviseleti szervtől kapják. Fontos, hogy a parlament általi választás nem teremt alá-, fölérendeltségi viszonyt az Országgyűlés és a megválasztott között, ez azonban nem zárja ki az Országgyűlés azon jogkörét, hogy ellenőrizze a közjogi tisztségviselő tevékenységét. A köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság és a miniszterelnök kivételével a közjogi tisztségviselők többsége beszámolási kötelezettséggel tartozik a parlamentnek.
[11] A közjogi tisztségviselők Országgyűlés általi megválasztásáról az Alaptörvény vagy (sarkalatos) törvény rendelkezik. Az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés e) pontja alapján az Országgyűlés választja meg a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság tagjait és elnökét, a Kúria elnökét, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, a legfőbb ügyészt, az alapvető jogok biztosát és helyetteseit, az Állami Számvevőszék elnökét, továbbá az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés f) pontja, valamint a 16. cikk (3) bekezdése alapján a miniszterelnököt. Sarkalatos törvény írja elő a Médiatanács elnökének és tagjainak, a Nemzeti Választási Bizottság hét tagjának és három póttagjának, a Magyar Nemzeti Bank Felügyelő Bizottságának elnökének és tagjainak, a Független Rendészeti Panasztestület tagjainak Országgyűlés általi megválasztását, míg törvény alapján történik a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökének és két tagjának, továbbá a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának tagjainak, az MNB Monetáris Tanácsának tagjainak és a Hungarikum Bizottság Országgyűlés által delegált tagjainak parlament általi választását.
[12] A kezdeményezés egy olyan új intézmény felállítását célozza, amely egyrészt kifejezetten az idős emberek jogvédelemét látná el, másrészt a pozíciót Szervező „biztos”-ként nevesíti – hasonlóan az alapvető jogok biztosának elnevezéshez –, harmadrészt megállapítható az is, hogy az „Országgyűlés (..) létrehozza” kifejezés jelentheti a tisztségviselő Országgyűlés általi megválasztását is.
[13] Bár a népszavazásra javasolt kérdés által nevesített, kifejezetten és kizárólag az idős emberek, mint társadalmi csoport jogvédelmét ellátó biztosi intézmény jelenleg nem szerepel a hatályos jogrendben, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne létezne az e korcsoport tekintetében is alapjogvédelmi feladatokat ellátó intézmény. A kezdeményezésben is szereplő „biztos” elnevezéssel működik az egyéneket megillető alapvető jogok biztosítása, érvényesítése és védelme érdekében a kizárólag az Országgyűlésnek felelős alapvető jogok biztosának intézménye.
[14] Ez az intézmény Magyarországon 1989 óta létezik, az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény hozta létre, fő feladata az alapvető jogokkal kapcsolatos visszásságok kivizsgálása. Az intézményre vonatkozó fő szabályok a létrehozatal óta a jogforrási hierarchia legmagasabb szintjén kerültek meghatározásra, azokat 2011. december 31-ig a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány), 2012. január 1-jétől az Alaptörvény tartalmazza. A részletszabályokat törvényi szinten, kezdetben az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény, majd 2012. január 1-jétől az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Ajbtv.) rendezi. Mindkét törvény célja szerint az alkotmányos szabályok végrehajtására került megalkotásra.
[15] Alapvető különbség az Alkotmány és az Alaptörvény alapjogvédelmi intézményrendszere között, hogy előbbi az alapjogvédelmet Országgyűlésnek való felelősséggel ellátó biztosi intézményt megosztotta több, egymástól függetlenül működő személy között. A 32/B. § az állampolgári jogok, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosát nevesítette, akiket a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választott. Emellett azonban arra is lehetőséget biztosított, hogy „egyes alkotmányos jogok védelmére” további, külön biztost is válasszon. Ennek alapján hozta létre az Országgyűlés az adatvédelmi biztosi, valamint a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának tisztségét.
[16] Az Alaptörvény az országgyűlési biztosi alapjogvédelem széttagolt rendszerét megszüntetve egyetlen intézménybe integrálta e funkciót. Az Alaptörvény 30. cikke szerint az alapvető jogok biztosát az Országgyűlés választja és a biztos a parlamentnek tartozik beszámolási kötelezettséggel. Az Alaptörvény más országgyűlési biztosi tisztséget sem maga nem határoz meg, sem ilyen létrehozására nem ad felhatalmazást az Országgyűlésnek. Az általános alapjogvédelem köréből két területet emel ki – jövő nemzedékek érdekei, Magyarországon élő nemzetiségek – azáltal, hogy ezeket a szintén az Országgyűlés által választott, de az alapvető jogok biztosának alárendelt helyettesek felelősségi körében nevesíti. További, valamely speciális alapjogvédelmi területért felelős helyettesi tisztség létrehozatalát az Alaptörvény nem teszi lehetővé.
[17] A kérdésből levonható egy olyan következtetés, hogy Szervező célja – a hatályos egységes biztosi rendszer megbontásával – az alapvető jogok biztosához hasonló, ám attól függetlenül működő, kizárólag a törvényhozó hatalomhoz kapcsolódó jogvédő intézmény létrehozása. Ez esetben az idősek jogainak biztosa és az alapvető jogok biztosának viszonya a 2012 előtti országgyűlési biztosi intézményhez hasonlóan alakulhatna, vagyis az idősek jogainak biztosa az alapvető jogok biztosától független ún. „szakombudsman” lenne.
[18] A népszavazási kérdésből azonban ezzel egyidejűleg levonható olyan következtetés is, amely alapján annak célja az alapvető jogok biztosa jelenlegi intézményrendszerének olyan irányú megváltoztatása, hogy az Országgyűlés a jelenlegi két – a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét, valamint a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó – helyettes mellett egy harmadik helyettesi pozíciót is hozzon létre.
[19] Mindezeken túl, a Bizottság megítélése szerint alappal merülhet fel az Alaptörvény módosításának szükségessége abban az esetben is, ha a népszavazásra javasolt kérdés célja egy kifejezetten és kizárólag az idős emberek mint társadalmi csoport alapjogvédő feladatait ellátó, a parlamenti ellenőrzés szerveként működő új, nem feltétlenül biztosnak nevezett intézmény létrehozása lenne.
[20] Tekintettel arra, hogy az alapvető jogok biztosának intézménye az Alaptörvény által felállított és garantált intézmény, a biztost és annak két helyettesét, megválasztásukra, megbízatásukra és működésükre vonatkozó legfontosabb szabályokat az Alaptörvény kifejezetten nevesíti, ezért az intézmény átalakítása, egy új tisztség bevezetése mindenképp az Alaptörvény 30. cikkének módosítását tenné szükségessé. Fentiek alapján e módosítás történhetne úgy, hogy az Alaptörvényben kifejezetten nevesítésre kerülne – biztosként, annak helyetteseként vagy más néven – az idősek jogainak védelméért felelős tisztség, vagy legalább létrehozásának lehetőségét biztosítaná az Alaptörvény az Országgyűlés számára.
[21] Az Alaptörvény módosítására irányuló kezdeményezéseket azonban az Alaptörvény fentiekben említett 8. cikk (3) bekezdés a) pontja kizárja az országos népszavazás lehetséges tárgykörei közül, vagyis a közvetlen hatalomgyakorlás e területet nem érintheti.
IV.
[Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdéssel kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]
[22] Ahogyan az a III. pontban kifejtésre került, nem ismert az, hogy a Szervező milyen keretek között kívánja létrehozni az idősek jogai biztosának intézményét. A különböző alternatívák két jól körülhatárolható halmazának egyike az országgyűlési képviselők meghatározott többsége által megválasztott, és ezáltal jelentős alkotmányos és parlamenti legitimációval bíró tisztség, a másik pedig vagy egy hatóság részeként működő, vagy valamely kormánytagnak felelősséggel tartozó, közszolgálati, illetve biztosi jogviszonyban betöltendő tisztség.
[23] Bármelyik megoldás is tükrözze a népszavazási kérdésben foglalt akaratot, az elvitathatatlan, hogy az Országgyűlés arra kötelezése, hogy egy új tisztséget vezessen be a hatályos jogrendbe, azaz határozza meg a jogállás, a megbízás és megszűnés, valamint feladat- és hatáskör gyakorlásának szabályait, az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi kérdésnek minősül. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja szerint azonban nem lehet országos népszavazást tartani az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésről.
[24] A Kúria a Knk.IV.37.393/2017/3. számú határozatában kifejtette, hogy a személyi és szervezetalakítási kérdések országos népszavazás alól történő kivétele azt jeleníti meg, hogy az alkotmányozó hatalom e kérdéseket az Országgyűlés szuverenitása körébe tartozó döntéseknek tekintette, amelyekre – akár elvi megfontolásból, akár az államszervezet működésének fenntartása körében megfogalmazható praktikus okokból – a közvetlen hatalomgyakorlás nem terjed ki. Ebből következően nem lehet olyan kérdésben népszavazást tartani, amely valamely személy státuszát, jogállását, így a megbízatása keletkezése és megszűnését, valamint jogait és kötelezettségeit érinti, ha e kérdések bármelyikéről az Országgyűlés jogosult dönteni.
[25] A Bizottság álláspontja szerint a népszavazási kezdeményezés alapján a választópolgároknak a kérdésre adott pozitív válasza, azaz az idősek jogainak biztosa tisztség Országgyűlés általi „létrehozása” függetlenül annak módjától, olyan államszervezeti döntésnek minősül, amely az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés e) pontja alapján nem képezheti országos népszavazás tárgyát.
V.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[26] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség kétirányú, a választópolgár és a jogalkotó irányába fennálló követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[27] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[28] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2. és Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[29] Ahogyan az a III. és IV. pontban már kifejtésre került, sem a választópolgár, sem a jogalkotó számára nem egyértelmű, hogy mit takar az „Országgyűlés (..) létrehozza” kifejezés. Az alatt az Országgyűlés általi választást és/vagy a közjogi tisztség Alaptörvénybe iktatását, vagy a tisztségnek törvényben való nevesítését, és egy hatóság szervezetén belüli, közszolgálati vagy a Kormány valamely tagjának felelősséggel tartozó – a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti – biztosi jogviszony keretében ellátandó tisztség létrehozását. Ennek a kérdésnek a tisztázása alapvető befolyással bírhat a választópolgár kérdéssel szembeni támogatottságára, ezen túl azonban a jogállás ezen alapvető kérdésének tisztázása a jogalkotó számára mindenekelőtt a feladat- és hatáskör, valamint ezek gyakorlásához szükséges jogosítványok meghatározása miatt kiemelkedően fontos.
[30] A fentieken túl a Bizottság álláspontja szerint jelen kérdés vizsgálata során indokolt figyelemmel lenni arra is, hogy az alapvető jogok biztosa jelenleg is ellát az idős emberek alapjogainak védelmével kapcsolatos feladatokat. Az Ajbtv. 1. § (2) bekezdése felsorolja azon személyi kört, amelyek tekintetében az alapvető jogok biztosának a tevékenysége során megkülönböztetett figyelmet kell fordítania ezen kör jogainak védelmére. E rendelkezés d) pontja szerint ilyennek minősülnek a leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportok. Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek az Országgyűlés számára évente benyújtandó beszámolója alapján e csoportba tartoznak a gyermekek, az idősek, a fogyatékossággal élők, a hajléktalanok, valamint a fogva tartottak. A 2018. évi beszámoló szerint az idős kor rászorultságot, kiszolgáltatott helyzetet előidéző tényező, illetve a beszámoló tartalmazza, hogy minél kiszolgáltatottabb egy csoport, annál inkább sérülékeny tagjainak méltósága.
[31] Az Alaptörvény Szabadság és felelősség című részének XV. cikk (5) bekezdése deklarálja, hogy Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket. A biztosok ennek megfelelően tevékenységük kezdete óta kiemelt figyelmet fordítottak a gyermekek, a rászorulók, a kiszolgáltatott helyzetben lévő idősek, fogyatékossággal élők, valamint gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkező személyek alapvető jogainak védelmére. E feladat végrehajtása érdekében tett intézkedéseket az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek beszámolója részletesen tartalmazza, különös tekintettel az időseket ellátó ápoló-gondozó otthonokban folytatott eseti vagy átfogó vizsgálatokra.
[32] A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy az alapjogi biztos és helyettesei tevékenységük, feladataik ellátása során – más társadalmi csoportok mellett – kiemelt figyelmet fordítanak az idősek jogainak védelmére. Erre való figyelemmel Szervező országos népszavazásra szánt kérdése kapcsán felmerül, hogy a létrehozni kívánt idősek jogai biztosának tevékenysége, feladat- és hatásköre miben és mennyiben térne el az alapjogi biztos feladat- és hatáskörétől, rendelkezne-e például ügydöntő hatalommal szemben az alapjogi biztos ajánlástételi jogával.
[33] Nem egyértelmű tehát, hogy a népszavazási kérdésben nevesített biztos tágabb feladat- és hatáskörrel rendelkezne-e az alapjogi biztos tekintetében jelenleg meghatározottaknál, vagy a cél a meglévő szabályok, rendelkezések megtartása, azonban azok a védett társadalmi csoport tekintetében specifikusabban kerülnének meghatározásra. Így tehát sem az Országgyűlés számára nem egyértelmű, hogy egy esetleges érvényes és eredményes népszavazás esetén milyen irányú jogalkotási kötelezettség terhelné, sem a választópolgárok számára nem világos, hogy a népszavazásra szánt kérdés támogatásával döntésük pontosan milyen következményekkel járna.
[34] A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie annak, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az esetlegesen eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
[35] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a jelen eljárásban vizsgált kérdés tartalma nem világos, így az sem a választópolgári, sem a jogalkotói egyértelműség törvényi követelményének nem felel meg, így a Bizottság megállapítja, hogy jelen kérdés nem teljesíti az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt népszavazási egyértelműség követelményét sem.
VI.
[A határozat indokolásának összegzése]
[36] A Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) és e) pontjában foglalt követelménynek, valamint az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműségi követelménynek, amely okok miatt a Bizottság az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadta.
VII.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[37] A határozat az Alaptörvény XV. cikkén, a 8. cikk (3) bekezdés a) és e) pontján, a 30. cikkén, az Mttv. 139-143. §-án, az Nktv. 77. § (6)-(8) bekezdésén, az Ajbtv. 1. § (1) bekezdésén, a 4-7. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2020. február 18.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke