A Nemzeti Választási Bizottság
173/2019. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Karácsony Mihály magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 6 igen és 5 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Akarja-e, hogy a munkavállaló heti negyven óra munkaidőn túli foglalkoztatása esetén a túlmunkában eltöltött időt a nyugdíjszámítás szempontjából kiegészítő szolgálati időként kelljen figyelembe venni?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2019. július 17-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2019. június 3-án személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 29 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 25 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
III.
[Központi költségvetésről szóló törvény tartalmával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]
[6] Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában rögzített tilalom szövegszerűen megegyezik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 28/C. § (5) bekezdés a) pontjának rendelkezésével. Az egyezés miatt a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria a népszavazásra javasolt kérdések hitelesítési eljárása során figyelemmel vannak az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény hatálybalépését megelőzően e tárgykört érintően tett megállapításaira is.
[7] Az Alkotmánybíróság 51/2001. (XI. 29.) AB határozatában rögzítette, hogy [a] költségvetésről szóló törvény fogalmába semmiképpen sem tartozhat bele az összes olyan jogszabály, amelynek pénzügyi- költségvetési vonzata van”, illetve, hogy „[ö]nmagában az, hogy a népszavazás eredménye esetlegesen érinti az Országgyűlés mozgásterét a következő költségvetési törvény megalkotásakor, nem teszi tiltottá a népszavazást.”
[8] Az előzőekben ismertetett negatív meghatározásokon túl, vagyis, hogy mi nem tartozik a költségvetési tilalom körébe az Alkotmánybíróság azt is meghatározta, hogy melyek azok az esetkörök, amikor a népszavazásra javasolt kérdés egyértelműen a költségvetési tilalomba ütközik, ezáltal országos népszavazás tárgyát nem képezheti. Az Alkotmánybíróság a 28/2015. (IX. 24.) határozatában utalt arra, hogy a népszavazási kezdeményezésből kizárt költségvetési törvény tartalmára vonatkozó tárgykör értelmezésével kapcsolatos gyakorlatát a 40/2012. (XII. 6.) AB határozatban foglalta össze, amely döntés az 58/2007. (X. 1.) AB határozatban kifejtettekre utal. Ennek a határozatnak a III. 3.1. pontja megerősítette azt a jogértelmezést, amely szerint a költségvetési kizárt tárgykör alapján valamely kérdés akkor nem lehet népszavazás tárgya,
- ha a kérdés a költségvetési törvény módosítását tartalmazza, vagy
- a kérdésből okszerűen következik a tiltott tárgykörként megjelölt törvények megváltoztatása, illetve
- ha a kérdés arra irányul, hogy a választópolgárok pontosan határozzanak meg jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokat.
[9] Az Alkotmánybíróság fentiek szerinti jogértelmezésével különbséget tett a költségvetés bevételi és a kiadási oldala között, azzal a céllal, hogy a költségvetési törvény végrehajthatóságán túl az abban rögzített állami feladatok teljesíthetősége és a kormányozhatóság megőrzése is garantálható legyen. A költségtevés bevételi oldal azáltal védett, hogy az Alaptörvény kizárt tárgykört meghatározó rendelkezésében tételesen felsorolja a központi adónemekről, az illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket. A kiadási oldal vonatkozásában azonban az előzőekhez hasonló, vagy egyenértékű tételes alkotmányos rendelkezés nincs. Az alkotmányos rendelkezés szó szerinti értelmezése szerint a kiadási oldal csak akkor védett, ha a népszavazási kérdés a már elfogadott költségvetési törvény kiadási oldalának módosítását célozza. Az AB értelmezése szerint azonban a „népszavazás intézménye és az Országgyűlés költségvetés jóváhagyására vonatkozó hatásköre, (..) akkor egyeztethető össze” ha a kiadási oldal védelme érdekében kizárt tárgykörbe ütközik az a népszavazási kérdés is, amely konkrét, jövőbeli kiadási tétel meghatározására irányul. [28/2015. (IX. 24.) AB határozat, ABH 2015, 697, 710]
[10] A jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kezdeményezés arra irányul, hogy a munkavállalók esetében a heti negyven órán felüli túlmunka kiegészítő szolgálati időként kerüljön figyelembe vételre a nyugdíjszámításnál.
[11] A társadalombiztosítási nyugellátásokra vonatkozó alapvető szabályokat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) tartalmazza. A Tny. 6. § (1)-(2) bekezdései szerinti nyugellátások közül a baleseti hozzátartozói nyugellátások kivételével a társadalombiztosítási nyugellátások – öregségi nyugdíj, özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj, özvegyi járadék – jogosultsági feltétele egyéb feltételek fennállása mellett az, hogy az igénylő vagy a jogszerző a Tny.-ben meghatározott mennyiségű szolgálati idővel rendelkezzen.
[12] Ezzel összefüggő szabályt rögzít a Tny. 20. §-a az öregségi nyugdíjjal kapcsolatban, amely szerint annak összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ. Az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező – a Tny. 22. § (10) bekezdése szerint számított – havi átlagkereset összegének a megszerzett szolgálati időhöz tartozó, a Tny. 2. mellékletében meghatározott százaléka. A törvény melléklete alapján minél hosszabb szolgálati idővel rendelkezik a jogosult, az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetének annál nagyobb százaléka képezi a nyugellátásának összegét. Így pl. 32 év szolgálati idő esetén az öregségi nyugdíj összege a havi átlagkereset 70 %-a, 40 év esetén a havi átlagkereset 80%-a.
[13] A szolgálati idő elismerésének és számításának főbb szabályait a Tny. 37. §-a tartalmazza. E szerint a biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták, illetve megfizették. 1998. január 1-től a nyugdíjjárulék-fizetés és a jogosultságszerzés kapcsolata még erősebbé vált.
[14] Szolgálati idő a hatályos szabályozás szerint lényegében az az időszak, ami alatt a nyugdíjat igénylő személy biztosított volt, a nyugdíjjárulékot megfizette vagy a szolgálati idő megszerzésére kötött külön megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulékot. Ilyen időszak többek között a munkaviszony, a kormányzati szolgálati jogviszony, az ügyészségi szolgálati jogviszony, bírósági jogviszony, nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony, őstermelői jogviszony, stb.
[15] A jelenleg fennálló társadalombiztosítási nyugellátási rendszer egyik lényegi jellemzője, hogy hosszú szolgálati idő megszerzése pozitívan befolyásolja a nyugellátás összegét, azaz minél hosszabb szolgálati idővel bír a nyugdíjigénylő, annál magasabb összegű nyugellátásra lesz jogosult. A megszerzett szolgálati idő még a baleseti hozzátartozói nyugellátások mértékét is kedvezően befolyásolja. Egy esetben nem érvényesül a szolgálati idő tartamának pozitív hatása, amennyiben a havi átlagkereset olyan alacsony, hogy a nyugdíjat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 11. §-a szerinti összegben kell megállapítani.
[16] A szolgálati idő számításával kapcsolatos további alapvető szabályt rögzít a Tny. 43. §-a, amelynek (1) bekezdése szerint „[a] szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni”. A hivatkozott törvényi rendelkezés alapján amennyiben a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 109. §-a alapján a munkáltató rendkívüli munkát rendel el, vagy a munkavállaló önként vállal túlmunkát, illetve a munkavállaló egyidejűleg több biztosítási jogviszonnyal rendelkezik, a nyugellátás összegének megállapításakor főszabály szerint ezek az időszakok nem lesznek kétszeresen beszámítva szolgálati időként. Ennek oka, hogy a szolgálati idő szempontjából ugyanazt az időszakot csak egyszer lehet figyelembe venni, meghatározott időszakra csak egyszer lehet szolgálati időt szerezni.
[17] E főszabály alól a Tny. 43/A. §-a teremt kivételt, amikor kimondja, hogy a 43. § (1) bekezdés szerint számított szolgálati időn túl az egészségügyi dolgozók esetében kiegészítő szolgálati időként kell figyelembe venni a külön törvényben meghatározott, a heti 48 órát meghaladó önként vállalt többletmunkavégzésnek - a munkáltató által munkaórában igazolt - 2004. május 1-jét követő, - napi 8 óra alapulvételével átszámított - időtartamát. Az így számított szolgálati időt és a 43. § (1) bekezdés szerinti szolgálati idő együttes időtartamát az öregségi nyugdíj összegének megállapításánál kell figyelembe venni.
[18] Mindez pedig azt jelenti, hogy a hatályos szabályozás szerint kizárólag a Tny. 43/A. § (1) bekezdésében említett személyi kör esetében lehetséges, hogy ugyanazon időszakban fennállt jogviszony alapján kiegészítő szolgálati időt szerezzen. A többletmunkával szerzett szolgálati időt a nyugellátás összegének meghatározásánál kell figyelembe venni, vagyis ezzel a szolgálati idővel növekszik a nyugdíj mértéke. Ezt támasztja alá a Tny. 43/A. § (1) bekezdését beiktató, az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 28. § (3) bekezdés b) pontja kapcsán a törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indokolás is, amely szerint „[a] törvény az egészségügyi dolgozók folyamatos egészségügyi ellátást biztosító önként vállalt többletmunkáját elismeri a szolgálati idő számításakor, ezért a vonatkozó törvény módosításával bevezeti a kiegészítő szolgálati idő fogalmát, amely a nyugdíj összegének kiszámításánál - ide értve az öregségi, a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjat is - ismeri el az egészségügyi dolgozók által végzett, egy életpályát figyelembe véve sokszor több évben mérhető többlettevékenységet”.
[19] A népszavazásra javasolt kérdés által szorgalmazott jogalkotás lényegében a Tny. 43/A. §-ában foglaltakhoz hasonló, általános szabály bevezetését célozza, amelynek alanya valamennyi munkavállaló lenne, akik számára a heti 40 óra feletti túlmunkában töltött időt, hasonlóan az egészségügyi dolgozókhoz, kiegészítő szolgálati időként vennék figyelembe. Mindez pedig hatását tekintve, ahogyan az a fentiekben is ismertetésre került, a nyugellátások összegének emelkedését is jelentené.
[20] A jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kérdés, hasonlóan a 28/2015. (IX. 24.) AB határozatban is vizsgált kérdéssel, közvetlenül nem a költségvetési törvényre vonatkozik. A fentiekben ismertetett joggyakorlat szerint azonban az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja szerinti kizárt tárgykör nemcsak a hatályos költségvetési törvényt jelenti, hanem valamely jövőbeni kiadást is, vagy olyan kérdést, amelyből a hatályos költségvetési törvény módosítása következik.
[21] Az Alaptörvény a közpénzekről szóló szabályok között, a 36. cikk (1) bekezdésében előírja, hogy az Országgyűlés minden évre vonatkozóan törvényt alkot a központi költségvetésről és a központi költségvetés végrehajtásáról. A közpénzekről szóló fejezetben elhelyezkedő 40. cikk szerint „a közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az időskori létbiztonság érdekében sarkalatos törvény határozza meg.” Az Alaptörvény a nyugdíjrendszer alapvető szabályait közpénzügyi rendelkezésnek tartja. A közpénzekről szóló fejezetben található 43. cikkben utal az államháztartásra és az államháztartás gazdálkodására. Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 22. § (3) bekezdés e) pontja előírja a Kormány számára, hogy a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat indokolásához mellékelnie kell a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeire és kiadásaira vonatkozó demográfiai folyamatokat, és azok hatásait figyelembe vevő előrejelzést. Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban: Gstv.) 42. §-a szerint az állami nyugdíjak kifizetésének fedezetét a Nyugdíjbiztosítási Alap biztosítja. A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeit a befizetett nyugdíjjárulékok, a foglalkoztatók által e célra fizetett közterhek, a központi költségvetésből biztosított források és a törvényben meghatározott egyéb bevételek képezik. Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény (a továbbiakban: Költségvetési törvény) a Nyugdíjbiztosítási Alapot fejezetként szabályozza (LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap). A Költségvetési törvény 1. melléklete a LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezetnél a 2. cím, 1. Nyugellátások alcím alatt tartalmaz kiadási előirányzatot a nyugellátásokkal kapcsolatban.
[22] Az Alkotmánybíróság az 59/2004. (XII. 4.) AB határozatában nyugdíjemelésre vonatkozó népszavazási kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesíthetőségét vizsgálta, és a költségvetési kizárt tárgykört értelmezte. Határozatában abból indult ki, hogy a népszavazásra bocsátandó, nyugdíjemelésre vonatkozó kérdés szövegszerűen ugyan nem tartalmazta a költségvetési törvény módosítását, de okszerűen következett a kérdésből a tiltott tárgykörként megjelölt törvény – a költségvetési törvényben a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése kiadási főösszege – megváltoztatása. A határozat megállapította, hogy a népszavazásra szánt kérdésből eredményes népszavazás esetén szükségszerűen következik a nyugdíjak emelése, a költségvetési törvényben meghatározottaktól eltérő mértékben. A népszavazásra szánt kérdés közvetlenül a költségvetésre vonatkozik, így a kérdés az Alkotmányban tételesen megjelenített kizárt népszavazási tárgykörbe ütközik [ABH 2004, 834, 837.].
[23] Az Alkotmánybíróság 28/2015. (IX. 24.) AB határozatban hangsúlyozta, hogy „[a]kkor, amikor arról kell dönteni, hogy valamely kérdésben a népszavazás kizárt a népszavazási kizárt tárgykörre vonatkozó szabály értelmében, a népszavazási kérdés tartalmát figyelembe kell venni”. [ABH 2015., 697, 711.]
[24] A Bizottság álláspontja szerint az előzőekben kifejtett indokok alapján megállapítható, hogy a jelen eljárásban vizsgált kérdésből az abban tartott eredményes népszavazás esetén olyan jogalkotás következne, amely a hatályos költségvetés megváltoztatására, illetve jövőbeni költségvetési kiadási tétel meghatározására irányul. A kérdésből okszerűen következik a nyugellátásokra a költségvetési törvényben előírt összeg emelését eredményező jogalkotás, ezért az az éves költségvetésről szóló törvényt közvetlenül és jelentős módon érinti. A kifejtettek alapján a Bizottság megállapítja, hogy Szervező népszavazásra javasolt kérdése az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt tiltott tárgykörbe ütközik.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[25] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség kétirányú, a választópolgár és a jogalkotó irányába fennálló követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.”
[26] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[27] A hazánkban bevezetett nyugellátási rendszer szabályozása jelentős múltra tekint vissza. Az 1997 előtti egypilléres rendszert az 1997-es nyugdíjreform egy hárompilléres rendszerré alakította át, amelyben az első pillért a felosztó-kirovó elven működő társadalombiztosítási pillér, a második pillért a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer jelentette – amely mára lényegében megszűnt –, a harmadik pillért pedig az önkéntes pénztárak alkotják. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében biztosított saját jogú és hozzátartozói ellátások megállapításának szabályozása bonyolult, összetett rendszert alkot, amelynek a jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kérdés mindösszesen egy eleme, a szolgálati idő szabályozásának átalakítását célozza anélkül, hogy a választópolgár számára világossá tenné, hogy ez jár-e, és ha igen, milyen hatással, változással a nyugellátások megszerzésének további feltételeire nézve. Jelenti-e például a kérdésből eredő jogszabályváltozás a nyugdíjak alapjául szolgáló jövedelmek kiszámításánál alkalmazott degressziós szabályok, illetve a minimum szolgálati időre vonatkozó előírások változását, esetleg a járulék fizetése nélkül elismert szolgálati időnek a nyugdíj számításánál való figyelembevételének korlátozását.
[28] A kérdésből eredő, a választópolgár számára nem feltétlenül átlátható következmény lehet továbbá az, hogy a felosztó-kirovó rendszer lényegi jellemzője alapján, annak érdekében, hogy a megemelkedett szolgálati idő miatt kiszámított, magasabb összegű nyugellátások fedezete biztosított legyen, a jogalkotó a járulékfizetési terhek növelését irányozza elő, figyelemmel a Tny. 2. § (1) bekezdésében foglalt azon megállapításra, amely szerint a társadalombiztosítási nyugdíj fedezetére járulékot kell fizetni. Ez a következmény viszont a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 19. §-ának módosítását eredményezné, amely mint járulékról szóló törvény, szintén nem lehet országos népszavazás tárgya.
[29] Mindezek alapján a Bizottság álláspontja szerint a választópolgár döntése meghozatalakor nem lehetne tisztában azzal, hogy a kérdésre igen-nel vagy nem-mel szavazás esetén döntésének milyen következményei lennének. A népszavazásra bocsátandó kérdésről tehát a választópolgároknak úgy kellene döntést hozniuk, hogy nem volna egyértelmű, az eredményes népszavazás milyen változásokat okozna a nyugdíjrendszerben, és ennek milyen társadalmi, pénzügyi és egyéb hatásaival kellene számolniuk. A népszavazásra szánt kérdés ezért nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének.
[30] A Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria gyakorlatában következetesen az egyértelműség sérelmére ható körülményként értékeli, ha a kérdés tartalma miatt a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz, illetve, hogy döntése valójában milyen következménnyel jár. (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4., és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozat). Mindezek alapján a népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott országos népszavazás esetén is – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhetne, amely kizárja kérdés egyértelműségét.
[31] Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért annak hitelesítését az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva megtagadta.
V.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[32] A határozat az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontján, a 36. cikkén, a 40. cikkén és a 43. cikkén, a Költségvetési törvény 1. melléklet, LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezetén, az Áht. 22. § (3) bekezdés e) pontján, a Gstv. 42. §-án, a Tny. 6. §-án, 20. §-án, 22. §-án, 37. §-án, a 43/A. §-án, 2. mellékletén, a Módtv. 28. § (3) bekezdésén, a Tbj. 19. §-án, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén és a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2019. július 2.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke