A Nemzeti Választási Bizottság
175/2019. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Karácsony Mihály (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 10 igen és 1 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Akarja-e, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alapból folyósított nyugdíjak év eleji megemelése úgy történjen, hogy az átlag alatti nyugellátásban részesülők százalékosan magasabb, ugyanakkor az átlag feletti nyugellátásban részesülők százalékosan alacsonyabb nyugdíjemelésben részesüljenek?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2019. július 17-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2019. június 3-án személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 29 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 25 felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
III.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[6] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[7] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[8] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[9] Jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kezdeményezés a Nyugdíjbiztosítási Alapból folyósított nyugdíjak emelésére vonatkozó szabályozás módosítását célozza, úgy hogy az átlag alatti nyugellátásban részesülők százalékosan magasabb, az átlag feletti nyugellátásban részesülők pedig alacsonyabb nyugdíjemelést kapjanak.
[10] Az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdésében az időskori megélhetés biztosításának alapjait rögzíti, kimondva, hogy ezt az állam „a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő”. Az időskori megélhetés biztosítása az idézett alkotmányos rendelkezés szerint az egyén és az állam együttműködése alapján valósul meg, úgy, hogy az állam az annak működtetéséhez szükséges hozzájárulásokból nyugdíjrendszert tart fenn, az egyéni öngondoskodást pedig az ennek kereteit adó, önkéntes társadalmi intézmények szabályozásával segíti elő.
[11] Az Alaptörvény 40. cikke alapján a nyugdíjrendszer alapvető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az időskori létbiztonság érdekében sarkalatos törvény határozza meg. Az Alaptörvény által hivatkozott sarkalatos törvény a Magyarország gazdasági stabilitásról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban: Gstv.), amelynek V. fejezete tartalmazza a nyugdíjrendszer alapvető szabályait. A 41. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az állami nyugdíjrendszerben ellátásként törvényben meghatározottak szerint öregségi nyugdíj és hozzátartozói nyugellátás állapítható meg. A 42. § (1) bekezdése kimondja, hogy az állami nyugdíjak kifizetésének fedezetét a Nyugdíjbiztosítási Alap biztosítja. A kérdésben hivatkozott, „Nyugdíjbiztosítási Alapból folyósított nyugdíjak” tehát az öregségi nyugdíj és hozzátartozói nyugellátás.
[12] A Gstv. 41. § (1) bekezdésében hivatkozott törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.), amelynek 62. §-a szabályozza a nyugellátások évenkénti rendszeres emelését, meghatározva a nyugdíjemelés módszerét. A tárgyév január 1-je előtt megállapított nyugellátások januári emelésének szabályait az (1) bekezdés rögzíti az alábbiak szerint: „A tárgyév január 1-je előtti időponttól megállapított társadalombiztosítási nyugellátást - ideértve a 6. § (4) bekezdésében meghatározott ellátásokat és a baleseti járadékot is - a megállapítás naptári évét követően minden év január hónapjában az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni.”
[13] A 2012. január 1-től hatályos szabályozás alapján a nyugdíjakat minden év januárjában a költségvetési törvényben tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelően kell emelni. 2019 januárjában Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 58. §-a szerint a Tny. 62. § (1) és (2) bekezdése alapján esedékes nyugdíjemelés meghatározásánál 2,7%-os fogyasztói árnövekedést kellett figyelembe venni.
[14] Abban az esetben, ha az infláció tényleges mértéke egy százalékponttal meghaladja a januári emelés mértékét, vagyis a tényleges fogyasztói árnövekedés a tervezettet, a Tny. 62. § (3) bekezdése alapján kiegészítő nyugdíjemelést hajtanak végre és a nyugellátásban részesülők novemberben januárra visszamenőleg kapják meg a különbözetet. Amennyiben az eltérés nem éri el az egy százalékpontot, ebben az esetben a korrekció egy összegben kerül kiutalásra.
[15] A jelenlegi szabályozás tehát az inflációhoz köti a nyugdíjemelést, annak tervezett mértéke alapján az emelés konkrét százalékban meghatározott mértékét és az emelés egyéb részletes szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg minden évben a Tny. 101. § (1) bekezdés f) pontjában adott felhatalmazás alapján. A nyugellátások és egyes más ellátások 2019. január havi emeléséről szóló 240/2018. (XII. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. pontjában a Kormány, hivatkozva a Tny. 62. § (1) bekezdésére, az ott felsorolt ellátások tekintetében 2,7%-os emelést állapított meg 2019. január 1-től.
[16] A népszavazásra javasolt kérdés a jelenlegi, a fogyasztói árnövekedés mértékéhez igazított nyugdíjemelési szabályozás helyett, amely egységesen, valamennyi nyugellátásban részesülő számára egy konkrét értékben határozza meg a nyugdíjemelést, ettől eltérő, differenciált szabályozást irányoz elő.
[17] A kérdésből azonban sem a jogalkotó, sem a választópolgár számára nem derül ki, hogy a nyugdíjemelés alapvetően továbbra is az infláció mértékéhez kötődjön, és pl. az mint egy középérték jelenjen meg, és ettől nagyobb, illetve kisebb százalékos nyugdíjemelés kerüljön meghatározásra az egyes ellátások tekintetében vagy más szempont kerüljön figyelembe vételre. Ezen túl a kezdeményezésben szereplő, a jelenlegi egységes nyugdíjemelési szabályozás helyetti differenciált szabályozás tekintetében a kérdés közelebbről sem határozza meg a nyugdíjemelések alsó és felső határát. A választópolgárnak semmilyen információ nem áll rendelkezésére arról, hogy a kérdés támogatása esetén, mit támogat, konkrétan milyen mértékű legyen a kérdésben szereplő „átlag alatti nyugellátásban részesülők” nyugdíjemelése, azaz, a jelenlegi szabályozást is figyelembe véve a tervezett fogyasztói árnövekedést mennyivel haladja meg. A „százalékosan magasabb” kifejezés ugyanis olyan tág értelmezésre ad lehetőséget, amely sem a jogalkotó, sem a választópolgár számára nem ad egyértelmű útbaigazítást. Ennél fogva pedig a választópolgárnak a szavazás során kifejtett akarata és a jogalkotó által a sikeres népszavazás eredményeképp megalkotott jogszabály tartalma között olyan jelentős eltérés lehet, amely miatt a kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének. Ugyanígy nem határozható meg a kérdésben szereplő „százalékosan alacsonyabb” kifejezés tartalma sem.
[18] Ezen túl a választópolgár és a jogalkotó számára is bizonytalanságot hordozhat az „átlag alatti” és az „átlag feletti nyugellátás” kifejezések, tekintettel arra, hogy többféle átlag is meghatározható. Meghatározható egyrészt ellátásonkénti, illetve minden ellátásra vonatkozó átlag, valamint a főellátás átlaga vagy az ellátottak részére kifizetett teljes ellátás átlaga. Ez utóbbival összefüggésben a Bizottság hivatkozik a Tny. 50. §-ára, amely alapján lehetőség van az özvegyi nyugdíj és az öregségi nyugdíj együttes folyósítására, meghatározott feltételek esetén. Nem tisztázott, hogy az öregségi nyugdíj átlagos értékének kiszámításakor a Tny. 50. §-a szerinti alanyi kör tekintetében az átlagos ellátási összeg csak a főellátásra vonatkozik, vagy a hozzátartozói ellátásra is. Ennek pontos meghatározása azért sem figyelmen kívül hagyható tényező, mert a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2018-ban a 2,6 millió nyugdíjban és egyéb ellátásban részesülő személy közül 650 ezren vették fel kiegészítő ellátásként az özvegyi nyugdíjat, jellemzően az öregségi nyugdíj mellé. Ezen túl a kezdeményezés nem tartalmaz információt az átlag mérésének időpontjára, illetve időtartamára sem, így nem határozza meg, hogy az átlag számításának minden évben meg kell történnie, vagy egy több éves időszakot felölelően kellene azt meghatározni.
[19] Ahogyan az a fentiekben már leírásra került, a kérdés célja a szociális tényezőket a jelenleginél hangsúlyosabban figyelembe vevő, differenciált nyugdíjemelési szabályozás létrehozása. Szintén kifejtésre került már, hogy a nyugdíjemelés hatályos, inflációkövetésen alapuló módszere 2012-ben került bevezetésre. Ezt megelőzően 2010 és 2012 között a nyugdíjemelésben kifejezésre juttatták a gazdasági növekedés ütemét, amelynek során a bruttó hazai termék növekedését vették figyelembe úgy, hogy a 3% feletti emelkedés esetén az infláció mellett a nettó átlag-kereset növekedését is belekalkulálták a nyugellátások növelésébe, azaz ár és bérkövető indexálást alkalmaztak.
[20] 1997 és 2010 között pedig a nyugdíjemelés az úgynevezett svájci indexálás szabálya szerint történt, amely felerészben az infláció, felerészben pedig az országos nettó keresetemelkedés határozta meg a nyugdíjemelés mértékét.
[21] Fontos azt is hangsúlyozni, hogy a vegyes rendszerű társadalombiztosítási rendszerben, amely egyaránt tartalmaz biztosítási és szolidaritási elemet, 1998-tól fokozottabban érvényesül a biztosítási elv, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjjárulék-fizetés és a jogosultságszerzés kapcsolata egyre hangsúlyosabb a szolidaritási elemekkel szemben.
[22] Ezzel szemben a népszavazásra javasolt kérdés a nyugdíjak emelése tekintetében a jelenlegi, 1998-tól érvényesülő szabály helyett egy olyan átalakítást céloz, amely a nyugdíj biztosítási jellegének dominanciája helyett a szociális elemekre helyezné a hangsúlyt. Ennek kapcsán a Bizottság hivatkozik az Alkotmánybíróság 39/1999. (XII. 21.) AB határozatában foglaltakra, amelyben a Testület az akkor hatályos Tny. nyugdíjemelésre vonatkozó 62. § (2) bekezdésének, valamint a nyugellátások és a baleseti járadék emeléséről szóló 222/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 222/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet) szabályait vizsgálta alkotmányossági szempontból.
[23] Az akkori szabályozás lényege az volt, hogy az infláció tervezett mértékének megfelelő 11%-os nyugdíjemelést minden nyugdíjas megkapta. Azok a nyugdíjasok kaptak ennél nagyobb összegű emelést, akiknél a 11%-os emelés nem érte el a 3500 forintot, az emelés mértéke azonban ezen nyugdíjasok esetében sem haladhatta meg a 25,5%-ot. A szabályozás így az alacsony, a létminimum alatti, illetőleg azt alig meghaladó nyugdíjjal rendelkezők javára előnyösebb nyugdíjemelési szabályokat állapított meg, azaz pozitív diszkriminációt alkalmazott meghatározott, hátrányos szociális helyzetben élő nyugdíjasrétegek javára.
[24] Az AB a hatályos szabályozást nem tartotta alkotmányellenesnek, azonban a következő, elvi élű megállapítást tette a differenciált, alapvetően szociális szempontokat érvényesítő jogi szabályozózással kapcsolatban, utalva a 26/1993. (IV. 29.) AB határozatában írtakra: „Ugyanakkor az Alkotmánybíróság rámutat arra is, hogy a nyugdíjemelésnek az a módja, amelyet a Tny. 62. § (2) bekezdése, illetőleg a Korm. r. tartalmaz, tartósan nem alkalmazható. Az Alkotmánybíróság alkotmányossági követelményként megállapította, hogy a pozitív diszkrimináció alkalmazásának alkotmányos korlátját jelenti a társadalombiztosítási nyugdíjak biztosítási jellege, amely, ahogy a nyugdíjrendszer reformja időben halad előre, egyre erősödik. A nyugdíjak differenciált emelése hosszabb távon megváltoztatja a társadalombiztosítási nyugdíjrendszeren belül a biztosítási és a szociális elemek arányát, s ez - amint arra az Alkotmánybíróság már az Abh.-ban rámutatott (ABH 1993, 196, 200.) - alkotmányellenes helyzetet eredményezhet.”
[25] Az Alkotmánybíróság a 39/1999. (XII. 21.) AB határozatában a vegyes rendszerű társadalombiztosítási rendszer alapvető jellemzőire tett megállapításait a 3061/2015. (IV. 10.) AB határozatába is megerősítette, így az abban foglalt megállapítások jelen népszavazási kérdés elbírálásakor is figyelembe vehető.
[26] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdés számos, a választópolgár és a jogalkotó oldaláról is felmerülő egyértelműségi problémán túl olyan jogalkotási kötelezettséget is eredményezhet, amely a nyugdíjrendszer biztosítási elemeinek háttérbe szorításával, a biztosítási és a szociális elemek közötti arányok megbontásával járna, amely azonban a fent írtakkal egyezően alkotmányos keretek között nem lenne megvalósítható. Ez pedig szintén a hitelesítés akadályát képezheti.
[27] A fentieken túl a kérdés alapvető lényegi hiányossága, hogy semmilyen módon nem határozza meg, hogy mi az a szempontrendszer, amelynek figyelembevételével kellene megváltoztatni a nyugdíjemelés szabályait. Önmagában a nyugdíjemelés szociális alapon való differenciálásának kifejezésre juttatása a szabályozás megalkotása szempontjából nem ad pontos eligazítást sem a jogalkotó, sem a választópolgár számára, arra is figyelemmel, hogy ahogyan az a fentiekben is bemutatásra került, az elmúlt években a nyugdíjemelés szabályzásakor többféle szempont (infláció, GDP, nettó átlagkereset-növekedés) is érvényesítésre került. Emellett az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a nyugdíjak emelésének mértékét számos szempont befolyásolja, de mindenekelőtt a nemzetgazdaság teherbíró képessége és a társadalombiztosítás állapota.
[28] Azáltal tehát, hogy a kérdés nem határozza meg közelebbről sem, hogy a nyugdíjemelés tekintetében a szabályozás kiindulópontjának továbbra is az inflációkövetést kívánja fenntartani, vagy például a GDP növekedést, esetleg a nemzetgazdasági szintű átlagkeresetet, vagy pl. a nyugdíjasokra vonatkozó fogyasztói árindexet, mindenképp az egyértelműség sérelmére hat a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is.
[29] A fentieken túl a Bizottság álláspontja szerint a kérdés bár a társadalom széles rétegét érinti, figyelemmel a korábban említett 2018-as adatra, amely szerint nyugdíjban és egyéb ellátásban 2,6 millió fő részesül, valójában olyan bonyolult szakpolitikai kérdést érint, amelynek megértéséhez a választópolgároknak nemcsak szövegértési képességre, de átfogó, a nyugdíjszámítás és az aktuális nemzetgazdasági szempontokat egyaránt figyelembe vevő, értékelő és átlátó szemléletre, tudásra lenne szükségük, amely alapvetően nem elvárható. A kérdés alapján ugyanis szükséges az, hogy a választópolgár pontosan tisztában legyen azzal, hogy a nyugdíjemelés szabályainak megváltoztatása során mi az az alkalmazott módszer, amely nem veszélyezteti a társadalombiztosítás rendszerét, ezzel egyidejűleg megvalósítja a nyugdíjak reálértékének megőrzését és egyben a szociális alapokat előtérbe helyezve hosszú távon képes lenne biztosítani az ellátások zavartalan folyósítását.
[30] Az előzőekben írt átfogó és részletekbe menő szaktudás és szakismeret hiányában azonban a választópolgárok nem képesek átlátni döntésük következményeit. Az Alkotmánybíróság a 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kifejtette, hogy az egyértelműség részének tekintendő az is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen következményeiben kiszámíthatatlan.
[31] Ezen túl a Kúria több eseti döntésében (Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3.) is rámutatott arra, hogy sérti a kérdés-egyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni a döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális szakmai, információbeli ismeretek kellenének, ami nem várható el.
[32] Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, amely miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítése megtagadásának van helye.
IV.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[33] A határozat az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdésén, a 40. cikkén, a Gstv. 40-41. §-án, a Tny. 50. §-án, a 62. §-án, a 101. § (1) bekezdés f) pontján, a Kötv. 58. §-án, a Korm. rendeleten, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén és a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2019. július 2.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke