A Nemzeti Választási Bizottság
203/2022. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a dr. H. P. (a továbbiakban: Kifogástevő) magánszemély által benyújtott kifogás tárgyában – 8 igen és 3 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a kifogást részben érdemi vizsgálat nélkül, részben érdemben utasítja el.
A határozat ellen a meghozatalától számított 3 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2022. március 28-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A kifogás tartalma]
[1] Kifogástevő 2022. március 21-én 22 óra 57 perckor elektronikus úton kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének 3. cikkében nevesített szabad választáshoz való jog megsértése, az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés c) esélyegyenlőség a jelöltek és jelölő szervezetek között, valamint e) a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alaplevének megsértése miatt.
[2] A kifogás tárgya a bizonyítékként csatolt fényképeken szereplő plakátokkal folytatott tevékenység, amelyek Magyarország Kormánya, valamint a Civil Összefogás Fórum (CÖF) és a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) által alapított Kövess Minket 2022. Kft. megbízásából kerültek kihelyezésre.
[3] Kifogásának első részében előadta, hogy országszerte állami központi költségvetésből olyan óriásplakátok kerültek kihelyezésre, amelyeken a „Kormány Információ” felirat az állampolgárok közérdekű tájékoztatásának látszatát kelti, holott ezek a hirdetmények tisztán választási kampányjellegűek. Kifogástevő állítása szerint a „kormánypártelnök-miniszterelnök” március 15-i beszédében „békepárti jobboldalról” és „háborús baloldalról” beszélt, amely választási retorikát erősítenek a „FIDESZ-elnök/miniszterelnök” arcképével közzétett, a beszéd után országszerte megjelenő plakátok. Kifogástevő meglátása szerint a kihelyezett plakátok és a néhány nappal korábbi miniszterelnöki beszéd együttesen nem értelmezhetőek másként, mint a kormánypárt választási propagandája. Meglátása szerint, egy „semleges” állami hirdetmény azt hirdetné, hogy az ország valamennyi vezető politikusa az orosz seregek kivonása és a béke helyreállítása mellett kötelezi el magát. Kifogástevő véleménye szerint a „pártelnök-miniszterelnök” fényképének közlése egy államilag finanszírozott kampányhirdetésen, önmagában is elfogadhatatlan jogsértés a kampányidőszak idején, amelyeknek kétséget kizáró célja a választás kimenetelének befolyásolása.
[4] Kifogásának második részében – az atlatszo.hu weboldalra hivatkozással – a CÖF-CÖKA kampányplakátjait teszi kifogás tárgyává. Álláspontja szerint a becsatolt fényképfelvételen látható két plakát kiegészíti és felerősíti egymást, mert azokon Márki-Zay Pétert és Gyurcsány Ferencet ábrázolják együtt, az ellenzék éles bírálatának szándékával. Hivatkozik Kifogástevő arra is, hogy a CÖF-CÖKA állami forrásból működik és végez kormánypárti politikai tevékenységet évek óta. Ennélfogva – meglátása szerint – a szervezetnek a kampánytevékenysége is mind a Ve-nek, mind az Alaptörvénynek, mind az Emberi Jogok Európai Egyezségokmányának a szabad választás feltételeit biztosító rendelkezéseibe ütközik.
[5] Kifogástevő utal továbbá arra, hogy a CÖF-CÖKA állami forrásból való korábbi kampányplakátjai jogsértő voltára alapított kifogását a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria is érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A meghozott döntésekkel kapcsolatban Kifogástevő eltérő álláspontra helyezkedik, amely tekintetében részletes érvelést fejt ki. Érvelése alapján az atlatszo.hu linken elérhető, állami adatszolgáltatáson alapuló tényeket, adatokat, tekintettel arra, hogy azokat senki nem cáfolta, mint bizonyíték figyelembevételétől a Nemzeti Választási Bizottság nem tekinthet el.
[6] Kifogásának harmadik részében előadta, hogy nemrégiben a kisebb települések villanyoszlopain kettesével újabb plakátok jelentek meg, amelyeken a „Védjük meg a gyerekeket!” és az „Április 3-án szavazzunk nemmel!” felirat olvasható. Ezen ténynek Kifogástevő abból a szempontból tulajdonít jelentőséget, hogy a kormánypártok hosszú ideig azért nem látták szükségét annak, hogy saját jelöltjeik kampányplakátjainak kihelyezésével próbálják az ellenzéki jelöltek plakátkampányát ellensúlyozni, mert a korábban ugyanebben a témában egy gyermekét magához ölelő anya volt a közterületeken látható, így a népszavazási plakátok kihelyezésének valódi célja az állam beavatkozása az országgyűlési választások kampányába.
[7] Kifogástevő felhívja a Kúria Kvk.VI.39.270/2022/2. számú határozatát, mellyel kapcsolatban kifejti, hogy meglátása szerint a Kúria ezen döntésében téves következtetésre jutott a jogszabályok értelmezése során.
[8] Megerősítésként – a harmadik rész kapcsán – Kifogástevő rögzíti, hogy a villanyoszlopokon elhelyezett plakátpárok jelenléte és azok jól érzékelhető hatása az országgyűlési választási kampányra teljesen nyilvánvalóvá teszi a kormány népszavazási hirdetményeinek az országgyűlési választás jelöltjeinek és jelölő szervezeteinek esélyegyenlőségét sértő voltát.
[9] Kifogástevő összefoglalóan rögzíti, hogy a fent hivatkozott „három plakát-típus” sérti a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás, valamint a jelöltek és jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség követelményét azáltal, hogy ezen plakátok állami, illetve „külön extra állami” forrásból került finanszírozásra. Ezzel pedig az állam sérti a választópolgároknak a szabad választáshoz való, politikai véleményre tekintet nélkül biztosítandó jogát, így Kifogástevő szabad választáshoz fűződő jogait is.
[10] Állítása alátámasztásaként hivatkozott az Alkotmánybíróság 63/2008. (IV. 30.) AB határozatára, amely az államnak a politikai pártok küzdelmében való semlegességét írta elő, valamint a Német Szövetségi Alkotmánybíróság 2 Bve 1/19. számú ítéletére is. Kifogásában előadta továbbá azt is, hogy az abban rögzített, súlyosan jogsértő helyzet kialakulásában szerepet játszott az is, hogy meglátása szerint, a Magyar Állam figyelmen kívül hagyta az EBESZ ODIHR Korlátozott választási megfigyelő missziójának Zárójelentésében foglalt Kiemelt ajánlásának 4. pontját, amely pontot be is idézett kifogásában.
[11] Mindezek alapján Kifogástevő kérte, hogy a kifogásában felhívott jogszabály sértésék alapján a Bizottság állapítsa meg a szabad választás követelményének megsértését, és tegyen lépéseket a jogsértés orvoslására, továbbá kéri, hogy a Bizottság tegye mérlegelés tárgyává a választási eljárás megismétlését.
II.
[A Nemzeti Választási Bizottság döntése és jogi indokai]
[12] A Ve. 209. § (1) bekezdése szerint a kifogást úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb a sérelmezett jogszabálysértés elkövetésétől számított harmadik napon megérkezzen a kifogás elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező választási bizottsághoz. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint a folyamatosan fennálló tevékenység esetében a kifogást a sérelmezett tevékenység fennállásának teljes időtartama alatt be lehet nyújtani. A jogorvoslati határidő kezdete nem a sérelmezett tevékenység kezdő időpontja, hanem az az utolsó időpont, amikor a sérelmezett állapot még fennáll.
[13] A Bizottság – figyelemmel a Kúria Kvk.VI.39.270/2022/2. számú döntésére – a kifogást a Ve. 209. § (2) bekezdése szerinti határidőben benyújtottnak tekinti.
[14] A Bizottság a kifogás elbírálása során először a kifogásolt plakát tartalmi vizsgálatát végzi el, majd ettől elkülönülve górcső alá veszi azt, hogy összességében értékelve a kifogás tárgyává tett plakátokat alkalmasak-e a Kifogástevő által általánosságban hivatkozott Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontja szerinti jogsérelemre.
[15] A kifogás első részében Kifogástevő a „Kormány információ” feliratot és a Miniszterelnök fotóját, valamint az „ŐRIZZÜK MEG MAGYARORSZÁG BÉKÉJÉT ÉS BIZTONSÁGÁT!” feliratot ábrázoló plakátot teszi kifogás tárgyává. Tárgyi plakát alján a „Készült Magyarország Kormánya megbízásából” szöveg látható.
[16] A Bizottság fenti plakát megítélése kapcsán felhívja az Alkotmánybíróság IV/665/2022. számú ügyben meghozott határozatát, amely [38]-[39] pontjában így foglalt állást: „Az Alkotmánybíróság értelmezésében a kormányzati kommunikáció a választások idején fennálló háborús helyzetben sajátos megítélés alá eshet. Egy olyan előre nem várt, rendkívüli és az állampolgárok biztonságérzetét alapjaiban meghatározó helyzetben, amikor Magyarország közvetlen szomszédságában háború van, az állampolgároknak joguk van tudni, a Kormánynak pedig az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésére is visszavezethetően kötelessége közölni, mi az álláspontja a kialakult helyzetről. Nem következik egyetlen jogszabályi rendelkezésből sem az, hogy tilos volna a Kormánynak a kampányidőszakban az állampolgárokat tájékoztatnia. Éppen ellenkezőleg: az Alaptörvényből és a fent ismertetett jogszabályokból az következik, hogy a tájékoztatási kötelezettség mindenkori címzettjének, jelen esetben a Kormánynak, a tényeken alapuló helyzetet kell objektíven, a demokratikus közvélemény kialakulását elősegítendő, a saját álláspontjától eltérő véleményeket is bemutatva, a lehető legszélesebb körű nyilvánosság elé tárnia.”
[17] A Bizottság megállapítja, hogy a kifogás első pontjában hivatkozott plakáttal a Kormány nem a választási kampány lényegét illetően fogalmazott meg kampányüzenetet, hanem közéleti kérdésben nyilvánult meg, amely az ismert háborús körülmények okán éppen kampányidőszakra esett. A plakát az országgyűlési képviselők általános választásának tényére, idejére, a választójog gyakorlásának módjára, a választópolgárok befolyásolására alkalmas üzenetet a Bizottság meglátása szerint nem hordoz, ebbéli minőségénél fogva a Ve. alkalmazási körén kívül esik, az a Kormány Alaptörvény 15. cikke és IX. cikk (2) bekezdése szerinti feladatvégrehajtásként értékelhető.
[18] A fentiekből adódóan a Bizottság rávilágít arra is, hogy a Kifogástevő által említett „semleges” plakáti minőségnek a tárgyi plakát az okból is megfeleltethető, hogy azon egyik jelölő szervezetre sem történik utalás (rövid név, embléma és szlogen szintjén sem), azon többesszám első személyben megfogalmazott, egyetemes érvényű kijelentés olvasható „ŐRIZZÜK MEG MAGYARORSZÁG BÉKÉJÉT ÉS BIZTONSÁGÁT!”.
[19] Mindezek alapján a Kormánynak a kifogás első részében hivatkozott plakátokkal kapcsolatos magatartása nem sérti a Ve. alapelveit, így a kifogás ezen részét a Bizottság a Ve. 220. §-a alapján elutasítja.
[20] A kifogás második részében Kifogástevő a CÖF CÖKA választási kampány idején kifejtett tevékenységét sérelmezi azon okból, hogy a szervezet közpénzből működik, ennél fogva a tevékenysége az állam választási kampányba való beavatkozásának minősül.
[21] A Bizottság e tekintetben továbbra is fenntartja korábbi joggyakorlatát (lásd NVB 121/2022. számú határozata) és nem kíván eltérni a Kúriai joggyakorlattól sem (lásd Kvk.VI.39.270/2022/2. számú végzés).
[22] Mindezeken túlmenően a Bizottság utal a Kúria – hasonló tényállású ügyben született – Kvk.III.39.264/2022/4. számú végzésének [43]–[45] pontjaira, amelyekben a Kúria kimondta, hogy „A Kúria megítélése szerint a Kftv. – figyelembevéve a Ve. zárt rendszerét – nem minősül olyan választásra irányadó jogszabálynak, amely közvetlenül érint választási anyagi- és eljárásjogi szabályokat. Ezt az érvelést támasztja alá a Kúria Knk.VII.37.918/2018/2. számú végzésének [28] bekezdése. Az ebben megjelölt jogértelmezéstől a Kúria jelen ügyben eljáró tanácsa nem kíván eltérni. A Kúria egyetért az NVB azon okfejtésével, miszerint az a tény sem teremt eljárási jogosultságot a választási bizottságok részére, hogy a kifogást előterjesztő kifogásában a választási eljárási alapelvek sérelmét hívja fel, mert valójában a Kftv. szabályainak megsértését állítja. A Kftv. egyértelmű szabályokat és eljárásrendet rögzít a kampányköltségek átláthatóvá tétele érdekében, pontosan meghatározva és elhatárolva az egyes állami szervek ehhez kapcsolódó hatásköreit. Ugyanakkor – a korábban rögzítetteknek megfelelően – a Kftv. nem választásra irányadó jogszabály, és az OEVB-hez egyáltalán nem, míg az NVB-hez a jelen ügyet érintően nem telepít hatáskört.”
[23] Leírtakból következik, hogy önmagában az a tény, hogy a Kftv. szabályainak megsértéséhez kapcsolódóan a Kifogástevő a Ve. egyes alapelveinek megsértésére is hivatkozik, nem jelenti azt, hogy a kifogás elbírálására valamely választási bizottság hatáskörrel rendelkezne.
[24] Az így tett megállapítás a Bizottság álláspontja szerint még akkor is helytálló, ha Kifogástevő nem valamely jelölt vagy „pártok pénzügyi vizsgálatát” kéri, hanem közpénzt felhasználó, „valamely párt érdekében, vagy valamely párt ellen kampányoló szervezetek kampánytevékenységének pénzügyi hátterére” vonatkozóan állít alapelvi jogsérelmet. A közpénz felhasználásának ellenőrzésére ugyanis az egyes államháztartási-pénzügyi szakági jogszabályok kijelölik a hatáskörrel rendelkező szervezeteket, itt megemlítendő különösen az Állami Számvevőszék, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, a Magyar Államkincstár, vagy az adóhatóság. A Kifogástevő által említett vélt vagy valós jogsérelem esetén valójában nem Ve. alapelvi jogsérelem következik be, hanem más szakági jogszabályba ütköző tényállás következik be, tehát közvetlenül Ve. alapelvi jogsérelem fel sem merül.
[25] A Bizottság e pont kapcsán szükségesnek tartja kitérni arra is, hogy a Kifogástevő által kifogásának 3-dik számozott oldalán, a Kúria 2013. évi LXXXVII. törvény kapcsán kifejtett jogértelmezését érdemben vitatni nem a választási bizottságok előtt tudja, annak ugyanis hatáskörrel rendelkező fóruma a Ve. 233. §-a alapján az Alkotmánybíróság.
[26] Mindezek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a kifogás második részében említett kérdés vizsgálatára egyetlen választási bizottságnak sincs hatásköre, a Ve. 215. § d) pontja alapján a kifogást e tekintetben érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.
[27] A kifogás harmadik részében a Kormány népszavazási eljárás keretében folytatott plakáttevékenységét sérelmezi Kifogástevő, amelyet állítása szerint bizonyos időszakban a FIDESZ-KDNP jelölő szervezetet vagy annak jelöltjeit népszerűsítő kampányeszközök helyett alkalmazott a Kormány.
[28] E körben a Bizottság hivatkozik a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 65. § (2) bekezdésére, amely kimondja, hogy az országgyűlési választással azonos napon megtartott országos népszavazást egy ún. közös eljárásban kell lebonyolítani. A köztársasági elnök által 8/2022. (I. 11.) KE határozattal 2022. április 3. napjára kitűzött négy népszavazási kérdés kezdeményezője a Kormány. Az Nsztv. 66/A. §-a alapján a Kormányt az általa kezdeményezett népszavazási eljárásban megilletik a szervezők számára biztosított jogok. Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése alapján a népszavazási eljárásban is alkalmazandó a Ve. általános része, amelynek 144. §-ában találhatók a plakátolásra vonatkozó szabályok.
[29] Leírtak alapján megállapítható, hogy a Kormány a népszavazási eljárás sui generis jogalanya.
[30] A Kormány népszavazási kampány során kifejtett tevékenységét sérelmező Kifogástevői érvelés tekintetében a Bizottság hivatkozik a Kúria honlapján közzétett választási és népszavazási kúriai joggyakorlat elemző csoport összefoglaló véleményében (197. oldal) kifejtett álláspontra, amely szerint a Kormány az általa kezdeményezett országos népszavazási eljárásban az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdés és az Nsztv. 5. § értelmében a szervezőkkel azonos státuszban jár el. Mindez azért lényeges, mert az állami szervek, így a Kormány az általa kezdeményezett népszavazási eljárásban nincs semlegességre szorítva. A Bizottság ebbéli álláspontját a Kifogástevő beadványa elbírálása tárgyában hozott 121/2022. számú határozata is tartalmazza, melyet a Kúria – Beadványozó által is ismerten – a Kvk.VI.39.270/2022/2. számú végzésében helybenhagyott.
[31] A Kifogástevő által hivatkozott plakátok tartalmát megvizsgálva a Bizottság megállapítja, hogy azon nem szerepel jelöltre, jelölő szervezetre, annak emblémájára, jelmondatára vonatkozó utalás, ennek ellenére viszont az „Április 3-án szavazzunk nemmel!” szöveg olvasható, amely egyértelműen és közvetlenül a népszavazási eljárásban való választópolgári befolyásolásra alkalmas, „nem”-mel való szavazásra buzdít. A Bizottság megjegyzi, hogy az országgyűlési képviselők általános választásán a „nem”-mel való voksolás lehetősége fel sem merül, hiszen ott a választópolgárok jelöltre és/vagy listára a nevük mellett vagy alatti körbe teszik szavazatukat.
[32] Mindezek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a Kifogástevő által felhívott, a Kormány által készíttetett népszavazási plakáton nem szerepel olyan elem, amely alkalmassá tenné azokat arra, hogy a választópolgár valamely országgyűlési képviselők választásán induló jelölttel vagy jelölő szervezettel azonosítsa, annak támogatására buzdítson, ennélfogva Ve. alapelvi jogsérelem sem merülhet fel.
[33] Annak pedig – ahogy azt a Kúria Kvk.III.37.421/2018/8. számú végzésében is megerősíti – jogszabályi akadálya nincs, hogy valamely jelölő szervezet úgy folytassa kampánytevékenységét, hogy abban a kormányzattal való egyetértését juttatja érvényre.
[34] Mindezek alapján a Kormánynak a kifogás harmadik részében hivatkozott plakátokkal kapcsolatos magatartása nem sérti a Ve. alapelveit, így a kifogás ezen részét a Bizottság a Ve. 220. §-a alapján szintén elutasítja.
[35] A Bizottság a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontja szerinti alapelvi jogsérelmek kapcsán a következőket tartja szükségesnek megjegyezni:
[36] Az esélyegyenlőségi alapelv megsértésének elbírálása kapcsán a Bizottság figyelemmel volt a Kúria Kvk.V.37.565/2018/2. számú döntésére, amely [25] bekezdésében így fogalmaz: „E tárgykörben meghozott kúriai döntések (pl.: Kvk.III.37.328/2014/6., Kvk.III.37.305/2004/2., Kfv.II.39.090/2008/3., Kvk.IV.37.115/2008/2., Kvk.II.37.121/2008/2.) közül a Kúria kiemeli a Kvk.IV.37.360/2014/2. számú eseti döntést, amely szerint: „A Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja lényegében a pártok esélyegyenlőségének a követelményét rögzíti a választási eljárás során. A parlamenti demokrácia alapja a politikai pártok választópolgári támogatottságért való versengése. A demokrácia egészséges működése nem képzelhető el politikai pluralizmus és a pártok politikai küzdelemben való esélyegyenlősége nélkül. Az azonos feltételeket tartalmazó jogi keret garantálja az állam semlegességét a politikai pártok küzdelmében. Ez a követelmény az önkormányzatokra is irányadó, azaz az önkormányzat - mint közhatalommal bíró szervezet - nem vehet részt a pártok országgyűlési mandátumért folytatott küzdelmében sem valamely jelölt, jelölő szervezet mellett, sem ellene. Ahogy az államnak, úgy az önkormányzatnak is kötelezettsége, hogy a politizáló polgárok pártpreferenciáinak egyenlő esélyű kifejezését szavatolja. Az állam, illetve a közhatalommal rendelkező önkormányzat a ténylegesen kialakult versenyhelyzetet nem befolyásolhatja, nem nivellálhat, de a különbségek növelése irányába sem hathat.”
[37] A Bizottság álláspontja szerint a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjára való hivatkozás érdemben akkor foghatna helyt, ha Kifogástevő alappal azt bizonyította volna, hogy a Kormány „semleges pozícióját” feladva az országgyűlési képviselők választásának kampánya során valamely jelölt, vagy jelölő szervezet javára, vagy ellenében beavatkozott volna. Ezzel ellentétben Kifogástevő által a kifogása első részében hivatkozott (háborús körülményekre reflektáló) Kormány-plakát a rendkívüli helyzet okán fennálló kormányzati kommunikáció az aktuálpolitikai helyzetről, amelyet a Kormánynak az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel kötelessége közölni (lásd az Alkotmánybíróság IV/665/2022. számú ügyben született határozatát, Indokolás [39]) A kifogás második részében felhívott plakát kapcsán a Bizottság e pontbeli vizsgálatát nem végzi el, tekintettel arra, hogy az esetben nem kormányzati plakátokról van szó. A kifogás harmadik részében felhívott plakátok kapcsán a Bizottság - ahogy már korábban megállapította – az országgyűlési választásokkal párhuzamosan, ún. közös eljárás keretében kerültek ki, így e körben az esélyegyenlőség alapelve – révén, hogy két eljárásról van szó – nem értelmezhető.
[38] A Bizottság a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja kapcsán rávilágít a Kúria Kvk.I.37.572/2019/2. számú döntésére, amelynek [24] pontjában így értelmezte tárgyi alapelvet: „A Ve. 2.§ (1) bekezdés e) pontja szerinti, a választási eljárásban érvényre juttatandó jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvvel szemben támasztott követelményeket a Kúria Kvk.IV.37.516/2019/4. számú végzés [33] pontja a következőképpen foglalta össze: A rendeltetésszerű joggyakorlás a joggal való visszaélés törvényi tilalmát rögzítő polgári jogi szabályozásból kiindulva az egész jogrendszert átható követelmény. A Ve. nem határoz meg kritériumokat a nem rendeltetésszerű joggyakorlás megállapításához, a jogalkalmazóra bízza ennek megítélését, ezért a Kúria Kvk.IV.37.359/2014/2., valamint Kvk.II.37.394/2015/2. és a Kvk.VI.37.942/2016/2. számú határozataiban kifejtett álláspontja szerint a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme több a jogsértés megállapíthatóságánál: abban felismerhetően meg kell nyilvánulnia annak a szándéknak, amely a formális jogkövetés égisze alatt a jogintézményben rejlő tartalom kihasználására irányul, melynek következtében a szervezetek közötti esélyegyenlőség tartósan és súlyosan sérül (Kvk.III.37.465/2014/2., Kvk.V.37.540/2014/3.).”
[39] Fentiek alapján a Bizottság a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti, jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvi sérelmét nem látta megalapozottnak.
[40] A Bizottság azonban indokoltnak tartja kitérni arra is, hogy nem tekinthető jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásnak az a beadványozói magatartás, amely az újabb kifogás benyújtását arra használja fel, hogy abban a saját maga által benyújtott korábbi kifogás alapján hozott, NVB határozatot, majd a szintén maga kezdeményezett felülvizsgálat okán, a Kúria által hozott jogerős döntését kritizálja és azzal szemben érveljen.
[41] Fentiekben részletesen kifejtett indokok alapján a Bizottság a rendelkező részben foglaltak alapján döntött.
III.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[42] A határozat az Alaptörvény 15. cikkén, IX. cikkén, a Ve. 1/A. §-án, a 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjain, 208. §-án, 209. §-án, 215. §-án, 220. §-án, az Nsztv. 1. § (1) bekezdésén, 66/A. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, a 223. § (1) bekezdésén, a 224. § (1) és (2) és (5) bekezdésén, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2022. március 25.
Dr. Téglási András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke