A Nemzeti Választási Bizottság
21/2021. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Karácsony Gergely Szilveszter (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 8 igen és 5 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy koncessziós szerződés keretében gazdasági társaságnak ne legyen átengedhető magyarországi gyorsforgalmi út üzemeltetése?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pfi: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2021. szeptember 14-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2021. július 21-én nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
[2] A veszélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzeti intézkedések hatálybalépéséről szóló 27/2021. (I. 29.) Korm. rendelet 1. §-a értelmében a kezdeményezés benyújtásának időpontjában Magyarország egész területén továbbra is veszélyhelyzet áll fenn. A koronavírus-világjárvány elleni védekezésről szóló 2021. évi I. törvény (a továbbiakban: Tv). 4. § (5) bekezdése szerint a veszélyhelyzet megszűnését követő napig országos és helyi népszavazás nem kezdeményezhető. Ugyanakkor 2021. július 21-én kihirdetésre került és ugyanezen a napon 8 órakor hatályba lépett az országos népszavazás megrendezhetőségéről szóló 438/2021. (VII. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.).
[3] A Korm. r. 1. §-a rögzítette, hogy a Tv. 4. §-a azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy országos népszavazás kezdeményezhető, ezért a kezdeményezés benyújtásának a veszélyhelyzet fennállása nem képezte akadályát.
[4] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte annak előzetes formai vizsgálatát. A kezdeményezés az Nsztv. 2-4. §, 6. § és a 8. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelt, ahhoz Szervezőt is figyelembe véve összesen 21 érvényes aláírás került csatoltásra.
[5] A fenti indokok alapján a Nemzeti Választási Iroda elnöke a kezdeményezést a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[6] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[7] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[8] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.
III.
[Az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozás vizsgálata]
[9] A népszavazási kérdés által érintett tárgykörre, a koncessziós szerződésekre vonatkozó szabályokat a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Koncessziós tv.), a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvt.), a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.). Kifejezetten a gyorsforgalmi utakra vonatkozó koncessziós pályázat szabályairól rendelkezik a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kktv.) tartalmazza.
[10] A koncessziós eljárás azonban nem pusztán a nemzeti jogalkotás tárgya, hanem az Európai Unió belső piacának érintettsége folytán az uniós jogalkotásé is. 2014. április 17-től hatályos a koncessziós szerződésekről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 26-i 2014/23/EU irányelve (a továbbiakban: Irányelv).
[11] Az Irányelv megalkotásának oka az volt, hogy az Európai Unió úgy ítélte meg, hogy a koncessziós szerződések odaítélésére vonatkozó egyértelmű uniós szintű szabályok hiánya jogbizonytalanságot eredményezett, és korlátozta a szolgáltatásnyújtás szabadságát, valamint torzította a belső piac működését. [Irányelv perambulum (1) bekezdés]
[12] Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése szövegszerűen is rögzíti hazánk Európai Unióban viselt tagságát és kimondja, hogy „tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.” A (3) bekezdés szerint az Európai Unió joga általánosan kötelező magatartási szabályt megállapíthat.
[13] Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 288. cikke rögzíti, hogy az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el. Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.
[14] A hatáskörök tekintetében a kizárólagos, a megosztott és a támogató, összehangoló vagy kiegészítő hatásköröket különböztethetjük meg. A kizárólagos hatáskör jellemzője, hogy ezeken a területeken a szabályozás a Szerződésekben ráruházott jogánál fogva, kizárólag az Európai Unió kompetenciájába tartozik. A tagállamok az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésében rögzített területeken csak akkor jogosultak jogszabályalkotásra, ha erre az Unió hatalmazza fel őket, illetve, ha a jogalkotás célja az uniós jogszabály végrehajtása. Az EUMSZ 4. cikk (1) bekezdésében felsorolt területeken az Európai Unió jogalkotási hatáskörét a tagállamokkal megosztva gyakorolja. Ez esetben is rendelkezik az Unió a jogalkotást illetően felhatalmazással a tagállamoktól, a kizárólagos hatáskörökkel ellentétben azonban azok nem mondtak le arról a jogukról, hogy ezeken a területeken maguk is jogot alkossanak. Fontos azonban, hogy az EUMSZ 4. cikk (1) bekezdése szerinti tárgyköröket illetően a tagállamok jogalkotási hatásköre korlátozott, azzal csak olyan mértékben élhetnek, amilyen mértékben azt az Unió nem gyakorolta, vagy arról lemondott.
[15] A belső piac szabályozása az EUMSZ 4. cikk (1) bekezdése alapján a megosztott hatáskörök közé tartozik. Az EUMSZ 26. cikk (2) bekezdése szerint „[a] belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása”.
[16] A koncessziós eljárás, ahogyan az a fenti levezetésből is látszik, a belső piac működésével, ezen belül is a szolgáltatásnyújtás szabadságával áll szoros kapcsolatban, és ezen a téren az Európai Unió élt a Szerződésekben ráruházott jogalkotási hatáskörével, és a szerződéses célkitűzések megvalósítása érdekében az Irányelvben határozta meg azokat a célokat, amelyek megvalósítása minden tagállam számára kötelezettséget jelent.
[17] Az Irányelv preambulumának (1) bekezdésében azt is rögzíti, hogy „a koncessziós szerződések odaítélésére vonatkozó megfelelő, kiegyensúlyozott és rugalmas jogi keret minden uniós gazdasági szereplő számára biztosítaná a piacokhoz való tényleges és hátrányos megkülönböztetéstől mentes hozzáférést és a jogbiztonságot, és segítené az infrastruktúra és a polgároknak nyújtott stratégiai szolgáltatások terén eszközölt állami beruházásokat. Ez a jogi keret a gazdasági szereplők számára is nagyobb jogbiztonságot nyújtana, és alapként, valamint eszközként szolgálhatna a nemzetközi közbeszerzési piacok további megnyitásához és a nemzetközi kereskedelem megerősödéséhez”.
[18] Az idézetben hivatkozott, a koncessziós szerződés alanyát jelentő gazdasági szereplővel kapcsolatban a (49) bekezdésben az Irányelv azt is kimondja, hogy „[e]gyértelművé kell tenni, hogy a „gazdasági szereplők” fogalmát tágan kell értelmezni, hogy abba minden olyan személy és/vagy szervezet beletartozzon, aki, illetve amely a piacon építési beruházások kivitelezését, áru leszállítását vagy szolgáltatások nyújtását kínálja, függetlenül attól, hogy milyen társasági formában működik. Így a vállalkozásoknak, fióktelepeknek, leányvállalatoknak, partnerségeknek, szövetkezeteknek, részvénytársaságoknak, magán- vagy állami egyetemeknek, illetve valamennyi jogalanynak a gazdasági szereplő fogalmába kell tartoznia, függetlenül attól, hogy azok minden tekintetben jogi személyeknek minősülnek-e.”
[19] A preambulum (49) bekezdésében rögzítetteknek megfelelően határozza meg az Irányelv az 5. cikk 2. pontjában a gazdasági szereplő fogalmát. E szerint a gazdasági szereplő „bármely természetes vagy jogi személy, vagy közjogi szerv, illetve ilyen személyek és/vagy szervek csoportja, beleértve a vállalkozások ideiglenes szövetségeit is, aki, illetve amely a piacon építési beruházások és/vagy építmények kivitelezését, áru leszállítását vagy szolgáltatások nyújtását kínálja”.
[20] Az Irányelvvel kapcsolatban fontos kiemelni azt is, hogy a tárgyát és hatályát rögzítő 1. cikk (1) bekezdése szerint, azt azokra a koncessziós eljárásokra kell alkalmazni, amelyek becsült értéke a 8. cikkben megállapított értékhatárt meghaladja. Az Európai Unió Hivatalos Lapjának kiegészítéseként működő, a közbeszerzési hirdetményeket tartalmazó www.ted.europa.eu oldalon, valamint a Közbeszerzési Hatóság www.kozbeszerzes.hu oldalán fellelhető hirdetmény szerint is, a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésével, felújításával, üzemeltetésével és fenntartásával kapcsolatos koncessziós eljárás jogalapja az Irányelv, vagyis az eljárás becsült értéke eléri a 8. cikk szerinti értékhatárt.
[21] A fentiek alapján megállapítható, hogy amennyiben a jogalkotó a kérdés tárgyát képező gyorsforgalmi utak koncesszió keretében való létrehozását és működtetését kívánja szabályozni, nem rendelkezik teljes szabadsággal. A jogalkotás tartalmának kialakítása során az Alaptörvény E) cikkében rögzített szabály alapján figyelembe kell vennie az Európai Unió e tárgykörben alkotott szabályát, az Irányelvet is, mivel az a megosztott hatáskörbe tartozó, az egységes belső piac kialakítása érdekében megalkotott jogszabály.
[22] Az Irányelv egyértelmű rendelkezést tartalmaz a tekintetben, hogy amennyiben a tagállami hatóság úgy dönt, hogy bizonyos építési beruházásokat és közszolgáltatásokat nem közvetlenül valósítanak meg, illetve nyújtanak a lakosságnak, hanem azokat koncessziós szerződés keretében teljesítik, a lehető legszélesebb alanyi körnek kell biztosítani a koncessziós szerződésekhez való hozzáférést. Ezen célkitűzés mentén került definiálásra az Irányelv 5. cikk 2. pontjában a gazdasági szereplő fogalma.
[23] Az itt szereplő fogalom megfeleltethető az Nvt. 12. § (13) bekezdésében nevesített alanyi körrel, amelyek közül az átlátható szervezet fogalmát az Nvt. 3. § (1) bekezdés 1. pontja határozza meg.
[24] Az országos népszavazásra javasolt kérdés a jogalkotót olyan jogszabály megalkotására kívánja kötelezni, amely a gyorsforgalmi utak üzemeltetése esetén a koncessziós eljárásból a gazdasági társaságokat kizárná. Egy ilyen tartalmú szabályozás azonban nem állna összhangban az Irányelv preambulumában és az 5. cikkében megfogalmazott szabállyal.
[25] Ahogyan az már kifejtésre került, Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásával és az alapító szerződések elfogadásával jogalkotási hatásköre egy részéről lemondott és azokat az uniós célkitűzések megvalósítása érdekében az Unióra ruházta.
[26] Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a belső piac működésével, ezen belül is a szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggő kérdésben kíván népszavazást kezdeményezni, amely tárgykörben való jogalkotási hatáskört hazánk az Európai Unióval megosztva gyakorolja, továbbá azon oknál fogva, hogy a kérdés az Unió által megalkotott Irányelvvel ellentétes szabályozás megalkotására irányul, megállapítható, hogy a kezdeményezés az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályba ütközik.
[27] Hasonló álláspontra jutott a Kúria a Knk.VII.37.543/2016/2. számú döntésben, ahol a magyar termőföld tulajdonjogának megszerzését korlátozó kezdeményezést és ezzel összefüggésben az Európai Unió és a tagállam közötti hatáskör megosztás kérdéskörét vizsgálata. A Kúria hivatkozott döntésének megállapítása szerint - figyelemmel az EUMSz 3. és 4. cikkére - a hitelesítésre előterjesztett kérdés a belső piacot érintette, amely a 4. cikk (2) bekezdés a) pontja alapján az Európai Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartozó kérdés. A fennálló hatásköri megosztottság miatt a Kúria értékelte, hogy az Európai Unió gyakorolta-e a hatáskörét, mely kizárja, hogy a tagállam azzal éljen. [A Kúria a választási és népszavazási eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslat tárgyában létrejött joggyakorlat-elemző csoportjának összefoglaló véleménye, 5.4. pont, 104.o.]
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[28] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[29] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[30] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[31] A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie annak, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak. A Kúria Knk.VII.37.336/2017/3. számú határozatában kifejtette, az egyértelműség része, hogy a kérdésben foglalt döntés ne legyen kivitelezhetetlen vagy következményeiben kiszámíthatatlan.
[32] Jelen népszavazási kezdeményezés arra irányul, hogy koncessziós szerződés keretében gazdasági társaságnak ne legyen átengedhető magyarországi gyorsforgalmi út üzemeltetése.
[33] A Kúria Kvk.37.300/2012/2.számú határozatában rögzítette, hogy a kérdésegyértelműség vizsgálata a feltenni szándékozott kérdésnek a hatályos jogszabályi háttér tükrében történő elemzését igényli.
[34] Ahogyan az már rögzítésre került, a hazai hatályos jogi szabályozást többek között az Nvt. és a Kktv. tartalmazza. Az Nvt.12. § (1) bekezdés i) pontja alapján az országos közutak és műtárgyaik, állam kizárólagos tulajdonát képező, országos jelentőségű vasútvonal, valamint azt magába foglaló pályahálózat létrehozása és működtetése az állam kizárólagos gazdasági tevékenységi körébe tartoznak. Az Nvt. 12. § (3) bekezdése értelmében az állam a kizárólagos gazdasági tevékenysége gyakorlásának időleges jogát, a törvényben meghatározottak kivételével kizárólag koncesszió útján, külön törvényben szabályozott módon engedheti át. A kizárólagos gazdasági tevékenységek körében az állam a nemzeti vagyon létrehozását és működtetését vagy kizárólag annak működtetését engedheti át. Az Nvt. 13. §-a alapján koncessziós szerződés természetes személlyel vagy átlátható szervezettel köthető.
[35] A Kktv. 9/B. § (4) bekezdés a) pontja alapján a koncessziós pályázatot az állam kizárólagos tulajdonát képező, az országos közúthálózatba tartozó autópályák, autóutak - illetve azok egyes szakaszai - és a műtárgyaik működtetésére, felújítására, karbantartására, fejlesztésére a kormányrendeletben kijelölt miniszter vagy központi kormányzati igazgatási szerv írja ki. A Kktv. 11/B. § (2) bekezdés a) pontja az autópályákra ás autóutakra együttesen gyorsforgalmi útként hivatkozik.
[36] Fentiek alapján a Bizottság álláspontja szerint a kezdeményezésben megjelölt üzemeltetés kifejezés megtévesztő lehet mind a választópolgár mind a jogalkotó tekintetében. Az üzemeltet szó jelentése A magyar nyelv értelmező szótár alapján ugyanis „üzemben tart, működtet”, valaminek a létesítését tehát nem foglalja magába. Ugyanakkor mind az Nvt. mind a Kktv. megkülönböztet a működtetéstől eltérő, koncesszió keretében megvalósuló tevékenységet például a létesítést, fejlesztést.
[37] A 2021/S 113-298194. sz. Koncessziós hirdetmény, mely Magyarország többségében meglevő és egyes létrejövő gyorsforgalmi úthálózati elemeire vonatkozik, a szerződés tárgyaként a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésének és felújításának, valamint üzemeltetésének és fenntartásának feladatait jelöli meg. A projekt főbb műszaki és mennyiségi paraméterei alapján pedig egyértelműen elkülöníthető az építési, létesítési tevékenység (II.2.4): „Építés - Jogszabályi és SLA szintnek megfelelő módon (elsődlegesen 2x2 forgalmi sávos fizikai elválasztással rendelkező) tervezetten 273 km gyorsforgalmi út bővítése, továbbá tervezetten 272 km gyorsforgalmi út kiépítése (elsősorban hajlékony / félmerev pályaszerkezettel) a kapcsolódó műtárgyakkal (100 db-ot meghaladó híd, felüljáró, aluljáró); Ennek keretében várhatóan 1 db, 90 m szabad nyílású várhatóan acél/öszvér szerkezetű folyami híd építése). Főbb mennyiségek tekintetében lásd KD.)”
[38] A Bizottság rögzíti, hogy jelen népszavazásra javasolt kérdés megfogalmazásakor a koncessziós szerződés keretében megvalósuló tevékenység - tehát hogy pusztán üzemeltetésről vagy üzemeltetésről és létesítésről, fejlesztésről van-e szó - pontos megjelölésének jelentősége van.
[39] A választópolgár a kérdés kapcsán nem lehet benne biztos, hogy egyetértése esetén egyáltalán nem, vagy csak bizonyos tevékenységre, az üzemeltetésre nézve nem lehet koncessziós szerződést kötni a gyorsforgalmi utak tekintetében.
[40] A kérdés abban sem nyújt egyértelmű eligazítást, hogy igenlő választ feltételezve, az üzemeltetés koncessziós szerződéssel történő átengedésének a tilalma kizárólag a jövőre nézve értelmezendő, vagy a tilalom alapján a jelenleg fennálló szerződéses viszonyok tekintetében is változást kell, hogy eredményezzen.
[41] Az előző két bekezdésben kifejtettekből következően az Országgyűlés számára sem lenne egyértelmű, hogy pontosan milyen tartalmú jogalkotásra köteles érvényes és eredményes népszavazás esetén. Mindezek a megállapítások pedig okkal vetik fel azt, hogy a kérdésre adott igen válasz alapján megalkotott jogszabály tartalma és az igenlő válasz mögötti választópolgári szándék összhangja nem állna fenn.
[42] A kérdés érthetőségét és az abban való választópolgári döntést továbbá az is jelentősen megnehezíti, hogy a kérdés megfogalmazása alapján csak a gazdasági társaságoknak történő átengedés kizárására vonatkozik, miközben az Nvt. alapján koncessziós szerződés természetes személlyel is köthető. A kérdés tehát azt a látszatot kelti, mintha az üzemeltetést kizárólag gazdasági társaság számára lehetne átengedni, ez pedig adott választópolgár esetén azzal a következménnyel járhat, hogy abban a tudatban dönt az igenlő válasz mellett, hogy azzal az átengedés lehetőségét – szemben a valós helyzettel – teljes mértékben kizárta. Így tehát a kérdés tekintetében előfordulhat, hogy a választópolgári véleménynyilvánítás nem a szándékolt eredményre vezet.
[43] Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért annak hitelesítését az Nsztv. 11. §-ára hivatkozással megtagadta.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[44] A Bizottság megállapította, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében és az Nsztv. 9. §-ban rögzítettnépszavazási egyértelműség követelményének, ezért a kérdés hitelesítését az Nsztv. 11. §-a alapján megtagadta.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[45] A határozat az Alaptörvény E) cikkén, a 8. cikk (2) bekezdésén, az Irányelven, a Nvt. 12-13. §-án, a Kktv.9/B. §-án, az Nsztv. 9. §-án és a 11. §-án, az országos népszavazás megrendezhetőségéről szóló 438/2021. (VII. 21.) Korm. rendelet 1. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2021. augusztus 30.
Dr. Téglási András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke