A Nemzeti Választási Bizottság
3/2017. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság M. J. magánszemély (a továbbiakban: Beadványozó1) és dr. Sz. M. G. magánszemély (a továbbiakban: Beadványozó2) által benyújtott fellebbezés tárgyában – 8 igen és 1 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság a Fővárosi Választási Bizottság 6/2017. (III. 7.) FVB számú határozatát az alábbiak szerint változtatja meg:
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Fővárosi Választási Bizottság 3/2016. (XII. 7.) FVB számú határozatával hitelesített „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata vonja vissza a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázatát?” fővárosi szintű helyi népszavazási kezdeményezés támogatására gyűjtött érvényes aláírások száma legalább 139.196.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy a fővárosi szintű helyi népszavazási kezdeményezés támogatására gyűjtött érvényes aláírások száma eléri a Fővárosi Önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 53/2014. (XII. 12.) Főv. Kgy. rendelet 62/A. §-ában meghatározott, a helyi népszavazás elrendeléséhez szükséges számot.
A határozat ellen a meghozatalától számított 5 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben, vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2017. március 20-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
A Fővárosi Választási Bizottság (a továbbiakban: FVB) 6/2017. (III. 7.) számú határozatával, annak rendelkező részében megállapította, hogy a 3/2016. (XII. 7.) FVB számú határozatával hitelesített fővárosi szintű helyi népszavazási kezdeményezés támogatására gyűjtött és az FVB által ellenőrzött érvényes aláírások száma: 151.239.
A határozat indokolásában kifejtette, hogy a kezdeményezés Szervezője 2017. január 18. és 2017. február 17. között gyűjthette a támogató aláírásokat, melyeket a törvényes határidőn belül átadott a Fővárosi Választási Irodának (a továbbiakban: FVI). Az FVB határozatában utalt 1/2017.02.01/Jkv. számú jegyzőkönyvi döntésére, melyben meghatározta – a jogszabályi előírásokon túl – az ellenőrzés szempontjait. A határozatban hivatkozva a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 49. § (4) bekezdésére, rögzítette az aláírások tételes ellenőrzésének részletes eredményét.
Az FVB hivatkozott a Fővárosi Önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 53/2014. (XII. 12.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Főv. Kgy. rendelet) 62/A. §-ára, mely szerint a Fővárosi Közgyűlés köteles helyi népszavazást elrendelni, ha azt a fővárosi választópolgárok legalább tíz százaléka kezdeményezi. Ezt követően rögzítette, hogy a Nemzeti Választási Iroda tájékoztatása szerint helyi népszavazáson választójoggal rendelkező választópolgárok száma Budapesten a kérdést hitelesítő határozat jogerőre emelkedésének napján, 2017. január 10-én 1.385.262 fő volt.
Az FVB határozatával szemben két magánszemély nyújtott be fellebbezést.
II.
Az FVB határozata ellen Beadványozó1 2017. március 8-án 13 óra 6 perckor terjesztette elő elektronikus úton fellebbezését. Jogsértésként a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 46. § da) pontjára és az Nsztv. 49. § (4) bekezdésére hivatkozott.
Fellebbezésében előadta, hogy az FVB határozata jogszabálysértő, mert annak indokolás része nem tartalmazza, hogy hány darab aláírás szükséges a helyi népszavazás kezdeményezéséhez Budapesten. Ennek kapcsán hivatkozott a Ve. 46. § da) pontjára, amely szerint a határozat indokolásának tartalmaznia kell azokat a tényeket, amelyeken alapul. Előadta, hogy a Főv. Kgy. rendeletben rögzített tíz százalékos érték számításának alapja kizárólag az lehet, akik jogosultak aláírásukkal támogatni a népszavazási kezdeményezést. Utal ugyanakkor az FVB 1/2017.02.01/Jkv. számú jegyzőkönyvi döntésére, mely szerint a budapesti tartózkodási hellyel rendelkezők is jogosultak a népszavazási kezdeményezést támogatni. Ennek alapján viszont álláspontja szerint nem valós a határozatban szereplő azon tény, hogy a választójogosultak száma kb. 1,38 millió fő, mert álláspontja szerint ez a szám nem tartalmazza a tartózkodási hellyel rendelkezőket.
Hivatkozott továbbá arra, hogy az FVB határozata sérti az Nsztv. 49. § (4) bekezdését is, mert más feltételek szerint határozta meg, hogy ki írhatja alá érvényesen az aláírásgyűjtő ívet, és kiket kell figyelembe venni a Főv. Kgy. rendeletben nevesített, a kötelezően elrendelendő helyi népszavazás kezdeményezéséhez szükséges tíz százalék megállapítása során.
Beadványozó1 érvelésében rögzítette, hogy amennyiben a budapesti tartózkodási hellyel rendelkezők is jogosultak voltak aláírásukkal támogatni a kezdeményezést, akkor a helyi népszavazás kezdeményezéséhez szükséges tíz százalékba őket is bele kell számítani. Amennyiben viszont a választójogosultak száma l,38 millió, akkor megítélése szerint a tartózkodási hellyel rendelkezők nem írhatták volna alá érvényesen az aláírásgyűjtő íveket, vagyis az ilyen választópolgárok aláírása érvénytelen, a jegyzőkönyvi döntés alapján azonban az FVB az ő aláírásaikat is érvényesnek fogadta el.
Mindezek alapján kérte a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy úgy változtassa meg az FVB határozatát, hogy határozza meg a népszavazás kezdeményezésére jogosultak számát, illetve hozza összhangba a választójogosultak számát és az érvényes aláírások számát.
III.
Beadványozó2 2017. március 10-én 16 óra 8 perckor nyújtotta be elektronikus úton fellebbezését a Ve. 221. § (1) bekezdése és az Nsztv. 56. § (1) bekezdése alapján az FVB 6/2017. (III. 7.) számú határozatával szemben. Fellebbezésében rögzítette, hogy a támadott határozat sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés a), e) és f) pontjait, az Nsztv. 34. § (1) bekezdés c) pontját és a 49. § (4) bekezdését, a Főv. Kgy. rendelet 62/A. §-át és ezzel összefüggésben az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdését és a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény (a továbbiakban: Övjt.) 1. § (2) bekezdését. Előadta, hogy a népszavazáshoz való jog a kezdeményezés mellett magában foglalja a kezdeményezés aláírással való támogatását és az aláírások gyűjtését is, ezért a népszavazás bármely szakaszában való választópolgári részvétel kimeríti a népszavazáshoz való jog gyakorlását. Idézte az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdését és az Övjt. 1. § (2) bekezdését. Megállapította, hogy a népszavazáshoz való jog egységéből az következik, hogy nem állhat elő olyan helyzet, hogy a népszavazás elrendeléséhez szükséges támogató aláírások számának megállapításakor figyelembe vett választópolgári csoport (Beadványozó2 által vetítési alapként definiált) és az aláírásra, valamint a szavazásra jogosultak meghatározásának módszere nem azonos. Ebből kifolyólag pedig jogellenes a helyi népszavazásra vonatkozó jogszabályok olyan értelmezése, mely ugyanazon népszavazási eljárásban különböző választópolgári csoportokat vesz figyelembe az eljárás különböző szakaszaiban. Beadványozó2 szerint ezért jogellenes az FVB határozata, mert annak jogértelmezése szerint valaki úgy jogosult aláírni a népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívét, hogy nem számít bele a választópolgárok azon csoportjába, amely a vetítési alapot képezi.
Beadványozó2 rögzítette, hogy a sajtóban az az információ jelent meg, hogy a népszavazás elrendeléséhez kb. 138.000 érvényes aláírásra van szükség. Ez a szám álláspontja szerint a Ve. 307/C. § (2) bekezdés alapján, a helyi önkormányzati időközi választásokra vonatkozó szabály analógiájából ered, amely a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek legutóbbi (általános vagy időközi) választásának napján a szavazóköri névjegyzékben szereplő, tartózkodási hellyel vagy lakóhellyel rendelkező választópolgárok csoportját tekinti vetítési alapnak.
Hivatkozott az FVB 1/2017.02.01/Jkv. számú döntésére, melyben azokat az elveket állapította meg, melyet a Fővárosi Választási Iroda az ellenőrzés során követni volt köteles. Álláspontja szerint az FVB a jogorvoslat tárgyává nem tehető jegyzőkönyvi döntésével elválasztotta egymástól az elrendeléshez szükséges 10% meghatározásakor és az érvényes aláírások ellenőrzésekor figyelembe veendő választópolgári csoportok képzésének módszerét.
Ezt támasztják alá az FVB határozata indokolásában rögzítettek is, mikor a Nemzeti Választási Iroda tájékoztatására hivatkozva rögzíti, hogy a helyi népszavazáson választójoggal rendelkező választópolgárok száma Budapesten 2017. január 10-én 1.385.262 fő volt. Az erre való hivatkozásból következik Beadványozó2 szerint, hogy az FVB a támogató aláírások szükséges számának meghatározásakor ezt a vetítési alapot alkalmazta, ebből eredt a kb. 138.000, azonban az aláírások ellenőrzését kb. 151.000 érvényes aláírásig folytatta. Ez a szám viszont, megítélése szerint az Övjt. 1. § (2) bekezdésének figyelembe vételéből adódik, azaz a lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel jelenleg is rendelkező választópolgárok számának 10 %-át jelenti.
Mindezek alapján álláspontja szerint megállapítható, hogy az FVB az 1/2017.02.01/Jkv. számú jegyzőkönyvi döntése alapján az aláírások ellenőrzését úgy végezte el, hogy annak következtében nem lehet elégséges a helyi népszavazás elrendeléséhez a kb. 138.000 érvényes aláírás, mivel az FVB szerint aláírásra az a választópolgár jogosult, akinek lakóhelye vagy tartózkodási helye van Budapesten. A népszavazáshoz való jog egységéből fakadóan viszont ezt a csoportot kell figyelembe venni a vetítési alap számításánál is, melynek 10 %-a azonban meghaladja a kb. 138.000 főt.
A két megközelítés vegyítve nem alkalmazható.
Nem fordulhat elő az, hogy valaki jogosult aláírni a kezdeményezést, de nem számít bele a választópolgárok azon csoportjába, ami a vetítési alapot képezi, melyhez a 10 %-os küszöbérték kapcsolódik. Beadványozó2 szerint, ha aláírni a Budapesten lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezők jogosultak, akiknek száma kb. 1,5 millió fő, akkor az érvényes aláírások számának meg kell haladnia a 150.000-t. Ha viszont a Ve. 307/C. § szabálya alapján kerül meghatározásra a küszöbérték, akkor nem lehet érvényes annak a személynek az aláírása, aki nem tartozik bele a vetítési alapba.
Rögzítette, hogy az FVB határozata sérti a Ve. 46. § da) pontját, mert a tényállást az általa részletesen kifejtettek alapján nem tisztázta kellőképpen, ez pedig sérti a Ve. alapelveit. Álláspontja szerint sérül a választás tisztasága alapelv, ha valamely választópolgár annak ellenére írhatja alá a kezdeményezés aláírásgyűjtő ívét, hogy valójában nincs választójoga, de az aláírások ellenőrzésekor aláírását mégis érvényesnek fogadják el és fordítva. Az FVB határozata és a jegyzőkönyvi döntése nyomán kialakult helyzet sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti alapelvet is, mert a választójoggal nem rendelkező személyek arra a következtetésre jutottak, hogy jogosultak aláírásukkal támogatni a kezdeményezést. Sérti a választási eljárás nyilvánosságának elvét az, hogy az FVB határozata tudatosan homályban hagyta azokat a tényeket és adatokat, melyek alapján azt meghozta. Az FVB határozat sérti továbbá az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdését, az Övjt. 1. § (2) bekezdését és ezzel összefüggésben az Főv. Kgy. rendelet 62/A. §-át, mivel az 1.385.262 fős sokaság alapján számított küszöbérték (kb. 138.000 fő) nem éri el az Alaptörvény és az Övjt. 1. § (2) bekezdése alapján számított vetítési alap 10%-át, ami hozzávetőleg 150.000 fő.
Beadványozó2 szerint jogszabálysértő tehát az FVB határozata, mert az aláírások ellenőrzésekor nem a választópolgárok 10%-ának meghatározásakor figyelembe vett névjegyzék szolgált alapul.
Mindezek alapján kérte, hogy a Nemzeti Választási Bizottság elsődlegesen állapítsa meg, hogy az általa részletesen kifejtett két csoportképzési módszer közül melyiket kell egységesen alkalmazni a helyi népszavazási kezdeményezés támogatására és a helyi népszavazáson részvételre jogosult választópolgárok körének meghatározása során, és ennek megfelelően módosítsa az FVB határozatát.
Másodlagos kérelme az volt, hogy a Nemzeti Választási Bizottság úgy módosítsa az FVB határozatát, hogy az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdése és az Övjt. 1. § (2) bekezdése alapján mondja ki, hogy azok jogosultak részt venni helyi népszavazáson, akik az érintett településen lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkeznek. Ez pedig egységesen alkalmazandó a helyi népszavazás elrendeléséhez szükséges küszöbérték számítása és a helyi népszavazáshoz szükséges érvényes aláírások ellenőrzése során is.
Harmadlagos kérelme volt, hogy amennyiben a Bizottság másodlagos kérelmének nem ad helyt, akkor az FVB határozatát úgy módosítsa, hogy mondja ki a csoportképzési módszer kapcsán az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdése és a Ve. 307/C. § (2) bekezdése alapján, hogy azok jogosultak részt venni helyi népszavazáson, akik lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkeztek a legutóbbi helyi önkormányzati választáson. Ez pedig egységesen alkalmazandó a helyi népszavazás elrendeléséhez szükséges küszöbérték számítása és a helyi népszavazáshoz szükséges érvényes aláírások ellenőrzése során is.
IV.
Tekintettel arra, hogy mindkét fellebbezés az FVB 6/2017. (III. 7.) FVB számú határozatát támadja, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a fellebbezések egy határozatban történő elbírálásáról döntött.
V.
A fellebbezések részben alaposak.
A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a helyi népszavazási kezdeményezést és eljárásának rendjét szabályozó Nsztv. szabályai a Ve.-hez képest elsődlegesek, de alkalmazásukra elsősorban akkor kerül sor, ha eltéréseket tartalmaznak a Ve. Általános részi szabályaihoz képest. A Ve. szabályainak alkalmazása során ugyanakkor figyelemmel kell lenni az Nsztv. eltérő szabályozási céljára és a népszavazásnak a választásoktól különböző alkotmányos rendeltetésére is (eltérésekkel történő alkalmazás).
A népszavazási eljárásban is alkalmazandó Ve. 231. § (4) bekezdése szerint a fellebbezés elbírálására jogosult választási bizottság a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja.
Az Nsztv. 44. §-a és 49. § (2) bekezdése értelmében helyi népszavazáson a támogató aláírás választópolgároktól gyűjthető, és az aláíró választójogára is kiterjed az aláírások ellenőrzésének kötelezettsége. A választópolgárok köre azokra a személyekre terjed ki, akik a konkrét helyi népszavazás tekintetében az Alaptörvény és az egyéb alkalmazandó jogszabályok alapján népszavazáshoz való joggal rendelkeznek, mely magában foglalja a kezdeményezés támogatásának és a szavazáson való részvételnek a jogát. A Nemzeti Választási Bizottságnak ezért abban kellett állást foglalnia, hogy ki jogosult részt venni egy fővárosi szintű helyi népszavazáson, azaz ki tekinthető választópolgárnak. E kérdés megválaszolása függvényében lehet csak döntést hozni az aláírások ellenőrzésének eredményéről, valamint arról, hogy az érvényes aláírások száma elérte-e a választópolgárok helyi népszavazás kezdeményezéséhez szükséges számát, vagy alatta maradt.
A helyi népszavazáson való részvétel jogát az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdése teremti meg, gyakorlásának feltételeit sarkalatos törvények szabályozzák. Az alaptörvényi rendelkezés szerint „[m]indenkinek joga van helyi népszavazáson részt venni, aki a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó”. Azt, hogy ki választó a helyi önkormányzati választáson, szintén az Alaptörvény XXIIII. cikk (1)-(3) bekezdése határozza meg. Az Alaptörvény a szavazás jogát az (1)-(3) bekezdésben leírtakon túl további feltételhez köti, és a XXIII. cikk (5) bekezdésében rögzíti, hogy „[a] helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán a választópolgár lakóhelyén vagy bejelentett tartózkodási helyén választhat. A választópolgár a szavazás jogát lakóhelyén vagy bejelentett tartózkodási helyén gyakorolhatja”. A helyi önkormányzati választás tekintetében a választójog gyakorlására vonatkozó további garanciális szabályt tartalmaz a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény (a továbbiakban: Övjt.) 1. § (2) bekezdése, mely szerint „[a] választópolgár lakóhelyén vagy – ha lakóhelye mellett legkésőbb a választás kitűzését megelőző 30. napig tartózkodási helyet is létesített – bejelentett tartózkodási helyén választhat”. A választópolgár azonban a szavazás jogát tartózkodási helyén, a Ve. 168. §-ára, 307/A. § (1) és a 307/B. § (1) bekezdéseire figyelemmel csak akkor gyakorolhatja, ha átjelentkezési kérelme alapján a helyi választási iroda vezetője törli a lakóhelye szerinti szavazókör névjegyzékéből és egyidejűleg felveszi a tartózkodási helye szerinti szavazóköri névjegyzékbe.
Ahogyan az a fent leírtakból is látszik, az Alaptörvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán való választójoghoz köti a helyi népszavazásban (és ezzel a helyi népszavazási eljárásban) való részvételt. A választójog egyenlősége érdekében a helyi önkormányzati választásra nézve a Ve. Különös része úgy rendelkezik, hogy amennyiben a választópolgárnak van magyarországi lakcíme, külön jogcselekmény nélkül, a lakóhelyén jogosult választani, míg tartózkodási helyén csak egy jogcselekmény, a névjegyzéken átvezetett átjelentkezési kérelem teljesülése esetén jogosult, azzal a természetes következménnyel, hogy ilyenkor a lakóhelyén nem gyakorolhatja az aktív választójogát. Időközi választáson a Ve.-ben további korlátozás érvényesül, hiszen a településen tartózkodási hellyel rendelkezők közül csak azok vehetnek részt az időközi szavazáson, akik a megelőző általános választáson is az adott településen szavaztak, azaz részt vettek a képviseleti szerv megválasztásában.
Mivel a helyi népszavazás gyakorlásának feltételei azonosak a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán való részvétellel, ezért a helyi népszavazás esetében a választópolgárok közötti és a választópolgárok különböző csoportjai közötti egyenlőség biztosítása érdekében a fentiek szerinti garanciális rendelkezéseket a népszavazáshoz való jog megállapítása szempontjából is szükséges alkalmazni. Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése ugyan csak a Ve. Általános részének alkalmazására utal, ez azonban a Ve. 168. §-a alkalmazását is jelenti, mely kimondja, hogy a választópolgár a lakcíme szerinti szavazókörben szavazhat. A Ve. Általános része nem rendelkezik a tartózkodási hely szerinti szavazás mikéntjéről.
A Ve. 168. §-ára tekintettel a Különös részi rendelkezések alkalmazása hiányában a helyi népszavazáson nem lehetne a tartózkodási helyen szavazni. Ez azonban nem lenne összhangban az Alaptörvénynek a helyi népszavazáson való részvételt megteremtő rendelkezésével, amely a szavazás jogát vagylagosan határozza meg a lakóhely és a tartózkodási hely viszonylatában. Az alaptörvényi rendelkezések alkalmazása csak az azt kibontó, a joggyakorlás részletszabályait meghatározó törvényekkel együtt lehetséges, mely szabályok a lakóhely és tartózkodási hely tekintetében egyértelműen a lakóhelyen való joggyakorlást tekintik elsődlegesnek. A lakóhely és a tartózkodási hely közé a teljes szabályozási kör figyelembevételével a helyi népszavazáshoz való jog egyes részjogosítványainak gyakorlása tekintetében sem tehető egyenlőségjel.
Mindezekből kifolyólag a Bizottság álláspontja az, hogy mindenki azon a településen vehet részt helyi népszavazáson, ahol egy időközi önkormányzati választáson részt vehetne. Ennek oka az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdésében rögzített általános elv is, amely szerint a hatalomgyakorlás elsődleges formája a közvetett demokrácia, azonban kivételesen a hatalomgyakorlás közvetlenül, népszavazás útján is megvalósulhat. A választójog egyenlősége szempontjából pedig kizárólag az elfogadható, ha a közvetett és a közvetlen demokrácia alanyainak köre megegyezik [Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdés].
Mindebből az következik, hogy főszabályként a névjegyzékbe történő felvétellel azok vesznek részt a közvetlen hatalomgyakorlásban (azaz a konkrét ügyben a döntési jogkörnek a választott képviselőktől való visszavételében), akik a hatalmat közvetett módon is gyakorolták, azaz akik a képviselők megválasztásában részt vettek, vagy a névjegyzékben szerepeltek, ezért részt vehettek volna, illetve akiknek választójoga újonnan keletkezett (pl. lakóhely létesítésével) a korábbi általános választások óta.
Az időközi önkormányzati választásokon a választójog egyenlőségének biztosítása céljából az általános önkormányzati választásokhoz kötődik a választópolgárok szavazati joga: mindenki ott szavazhat, ahol az előző önkormányzati választáson szavazott (vagy ha nem vett részt a választáson, szavazhatott volna) feltéve, hogy még mindig oda köti akár a lakóhelye, akár a tartózkodási helye.
Ez az értelmezés megegyezik azzal a joggyakorlattal is, amit a Nemzeti Választási Iroda követ, és e következetesen alkalmazott jogértelmezés alapján adott tájékoztatást az FVI kérésére is a fővárosi választópolgárok 2017. január 10-i számáról, mely, ahogyan azt a jogorvoslattal támadott határozat is tartalmazza, 1.385.262 fő volt. Az 1.385.262 tehát az a választópolgári szám, melybe beletartoznak azok az Alaptörvény XXIII. cikk (1)-(3) bekezdésében foglalt feltételekkel bíró választópolgárok, akik 2017. január 10-én
- kizárólag budapesti lakóhellyel rendelkeztek,
- bejelentett lakóhely hiányában kizárólag érvényes budapesti tartózkodási hellyel rendelkeztek,
- Budapesten érvényes lakóhellyel, a fővároson kívül érvényes tartózkodási hellyel is rendelkeztek, és a 2014. évi helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választójogukat lakóhelyükön, azaz Budapesten gyakorolták, vagy gyakorolhatták volna,
- Budapesten kívül érvényes lakóhellyel, a fővárosban érvényes tartózkodási hellyel rendelkeztek és a 2014. évi helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választójogukat átjelentkezési kérelmük alapján a tartózkodási helyükön, azaz Budapesten gyakorolhatták.
Az FVB 1/2017.02.01/Jkv. számú jegyzőkönyvi döntésében, ellentétben a határozatban foglaltakkal, az ellenőrzés szempontjain túl rendelkezett az aláírásra jogosultakról is, hiszen rögzítette, hogy „[a]zt a központi névjegyzékben szereplő választópolgárt tekinti a népszavazási kezdeményezés aláírására jogosultnak, akinek lakóhelye, vagy bejelentett tartózkodási helye Budapesten van”.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint az FVB-nek a 1/2017.02.01/Jkv. számú jegyzőkönyvi döntésben elfoglalt és az aláírások ellenőrzése során alkalmazott jogértelmezése, mely a helyi népszavazáshoz való jog megállapítása során a sarkalatos törvényekben foglalt rendelkezések figyelmen kívül hagyásával a tartózkodási helyhez, pusztán annak megléte okán a lakóhellyel azonos jogosultságokat rendel, erős alkotmányossági aggályokat vet fel. Nem lehet ugyanis eltekinteni attól, hogy a helyi népszavazás gyakorlásának feltételei azonosak a helyi önkormányzati választáson való részvétel feltételeivel és ez utóbbi tekintetében az anyagi jogi és eljárásjogi szabályok további számos feltételt fűznek a tartózkodási helyen való szavazás jogának gyakorlásához. Ezen tételes rendelkezések alkalmazásának mellőzése azt eredményezi, hogy az önkormányzati választástól és a Ve. Általános részi szabályától eltérően a választópolgár elvileg egyszerre több népszavazási eljárásban is részt vehet, egyszerre több szavazóköri névjegyzékben (lakóhely szerinti és tartózkodási hely szerinti) is szerepelhet, ha mind a lakóhelyén, mind a tartózkodási helyén van helyi népszavazási eljárás. Ezen kívül az értelmezés a Ve. 168. §-ában foglalt rendelkezéssel is ütközik, amelyet viszont az Nsztv. rendelkezése alapján a helyi népszavazási eljárásban alkalmazni kell. Mindez pedig azt eredményezi, hogy az Alaptörvényben szereplő „vagy” kitétel helyébe a gyakorlatban az „és” kifejezést kellene érteni. A népképviselet elvének oldaláról is felvet kérdéseket ez az értelmezés, hiszen a polgár „mindössze” tartózkodási helye alapján és nem lakóhelye okán veszi vissza az adott közügyben a hatalomgyakorlást, vagy úgy gyakorolja a helyi népszavazás jogát, hogy azt egy olyan testülettől veszi vissza, melynek megválasztásában nem vett részt és egy időközi önkormányzati választás esetében sem vehetne részt, mely jelentős aránytalanságot szülne a két hatalomgyakorlási forma között. A névjegyzék rögzítetlensége különösen kisebb települések esetén veszélyezteti a választási eljárás tisztaságát is, hiszen az aláírásgyűjtés folyamán létesített tartózkodási hely alapján vehetnek részt az eljárásban olyanok, akik egyébként a helyi közügyekben nem érintettek, a képviselő-testület megválasztásában nem vettek részt. Így kivétel születne a jelenlegi gyakorlatban valamennyi választástípusban egységesen érvényesített elv alól, hogy a magyarországi lakóhely és tartózkodási hely együttes megléte esetén a választójog gyakorlása szempontjából prioritást élvez a lakóhely.
Megállapítható, hogy bár a helyi népszavazáson való részvétel tekintetében több értelmezési lehetőség is felmerülhet, azonban a jelenlegi jogszabályi környezetben az az értelmezés biztosítja leginkább a választójog egyenlőségét és a választás tisztaságát, illetve az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésének és a részvételre vonatkozó részletszabályokat meghatározó sarkalatos törvényi rendelkezéseknek a megvalósulását, amely szerint azok jogosultak részt venni egy helyi népszavazáson, akik az adott településen egy időközi önkormányzati választáson választópolgárként jogosultak lennének szavazni. Ez az értelmezés az, mely teljesíti azt az alaptörvényi rendelkezést, amely szerint a választópolgár a szavazás jogát lakóhelyén vagy tartózkodási helyén gyakorolhatja, melyet a Ve. szabálya úgy biztosít, hogy ezt a vagylagosságot korábbi joggyakorlása határozza meg. Ez az álláspont továbbá nem csak a helyi népszavazás kezdeményezése, hanem a helyi népszavazási eljárás további eljárási cselekményei (szavazóköri névjegyzék vezetése, érvényesség-eredményesség megállapítása) tekintetében is egyértelmű helyzetet teremt, kezeli a Ve. 168. §-ában foglalt szavazásra vonatkozó korlátozást és nem szorul értelmezésre az Övjt. 1. § (2) bekezdésének alkalmazhatósága sem. Feloldásra kerül ezzel az a dilemma is, hogy a szavazóköri névjegyzékbe bekerül-e mindenki, aki a Ve. 106. § (1) bekezdése szerinti időpontig, azaz a szavazás napját megelőző második nap 16.00 óráig Budapesten tartózkodási helyet létesített, vagy esetleg alkalmazni kell az Övjt. 1. § (2) bekezdését és csak az szerepel majd a szavazóköri névjegyzéken, aki a helyi népszavazás jogerős kitűzését megelőző 30. napig létesített tartózkodási helyet.
Ezekkel a kérdésekkel szorosan összefügg a helyi népszavazás érvényességének és eredményességének kérdése is, hiszen az Nsztv. 59. §-a szerint a helyi népszavazás akkor érvényes, ha azon a választópolgárok több mint fele érvényesen szavazott.
VI.
Az FVB határozatában, mivel erre vonatkozó más adatot nem közöl, a helyi népszavazás kezdeményezéséhez szükséges érvényes aláírások számát, azaz a Főv. Kgy. rendelet 62/A. § szerinti, a fővárosi választópolgárok tíz százalékát, a Nemzeti Választási Iroda által közölt – az V. pontban kifejtettek szerinti választójoggal bírókat tartalmazó – 1.385.262-ből számította ki.
Mindebből következik, hogy az FVB más szempontok szerint határozta meg az aláírásra jogosultakat, mint amilyen elvek mentén az NVI tájékoztatást adott a fővárosi választópolgárok 2017. január 10-én fennálló számáról. Az FVB sem jegyzőkönyvi döntésében, sem a támadott határozatban nem rendelkezett arról, hogy a helyi népszavazás kezdeményezéséhez szükséges érvényes aláírások számát is azon metodika mentén kívánja figyelembe venni illetve meghatározni, mint amelyet az 1/2017.02.01/Jkv. számú jegyzőkönyvi döntésben az aláírásra jogosultak tekintetében alakított ki. Mivel az NVI és az FVB is eltérően értelmezte, hogy ki jogosult részt venni egy fővárosi szintű helyi népszavazáson, ezt az ellentmondást az FVB-nek a támadott határozatában mindenképp fel kellett volna oldania, ezt azonban nem tette meg. Ezáltal pedig kialakult az a fellebbezésekben is hivatkozott helyzet, hogy az FVB sérelmezett határozatában olyan választópolgári szám alapján határozta meg a helyi népszavazás kezdeményezéséhez szükséges számot, mely számba tartozók nem azonosak az általa „aláírásra jogosult”-ként meghatározottak körével.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a népszavazáshoz való alkotmányos jog egyenlő érvényesülését, a népszavazás helyi döntéshozatalban elfoglalt alkotmányos helyét sérti az FVB által alkalmazott megoldás, melynek során a népszavazás kezdeményezésére, abban érvényes aláírással részt venni jogosultnak tekint olyan választópolgárokat, akiket a 10 %-os arány megállapításakor már nem vesz figyelembe.
Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az FVB 6/2017. (III. 7.) számú határozatával megsértette a Ve. 46. § da) pontját, mert bár határozata tartalmazza az annak alapjául fekvő adatokat, azok egymással összefüggő értékelését és a döntés meghozatalának alapját képező jogi érvelést nem rögzíti, illetve az nem okszerű. Az FVB határozata sérti továbbá az Nsztv. 49. § (4) bekezdését, mert az aláírásra jogosultak körének meghatározásakor, illetve támadott határozatában nem helyezte azonos alapra az aláírni jogosultak körét, és a sikeres kezdeményezéshez szükséges aláírások számának megállapításához nélkülözhetetlen névjegyzéki adatot; mert határozatában nem állapította meg a kezdeményezéshez szükséges érvényes aláírások számát; továbbá mert arról sem döntött, illetve nem mondta ki, hogy a 3/2016. (XII. 7.) FVB határozattal hitelesített kezdeményezés Szervezője összegyűjtötte a népszavazás elrendeléséhez szükséges érvényes aláírást.
A leírt érvelés alapján a Nemzeti Választási Bizottság a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontjában foglalt jogkörében eljárva az FVB fellebbezésekkel támadott határozatát az alábbiak szerint változtatja meg.
A Nemzeti Választási Bizottság a helyi választójog gyakorlására irányadó anyagi és eljárási szabályok elemzése alapján (a Nemzeti Választási Iroda jogértelmezésére is tekintettel) megállapítja, hogy helyi népszavazáson azok a polgárok vehetők figyelembe, akik az adott településen egy időközi önkormányzati választáson választópolgárként jogosultak lennének szavazni.
Ebből kifolyólag, figyelemmel az Nsztv. 34. § (2) bekezdésében és a Főv. Kgy. rendelet 62/A. §-ában foglaltakra, a vizsgált ügyben a fővárosi szintű helyi népszavazási kezdeményezéshez 138.526 érvényes aláírásra van szükség.
A 3/2016. (XII. 7.) FVB határozattal hitelesített népszavazási kezdeményezés támogatására gyűjtött aláírások közül 172.672 aláírás került ellenőrzésre, melyek felülvizsgálata alapján az érvényes aláírások száma legalább 139.196.
A Nemzeti Választási Bizottság az Nsztv. 49. § (4) bekezdése és a 61. § (2) bekezdésében foglaltak alapján rögzíti, hogy az érvényes aláírások száma elérte a fővárosi szintű helyi népszavazás kezdeményezéséhez szükséges számot, ezért az aláírások további ellenőrzése nem szükséges.
VII.
A határozat az Alaptörvény XXIII. cikkén, Nsztv. 1. §-án, 44. §-án, 49. §-án, 59. §-án, 61. §-án, a Ve. 46. §-án, 106. §-án, 168. §-án, a 231. § (5) bekezdés b) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 222. § (1) bekezdésén, 223. § (1) bekezdésén, 224. § (1) és (5) bekezdésein, az Nsztv. 56. § (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2017. március 13.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke