A Nemzeti Választási Bizottság
30/2017. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Révai Ildikó magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában – 11 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy tényleges szabadságvesztést kapjon az, aki állatot megkínoz, elpusztít, és ilyen esetekben a büntetési tétel alsó határa minimum 2 év legyen, valamint támogatja-e azon mellékbüntetés bevezetését, amely a szabadságvesztés főbüntetés mellett alkalmazható, és alkalmas arra, hogy akár 5 éves időtartamra tiltsa el az állattartót e tevékenységétől, illetve, aki az eltiltás hatálya alatt újra állatot kezd tartani szintén büntetendő legyen?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2017. május 3-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] Szervező 2017. március 30-án 16 óra 36 perckor személyesen nyújtotta be az általa népszavazásra javasolt kérdést és 30 támogató választópolgár adatait, valamint aláírását tartalmazó aláírásgyűjtő íveket a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtott támogató aláírások közül 29 felelt meg az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
[2] Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására az aláírásgyűjtő ívek mellé csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-116575/2017. számú, 2017. március 29-én kelt határozatát, melyben a Hatóság a Szervezőt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
[3] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. §-ában rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát, és mivel az a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[4] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[5] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A közvetlen hatalomgyakorlás kivételes jellegéből következőleg a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[6] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
[A kérdés Alaptörvénybe ütközésének vizsgálata]
[7] A Btk. 33. § (4) bekezdése lehetőséget ad arra, hogyha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható.
[8] Szabadságvesztés kiszabása esetén pedig a Btk. 85. §-a biztosítja a bíróság számára a kiszabott büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése lehetőségét. Ez az úgynevezett felfüggesztett szabadságvesztés, amelynek lényege, hogy az elkövetőnek nem kell ténylegesen büntetés-végrehajtási intézetbe vonulnia, csak akkor, ha a próbaidő tartama alatt újabb, a Btk.-ban meghatározott jogsértést követ el.
[9] A népszavazási kérdés – többek között – azt szeretné elérni, hogy az állatkínzás tényállását megvalósító elkövetőt csak végrehajtandó szabadságvesztésre lehessen ítélni, azaz semmilyen más, a Btk. 33. § (4) bekezdésében meghatározott büntetést, illetve a szabadságvesztés büntetés próbaidőre történő felfüggesztését se lehessen a bíróságnak alkalmazni. A bíróságnak a szankció kiszabására vonatkozó lehetőségét, tehát a hatályos szabályokhoz képest szűkítené. A jogalkotó az ennek való megfelelést két úton érhetné el: egyrészt a hatályos Btk. – különösen annak általános részében szereplő bűntetéskiszabási – rendszerének módosításával általános jelleggel, másrészt attól különös rendelkezésekkel eltérve.
[10] A hatályos Btk. rendszerében azon törvényi tényállások esetében kizárt a fenti főbüntetések, illetve a felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása, ahol a büntetési tétel alsó határának mértéke – a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályokat is figyelembe véve (Btk. 82. §) – nem teszi lehetővé csak a végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazását. Ezek olyan bűncselekmények, amelyekre a törvény legalább tízévi szabadságvesztést rendel. Az emberölés alapesete a Btk. szerint öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, és az enyhítés szabályait alkalmazva a kiszabott büntetés akár kétévi, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés is lehet. A Btk.-nak a népszavazási kérdésben megfogalmazottak szerinti módosítása nyilvánvalóan olyan aránytalanságot jelentene egyes tényállások között, amely sérti az alkotmányos büntetőjog Alkotmánybíróság által többször is értelmezett követelményét: „A büntetéssel történő jogkorlátozásnak - mértékét tekintve is - meg kell felelnie az arányosság, szükségesség és ultima ratio elveinek.” [1214/B/1990. AB határozat, ABH 1995, 571., 576.] Az alkotmányos büntetőjog két pillérét a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség jelenti [42/1993. (VI. 30.) AB határozat], amelyet az Alaptörvény B. cikk (1) bekezdése, valamint I. cikk (1) bekezdése tartalmaz.
[11] Ugyanígy sértené az alkotmányos büntetőjog követelményét, ha a jogalkotó oly módon kívánna megfelelni az érvényes és eredményes népszavazásnak, hogy csak az állatkínzás vonatkozásában zárja ki az általános rész egyes rendelkezéseinek alkalmazását. „Az egyes bűncselekmények természetéhez és súlyához igazodó büntetési rendszer és a büntetéskiszabás normatív előírásai együttesen szolgálják a jogállami legális büntetés funkcióját: a szankcióval történő arányos és megérdemelt viszonzást.” [1214/B/1990. AB határozat, ABH 1995, 571, 576, 577.] „A konkrét ügyekben a Btk. által a fentebb ismertetett rendben meghatározott elvi kereteken belül mérlegelve választja meg a bíróság a büntetés, intézkedés nemét és szabja ki annak konkrét mértékét. A büntetési nem megválasztása és konkrét mértékének megállapítása során azonban a bíróság a Btk. 83. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségénél fogva teljes terjedelmükben figyelembe veszi a büntetéskiszabásra vonatkozó általános részi rendelkezéseket és az ítélkezési gyakorlat által kialakított szabályokat is.” [13/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 85, 91-91.]
[12] Amint arra az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII. 15.) AB határozatában is rámutatott: „[a] büntetőjogi szankciók az állampolgárok alapvető jogainak legsúlyosabb korlátozását jelentik, ezért különösen fontos, hogy a büntetőjogi jogkövetkezményeket megfelelő garanciák mellett lehessen alkalmazni. Az egyik legfontosabb garancia, hogy a jogkövetkezményeket kizárólag a törvényalkotó határozhatja meg, a konkrét esetben történő alkalmazás esetén a kompetencia azonban megoszlik a jogalkotó és a jogalkalmazó között.” (ABH 2014, indokolás [40])
[13] A bíróság a törvény által meghatározott büntetési minimum és maximum keretei között, a konkrét eset körülményeire tekintettel határozza meg a büntetés nemét és mértékét. A Btk. 80. § (1) bekezdése a büntetés kiszabásának elvei között rögzíti, hogy a büntetést az Btk.-ban meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez.
[14] Az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII. 15.) AB határozatában kimondta, hogy „[a]z egyes bűncselekmények természetéhez és súlyához igazodó büntetési rendszer és a büntetéskiszabás normatív előírásai együttesen szolgálják a jogállami büntetés funkcióját, a társadalom védelmét, a szankcióval történő arányos és megérdemelt viszonzást, valamint a speciális és a generális prevenciót. (1214/B/1990. AB határozat, ABH 1995, 571, 577.) A büntetés kiszabása során figyelembe kell venni a bűnelkövető személyi körülményeit, többek között az elkövető előéletét, a bűnismétlést, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményeket. A büntetőjog az elkövetés tekintetében különös, felelősségfokozó jelentőséget tulajdonít az ismételt elkövetésnek.” (ABH 2014, indokolás [42])
[15] Az Alkotmánybíróság a jogállamiságból, valamint az alapvető jogok lényeges tartalmának korlátozására vonatkozó, az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében deklarált alkotmányos tilalomból vezette le, hogy a büntetések és az intézkedések alkalmazásával az állam milyen mértékben avatkozhat be az egyén életébe, korlátozhatja az alapvető jogait és szabadságát.
[16] Az Alkotmánybíróság 3025/2014. (II. 17.) AB határozatában rögzítette, hogy „[a]z alapvető jogok korlátozhatóságának általános formai kritériumát az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés első mondata rögzíti, miszerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapíthatja meg. A személyi szabadsághoz való joggal összefüggésben az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdése külön kiemeli, hogy az egyént csak törvényben meghatározott okból és törvényben meghatározott eljárás alapján lehet megfosztani személyi szabadságától. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése rendelkezik az alapvető jogok tartalmi korlátozásának lehetőségéről. Ennek értelmében alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Ebből az is következik, hogy a személyi szabadság jogszerű, törvényen alapuló elvonása is csak akkor tekinthető az Alaptörvénnyel összeegyeztethetőnek, ha az általa elérni kívánt és alkotmányosan elismert célhoz képest a korlátozás szükségszerű és arányos”. (ABH 2014, 1286, 1301)
[17] Az, hogy a kérdésben tartott eredményes népszavazás az állatkínzásnál jelenleg súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekményekhez képest is szigorúbban határozná meg a végrehajtandó szabadságvesztés büntetés alkalmazását, a büntetőjog rendszerének egészét figyelembe véve nem tekinthető a személyi szabadság arányos korlátozásának.
[18] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben megtartásra kerülő országos népszavazás eredményének az Országgyűlés csak úgy tudna eleget tenni, ha az Alaptörvényben meghatározott alkotmányos jogokat korlátozná, mely az Alaptörvény módosítását is szükségessé tenné.
[19] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazási kérdés azon fordulata, mely az állatkínzás vonatkozásában a „tényleges” vagyis a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását rendeli alkalmazni, az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjába ütközik tekintettel arra, hogy az nem felel meg az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvének, valamint ellentétes a személyi szabadság, mint alapvető jog tartami korlátozhatóságának az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt szabályával. Ebből kifolyólag a népszavazás eredménye az Alaptörvény módosításának szükségességét vonná maga után, melyet azonban az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja kizár.
III.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[20] Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerint „A népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.”.
[21] Az országos népszavazás alkotmányos rendeltetése, hogy a választópolgárok az ország sorsát érintő legfontosabb, és egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben közvetlenül hozzanak döntést, mely a törvényhozóra kötelező. Ebből a kötelező jellegből adódóan a népszavazási kérdés egyik alapvető kritériuma és intézményi garanciája, hogy annak az országgyűlési döntés szintjét elérő módon kell egyértelműnek lennie, azaz döntésre közvetlenül alkalmas módon kell azt megfogalmazni. A népszavazási egyértelműség követelménye kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[22] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[23] A választópolgári egyértelműség tekintetében a Kúria számos szempontot fogalmazott meg, mely szerint a kérdéssel szemben követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, jelentőségét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni. Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz (Knk.IV.37.458/2015/3., Kvk.37.300/2012/2., Knk.IV.37.356/2015/2. Knk.IV.37.457/2015/3. számú végzések).
[24] Szervező által benyújtott, a jelen eljárás során tárgyalt népszavazási kezdeményezés egyrészt arra irányul, hogy az állatkínzás bűncselekménye miatt csak végrehajtandó szabadságvesztést lehessen kiszabni, másrészt, hogy a büntetési tétel alsó határa legalább 2 év legyen, harmadrészt kezdeményezi, hogy az állatkínzás miatt az állattartó – a szabadságvesztés főbüntetése mellett – akár 5 éves időtartamra eltiltható legyen az állattartói tevékenységtől, és amennyiben az eltiltás hatálya alatt újra állatot tart, akkor e cselekménye miatt is külön szankcionálható legyen.
[25] A Btk. 244. §-a szabályozza az állatkínzás bűncselekményének törvényi tényállását. Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban Ávtv.) különbséget tesz a gerinces és nem gerinces állat megölése között. A büntetőjog az Ávtv. által tilalmazott magatartások közül a legsúlyosabbakat kívánja szankcionálni, ezért az állatkínzás elkövetési tárgya kizárólag gerinces állat.
[26] A Btk 244. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, vagy az, aki gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi.
[27] A Btk. 244. § (2) bekezdése szabályozza az állatkínzás minősített eseteit. Az állatnak az átlagosat lényegesen meghaladó szenvedést okozó, rendkívüli brutalitással véghezvitt cselekmények elkövetőjének és magának a cselekménynek is a fokozottabb társadalomra veszélyessége indokolja az állatnak különös szenvedést okozó eseteknek a súlyosabb megítélését és büntetését. Minősítő körülmény az is, ha valaki az állatkínzás több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. Ezek a cselekmények a Btk. 244. § (2) bekezdése értelmében bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendők.
[28] A Szervező által benyújtott népszavazási kérdéssel kapcsolatban a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az több, egymástól tartalmilag jól elkülöníthető részkérdést foglal magába. A kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazást követően az Országgyűlésnek a Btk. 244. §-ának és a 33. §-ának szabályait több ponton is módosítania kellene. Egyrészről az állatkínzás miatt csak végrehajtandó szabadságvesztést lehetne kiszabni, a szabadságvesztés büntetési tételének alsó határát pedig 2 évre kellene emelnie a most hatályos, legfeljebb két év helyett. Továbbá a jogalkotónak egy érvényes és eredményes népszavazást követően a Btk.-ban rögzítenie kellene egy új mellékbüntetést, az állattartói tevékenységtől való eltiltást. Megállapítható, hogy a Szervező által benyújtott kérdés alapján egy új törvényi tényállást is a Btk.-ba kellene iktatnia az Országgyűlésnek, mely során az állattartástól való eltiltás hatálya alatt álló személyt szankcionálná a jogalkotó, amennyiben az eltiltás ideje alatt ismét állatot tart.
[29] A Kúria álláspontja szerint önmagában két részkérdés szerepeltetése a kérdésben generálisan nem okoz kérdésegyértelműségi problémát, az adott népszavazásra feltenni kívánt kérdés tartalma alapján dönthető el, hogy az összetett kérdés ellenére az érthető, világos-e, lehet-e egyértelműen válaszolni arra. (Knk.VII.37.695/2016/3.). Ugyanakkor megállapítható, hogy a kérdések nincsenek okszerűségi viszonyban, nem együttes megvalósulásuk éri el a népszavazási kezdeményezéssel kitűzött célt, hanem önállóan, akár ellentétes tartalommal is megválaszolhatók. A Kúria Knk.IV.37.719/2015/4. határozatában idézett 52/2001. (XI. 29.) AB határozat szerint már felmerül az egyértelműség problémája, ha „a kérdés több olyan alkérdésből áll, amelyek ellentmondanak egymásnak, amelyek egymáshoz való viszonya nem egyértelmű, vagy amelyek nem következnek egymásból, illetve amelyek tartalmilag egymáshoz nem kapcsolódnak”.
[30] Megállapítható, hogy a választópolgárnak a jelen népszavazási kérdés kapcsán nincs lehetősége megkülönböztetést tenni az abban szereplő egyes részkérdések között. A Nemzeti Választási Bizottság azt is megállapítja, hogy az egyes részkérdések nincsenek okszerűségi viszonyban egymással, hanem önállóan megítélhető és egymástól függetlenül eldönthetők. A Szervező által benyújtott népszavazási kérdés tehát valójában több önálló kérdést foglal magába, melyek külön-külön is megválaszolhatók lennének.
[31] A Nemzeti Választási Bizottság kiemeli, hogy a kérdés a választópolgári egyértelműség követelményének azon okból nem felel meg, mert több részkérdésnek egy kérdésben való szerepeltetésével a választópolgároknak nincs lehetőségük azok között különbséget tenni és a kezdeményezésről részkérdésenként véleményt nyilvánítani.
[32] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[33] Sérti a jogalkotói egyértelműséget, hogy míg a büntetési tételt legalább két évben kívánja meghatározni a népszavazási kezdeményezés, ugyanakkor a Btk. hatályos rendszerében – a fentiekben kifejtettek szerint – a két évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén annak végrehajtását a bíróság felfüggesztheti. Azaz a kérdés első fordulatával a minimum két éves szabadságvesztés előírása ellentétben áll.
[34] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdésének utolsó mondata, mely szerint a népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező, azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalmának, a jogalkotás céljának és irányának egyértelműen ki kell derülnie a kérdésből annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen. Mindezek alapján megállapítható, hogy a népszavazási kérdés a jogalkotó egyértelműség követelményének sem felel meg.
[35] Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt – választópolgári és jogalkotói egyértelműség népszavazási eljárásban alkalmazott követelményét nem teljesíti.
IV.
[A határozat indokolásának összegzése]
[36] A fentiekben részletesen kifejtettek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a Szervező által benyújtott népszavazási kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján népszavazás tárgya nem lehet, valamint a kötelezően elvárt, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített egyértelműség követelményét nem teljesíti, ezért a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva – megtagadta.
V.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[37] A határozat az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésén, I. cikk (1) és (3) bekezdésein, a 8. cikk (1) bekezdésén, 8. cikk (2) bekezdésén, a 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, 9. § (1) bekezdésén, a 11. §-án, a Btk. 33. §-án, a 82. §-án, a 85. §-án és a 244. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-ain, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2017. április 18.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke