A Nemzeti Választási Bizottság
32/2021. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Hajnal Miklós magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 11 igen és 2 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a nemzetbiztonsági titkos információgyűjtés csak célhoz kötötten és részletes törvényi feltételek fennállása esetén valósulhasson meg?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2021. október 8-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2021. augusztus 5-én nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez – beleértve a Szervezőt - 24 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 20 választópolgár támogató aláírása felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.
III.
[A népszavazási kérdés jogi háttere]
[6] A titkosszolgálati eszközök alkalmazására vonatkozó jogi szabályozást a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Nbtv.), a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.), a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: NAV.tv.), az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.), valamint a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) tartalmazzák.
[7] A titkos információgyűjtés fogalma a következőképpen határozható meg: olyan, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok, a levéltitok és a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogok korlátozásával járó különleges tevékenység, amelyet az erre feljogosított szervek az érintett tudta nélkül végeznek [vesd össze: Rtv. 63. § (1) bekezdés; NAV.tv. 51. § (1) bekezdés; Ütv. 25/A. § (1) bekezdés]. A Be. a 214. § (1) bekezdésében a leplezett eszközök fogalmának meghatározásakor – a titkos információgyűjtés fogalmával megegyező – meghatározást ad, a következők szerint: „[a] leplezett eszközök alkalmazása olyan, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok, a levéltitok és a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogok korlátozásával járó, a büntetőeljárásban végzett különleges tevékenység, amelyet az erre feljogosított szervek az érintett tudta nélkül végeznek”. A Be. 214. § (2) és (3) bekezdése értelmében leplezett eszközöket csak bűnüldözési célból és kizárólag a Be. rendelkezései szerint lehet alkalmazni, kivéve azokat az eseteket, amikor a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendőrség terrorizmust elhárító szerve az Nbtv. alapján bűnüldözési feladataik végrehajtása céljából folytatnak titkos információgyűjtést, mert ekkor azt az Nbtv. alapján végzik. A titkos információgyűjtés és a leplezett eszközök alkalmazása tehát lényegüket tekintve azonos tevékenységet ölelnek fel, ugyanakkor a bűnüldözési céllal végzett ilyen műveletek – az említett kivételtől eltekintve – kizárólag a Be. alapján, míg minden más célból végzett titkos információgyűjtés a korábban említett, ún. ágazati törvények alapján végezhető.
[8] A nemzetbiztonsági szolgálatok közül az Információs Hivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat az Nbtv. felhatalmazása alapján végezhetnek titkos információgyűjtést, méghozzá az Nbtv.-ben foglalt feladataik teljesítése érdekében [Nbtv. 53. § (1) bekezdés]. Az ún. ágazati törvények ezen kívül a rendőrséget [Rtv. 63. § (2) bekezdés], a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt [NAV.tv. 51. § (2) bekezdés] és az ügyészséget [Ütv. 25/B., 25/C. §§] jogosítják fel titkos információgyűjtésre. Az Nbtv. 8. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat a jogszabályok keretei között eszközeivel és módszereivel – írásbeli megkeresésre – szolgáltatást végez a titkos információgyűjtés, illetve a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti leplezett eszközök alkalmazásának végrehajtásához a titkos információgyűjtés folytatására, valamint a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szervek részére.
[9] A nemzetbiztonsági szolgálatok a titkos információgyűjtés speciális eszközeit és módszereit csak akkor használhatják, ha az Nbtv.-ben meghatározott feladataik ellátásához szükséges adatok más módon nem szerezhetők meg [Nbtv. 53. § (2) bekezdés]. Az ágazati törvények alapján feljogosított szervek is csak a feladataik ellátásához szükséges adatokat, információkat szerezhetik meg ilyen módon és ennek során be kell tartaniuk az arányosság követelményét [lásd: Rtv. 63. § (3) bekezdés; NAV.tv. 51. § (3) bekezdés; Ütv. 25/A. § (3) bekezdés]. A bírói engedélyhez kötött eszközök alkalmazása pedig e szervek részéről csak akkor megengedett, ha megalapozottan feltehető, hogy az információ a – szóban forgó ágazati törvényben meghatározott feladatból eredő – a cél eléréséhez elengedhetetlenül szükséges, más módon nem szerezhető meg, ezen kívül nem jár aránytalan korlátozással és a cél eléréséhez szükséges információ megszerzése valószínűsíthető [lásd: Rtv. 70. § (1) bekezdés; NAV.tv. 59. § (1) bekezdés; Ütv. 25/G. § (1) bekezdés].
[10] Az Nbtv. a 4-9. §-aiban határozza meg azokat a feladatokat, amelyek teljesítése céljából – az arra feljogosított nemzetbiztonsági szolgálatok – titkos információgyűjtést végezhetnek és hasonló rendelkezéseket tartalmaznak a titkos információgyűjtés folytatására, valamint a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított más szervekre vonatkozó jogszabályok is [lásd: Rtv. 64-65. §§; NAV.tv. 52-53. §§; Ütv. 25/C. §].
[11] A titkos információgyűjtés az Nbtv. rendelkezései értelmében lehet külső engedélyhez nem kötött és külső engedélyhez kötött. Az engedély – a törvényben meghatározott esetekben – bírói vagy igazságügyminiszteri engedélyt, valamint – kizárólag a nemzetbiztonsági szolgálat eredményes működéséhez fűződő érdek okán halasztást nem tűrő esetekben, szigorúan ideiglenes jelleggel – a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói általi kivételes engedélyt jelent. Az Nbtv. 56. § a)-e) pontjai alapján a külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés esetei a következők:
a) magánlakás átkutatása, az észleltek technikai eszközökkel történő rögzítése;
b) magánlakásban történtek technikai eszközökkel történő megfigyelése, rögzítése;
c) postai küldemény, valamint beazonosítható személyhez kötött zárt küldemény felbontása, ellenőrzése, tartalmának technikai eszközökkel való rögzítése;
d) elektronikus hírközlési szolgáltatás útján továbbított kommunikáció tartalmának megismerése, az észleltek technikai eszközökkel való rögzítése;
e) információs rendszerben kezelt adatokat titokban történő megismerése, az észleltek technikai eszközzel történő rögzítése, illetve az ehhez szükséges elektronikus adatnak az információs rendszerben, illetve a szükséges technikai eszköz - a nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló hely kivételével - lakásban, egyéb helyiségben, bekerített helyen, illetve - a közösségi közlekedési eszköz kivételével - járműben, továbbá az érintett személy használatában lévő tárgyban történő elhelyezése, valamint a kibertérből érkező fenyegetés elhárítása céljából az információs rendszerbe való beavatkozás.
[12] Az Nbtv. 56. §-ában meghatározott tevékenységet az igazságügyért felelős miniszter, illetve az Nbtv. 5. § b), d), h)-j), valamint a 6. § d), i), l)-n) pontjaiban meghatározott nemzetbiztonsági feladatok ellátása során a Fővárosi Törvényszék elnöke által e feladatra kijelölt bíró engedélyezi. Az Nbtv. pontosan megjelöli, hogy titkos felderítést mely feladatok végrehajtása érdekében lehet végezni. Az Nbtv. 74. § a) pontja meghatározza a nemzetbiztonsági érdek fogalmát: „Magyarország függetlenségének biztosítása és törvényes rendjének védelme, ennek keretén belül
aa) az ország függetlensége és területi épsége elleni támadó szándékú törekvések felderítése,
ab) az ország politikai, gazdasági, honvédelmi érdekeit sértő vagy veszélyeztető leplezett törekvések felfedése és elhárítása,
ac) a kormányzati döntésekhez szükséges, külföldre vonatkozó, illetve külföldi eredetű információk megszerzése,
ad) az ország az alapvető emberi jogok gyakorlását biztosító törvényes rendjének, a többpárti rendszeren alapuló képviseleti demokráciának és a törvényes intézmények működésének jogellenes eszközökkel történő megváltoztatására vagy megzavarására irányuló leplezett törekvések felderítése és elhárítása, valamint
ae) a terrorcselekmények, az illegális fegyver- és kábítószer-kereskedelem, valamint a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák illegális forgalmának felderítése és megakadályozása;”
[13] Az Nbtv. 57. § (1) bekezdése értelmében a titkos információgyűjtés engedélyezésére irányuló előterjesztést az Információs Hivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, és meghatározott feladat tekintetében a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat főigazgatója nyújthat be. Az előterjesztésnek tartalmaznia kell a titkos információgyűjtés helyét, az érintett vagy érintettek nevét vagy körét, illetőleg az azonosításra alkalmas – rendelkezésre álló – adatokat, a titkos információgyűjtés megnevezését és szükségességének indokolását, a tevékenység kezdetét és végét napban meghatározva, valamint az Nbtv. 59. §-ban meghatározott engedély iránti előterjesztés esetén annak indokolását, hogy adott ügyben arra a nemzetbiztonsági szolgálat eredményes működéséhez feltétlenül szükség volt. Az Nbtv. 58. § (3) bekezdése kimondja, hogy a bíró, illetve az igazságügyért felelős miniszter az előterjesztés benyújtásától számított 72 órán belül határozatot hoz, amelyben az előterjesztésnek helyt ad vagy azt megalapozatlansága esetén elutasítja. Az engedélyező határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. Az Nbtv. 58. § (4) bekezdése értelmében az engedélyező a titkos információgyűjtést legfeljebb kilencven napra engedélyezi, valamint ezt a határidőt, újabb előterjesztésre és indokolt esetben, további kilencven napra meghosszabbíthatja, elviekben korlátlan alkalommal. Azonban az Nbtv. 60. §-a értelmében a titkos információgyűjtést haladéktalanul meg kell szüntetni, ha célját elérte vagy a további alkalmazásától eredmény nem várható, a határideje meghosszabbítás nélkül lejárt, valamint, ha az bármely okból törvénysértő. A titkos információgyűjtési tevékenység alkalmazása tekintetében ezek a szabályok hivatottak biztosítani, hogy az érintettek alapvető jogainak sérelme csak az engedélyezett cél eléréséhez feltétlenül szükséges ideig álljon fenn, s egyúttal azt is, hogy a titkos információgyűjtés minden szakaszában folyamatosan célhoz kötött legyen. Az Nbtv. 38-52. §-ai tartalmazzák a nemzetbiztonsági szolgálatok adatkezelésére vonatkozó rendelkezéseket. Ennek körében az Nbtv. úgy rendelkezik, hogy a főigazgatók gondoskodnak az adatokhoz való jogosulatlan hozzáférés, közlés, megváltoztatás, törlés és megsemmisülés megelőzéséről, illetőleg az illetéktelen hozzáférést megakadályozó védelemről (adatbiztonság). Az Nbtv. 14. § (1) bekezdése alapján az Országgyűlés a nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzését Nemzetbiztonsági Bizottsága közreműködésével látja el. A Bizottság elnöke mindenkor csak ellenzéki képviselő lehet.
[14] Az ágazati törvények alapján végzett titkos információgyűjtés lehet bírói engedélyhez nem kötött, illetve bírói engedélyhez kötött, utóbbi esetében a bíróság feladatait a titkos információgyűjtés folytatására feljogosított szerv székhelye szerint illetékes járásbíróságnak a törvényszék elnöke által kijelölt bírája látja el [lásd: Rtv. 73. § (2) bekezdés; NAV.tv. 62. § (2) bekezdés; Ütv. 25/I. § (2) bekezdés]. Az ágazati törvények alapján végezhető titkos információgyűjtés eszközei, módszerei, valamint az engedélyezési eljárás szabályai – a törvényszerű eltérések mellett – az Nbtv. ismertetett szabályainak a logikáját követik [lásd: Rtv. 66-75/E. §§; NAV.tv. 54-65/B. §§; Ütv. 25/D-25/N. §§].
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[15] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás, hogy az tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát két irányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[16] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[17] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[18] Jelen népszavazási kezdeményezés arra irányul, hogy a „nemzetbiztonsági titkos információgyűjtés”-re vonatkozó törvény(eke)t egy érvényes és eredményes népszavazást követően úgy kelljen módosítani, hogy ezt követően az csak célhoz kötötten és részletes törvényi feltételek fennállásával valósulhasson meg.
[19] Jelen népszavazási kérdés a titkos információgyűjtési tevékenységet szabályozó szerteágazó, ágazati törvények által szabályozott joganyagot kívánja módosítani. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint ugyanakkor a kérdés már abból kifolyólag sem egyértelmű, hogy a „nemzetbiztonsági titkos információgyűjtés” fogalmat használja, mivel e megfogalmazásból nem derül ki, hogy pontosan milyen tevékenységre irányuljon a szabályozás, ugyanis a fentiekben ismertetett jogszabályok nem tartalmazzák a „nemzetbiztonsági titkos információgyűjtés” fogalmát. Mindezekre figyelemmel az említett fogalom egyfelől jelentheti a nem bűnüldözési célú titkosinformációgyűjtést (nemzetbiztonsági célú titkosinformációgyűjtést), másfelől a szóban forgó meghatározás utalhat az Nbtv. alapján végzett titkos információgyűjtésre is. A jelen határozat korábbi részében ismertetett jogszabályi háttér alapján megállapítható tehát, hogy attól függően, hogy a lehetséges értelmezések közül melyiket kell alapul venni, más-más törvény(eke)t érinthet a kezdeményezésben közölt kérdés.
[20] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy a kérdés arra utal, hogy a nemzetbiztonsági titkos információgyűjtés alkalmazása a hatályos szabályozás alapján nem célhoz kötötten, illetve részletes feltételrendszer hiányában történik. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdés emiatt megtévesztőnek is minősül, az alábbi okok alapján.
[21] Az Alkotmánybíróság – felidézve a 2/2007. (I. 24.) AB határozatában foglaltakat, illetve összefoglalva az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) releváns gyakorlatát – a titkos információgyűjtés egyes szabályainak vizsgálata során korábban megállapította, hogy „»(…) [a] jogállamiság és az alapjogok védelme (…) megköveteli azt is, hogy ezen eszközök felhasználásának rendjét a jog részletesen és differenciáltan szabályozza. Minthogy a titkos eszközök és módszerek igénybevétele súlyos beavatkozást jelent az egyén életébe, alkalmazásuknak csupán kivételesen, átmeneti, végső megoldásként lehet helye.« (ABH 2007, 65, 100.) (…) A jogi szabályozásból világossá kell válnia az ilyen eszközöket alkalmazó hatóság hatáskörének, az intézkedések lényegének, azok gyakorlása módjának. A Bíróság a világos normatartalom követelménye körében arra is rámutatott, hogy a törvényeknek tartalmazniuk kell a beavatkozást indokoló eseteket, körülményeket és a beavatkozás feltételeit. Minimális biztosítékként szerepelnie kell bennük továbbá az érintett személyek körének meghatározására alkalmas feltételeknek, az alkalmazás dokumentálására és a dokumentáció megóvására, valamint megsemmisítésének szabályaira vonatkozó rendelkezéseknek. Az alkalmazásról szóló döntés meghozatala körében pedig a hatóságok nem kaphatnak túl széles mérlegelési jogot [pl. Valenzuela Contreras kontra Spanyolország (58/1997 /842/1048)]. Az alkalmazás garanciái közé tartozik továbbá, hogy (külső személyek számára) az információkhoz való hozzáférést korlátozni kell [pl. Kopp kontra Svájc (13/1997/797/1000) 1998. március 25.].” {32/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [69], [73]}
[22] A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a titkos információgyűjtés alkalmazásának egyik fontos alkotmányos garanciája a célhoz kötöttség, valamint az alkalmazás feltételeinek törvényi szinten való rögzítése. Jelen határozat korábbi részében elvégzett jogszabályismertetésből megállapítható, hogy a hatályos szabályozás értelmében kizárólag célhoz kötötten van lehetőség elrendelni a titkos információgyűjtést, valamint az Nbtv. és az ágazati törvények rendelkezései meghatározzák az alkalmazás feltételeit is (Lásd: jelen határozat Indokolás [6]-[14]) A kérdés tehát azért megtévesztő tartalmú, mert – a valósággal ellentétben – azt a látszatot kelti, mintha a titkos információgyűjtés hatályos szabályozása nem írná elő a célhoz kötöttség feltételét, illetve mintha az alkalmazás feltételrendszere nem lenne elég részletes. Márpedig – ahogy a Kúria ezt korábban rögzítette – sérül a választópolgári egyértelműség, ha a kérdésben foglalt tartalom és a kérdés tényleges hatása egymással nincs összhangban {Knk.VII.37.371/2017/2., Indokolás [22]}.
[23] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint további, az egyértelműség ellen ható bizonytalanságot okoz az, hogy a kérdésből nem derül ki, hogy mi az, amit a kezdeményező hiányol a törvényi feltételek tekintetében, így a jogalkotó számára egy a kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazást követően nem lenne világos, hogy pontosan milyen tartalommal alkossa meg, vagy módosítsa a titkos információgyűjtés új feltételrendszerét, annak érdekében, hogy megfeleljen a népszavazás általi kötelezésnek. A kérdés ezen felül arra sem ad iránymutatást, hogy milyen szabályozást tartana kellően „részletes”-nek. Ennek azért van jelentősége, mert a népszavazás, mint a népszuverenitás gyakorlásának kivételes módja megvalósulása esetén a képviseleti hatalomgyakorlás fölé kerül, mely által az Országgyűlés végrehajtó szerepbe kerül. Az érvényes és eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésre a népszavazás megtartásától számított három évig kötelező és az Országgyűlés köteles a népszavazás döntésének haladéktalanul eleget tenni.
[24] A Bizottság álláspontja szerint a kérdés nem felel meg sem a jogalkotói, sem a választópolgári egyértelműség követelményének, egyfelől a fentiekben vázolt fogalmi bizonytalanságok okán, másfelől annak megtévesztő jellege miatt.
[25] A Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria gyakorlatában következetesen az egyértelműség sérelmére ható körülményként értékeli, ha a kérdés megtévesztő tartalma miatt a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz, illetve, hogy döntése valójában milyen következménnyel jár. (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.133/2016/4., és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozat). Mindezek alapján a népszavazáshoz való jog jelen kérdésben tartott országos népszavazás esetén is – tudatos döntés hiányában – csak formálisan érvényesülhetne, amely kizárja kérdés egyértelműségét.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[30] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a fentiek alapján a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének, amely miatt a kérdés hitelesítését az Nsztv. 11. §-a alapján megtagadta.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[31] A határozat az Alaptörvény 8. cikk (1)-(3) bekezdésen, az Nbtv. 5. § b), d), h)-j) pontokon, 6. § d), i), l)-n) pontjain, 8. § (1) bekezdés a) pontján, a 4-9. §-án, 14. § (1) bekezdésen, 38-52. §-án, 53. § (1) és (2) bekezdésen, 56. § a)-e) pontján, 57. § (1) bekezdésen, 58. § (3)-(4) bekezdésen, 59. §-án, 60. §-án, 74. § a) pontján, az Rtv. 63. § (1)-(3) bekezdésen, a 64-65. §§-án, a 66-75/E §-án, 70. § (1) bekezdésen, 73. § (2) bekezdésen, a NAV.tv. 51. § (1)-(3) bekezdésen, 52-53. §§, 54-65/B §§, 59. § (1) bekezdésen, 62. § (2) bekezdésen, Ütv. 25/A § (1) és (3) bekezdésen, 25/B. §, 25/C. §, 25/G § (1) bekezdésen, 25/I. § (2) bekezdésen, 25/D-25/N §§, Be. 214. § (1)-(3) bekezdésen, az Nsztv. a 3. § (1) bekezdésen, 4. § (3) bekezdésen, 9. § (1) bekezdésen, a 10. § (1) bekezdésen, a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésen és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2021. szeptember 23.
Dr. Téglási András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke