A Nemzeti Választási Bizottság
354/2019. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Karácsony Mihály (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 11 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Akarja-e, hogy a társadalmi szolidaritás érvényesülésének elősegítése érdekében a jelenleg hatályos „társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben” szereplő előírások úgy módosuljanak, hogy a.) 372.000 és 420.000 közötti átlagkeresetrész 10 százalékát, b.) 421.000 forint feletti átlagkeresetrész 5 százalékát kell az öregségi nyugdíj megállapításakor figyelembe venni?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2019. szeptember 30-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2019. augusztus 14-én személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 26 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 25 felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
III.
[Az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]
[6] A jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kezdeményezés a „társadalmi szolidaritás érvényesülésének elősegítése érdekében” a „hatályos társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben” rögzített, de Szervező általa konkrétan meg nem határozott „előírások” módosítását célozza oly módon, hogy egy érvényes népszavazás eredményeképpen az öregségi nyugdíj megállapításakor az „a.) 372.000 és 420.000 közötti átlagkeresetrész 10 százalékát, b.) 421.000 forint feletti átlagkeresetrész 5 százalékát” kelljen figyelembe venni.
[7] Az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdése érelmében Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Az Alaptörvény 40. cikke alapján a nyugdíjrendszer alapvető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az időskori létbiztonság érdekében sarkalatos törvény határozza meg. E sarkalatos törvény a Magyarország gazdasági stabilitásról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban: Gstv.), amelynek V. fejezete tartalmazza a nyugdíjrendszer alapvető szabályait. A Gstv. 41. §-a rögzíti, hogy az állami nyugdíjrendszerben ellátásként törvényben meghatározottak szerint öregségi nyugdíj és hozzátartozói nyugellátás állapítható meg. Az öregségi nyugdíj annak állapítható meg, aki a nyugdíjkorhatárt betöltötte, és megfelel a törvényben meghatározott azon egyéb feltételeknek, amelyeket a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) tartalmazza.
[8] A Tny. 20. § (1) – (2) bekezdése szerint „[a]z öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ. Az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének [22. § (10) bekezdése] a megszerzett szolgálati időhöz tartozó, a 2. mellékletben meghatározott százaléka.”
[9] A Tny. 22. § (10) bekezdése értelmében „[a]z öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet úgy kell meghatározni, hogy a (9) bekezdés szerint növelt kereset, jövedelem együttes összegét el kell osztani az átlagszámítási időszaknak a biztosításban töltött azon napjainak számával, amelyekre a nyugdíjat igénylőnek az (1)-(5) bekezdés szerinti keresete, jövedelme volt. Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell venni. Az így kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel, és el kell osztani 12-vel.
[10] A Tny. 22. § (11) bekezdése alapján „[h]a a 2012. december 31-ét követő időponttól kezdődően megállapításra kerülő öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 372 000 forintnál több,
a) a 372 001 és 421 000 forint közötti átlagkeresetrész 90 százalékát,
b) a 421 000 forint feletti átlagkeresetrész 80 százalékát kell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.”
[11] A fenti rendelkezéseket az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) vezette be 2013. január 1-jével. A törvényhez fűzött indokolás szerint az új szabályozás követi a személyi jövedelemadó számítási szabály módosítását, valamint a nyugdíjjárulék-fizetési felső korlát eltörlését, így a nyugdíj összegének kiszámításakor a 2012. december 31-ét követő keresetek esetében már nem kell számolni az adóalap kiegészítéssel. A nyugdíjjárulék fizetési felső korlát eltörlése miatt pedig indokolttá vált az úgynevezett degresszív számítási szabály fenntartása, amely a kiugróan magas keresetek hatását fogja vissza.
[12] A kérdés nem tartalmazza, hogy a Tny. konkrétan – szakasz és bekezdésszám szerint megjelölve – mely rendelkezését kívánja módosítani, de tartalma alapján megállapítható, hogy a 22. § (11) bekezdésről van szó. A kérdés megfogalmazása, illetve a két átlagkeresetsáv pontozása is arra utal, hogy a módosítás kifejezetten csak az a) és b) pontban szereplő százalékos arányok módosítására irányul, a bekezdés további normatartalmán nem kíván változtatni. Ennek alapján a bekezdés hatályos bevezető részével együtt kell értelmezni a kérdést, ami annyit jelent, hogy a 2012. december 31-ét követő időponttól kezdődően megállapításra került, kerülő öregségi nyugdíjak vonatozásában kellene alkalmazni a módosított szabályozást. Ez azonban a visszamenőleges hatály alaptörvényi tilalmába ütközne.
[13] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (2) bekezdése alapján jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
[14] Az Alkotmánybíróság számos ezzel kapcsolatos más ügy mellett éppen egy a degresszív alapú nyugdíjszámítási módot bevezető korábbi jogszabályváltozás kapcsán tett jelen ügyben is releváns megállapításokat 64/2002. (XII. 3.) AB határozatában (a továbbiakban: ABH). A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 1992. évi IX. törvény úgy módosította a nyugdíj-megállapítási szabályokat, hogy az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 12000 forint feletti részét alacsonyabb mértékben, a keresettől függően 80-5%-ban vette csak figyelembe. Az így bevezetett szabályozást egyrészt a törvény kihirdetését megelőző időponttól, másrészt a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett. Az Alkotmánybíróság a szabályozás alkotmányellenességét a következők szerint indokolta: „[a]z Alkotmány 2. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogbiztonság szorosan a jogállamiság alkotmányos követelményéhez kapcsolódik, a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság követelménye az Alkotmánybíróság értelmezésében a jogalkotó kötelezettségévé teszi azt, hogy a jogszabályok világosak, egyértelműek és működésüket tekintve kiszámíthatóak, előreláthatóak legyenek a jogszabályok címzettjei számára. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65-66.; 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 81-82.; 28/1993. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1993, 220, 225.] (…) „[k]övetkezetes alkotmánybírósági gyakorlat alakult ki a tekintetben is, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. (…) Előfordulhat olyan eset, hogy a visszamenőleges érvényű hatálybaléptetés sem alkotmányellenes, de ez csak a kizárólag jogot megállapító, jogot kiterjesztő, kötelezettséget enyhítő, vagy más, a jogszabály valamennyi címzettje számára a korábbi szabályozásnál egyértelműen előnyösebb rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok esetében lehetséges. [28/1992. (IV.30.) AB határozat, ABH 1992, 155. 158.]. (…) Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tm. hatálybaléptetésére kifejezetten visszamenőleges hatállyal került sor. A Tm. kihirdetésének napja 1992. március 9-e, míg hatálybalépésének napja március 1-je volt. Ezen túlmenően a Tm. 49. § (1) bekezdése a folyamatban lévő ügyekben - tekintet nélkül a nyugdíjjogosultság megnyíltának időpontjára - alkalmazni rendelte a T. 44/A. §-ában foglalt, az indítványozó esetében egyértelműen jogot korlátozó szabályt. A Tm. kifogásolt rendelkezése értelmében a T. új szabályainak alkalmazása a nyugdíjmegállapítás során negatív előjelű változást idézett elő a Tm. hatálybalépése előtt létrejött anyagi jogi jogviszonyokban. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tm. 49. § (1) bekezdésének a társadalombiztosításról szóló 1972. évi II. törvény módosításáról szóló 1991. évi II. törvény 10. § (3) bekezdését hatályon kívül helyező rendelkezése az alkotmányjogi panasszal érintett egyedi esetben alkotmányellenes volt, ezért az a konkrét ügyben nem alkalmazható.” (ABH 2002, 348, 352, 353, 354)
[15] A Bizottság utal arra, hogy az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában (43/1995. (VI. 30.) AB határozat, 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, 28/2000. (IX. 8.) AB határozat), valamint az ABH-ban is elvi éllel állapította meg, hogy „[a] jogbiztonság, mint a jogállamiság leglényegesebb fogalmi eleme és a szerzett jogok védelmének elvi alapja, a szociális rendszerek stabilitása szempontjából különös jelentőségű. Ezért garanciális szerepe van annak, hogy a szolgáltatásokat és a hozzájuk fűződő várományokat nem lehet sem alkotmányosan megfelelő indok nélkül, sem pedig egyik napról a másikra lényegesen megváltoztatni. Az átmenet nélküli változtatáshoz különös indok szükséges. Mindemellett a kötelező biztosítási rendszer esetében a járulékok kötelező befizetése, vagyis a vagyonelvonás fejében a biztosított, a rendszer fokozottabb stabilitását várhatja el. A törvénnyel elrendelt kötelező járulékfizetést nagymértékű állami garanciavállalás (a másik oldalról: bizalomvédelem) legitimálhatja. A kötelező biztosítás elvonja ugyanis azokat az eszközöket, amelyekkel az érintett saját kockázatára maga gondoskodhatott volna magáról és családjáról, s ezt a vagyont a társadalombiztosítás szolgálatába állítja. A fedezet társadalmasításával az állam tipikus tulajdonosi magatartást kollektivizál, mely a kötelező biztosítási rendszerben az ellátások és az ellátásokhoz fűződő várományok védelmét fokozattan indokolttá teszi. A várományok annál nagyobb védelmet élveznek, minél közelebb állnak a beteljesedéshez, vagyis a szolgáltatásra irányuló alanyi jog megnyíltához.” (ABH 2002, 348, 354, 355)
[16] Egy érvényes és eredményes népszavazás esetén az Országgyűlésnek olyan törvényt kellene alkotnia, amely szerint a 2012. december 31. után megállapított öregségi nyugdíjak vonatkozásában a nyugdíj alapját képező átlagkereset számítás szabályait a magasabb átlagkeresetűek vonatkozásában kedvezőtlenül változtatná meg. A módosítás eredményeképpen az elmúlt hat és fél évben nyugdíjba vonult érintett személyi kör már megállapított nyugdíja csökkentésre kerülne. Egy ilyen szabályozás egyértelműen visszamenőleges jogalkotást jelentene, s mint ilyen az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiság, illetve az annak részét alkotó jogbiztonság követelményébe ütközne. Emiatt egy érvényes és eredményes népszavazáson alapuló döntés csak úgy lenne kivitelezhető, ha az Alaptörvény érintett rendelkezése is módosításra kerülne, amelyet azonban az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja kategorikusan tilt.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[17] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[18] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[19] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[20] Tekintettel arra, hogy a kérdés a Tny. 22. § (11) bekezdésnek csak az a) és b) pontját kívánja megváltoztatni és nem utal arra, hogy a § felvezető szövegének normatartalmában is változást kívánna elérni, az érvényes és eredményes népszavazás után a jogalkotónak azt érintetlenül kellene hagynia. A kérdés megfogalmazása azonban ehhez képest pontatlan és ellentmondásos szabályozást eredményezne, mert a felvezető rész 372. 000 forint feletti átlagkeresetet rögzít, aminek legalacsonyabb összege praktikusan 372. 001 forint, a bekezdés a) pontja ugyanakkor már 372.000 forintot határoz meg alsó sávhatárként, így nyilvánvalóan ellentmondásba kerül a felvezető szöveggel.
[21] Ezen túl a választópolgár és a jogalkotó számára is bizonytalanságot hordoz, hogy Szervező kezdeményezésében megfogalmazottak nem tartalmaznak rendelkezést a 420.000 és a 421.000 forint közötti jövedelemmel rendelkező öregségi nyugdíjra jogosult személyekre vonatkozóan sem.
[22] A fentieken túl a Bizottság hangsúlyozza, hogy az öregségi nyugdíj összegének kiszámítása egy stabil, összetett és igen bonyolult módszer szerint történik, amelyben két változó elem is található, a nyugdíjszámítás folyamatában évről-évre változó ún. valorizációs szorzószám és az ún. degressziós sávhatár ezért önmagában a szociális alapon való differenciálásának kifejezésre juttatása a szabályozás megalkotása szempontjából nem ad pontos eligazítást sem a jogalkotó, sem a választópolgár számára.
[23] A Bizottság álláspontja szerint a kérdés bár a társadalom széles rétegét érinti, valójában olyan bonyolult szakpolitikai kérdést hordoz, amelynek megértéséhez a választópolgároknak nemcsak szövegértési képességre, de átfogó, a nyugdíjszámítás és a társadalombiztosítás működésével az érintett személyi kör jellemzőivel kapcsolatos szempontokat egyaránt figyelembe vevő, értékelő és átlátó szemléletre, tudásra lenne szükségük, amely alapvetően nem elvárható. A választópolgár a kérdésből a Módtv. indokolása szerinti, a nyugdíjjárulék fizetési felső határ eltörlése és a degressziós sávok bevezetése, illetve azok mértéke közötti összefüggést, ezek módosításának a társadalombiztosítás rendszerére, az érintett személyi körre vonatkozó hatását felismerni nem képes, ennélfogva nem tud megalapozott döntést hozni.
[24] Az Alkotmánybíróság a 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kifejtette, hogy az egyértelműség részének tekintendő az is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen következményeiben kiszámíthatatlan. Ezen túl a Kúria több eseti döntésében (Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3.) rámutatott arra, hogy sérti a kérdés-egyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni a döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális szakmai, információbeli ismeretek kellenének, ami nem várható el.
[25] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, amely miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítése megtagadásának van helye.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[26] A Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt követelménynek, valamint az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműség követelményének, amely okok miatt az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadta.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[27] A határozat az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésén, XIX. cikk (4) bekezdésén, a 40. cikkén, a Gstv. 41. §-án, a Tny. 20. §-án és a 22. §-án, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 9. § (1) bekezdésén és a 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2019. szeptember 13.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke