A Nemzeti Választási Bizottság
37/2013. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság K. A. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Akarja-e, hogy a Magyarországon működő menekülttáborok zártak legyenek hasonlóan a büntetés végrehajtási intézetekhez?”
kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – a Kúriához címzett kifogást lehet benyújtani a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest Pf: 547.; fax: 06-1-795-0304). A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. Az illeték mértéke 15000 Ft. A kifogás benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
Beadványozó 2013. október 28-án aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából.
A népszuverenitás gyakorlásának kivételes módja az országos népszavazás, amelyet az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben lehet tartani. Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) 8. cikkének (3) bekezdése tartalmazza azon tárgykörök teljes körű felsorolását, amelyek nem bocsáthatók országos népszavazásra. A hivatkozott jogszabályhely d) pontja alapján nem lehet országos népszavazást tartani a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint tekintettel arra, hogy a nemzetközi szerződésről való döntés egyben az abban vállalt kötelezettségekről való döntés is, az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésben foglalt tilalom alapján egyértelműen kizárt a közvetlen hatalomgyakorlás a nemzetközi szerződések vonatkozásában. Magyarország az 1989. évi 15. számú törvényerejű rendelettel döntött a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény), valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyv kihirdetéséről. Az Egyezmény 26., a menekültek mozgásszabadságáról rendelkező cikke szerint „Minden Szerződő Állam biztosítja a jogot a területén jogszerűen tartózkodó menekülteknek arra, hogy megválasszák tartózkodási helyüket és szabadon mozoghassanak az ország területén azon szabályok figyelembe vételével, amelyek általában az idegenekre azonos körülmények között vonatkoznak.” A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdésben szereplő, „Magyarországon működő menekülttáborok zártak legyenek” kitétel ellentétes az Egyezmény fent hivatkozott 26. cikkében szereplő rendelkezésekkel. Egy érvényes és eredményes országos népszavazás nemzetközi szerződésből eredő kötelezettséget érintene, ennélfogva az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontjába ütközik, így a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműségi követelménynek sem felel meg. Az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog garanciális eleme, mely magában foglalja a választópolgári és a jogalkotói egyértelműség követelményét is. A választópolgári egyértelműség feltétele, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni, míg a jogalkotói egyértelműség arra vonatkozik, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és amennyiben igen, milyen jogalkotásra köteles. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdés sem a választópolgár, sem a jogalkotó számára nem egyértelmű. A népszavazási kezdeményezés szövegében szereplő, „hasonlóan a büntetés végrehajtási intézetekhez” fordulat megtévesztő lehet a választópolgár számára, mivel nem egyértelmű, hogy az új törvénynek milyen tartalmi elemekkel kellene rendelkeznie. A fent hivatkozott fordulat nem teszi egyértelművé az Országgyűlés számára sem, hogy milyen jogalkotásra lenne köteles egy érvényes és eredményes népszavazás esetén. A kérdésben szereplő „menekülttábor” kifejezés a jogalkotó számára nem határozható meg pontosan, ezáltal a jogalkotó nem képes eldönteni, hogy milyen tartalmú jogszabály megalkotására lenne köteles.
A Nemzeti Választási Bizottság az Nsztv. 10. § b) és c) pontja alapján, mivel a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani illetve a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta.
II.
A határozat az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontján, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 349. § (1) bekezdés c) pontján és (2) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án, a 10. § b) és c) pontján, 13. § (1) bekezdésén, a régi Ve. 124/A. § (3) bekezdés b) pontján, az 1989. évi 15. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett Egyezmény 26. cikkén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a régi Ve. 130. § (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 39. § (3) bekezdés d) pontján, 42. § (1) bekezdés g) pontján valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2013. november 12.
Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke