A Nemzeti Választási Bizottság
37/2021. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Váradi Barna (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 14 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés törvényben mondja ki, hogy emberiesség elleni bűncselekmény az új koronavírus okozta megbetegedésekre alkalmazott védőoltás meggyőződésből való visszautasítása okán eszközölt bármilyen jogkorlátozás?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pfi: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2021. október 21-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2021. augusztus 9-én postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez 43 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 35 felelt meg az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként azok az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.
III.
[Alaptörvény módosítás, mint tiltott tárgykör vizsgálata]
[6] Jelen népszavazási kezdeményezés arra irányul, hogy az új koronavírus okozta megbetegedésekre alkalmazott védőoltás meggyőződésből való visszautasítása okán eszközölt bármilyen jogkorlátozás emberiesség elleni bűncselekménynek minősüljön.
[7] A kérdés vizsgálata kapcsán szükséges kihangsúlyozni, hogy 2019 végén a Kínában azonosított új koronavírus (SARS-CoV-2) okozta megbetegedést az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020 márciusában több kontinensre kiterjedő világjárványnak, azaz pandémiának minősítette. A COVID-19 koronavírus-fertőzésben elhunytak száma Magyarországon meghaladja a 30.000 főt, míg a világon a 4 millió főt. (https://koronavirus.gov.hu). A Bizottság már számos határozatában, többek között Szervező által benyújtott kérdések elbírálása kapcsán is ismertette a koronavírus megbetegedés világjárvánnyá nyilvánításának tényét, amely már társadalmi szinten is közismertnek tekinthető.
[8] A járvány hazai megjelenése óta a Kormány az Alaptörvény 53. cikkében foglalt jogköre alapján több alkalommal is Magyarország egész területére veszélyhelyzetet hirdetett ki a koronavírus-világjárvány következményeinek elhárítása, valamint a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében. A veszélyhelyzet kihirdetésére először 2020. március 11-i hatállyal került sor a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelettel, amely a 282/2020. (VI. 17.) Korm. rendelet alapján 2020. június 17-ig állt fenn. Ezt követően a veszélyhelyzet kihirdetése 2020. november 4-i hatállyal történt meg a 478/2020. (XI. 3.) Korm. rendelettel. Ez a Korm. rendelet 2021. február 8-án hatályát vesztette, ám ugyanezen a napon hatályba lépett a veszélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzeti intézkedések hatálybalépéséről szóló 27/2021. (I. 29.) Korm. rendelet, amellyel a Kormány ismételten veszélyhelyzetet hirdetett és amely azóta is, így a kezdeményezés elbírálásának időpontjában is fennáll.
[9] Az alkotmányozó a veszélyhelyzetre vonatkozó szabályokat az Alaptörvény államszervezetre vonatkozó részében, a Különleges Jogrend cím alatt helyezte el. Az itt található szabályok azokra a rendkívüli esetekre vonatkoznak, amikor a normál időszaki jogrendtől eltérő államszervezeti és működési rend alkalmazása szükséges annak érdekében, hogy a társadalom életét, az állam működését, az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát fenyegető természeti vagy társadalmi eredetű veszélyek elhárításra kerüljenek. A különleges jogrend szabályainak alkalmazására tehát olyan veszély esetén kerül sor, amikor az adott jelenség egy meghatározott védett célt (élet, vagyon, állam, alkotmányos rend) olyan mértékben sért vagy veszélyeztet, hogy szükség van az általánostól eltérő állami beavatkozásra. A különleges jogrendre vonatkozó szabályok közös jellemzője, hogy egy-egy kijelölt szerv részére a normál időszakhoz képest időlegesen többletjogosítványokat biztosítanak a veszély elhárítása érdekében.
[10] Az Alaptörvény 53. cikk (1)-(2) bekezdései felhatalmazzák a Kormányt arra, hogy veszélyhelyzet idején rendkívüli intézkedést vezessen be, valamint, hogy olyan rendeletet alkosson, amelyben valamely törvény alkalmazását felfüggeszti, illetve törvény rendelkezéseitől való eltérést állapít meg.
[11] Az Alaptörvény rendelkezései alapján a Kormány hatáskörébe és felelősségébe tartozik annak megítélése, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében, – mérlegelve a felmerülő egészségügyi, társadalmi és gazdagsági kockázatokat – melyek azok a rendkívüli intézkedések, amelyek a leghatékonyabban szolgálják a koronavírus-járvány elleni védekezést. Ezen rendkívüli intézkedések bevezetésére a Kormánynak közvetlenül az Alaptörvény ad felhatalmazást. A Bizottság a kérdés kapcsán indokoltnak tartja azt is rögzíteni, hogy a Kormánynak az Alaptörvényben meghatározott, a veszélyhelyzeti intézkedések meghozatalával kapcsolatos felhatalmazása nem parttalan, azok kettős kontroll alatt állnak. Az intézkedéseket politikai szempontból az Országgyűlés, alkotmányossági szempontból pedig az Alkotmánybíróság vizsgálja {23/2021. (VII. 13.) AB határozat, Indokolás [27] - [28] bekezdés}.
[12] A Kormány több olyan intézkedést is hozott a koronavírus elleni világjárvány miatt kihirdetett veszélyhelyzet alatt, amelyben korlátozott bizonyos jogok gyakorlását azáltal, hogy azok feltételéül a koronavírus elleni védettség igazolását szabta.
[13] A koronavírus elleni védettség igazolása a koronavírus elleni védettség igazolásáról szóló 60/2021. (II. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet1) 1. § (1) bekezdése szerint a COVID-19 betegségből a rendeletben meghatározott időn belül történő felgyógyulás vagy az Európai Unióban, illetve a Magyarországon engedélyezett és a lakosság oltására felhasznált COVID-19 oltóanyaggal – a 3. § (2a) bekezdésben foglalt kivétellel - a Magyarország területén történt védőoltás tényének az igazolásával történhet.
[14] Ugyanezen szakasz (2) bekezdése azt is rögzíti, hogy a koronavírus elleni védettség igazolása a rendelet szerinti hatósági igazolvánnyal (a továbbiakban: védettségi igazolvány), illetve applikációval lehetséges.
[15] Ma Magyarországon minden állampolgár számára biztosított a koronavírus elleni védőoltás ingyenes és önkéntes felvétele, az kötelezettségként kizárólag az egészségügyi dolgozók esetében került előírásra.
[16] A Kormány a koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről szóló 449/2021. (VII. 29.) Korm. rendeletében (a továbbiakban: Korm. rendelet2) a veszélyhelyzet ideje alatt, az egészségügyi szolgáltatók és működési engedélyük nyilvántartásáról, valamint az egészségügyi szakmai jegyzékről szóló 2/2004. (XI. 17.) EüM rendelet 2. számú melléklete szerinti ellátási formák közül
aa) alapellátást,
ab) ügyeleti ellátást,
ac) járóbeteg-szakellátást,
ad) diagnosztikát,
ae) fekvőbeteg-szakellátást,
af) mentést igénylő ellátást,
ag) betegszállítást,
ah) bentlakásos szociális vagy gyermekvédelmi intézményben szervezett egészségügyi ellátást,
ai) fegyveres és rendvédelmi szervek egészségügyi ellátását (dolgozók és fogvatartottak alapellátását), valamint
b) a közvetlen lakossági gyógyszerellátást
nyújtó egészségügyi szolgáltatónál (a továbbiakban együtt: egészségügyi szolgáltató) egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozók és rezidensek esetében kötelezővé tette a koronavírus elleni védőoltás felvételét.
[17] A kötelezettség alóli mentességre orvosi szakvéleménnyel alátámasztott egészségügyi ellenjavallat esetén van lehetőség.
[18] Abban az esetben, ha az egészségügyi szolgáltatónál foglalkoztatott, az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Eütev.) 4. § a) pontja szerinti egészségügyi dolgozó, illetve az Eütev. 4. § c) pontja szerinti rezidens (a továbbiakban: foglalkoztatott) a munkáltató kérésére a jogszabályban meghatározott határidőig nem igazolja a védőoltás felvételét, vagy a mentesülést alátámasztó orvosi szakvéleményt nem mutatja be, jogviszonyát felmentéssel vagy felmondással azonnali hatállyal meg kell szüntetni. Ebben az esetben a foglalkoztatottat felmentési idő vagy felmondási idő, valamint végkielégítés nem illeti meg.
[19] Az egészségügyi szolgáltatóknál foglalkoztatottak esetében tehát a koronavírus elleni védőoltás nem egészségügyi ellenjavallat miatt, hanem meggyőződésből való visszautasítása esetén a munkáltatónak intézkedési kötelezettsége van, az érintett jogviszonyát meg kell szüntetnie. Mivel az intézkedés alapján az adott személy a továbbiakban foglalkozását munkahelyén nem gyakorolhatja, a védőoltás meggyőződésből való visszautasításának - és ebből következően a védettség igazolása hiányának - jogkövetkezménye a foglalkozás gyakorlásának korlátozása.
[20] Az egészségügyben dolgozóknál jóval szélesebb kört érint a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló a 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet3) 6. § (2b) bekezdésében és a 6/B. §-ában előírt korlátozás. E jogszabályhelyek szerint ugyanis a rendeletben meghatározott kulturális eseményeket és zenés, táncos rendezvényeket csak olyan személyek látogathatják, akik a koronavírussal szemben védettek és ezt igazolják. Az igazolás módja a védettségi igazolvány bemutatása, és mivel arra azok a személyek, akik igazoltan nem estek át a betegségen, csak az oltás felvétele alapján jogosultak, azok az állampolgárok, akik visszautasították a védőoltást, védettségi igazolványra nem jogosultak, védettségüket igazolni nem tudják.
[21] A védettség tényét a kulturális esemény, illetve a zenés, táncos rendezvény szervezőjének, illetve a rendezvény helyszíne üzemeltetőjének vagy vezetőjének, vagy a szervező, az üzemeltető vagy a vezető alkalmazottjának kell ellenőriznie. Amennyiben a védettség nem igazolt, úgy az érintett személynek az eseményre, rendezvényre való beléptetését meg kell tagadni, illetve a belépését meg kell akadályozni.
[22] Az említett rendezvényekre való belépés megakadályozásával, illetve megtagadásával az egyén kulturális értékekhez való hozzáférésének joga csorbul, azaz a hivatkozott intézkedés a művelődéshez való jog korlátozását valósítja meg.
[23] A kérdés alapján akkor, amikor a védettséget nem igazoló foglalkoztatott esetében az egészségügyi szolgáltatónál a munkáltatói jogkör gyakorlója meghozza a jogviszony megszüntetésével kapcsolatos intézkedéseket, vagy a rendezvény szervezője megakadályozza a védettségét nem igazoló személy bejutását a zenés, táncos rendezvényre, emberiesség elleni bűncselekményt követ el.
[24] Az emberiesség elleni bűncselekmények kiemelt tárgyi súlyú bűncselekmények, amelyek elsődlegesen nemzetközi szinten kerültek szabályozásra. 1949. augusztus 12-én fogadták el Genfben a háborúk áldozatainak védelméről szóló, ma is érvényben lévő egyezményeket, amelyek az 1864-es genfi egyezményt korszerűsítették a második világháború tapasztalataiból okulva. Az 53/1993. (X. 13.) Alkotmánybírósági határozat szerint „[…] az emberiség elleni bűncselekményekre vonatkozó normák a nemzetközi jog sajátos részét képezik, amelyben nem csupán államok egymás közötti kötelezettségvállalásáról van szó, hanem amelyben a nemzetközi jog az egyes egyénekre is megállapít kötelezettséget és büntetőjogi felelősséget.” Az emberiség elleni bűncselekmények esetében olyan bűncselekményekről van tehát szó, amelyek e minőségükben nem a belső jog részeként keletkeztek, hanem a nemzetek közössége tartja őket bűncselekménynek, és a nemzetek közössége határozza meg tényállásukat. [53/1993. (X. 13.) AB határozat]
[25] Az ENSZ által összehívott diplomáciai konferencián, 1998. július 17-én Rómában elfogadták a Nemzeti Büntetőbíróság Statútumát, amely 1. cikke kimondja, hogy az ICC a komplementaritás elve alapján jár el, vagyis „a nemzeti büntető joghatóságokat egészíti ki”. A nemzetközi jog alapján az államok kötelesek gondoskodni arról, hogy belső jogrendszerükben is büntetendőek legyenek az emberiesség elleni bűncselekmények. Ennek érdekében Magyarország a Statútumot 2002. július 1. napján történő hatályba lépését követően aláírta és az Országgyűlés a 72/2001. (XI. 7.) OGY. határozattal azt megerősítette.
[26] A Római Statútum ratifikálása nemzetközi jogi kötelezettséget teremtett Magyarország számára arra, hogy belső jogrendszerét harmonizálja a Statútum rendelkezéseivel. Ennek okán a Btk. Különös Részének XIII. Fejezete tartalmazza – tekintettel a Római Statútum rendelkezéseire – az emberiesség elleni bűncselekményeket, amelyek esetében a Btk. 26. § (3) bekezdés a) pontja rendelkezik arról, hogy ezen bűncselekmények büntethetősége nem évül el. A Btk. XIII. Fejezete a védett jogi tárgy alapján az emberiesség elleni bűncselekmények között a népírtást, az emberiesség elleni bűncselekményt, az apartheidet, és az elöljáró vagy hivatali vezető felelőssége bűntetteket sorolja fel.
[27] A Btk. a 143. § (1) bekezdésében rögzíti az emberiesség elleni bűncselekmény tényállását, amely akként rendelkezik, hogy:
„Aki a lakosság elleni átfogó vagy módszeres támadás részeként
a) emberölést követ el,
b) a lakosságot vagy annak egy részét olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,
c) a lakosságot vagy annak egy részét jogszerű tartózkodási helyéről kitelepíti,
d) emberkereskedelem és kényszermunkát követ el,
e) mást személyi szabadságától megfoszt, vagy fogva tartását jogellenesen tartja fenn,
f) mást szexuális erőszakra vagy annak eltűrésére, prostitúcióra, magzat kihordására vagy magzatelhajtásra kényszerít,
g) másnak súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,
h) politikai, nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nemi vagy más ismérv alapján meghatározható csoportot vagy annak tagját a csoporthoz tartozása miatt alapvető jogaitól megfoszt,
bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő”.
[28] Az emberiesség elleni bűncselekmények elkövetési magatartásainak közös eleme, hogy a bűncselekmény akkor valósul meg, ha azt a lakosság elleni átfogó vagy módszeres támadás részeként valósul meg. A Btk. 143. § (3) bekezdése határozza meg, hogy mi minősül a polgári lakosság elleni átfogó vagy módszeres támadásnak. Ennek értemében annak minősül minden olyan magatartás, amely magában foglalja az (1) bekezdésben írt cselekmények polgári lakossága elleni sorozatos elkövetését, egy állam vagy szervezet politikájának végrehajtása vagy elősegítése érdekében. Így tehát az emberiesség elleni bűncselekmények védett jogi tárgya az állam lakossága, vagy annak egy része.
[29] A fentiekből is jól látható, hogy az emberiesség elleni bűncselekmények a humanitás, az alapvető emberi értékek eltiprását, az emberi méltóság kiemelkedően súlyos megsértését valósítják meg. Az emberiesség elleni bűncselekmények olyan súlyos, erőszakos cselekmények, amelyek azáltal okoznak sérelmet, hogy az ember életét, szabadságát, fizikai jólétét, egészségét és méltóságát támadják, mindezt úgy, hogy közben az egész nemzetközi közösséget és az emberiséget érintik. Ennek megfelelően mind a négy nevesített emberiesség elleni tényállás büntetési tétele tíztől húsz évig terjedő szabadságvesztés, amely mellett vagylagos büntetésként megjelenik a hatályos Btk. legsúlyosabb szankciója, az életfogytig tartó szabadságvesztés is.
[30] A kérdés alapján a Bizottságnak azt kell vizsgálnia, hogy az előzőekben bemutatott korlátozó intézkedések és az emberiesség elleni bűncselekmények együttes értelmezése, ezeknek a magatartásoknak a kérdésben jelzett bűncselekmény törvényi tényállássá tétele alkotmányos keretek között lehetséges-e.
[31] Az Alkotmánybíróság a 3116/2016 (VI. 21.) AB határozatban – amelyet a 20/2019 (VI. 26.) számú határozatában megerősített – a kifejtette, hogy „[a] jogállamiság és azon belül a jogbiztonság követelményeinek teljesülését az Alkotmánybíróság különös gonddal vizsgálja az állami erőszak legális alkalmazásának területén, vagyis a büntetőhatalom gyakorlásával összefüggésben. Az Alkotmánybíróság büntetőjogi tárgyú határozataiban következetesen hangsúlyozza, hogy az állam büntető hatalma korlátozott közhatalmi jogosítvány, a büntetőjog a jogrendszer szankciós zárköve, ultima ratio {lásd pl. 4/2013. (II. 21.) AB határozat, Indokolás [57]}. Alapvetésként fogalmazza meg továbbá, hogy alkotmányos jogállamban az államnak nincs és nem is lehet korlátlan büntető hatalma, mivel maga a közhatalom sem korlátlan. Az alkotmányos alapjogok és alkotmányos védelmet élvező szabadságok miatt a közhatalom csak alkotmányos felhatalmazással és alkotmányos indokkal avatkozhat be az egyén jogaiba és szabadságába” {3116/2016. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [25]}.
[32] Az Alkotmánybíróság azt is megerősítette, hogy „[a]z egyes bűncselekmények természetéhez és súlyához igazodó büntetési rendszer és a büntetéskiszabás normatív előírásai együttesen szolgálják a jogállami legális büntetés funkcióját: a szankcióval történő arányos és megérdemelt viszonzást” {3116/2016. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [44]}.
[33] A 23/2017. (VII. 15.) AB határozatban továbbá az Alkotmánybíróság azt is kifejtette, hogy „a büntetőjogi szankciók az állampolgárok alapvető jogainak legsúlyosabb korlátozását jelentik, ezért különösen fontos, hogy a büntetőjogi jogkövetkezményeket megfelelő garanciák mellett lehessen alkalmazni. Az egyik legfontosabb garancia, hogy a jogkövetkezményeket kizárólag a törvényalkotó határozhatja meg, a konkrét esetben történő alkalmazás esetén a kompetencia azonban megoszlik a jogalkotó és a jogalkalmazó között” {23/2017. (VII. 15.) [40]}.
[34] A Bizottság az Alkotmánybíróságnak az állam büntető hatalma gyakorlásának alkotmányos kereteit értelmező döntéseiben foglaltakra tekintettel megállapítja, hogy a kérdésből származó jogalkotási kötelezettség, amely szerint „bármilyen”, tehát akár egy kulturális eseményen való részvételt megtiltó intézkedés, ha annak alanya a koronavírus elleni védőoltást meggyőződésből visszautasító személy, emberisség elleni bűncselekménynek minősülne, nem egyeztethető össze az Alaptörvény jogállamisági klauzulát megállapító, B) cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel. Tekintettel arra, hogy a kérdés olyan jogszabály megalkotására kívánja kötelezni az Országgyűlést, amely súlyosan ellentétes az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésével, ennél fogva azok közötti ellentét csak az Alaptörvény módosításával lenne feloldható, ezt azonban a 8. cikk (3) bekezdés a) pontja kizárja, ezért a kezdeményezés országos népszavazásra nem bocsátható.
[35] A Bizottság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a kezdeményezés szempontjából, van-e jogi relevanciája annak, hogy a Kormány a Korm. rendelet2-ben és a Korm. rendelet3-ban rögzített jogkorlátozó rendelkezéseket a koronavírus-járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzet ideje alatt, a járvány elleni védekezés jegyében, az Alaptörvény 53. cikkében rögzített felhatalmazás alapján alkotta meg.
[36] A népszavazási kérdés lényegében a Korm.rendelet2-ben és a Korm. rendelet3-ban foglalt intézkedések pönalizálását célozza, amelyből egyben az is következik, hogy az a Kormánynak az Alaptörvényben rögzített rendkívüli intézkedési jogkörének korlátozását célozza. A koronavírus járvány elleni védekezés jegyében, veszélyhelyzet idején rendkívüli intézkedések meghozatalára, igy arra, hogy bizonyos joggyakorlások esetében feltételként szabja az oltottságot, a Kormányt közvetlenül az Alaptörvény hatalmazza fel. Ezen rendkívüli intézkedések alkotmányossági felülvizsgálatának eszköze és fóruma nem az országos népszavazás, és a népszavazási eljárás résztvevői, hanem az alkotmányjogi panasz és az Alkotmánybíróság.
[37] A Bizottság álláspontja szerint a kérdés burkoltan a Kormánynak a különleges jogrend idején fennálló intézkedési jogának korlátozására is irányul. Mivel azonban a rendkívüli intézkedések meghozatalára vonatkozó felhatalmazása a Kormánynak közvetlenül az Alaptörvényből származik, ezért e jogkör korlátozása is csak az Alaptörvény módosításával lenne megvalósítható.
[38] A Bizottság a leírtak alapján megállapítja, hogy a népszavazási kezdeményezésből a fentiekben részletesen kifejtett okokból olyan jogalkotási kötelezettség fakadna, amely jogszabály tartalma ellentétes lenne az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében és az 53. cikkében foglalt rendelkezésekkel. Ez az ellentét pedig csak az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseinek módosításával lenne feloldható, erre azonban az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján országos népszavazási kezdeményezés nem irányulhat.
IV.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[39] A határozat az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésén, 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, valamint az 53. cikkén, az Nsztv. 11. §-án, a Btk. 26. § (3) bekezdés a) pontján, a XIII. Fejezetén és a 143. §-án, a Korm.rendelet1 1. § (1) bekezdésén, 3. § (2) és (2a) bekezdésén, a Korm.rendelet2-n, a Korm.rendelet3 6. § (2b) bekezdésén, valamint 6/B. §-án, az Eütev. 4. § a) és c) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2021. október 6.
Dr. Téglási András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke