A Nemzeti Választási Bizottság
45/2017. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Vágó Gábor magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 10 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért Ön azzal, hogy a korrupciós bűncselekmények vonatkozásában a nyomozást megszüntető döntéssel szemben a feljelentő bírósághoz fellebbezhessen?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2017. május 17-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnökének előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazási kezdeményezés szervezője 2017. április 10. napján, személyesen eljárva nyújtotta be az általa népszavazásra javasolt kérdéseket a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A kérdéshez benyújtott 26 támogató aláírásból 20 érvényes volt, így azok száma megfelelt az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
[2] Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására az aláírásgyűjtő ívek mellé csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-117131/2017. számú, 2017. április 5-én kelt határozatát, amelyben a Hatóság a Szervezőt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
[3] Az NVI elnöke az Nsztv. 10. §-ában rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, így a Nemzeti Választási Iroda elnöke azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[4] Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) 8. cikk (1) bekezdéséből következően az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse.
[5] A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv hatáskörébe tartozik.
[6] E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésben meghatározott ún. tiltott tárgykörök képezik, melyek egyike, hogy a nép csak azokban a kérdésekben nyilváníthat véleményt – lényegében az Országgyűlés helyébe lépve –, amelyek nem eredményezik az Alaptörvény módosítását [Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pont].
III.
[Az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]
[7] A Nemzeti Választási Bizottság jelen eljárásban – az Alaptörvény fent hivatkozott rendelkezése alapján – indokoltnak tartja az Alaptörvény módosításával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálatát.
[8] Az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdése szerint „Magyarország független, demokratikus jogállam”.
[9] Az Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdése szerint „a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik.”
[10] Az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése szerint „A bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el.”, 29. cikk (1) bekezdése szerint pedig „A legfőbb ügyész és az ügyészség független, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként mint közvádló az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését.”
[11] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépését követően a korábbi alkotmányon alapuló határozatai tekintetében 22/2012. (V. 11.) AB határozatában kimondta, majd a 13/2013. (VI. 17.) AB határozatban megerősítette, hogy az újabb ügyekben felhasználhatja az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott határozataiban szereplő érveket, ha „az Alaptörvény konkrét - az előző Alkotmányban foglaltakkal azonos vagy hasonló tartalmú - rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez lehetséges.” [ABH 2012, 10, 15, ABH 2013, 440, 452] A jelen eljárásban vizsgált országos népszavazási kérdés alkotmányossági vizsgálata során a Nemzeti Választási Bizottság figyelemmel van a kérdéssel érintett tárgykörben az Alaptörvény negyedik módosítása előtt hozott egyes korábbi alkotmánybírósági döntések megállapításaira is.
[12] A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 195. §-a szerint a nyomozó hatóság határozatával szemben panasszal lehet élni, amit az ügyész határozata esetén a felettes ügyész, a nyomozó hatóság határozata esetén pedig az ügyész bírál el. A nyomozás során hozott határozattal szembeni jogorvoslati jognak a felettes hatóság által elbírálandó panasz formájában történő szabályozását nemcsak a Be., de a korábbi, a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény is tartalmazta.
[13] E rendelkezés alkotmányosságát az Alkotmánybíróság többször is vizsgálta és azt az Alkotmánnyal, annak a jogorvoslati jogot biztosító 57. § (5) bekezdésével összhangban állónak találta: „Nem ellentétes a bírósághoz fordulás alapjogával az, hogy a nyomozást megszüntető ügyészi határozatot a terhelt nem támadhatja meg a bíróság előtt a bűnössége vagy „nem bűnössége” jogerős bírósági ítéletben történő megállapítása érdekében. […] A nyomozást bizonyítékok hiányában megszüntető határozat bíróság előtti megtámadásának hiánya nem sérti a jogorvoslathoz való alkotmányos alapjogot. Az alkotmányos jogorvoslati jogból adódó követelményt kielégíti, ha az érdemi határozattal – a jelen esetben a nyomozást megszüntető határozattal – érintett személy ugyanazon szervezeten – az ügyészségen – belül magasabb fórumhoz fordulhat, nem kívánja meg szükségképpen a más szervhez – a bírósághoz – fordulás lehetőségét [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.]. A Be. a bizonyíték hiányán alapuló nyomozást megszüntető határozat ellen az ügyészi szervezeten belül biztosítja a jogorvoslatot (Be. 195. §, 197. §).[197/D/2000. AB határozat, ABH 2006, 1286, 1290-1297]”
[14] Az Alkotmánybíróság következetes joggyakorlata szerint a büntető felelősségre vonásnak a Be.-ben kialakított eljárási modelljének alapja az eljárási funkciók megosztása és a vádelv (Be. 1. és 2. §). Az eljárási modell tükrözi a hatalmi ágak elválasztásának elvét, az állam büntető hatalmát gyakorló szervezetek, az ügyészség és a bíróság alkotmányos jogállását [197/D/2000. AB határozat, ABH 2006, 1286, 1290-1297].
[15] A büntető igazságszolgáltatásban részt vevő szervezetek és személyek közötti funkciómegosztásnak alkotmányos alapja az Alaptörvény B) cikkében meghatározott jogállamiság alkotóeleme, a hatalommegosztás elve, amelyből következően a bíróság az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdésében meghatározott ítélkezési tevékenységet folytat, a legfőbb ügyész és az ügyészség pedig az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdésében foglaltak alapján az igazságszolgáltatás közreműködőjeként, mint közvádló az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője.
[16] Az Alkotmánybíróság 14/2002. (III. 20.) AB határozatában kifejtett és a – többek között – 2/2017. (II. 10.) AB határozatában megerősített álláspontja szerint „az ügyész közvádlói monopóliumának éppúgy töretlennek kell lennie, mint ahogyan az ítélkezésben a bírói függetlenséget és a pártatlanságot megtestesítő állásfoglalásnak kell kifejezésre jutnia.” Az Alkotmánybíróság azt a szabályozást találta alkotmánysértőnek, amely szerint a bíró felhívja az ügyész figyelmét a vádkiterjesztés lehetőségére, illetve arra is figyelmeztetheti, hogy más személlyel szemben is vádat emelhet. Ennek kapcsán kiemelte: „A vádkiterjesztés lehetőségének a bíró általi megfogalmazása azt a feltételezést vonhatja maga után, hogy már a bizonyítási eljárás megkezdése előtt döntött a bűnösség kérdésében, sőt az eredeti vádban megfogalmazott mértéken túlmenően is felelősnek tartja a vádlottat.” [ABH 2002, 101, 111, 113]
[17] Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát megvizsgálva megállapította továbbá, hogy „az eljárás során a bíró által ellátott funkciók vizsgálata alapvető kérdés. A funkcióhalmozódás, vagyis azon eset, amikor a bíró ítélkezésen kívüli, a vizsgálattal vagy a váddal kapcsolatos feladatokat is ellát, a Bíróság szerint jogos kételyeket ébreszt a pártatlanságával kapcsolatban. […] A vád és az ítélkezés feladatainak egy eljáráson belül azonos személy által történő ellátása önmagában alkalmas a bíró pártatlanságának megkérdőjelezésére, függetlenül attól, hogy milyen személyes magatartást tanúsított. (Eur. Court H. R., Case of De Cubber v. Belgium, Ser. A-86.; Eur. Court H. R., Case of Piersack v. Belgium, Ser. A-53.)” (ABH 2002, 101, 112-113.)”
[18] Az Alkotmánybíróság 62/2006. (XI. 23.) AB határozatában.), illetve az abban foglalt álláspontot megerősítő 3116/2016. (VI. 21.) AB határozatában hangsúlyozta, az, hogy a bíróság a nyomozás és a vádemelés szakaszaiban is rendelkezik hatáskörrel egyes feladatok tekintetében, nem ellentétes a funkciómegosztás fent kifejtett tételeivel, azonban a vádemelést megelőző bírósági hatáskör „nem jelenti a nyomozó hatóság és az ügyész tevékenysége feletti „törvényességi” felügyeletet […] ilyen bírósági jogkör nem vezethető le sem az Alkotmánynak a bíróság feladatait rögzítő rendelkezéseiből – sőt azzal ellentétes lenne –, sem a bírósághoz fordulás jogát alapjogként biztosító 57. § (1) bekezdésből. A nyomozás és a vádemelés ura az ügyész marad, akinek teljes szakmai kompetenciával és felelősséggel kell teljesítenie a bűnüldözéssel és a közvádlói szereppel összefüggő (…) feladat- és jogkörét.” [ABH 2006, 697, 714]
[19] Az Alaptörvény a bíróságok, illetve az ügyészség funkcióját, azok függetlenségét megerősítette, sőt szerepüket, feladataikat konkrétabban is megjeleníti. Az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el, a (2) bekezdés pedig konkrét feladatokként határozza meg a büntetőügyben, magánjogi jogvitában, törvényben meghatározott egyéb ügyben, a közigazgatási határozatok törvényességéről, az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről, valamint a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról meghozandó döntéseket.
[20] Az Alaptörvény tehát hitelesen biztosítja a bíróságok függetlenségét, rögzítve a függetlenség garanciális elemeit. Emellett hangsúlyosan jelenik meg az Alaptörvényben az ügyészség közvádlói, az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítésére vonatkozó funkciója is.
[21] Jelen eljárás tárgyául szolgáló népszavazási kérdés arra irányul, hogy a korrupciós bűncselekmények vonatkozásában indított büntetőeljárás során a nyomozás megszüntetése esetén a feljelentő bírósághoz fellebbezhessen. A büntetőeljárás első szakasza a nyomozás, amelynek eredményessége esetén megtörténhet a vádemelés. A nyomozás megszüntetéséről az ügyész, vagy a nyomozó hatóság dönthet a Be. 190. §-ában meghatározott esetekben, szakmai indokok alapján.
[22] Ha a bíróság egy nyomozást megszüntető határozattal szembeni jogorvoslat alapján a határozatot hozó hatóságot kötelezné a nyomozás folytatására, határozatában – a nyomozás megszüntetésének indokától függően – olyan tényekről kellene állást foglalnia, mint például, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és az eljárás folytatásáról sem várható eredmény; vagy, hogy nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt, illetve a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el [Be. 190. § (1) bekezdés a)-c) pont]. Ezen tények többségének vonatkozásában ugyanakkor a bíróságnak a vádemelést követően a bírósági szakaszban, mint a büntetőügyben döntésre jogosult szervnek kell állást foglalnia. Egy ilyen állásfoglalás a bíróság vonatkozásában „azt a feltételezést vonhatja maga után, hogy már a bizonyítási eljárás megkezdése előtt döntött” olyan kérdésekben, amelyekben csak a bírósági eljárás eredményeképpen megszülető érdemi ítéletében jogosult állást foglalni.
[23] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint jelen népszavazási kérdés ellentétes az Alaptörvényben deklarált jogállamiság követelményével, valamint hatalommegosztás elvével, továbbá a bíróságok 25. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt, valamint az ügyészség 29. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt hatáskörével, feladataival tekintettel arra, hogy a bíróság a büntető eljárás első szakaszának, a nyomozásnak a megindításába való beavatkozással túllépne igazságszolgáltatási funkcióján és törvényességi felügyeleti szerepkörbe kerülne az ügyészség felett, amely azonban az Alkotmánybíróság fentiekben kifejtett gyakorlata alapján – amelynek alkalmazása az említettek szerint az Alaptörvény esetén is indokolt – alaptörvényellenes. Érvényes és eredményes népszavazás esetén tehát nem csak a Be.-t, hanem az Alaptörvényt is módosítani kellene, ugyanis a népszavazási kérdés ellentétes a hatályos Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményével, C) cikkének (1) bekezdése szerinti hatalommegosztás elvével.
[24] A népszavazásra bocsátott kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján ugyanakkor nem irányulhat az Alaptörvény módosítására és burkoltan sem foglalhat magába Alaptörvény módosítást. A Kúria ezzel egyező álláspontot fogadott el Knk.IV.37.728/2013./3. számú végzésében. E döntésében a Kúria rögzítette, hogy „az „alkotmányozó hatalom” az Országgyűlés, az Országgyűlés alkotja meg az Alaptörvényt, annak módosítása tárgyában népszavazásnak nincs helye.”
[25] Emellett a népszavazási kérdés megfogalmazása nem érinti a meglévő jogorvoslati lehetőséget, azaz a Be. 195. § (1) bekezdése szerinti panasz lehetőségét. Ennek megmaradása esetén a nem a 195. § (2) bekezdése alá tartozó feljelentő párhuzamosan fordulhatna panasszal az ügyészhez, felettes ügyészhez, és az érvényes és eredményes népszavazási döntés esetén a bírósághoz is. A kétféle jogorvoslati fórum egymáshoz való viszonya azonban nem tisztázott, így azok a jogorvoslati eljárás során akár ellentétes eredményre is juthatnak. Egy ilyen szabályozás sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményét, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[26] A Nemzeti Választási Bizottság a népszavazási kérdést a választópolgári egyértelműség alapján is felülvizsgálta.
[27] Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerint „a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles”.
[28] A választópolgári egyértelműség tekintetében a Kúria már saját gyakorlatában is számos szempontot fogalmazott meg, amely szerint a kérdéssel szemben követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, jelentőségét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni. Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz. (Knk.IV.37.458/2015/3., Kvk.37.300/2012/2., Knk.IV.37.356/2015/2. Knk.IV.37.457/2015/3. számú végzések.)
[29] A Be. az eljárás három fő szakaszát különíti el: a nyomozást, a vádemelést, valamint a bírósági szakaszt. A Be. a nyomozás során igénybe vehető jogorvoslatok között szabályozza a panaszt, mint az ügyész, illetve a nyomozó hatóság határozata elleni jogorvoslatot, valamint a felülbírálati indítványt, amely az ügyész, illetve a nyomozó hatóság hatáskörébe tartozó iratmásolat kiadás megtagadása, házkutatás, motozás, lefoglalás eseteiben az érintettek panaszát elutasító határozat ellen jogorvoslatot biztosít a bírósághoz [Be. 195. § (6) bekezdés].
[30] A Be. 195. § (1) bekezdése alapján „akire nézve az ügyész vagy a nyomozó hatóság határozata közvetlen rendelkezést tartalmaz – ha e törvény kivételt nem tesz –, a határozat ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet.” A Be. 195. § (2a) bekezdése alapján, amennyiben „a feljelentő központi államigazgatási szerv, az ügyésznek vagy a nyomozó hatóságnak a feljelentés elutasításáról, a nyomozás részbeni mellőzéséről, felfüggesztéséről, illetve megszüntetéséről szóló határozata ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet.”
[31] Tehát a Be. rendelkezései értelmében a feljelentő főszabályként nem élhet jogorvoslattal a nyomozást megszüntető határozat ellen, csak akkor, ha egyben az ügy sértettje, amely esetben panasszal élhet.
[32] A kérdés tehát a hatályos szabályozás két elemének megváltoztatására irányul. Egyrészt lehetővé kívánja tenni, hogy bármely feljelentő – nem csak a sértett, vagy a központi államigazgatási szerv – jogorvoslattal élhessen a nyomozás megszüntetésével szemben, másrészt pedig, hogy e jogorvoslatot fellebbezés formájában bíróság előtt lehessen gyakorolni.
[33] A módosítási szándék első eleme vonatkozásában azonban erre a következtetésre csak a törvényi környezet alapos elemzésével lehet eljutni és a kérdésből a választópolgár számára egyáltalán nem derül ki, hogy „igen” szavazatával kiterjesztené a nyomozás megszüntetésével szemben jogorvoslatra jogosult személyek körét is. Erre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy jelen népszavazási kérdés megtévesztő a választópolgárok számára.
[34] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[35] A Nemzeti Választási Bizottság az Alaptörvénynek való megfelelés körében már megállapította, hogy a népszavazási kérdés nem rendelkezik a hatályos jogorvoslati rendszer, azaz a Be. 195. § (1) bekezdése szerinti panasz intézményének sorsáról. A jogalkotó számára nem derül ki a kérdés megfogalmazásából, hogy mit kellene tennie a hatályos jogorvoslati szabályzással: azt hatályon kívül kellene helyeznie, vagy a népszavazási döntés nem érinti azt. Ha hatályon kívül helyezi, az a nem feljelentő sértett, vagy központi államigazgatási szerv jogorvoslati lehetőségét teljesen elveszi, ha viszont hatályban hagyja, akkor ugyanez a kör kétféle jogorvoslati lehetőséggel is bír, és ezen jogorvoslati lehetőségek egymáshoz való viszonya tisztázatlan marad. Erre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen népszavazási kérdés a jogalkotó Országgyűlés számára sem egyértelmű.
[36] Fenti jogi érvelésre tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy jelen hitelesítési eljárás tárgyát képező népszavazási kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének sem.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[37] Tekintettel arra, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti tiltott tárgykört érinti, továbbá nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének sem, a Nemzeti Választási Bizottság annak hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében foglalt hatáskörében eljárva – megtagadta.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[38] A határozat az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésén, C) cikk (1) bekezdésén, a XXVIII. cikk (7) bekezdésén, a 8. cikk (1) bekezdésén, 25. cikk (1) és (2) bekezdésén, 29. cikk (1) és (2) bekezdésén, az Nsztv. 10. § (1) bekezdésén, az Nsztv. 11. §-án, a Be. 195. § (1), (2), (2a) és (6) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-ain, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2017. május 2.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke