A Nemzeti Választási Bizottság
475/2019. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Garamvölgyi Gábor Zsolt magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 7 igen és 2 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e azzal, hogy – mivel sem a magyar közoktatás, sem a magyar felsőoktatás nem készíti fel a diákokat megszerzésére – a középfokú (B2) nyelvvizsga megléte ne legyen a diplomaszerzés általános feltétele magyarországi székhelyű felsőoktatási intézmények alapképzésein, osztatlan képzésein?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2019. november 22-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2019. október 10-én személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 30 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 24 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
III.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[6] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[7] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[8] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[9] A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie annak, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az esetlegesen eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
[10] Jelen eljárásban vizsgált népszavazási kezdeményezés célja, hogy a magyarországi székhelyű felsőoktatási intézmények alapképzésen, valamint osztatlan képzésein ne legyen a diplomaszerzés általános feltétele a középfokú (B2 típusú) nyelvvizsga megléte, mivel annak megszerzésére „sem a magyar közoktatás, sem a magyar felsőoktatás nem készíti fel a diákokat”.
[11] A népszavazásra javasolt kérdés vizsgálata kapcsán a Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az több okból sem felel meg a fentiekben hivatkozott kúrai végzésekben az egyértelműség kapcsán meghatározott kritériumoknak.
[12] Az Alaptörvény X. cikkének (1) bekezdése értelmében Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát.
[13] A hazai felsőoktatás képzési rendszerére vonatkozó törvényi szintű szabályokat a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről, valamint a közigazgatási, rendészeti és katonai felsőoktatásról szóló 2011. évi CXXXII. törvény tartalmazza. Az Nftv. 3. §-a szerint a felsőoktatás egymásra épülő, felsőfokú végzettségi szintet biztosító képzési ciklusai az alapképzés, a mesterképzés és a doktori képzés. Az alap- és mesterképzést egymásra épülő ciklusokban, osztott képzésként vagy jogszabályban meghatározott esetben osztatlan képzésként lehet megszervezni. Az Nftv. 15. §-a szerint a felsőoktatási intézményben a képzés képzési program alapján folyik. A képzési program részeként a tantervet alap- és mesterképzésben a miniszter által kiadott képzési és kimeneti követelmények alapján készíti el a felsőoktatási intézmény. Az Nftv. 108. § 16. pontja definiálja a képzési és kimeneti követelményeket, amely szerint az azoknak az ismereteknek, jártasságoknak, készségeknek, képességeknek (kompetencia) az összessége, illetve az a tudás, amelynek megszerzése esetén az adott szakon oklevél adható ki.
[14] A felsőoktatási intézmények tekintetében az oklevél megszerzésének feltételrendszere és ennek keretében az elsajátítandó nyelvtudás törvényi szinten szabályozott. Az Nftv. 51. § (1) bekezdése alapján a felsőfokú tanulmányok befejezését igazoló oklevél kiadásának előfeltétele a sikeres záróvizsga, továbbá – ha e törvény másképp nem rendelkezik– az előírt nyelvvizsga letétele. Ha a képzési és kimeneti követelmény szigorúbb feltételt nem állapít meg, az oklevél kiadásához a hallgatónak be kell mutatnia azt az okiratot, amely igazolja, hogy
- alapképzésben egy középfokú, „C” típusú általános nyelvi vagy középfokú (B2 szintű) általános nyelvi, komplex,
- mesterképzésben a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott államilag elismert vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgát tett (a továbbiakban: nyelvvizsga).
[15] A fenti követelmények alóli mindösszesen két kivételszabályt tartalmaznak az Nftv. 107. § (1) és (2) bekezdései. Az első esetben, ha az oklevél, illetve bizonyítvány megszerzésének az előfeltétele az általános nyelvvizsga megléte, a követelmény teljesítése alól mentesülnek azok a hallgatók, akik tanulmányaik első évfolyamon történő megkezdésének évében legalább a negyvenedik életévüket betöltik. Ez a rendelkezés azoknál alkalmazható utoljára, akik a 2015/2016. tanévben tettek záróvizsgát. A második esetben, ha a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata így rendelkezik, az oklevél, illetve a bizonyítvány megszerzéséhez előírt általános nyelvvizsga-követelmény teljesítése alól mentesülnek azok a hallgatók is, akik a sikeres záróvizsga napjától számított három éven belül nem mutatták be a felsőoktatási intézménynek az általános nyelvvizsgát igazoló okiratot és az oklevél, illetve a bizonyítvány megszerzéséhez előírt általános nyelvvizsga-követelmény teljesítése helyett a felsőoktatási intézmény által szervezett külön nyelvi vizsgát tesznek. Ez a rendelkezés azoknál alkalmazható utoljára, akik a 2012/2013. tanévben tettek záróvizsgát.
[16] A Bizottság álláspontja szerint azonban Szervező kezdeményezése nem ítélhető meg kizárólag az oklevél vagy a diploma megszerzésének törvényi követelményei alapján, mivel annál sokkal komplexebb a hatályos jogi szabályozás.
[17] Az Nftv. 40. §-a rögzíti az alapképzésre és osztatlan képzésre történő felvétel feltételrendszerét, ahol már megjelenik a meghatározott szintű nyelvtudás elvárhatósága. Az Nftv. 110. § (1) bekezdés 8. pontja pedig a Kormányt hatalmazza fel arra, hogy rendeleti úton szabályozza a felsőoktatási felvételhez szükséges nyelvi követelményeket.
[18] E kötelezettségének a Kormány a 2013. január 1-jével hatályba lépett, a felsőoktatási felvételi eljárásról szóló 423/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) megalkotásával tett eleget. A Kormányrendelet 2020. január 1-jétől hatályos módosítása 23. § (3) bekezdésének a) pontja alapján alapképzésre, osztatlan képzésre – az (1) bekezdésben foglaltak mellett – az a jelentkező vehető fel, aki legalább B2 szintű, általános nyelvi, komplex nyelvvizsgával vagy azzal egyenértékű okirattal rendelkezik.
[19] Látható, hogy a felsőfokú képesítés megszerzéséhez szükséges nyelvi kompetencia teljesítését három módon fogalmazzák meg a jogszabályok és a jelenleg felsőoktatásba lépőknél ez már nem kimeneti, hanem bemeneti követelményként jelentkezik. Éppen ezért nem egyértelmű, hogy a kezdeményezés alapján a jogalkotó csak a korábban záróvizsgát tettek számára kialakított követelmények módosítására lenne-e köteles, vagy a nem körültekintő megfogalmazás alapján azt a már általánosan alkalmazott nyelvi bemeneti követelménnyel együtt kellene-e alkalmazni. Ez ahhoz a helyzethez vezetne, hogy ellentmondóvá válna a rendeleti és a törvényi szintű szabályozás.
[20] Ahogyan az a fentiekben hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján látszik, az oklevél és ezzel egyidejűleg a diploma megszerzésére vonatkozó általános nyelvvizsga-követelményre vonatkozó meghatározást az Nftv. tartalmazza, ugyanakkor a felvételi eljárás során teljesítendő nyelvi követelmények már nem törvényi szinten, hanem a Kormányrendeletben kerültek rögzítésre.
[21] A kérdés megfogalmazásából a választópolgár számára levonható egy olyan következtetés, hogy ha a diploma megszerzésének feltételéül szabott nyelvvizsga-kötelezettség megszüntetése mellett szavaz, azzal mentesíti a magyar felsőoktatásban tanulmányokat folytató hallgatókat az általános (B2) típusú középfokú nyelvvizsga megszerzésének kötelezettsége alól, holott annak meglétét a Kormányrendelet 2020. január 1-jétől kötelezően előírja. Ezzel ellentétben lehetséges olyan jogalkotói értelmezés, amely a jelenlegi törvényi követelmények eltörlése mellett további jogalkotást nem lát szükségesnek, azaz nem alkot törvényi szinten olyan negatív szabályozást, amely kimondaná, hogy nem szükséges nyelvvizsga a diploma megszerzéséhez. Ez megőrizné a jogrendszer konzisztenciáját, de ellentétben állna a vázolt választópolgári értelmezéssel, amely az egyértelműség követelményének sérelmére vezet.
[22] Ugyanakkor a kérdésnek lehet egy olyan értelmezési lehetősége is, amely szerint Szervező nem csak a diploma megszerzésének feltételéül szabott kötelezettségnek az eltörlését, hanem a nyelvvizsga meglétének a felvételi feltételek közül történő törlését is célozza. Ezzel az értelmezési lehetőséggel összefüggésben a Bizottság rögzítette, hogy az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése szerint az országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. A Kúria legutóbb a Knk.IV.38.258/2018/2. számú végzésében fejtette ki azon álláspontját, amely szerint a Knk.37.807/2012/2. számú és az azt megerősítő végzésekben nem az eredeti rendeletalkotási hatáskörben, hanem a „származékos, tehát csak a törvényben kapott felhatalmazás alapján megalkot kormányrendeletek tekintetében fejtette ki azon álláspontját, hogy az így megalkotott rendelet tartalma – hangsúlyozandó, hogy az országos népszavazás vonatkozásában – nem tekinthető az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdésnek” (Knk.IV.38.258/2018/2. végzés).
[23] Amennyiben ez utóbbi értelmezést fogadjuk el, az országos népszavazásra javasolt kérdés burkoltan a Kormányrendelet módosítására vezet, erre az eredményre azonban az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésébe foglalt tilalom miat a kezdeményezés nem vezethet akkor sem, ha ez a választópolgári szándék a kérdés megválaszolásakor.
[24] Fentieken túl megállapítható, hogy Szervező az országos népszavazásra javasolt kérdését a „mivel sem a magyar közoktatás, sem a magyar felsőoktatás nem készíti fel a diákokat megszerzésére” szófordulatokkal nyújtotta be, amely megfogalmazás az alábbiakban részletesen kifejtettek miatt szintén a választópolgári egyértelműség ellen hat.
[25] A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 94. § (1) bekezdés c) pontja alapján az oktatásért felelős miniszter rendeletben állapítja meg a két tanítási nyelvű iskolai oktatás irányelve kiadását és bevezetését. E felhatalmazásnak eleget téve került megalkotásra a két tanítási nyelvű iskolai oktatás irányelvének kiadásáról szóló 4/2013 (I. 11.) számú EMMI rendelet (a továbbiakban: EMMI rendelet). Az e rendeletben foglaltakat kell alkalmazni a nevelő-oktató munkát az e rendeletben meghatározottak szerint idegen nyelven (a továbbiakban: célnyelv) is folytató általános iskola, gimnázium, szakközépiskola (az általános iskola, a gimnázium és a szakközépiskola a továbbiakban együtt: iskola, a gimnázium és a szakközépiskola a továbbiakban együtt: középiskola) nevelő-oktató tevékenységének megszervezésére.
[26] Az EMMI rendelet 2. § (1) bekezdésének e) pontja alapján a két tanítási nyelvű oktatás az anyanyelvi tudás fejlesztése és a magyar kultúra megismerése mellett a tanulók magas szintű idegennyelv-tudását és az idegennyelv-tanulás képességének fejlesztését szolgálja. Ennek érdekében a két tanítási nyelvű oktatás célja, hogy a két tanítási nyelvű középiskolai oktatás befejezését követően a tanulók legyenek képesek arra, hogy felsőfokú tanulmányaikat a magyar nyelv mellett a célnyelven is folytathassák, továbbá tanulmányaik befejezését követően a hivatásukat a célnyelven is magas szintű nyelvtudással műveljék.
[27] Az EMMI rendelet 11. § (2) bekezdése alapján, a két tanítási nyelvű középiskolai tanítás célja, hogy az abban részt vevő tanulók legalább ötven százaléka a tizedik évfolyamon a Közös Európai Referenciakeret (a továbbiakban: KER) szerinti B2, a tanulók legalább kilencven százaléka pedig a tizenkettedik évfolyamon a KER szerinti B2 szintet elérje.
[28] E rendeleti előírás alapján tehát a két tanítási nyelvű iskolák célja kifejezetten az, hogy a középiskolai tanulmányok utolsó évében, a tizenkettedik évfolyamon a tanulók döntő többsége, kilencven százaléka megszerezze a B2 szintű nyelvi kompetenciát valamely idegen nyelvből. Ebből kifolyólag látható, hogy amelyik tanulónak szándékában áll felsőoktatási képzésre jelentkezni, az már kifejezetten jelentkezhet olyan középiskolába – sőt, akár két tanítási nyelvű általános iskolába, amelynek a 11. § (1) bekezdés b) pontja szerint célja a nyolcadik évfolyamon a B1 szint elérése – amely felkészíti a sikeres, B2 szintű nyelvvizsga megszerzésére.
[29] A két tanítási nyelvű iskolákon kívül további lehetőségként áll fenn az emelt szintű érettségi megszerzése mint a felsőoktatási képzésre történő nyelvi követelmény teljesítése.
[30] Az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) kormányrendelet 45. § (4) bekezdés a) pontja tartalmazza, hogy ha az érettségiző sikeres, legalább 60%-ot elérő emelt szintű érettségit tesz valamely idegen nyelvből, akkor ez középfokú (B2) komplex típusú, államilag elismert nyelvvizsgának minősül. Az emelt szintű érettségi letételének lehetősége széles körben rendelkezésre áll a diákok számára, amelyhez a középiskolák úgynevezett fakultációk keretében nyújtanak megfelelő felkészítést.
[31] Mindezekre tekintettel tehát megállapítható, hogy a B2 szintű nyelvvizsgához szükséges nyelvi tudás megszerzésére a magyar közoktatás több úton lehetőséget nyújt. Felvethető kérdésként, hogy a tanulók ezekhez a lehetőségekhez valóban egyenlő esélyekkel férnek-e hozzá, de kijelenthető, hogy a tanulók jelentősebb része számára igazolhatóan megfelelő feltételeket teremt a közoktatási rendszer a szükséges nyelvtudás megszerzéséhez. Ezért a népszavazási kérdésben szereplő kitétel olyan megtévesztő prekoncepció, amely a választópolgárt irányítani kívánja.
[32] A Kúria korábbi gyakorlatában a népszavazási kérdések megtévesztő jellegét illetően már kifejezésre juttatta álláspontját (Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.VII.37.997/2016/3. végzések). Ennek megfelelően a választópolgárok által megválaszolandó kérdés nem lehet megtévesztő. Jelen országos népszavazásra szánt kérdés a már idézett betoldással azonban egyértelműen irányított, a választópolgári döntést befolyásolja azzal, hogy egy értékítéletet tartalmaz a magyar közoktatás működéséről, így ezen betoldás miatt a kérdés a választópolgári egyértelműség kritériumába ütközik.
[33] A jogalkotói egyértelműség sérelme a fentieken túl abban is megvalósul, hogy a kérdés alapján nem világos, az abban tartott érvényes és eredményes népszavazás esetén milyen tartalmú jogalkotási kötelezettség hárulna a jogalkotóra, milyen módosítást kellene végrehajtani a hatályos szabályozáson. Az ugyanis, hogy nyelvi követelményként olyan tudás és ismeretanyag megszerzése kérhető számon, amelynek megszerzését a közoktatás és a képzést nyújtó felsőoktatási intézmény biztosítja, jelenleg is érvényesülő szabály.
[34] A fentieken túl a Bizottság álláspontja szerint a kérdés olyan oktatási szakpolitikai kérdést érint, amelynek megértéséhez a választópolgároknak nemcsak szövegértési képességre, de átfogó oktatási szemléletre, tudásra lenne szükségük. A kérdés alapján ugyanis szükséges az, hogy a választópolgár pontosan tisztában legyen azzal, hogy aktuálisan a közoktatási intézményekben milyen ismeretanyag és tudás átadására kerül sor, illetve valamennyi alap- és osztatlan képzés tekintetében részletes ismeretekkel kell rendelkeznie. A Kúria hasonló álláspontot foglalt el több, a közoktatás tárgykörét érintő népszavazási kérdés kapcsán (Knk.IV.37.939/2018/2., Knk.IV.37.940/2018/2., Knk.VII.37.941/2018/2. ).
[35] Az előzőek szerinti átfogó és részletekbe menő szaktudás és szakismeret hiányában azonban a választópolgárok nem képesek átlátni döntésük következményeit. Az Alkotmánybíróság a 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kifejtette, hogy az egyértelműség részének tekintendő az is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen következményeiben kiszámíthatatlan.
[36] Ezen túl a Kúria több eseti döntésében (Knk.IV.37.391/2017/3., Knk.VII.37.411/2017/3. végzések) is rámutatott arra, hogy sérti a kérdés-egyértelműség követelményét, ha a választópolgárnak a feltett kérdés alapján nincs módjában átlátni döntése érdemi következményeit, mert annak nem ismerheti lényegi összefüggéseit, ugyanis ahhoz olyan speciális szakmai, információbeli ismeretek kellenének, ami tőle nem várható el.
[37] Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért annak hitelesítését az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva megtagadta.
IV.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[38] A határozat az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdésén, a 8. cikk (1) és (2) bekezdésén, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén és a 11. §-án, az Nftv. 3. §-án, a 15. §-án, a 40. §-án, az 51. §-án, a 107. §-án, a 108. § 16. pontján és a 110. § (1) bekezdés 8. pontján, az Nkt. 94. § (1) bekezdés c) pontján, a Kormányrendelet 23. §-án, az EMMI rendelet 1. §-án, a 2. § (1) bekezdés e) pontján és a 11. § (2) bekezdésén, az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) kormányrendelet 45. § (4) bekezdés a) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2019. november 7.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke