A Nemzeti Választási Bizottság
490/2019. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Kendernay János Zsigmond magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában – 8 igen és 2 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az állami szervek a széndioxid-kibocsátásra közvetlenül vagy közvetve kiható minden döntési javaslatról az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás vizsgálata alapján döntsenek?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2020. január 2-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2019. november 29-én személyesen eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 32 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 29 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. A népszavazáshoz való jog további korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére nem tartható és nem kezdeményezhető népszavazás, hogy egyébként az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.
III.
[Az Országgyűlés feladat-és hatáskörébe tartozás vizsgálata]
[6] Jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kezdeményezés arra irányul, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy Magyarországon valamennyi állami szerv a szén-dioxid-kibocsátásra közvetlenül vagy közvetve kiható döntési javaslatról az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás vizsgálata alapján döntsön.
[7] Az országos népszavazási kezdeményezés egyik tartalmi korlátja az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott szabály, mely szerint annak tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
[8] A Kúria Knk.37.807/2012/2. számú végzésében az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésére figyelemmel vizsgálta az Országgyűlés és a Kormány jogalkotási hatáskörét. Hivatkozott döntésében az Alaptörvénynek a hatalommegosztás elvét rögzítő C) cikk (1) bekezdésében és a Kormány jogalkotási hatáskörét rögzítő 15. cikk (3) bekezdésében foglalt szabályát is értelmezve kifejtette, hogy „a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartozó kérdésről van tehát szó abban az esetben, ha Kormány (vagy kormány tagja) törvényi felhatalmazáson alapuló jogalkotási kötelezettségét teljesíti, függetlenül attól, hogy az adott kérdést az Országgyűlés is szabályozhatta volna” [Knk.37.807/2012/2. számú végzés].
[9] A Kúria álláspontja szerint az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott szabály csak a hatalommegosztás elvével együtt értelmezhető, amely tételesen is szerepel az Alaptörvényben. Érvelése szerint, ha minden olyan esetet, amikor a Kormány vagy tagjai törvényi felhatalmazás alapján alkottak jogot, egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek tekintenénk, az gyakorlatilag tartalom nélkülivé tenné az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályt. A Kúria hivatkozott döntésében azzal támasztotta alá érvelését, hogy az országos népszavazás a képviseleti hatalomgyakorlást és nem a végrehajtó hatalmi ágat egészíti ki. Ha elfogadnánk, hogy minden, a Kormány származékos jogalkotói hatáskörében szabályozott tárgykör egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó tárgykör is, az az országos népszavazás szempontjából a jogintézménynek a B) cikk (4) bekezdésében rögzített kivételes jellegével lenne ellentétes. Mivel az Alaptörvény nem tartalmaz taxatív felsorolást arra nézve, hogy mi tartozik az Országgyűlés és a Kormány hatáskörébe, ezért a népszavazásra javasolt kérdések vizsgálata során mindig esetről-esetre kell vizsgálni azt, hogy az adott kérdés az Országgyűlés hatáskörébe tartozik-e.
[10] A Kúria fentiekben hivatkozott, elvi jellegű megállapítását több döntésében is megerősítette és következetesen alkalmazza, így például a Knk.IV.37.361/2015/3., a Knk.IV.37.340/2015/3., a Knk.VII.37.695/2016/3. számú végzésekben, továbbá a Knk.IV.38.258/2018/2. számú végzésében is. Ez utóbbi döntésében azt is hangsúlyozta, hogy Knk.37.807/2012/2. számú és az azt megerősítő végzésekben nem az eredeti rendeletalkotási hatáskörben, hanem a „származékos, tehát csak a törvényben kapott felhatalmazás alapján megalkotott kormányrendeletek tekintetében fejtette ki azon álláspontját, hogy az így megalkotott rendelet tartalma – hangsúlyozandó, hogy az országos népszavazás vonatkozásában – nem tekinthető az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdésnek” [Knk.IV.38.258/2018/2. számú végzés].
[11] Ezen túl nyomatékosította, hogy meg kell különböztetni a közvetlen és a közvetett hatalomgyakorlást, mivel a hivatkozott végzésekben foglalt érvelés csak az országos népszavazás jogintézményére vonatkozó szabályok között értelmezhető. A Kúria fentiekben hivatkozott végzéseiben foglalt érvelés az országos népszavazás kezdeményezésére jogosultak szempontjából azt jelenti, hogy amennyiben a törvényhozás rendeleti szabályozás körébe utalt egy tárgykört, annak visszavétele a közvetlen hatalomgyakorlás eszközével nem kényszeríthető ki, vagyis ilyen tárgykörben országos népszavazás nem kezdeményezhető.
[12] A Bizottság a jelen eljárásban tárgyalt kérdés kapcsán rögzíti, hogy az abban tartott érvényes és eredményes népszavazás szükségszerűen érintene minden már megalkotott és a jövőben megalkotásra kerülő olyan kormányrendeletet és miniszteri rendeletet, amely az Országgyűléstől kapott, valamely törvényben rögzített felhatalmazás alapján került kiadásra, tekintettel arra, hogy a Kormány, mint a végrehajtó hatalom általános szerve a kérdésben foglalt állami szervek közé sorolható.
[13] Mivel az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabály és az irányadó joggyakorlat alapján az országos népszavazási kezdeményezés nem a Kormány, hanem az Országgyűlés jogalkotási hatáskörét egészíti ki, ennél fogva az nem irányulhat a Kormány és tagjai származékos jogalkotási hatáskörében megalkotott rendelet módosítására, illetve nem eredményezheti azt. Mindezek alapján a kezdeményezés nem felel meg a hivatkozott alaptörvényi szabálynak, így az népszavazás tárgya nem lehet.
IV.
[Az Alaptörvény módosítása, mint tiltott tárgykör vizsgálata]
[14] A Kúria Knk.IV.37.361/2015/3. számú végzésében arra hívta fel a Bizottság figyelmét, hogy minden lehetséges elutasítási indokot merítsen ki a kérdés hitelesíthetőségének vizsgálata során, mivel különös felelőssége van abban, hogy csak olyan kérdésben kezdődhessen meg az aláírások gyűjtése, amely az Alaptörvényben és az Nsztv.-ben foglalt követelményeknek egyaránt megfelel. Ennek megfelelően az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályba ütközésen túl a Bizottság vizsgálta azt is, hogy a kezdeményezés nem sért-e egyéb, az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében felsorolt tiltott tárgykört.
[15] A kérdés alanya, vagyis akire a kötelezettség vonatkozik, az állami szerv. E tekintetben Szervező nem differenciál, a kérdést nem szűkíti csak az államigazgatási szervekre, ennél fogva az „állami szervek” fogalom alatt azokat a szerveket kell érteni, amelyek „az állam alkotmányos funkcióit és feladatait rendszerszerűen megvalósítják” (Közigazgatási szakvizsga, Hatodik hatályosított kiadás, Általános közigazgatási ismeretek, I. modul: a központi állami szervek rendszere, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2019). Ide tartoznak többek között a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmi ág szervei, valamint a hatalmi ágak klasszikus felosztásába nem sorolható szervek, így például az Alkotmánybíróság is.
[16] Az Alaptörvény 24. cikk (1)-(3) bekezdései alapján az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, amely jogosult az Alaptörvénnyel való összhang szempontjából előzetes, utólagos és egyedi normakontroll eljárás lefolytatására. Ennek keretében többek között az elfogadott, de még ki nem hirdetett törvénynek, illetve az egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja. Amennyiben eljárása eredményeképp azt állapítja meg, hogy a jogszabály vagy annak rendelkezése ellentétes az Alaptörvénnyel, úgy kasszációs jogkörénél fogva jogosult azt megsemmisíteni.
[17] A kérdés általános megfogalmazása alapján, az Alkotmánybíróságnak a normakontroll eljárása során nem kizárólag azt kellene vizsgálnia, hogy az eljárás tárgyává tett, a szén-dioxid-kibocsátással összefüggést mutató jogszabály (pl. üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló törvény) ellentétes-e az Alaptörvénnyel, hanem azt is, hogy a jogi normának milyen hatása lehet az éghajlatváltozásra.
[18] Mivel a kérdés közelebbről sem határozza meg, hogy az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás hogyan, milyen módon kell, hogy befolyásolja a döntéshozatalt, abból levonható egy olyan következtetés is, hogy amennyiben a jogszabály vagy annak rendelkezése negatív hatást gyakorolhat az éghajlatváltozásra, úgy ez a kasszációs jogkör gyakorlásának akadályát képezheti, vagy épp ellenkezőleg, bár a jogszabály nem ellentétes az Alaptörvénnyel, de a negatív hatása miatt mégis meg kellene azt semmisíteni.
[19] Mivel a normakontrollra vonatkozó legfontosabb szabályokat, így a kezdeményezésre jogosultak körét és az eljárás tárgyát az Alaptörvény rögzíti, további, a jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjával egyenértékű vizsgálódási szempont meghatározása kizárólag az Alaptörvénybe való iktatással lenne lehetséges. A normakontroll eljárásnak a kérdésben foglalt szempontrendszerrel való bővítése tehát az Országgyűlés alkotmányozói hatalmába tartozó kérdés.
[20] A népszavazási kérdés általános megfogalmazása alapján, az abban foglalt kötelezés, mint állami szerveket, a bíróságokat is érintené, mivel az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott alapvető feladatuk, az igazságszolgáltatási tevékenység gyakorlása során is kötelező lenne a kérdés szerinti hatásvizsgálat lefolytatása. A kezdeményezés alapján az Országgyűlés olyan jogszabály megalkotására lenne köteles, amelynek eredményeképp, amikor a bíróságok büntetőügyekben, magánjogi jogvitákban, továbbá a közigazgatási határozatok és önkormányzati rendeletek törvényességéről, vagy a helyi önkormányzatok törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásáról döntenek, az alkalmazandó jogszabályokon túl minden esetben vizsgálniuk kellene, hogy döntésük milyen módon áll összefüggésben a szén-dioxid-kibocsátással, illetve annak milyen hatása lehet az éghajlatváltozásra. Az igazságszolgáltatási feladatnak a kérdés szerinti bővítése pedig szintén felveti az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése módosításának szükségességét.
[21] Az Alaptörvény módosítására irányuló kezdeményezéseket azonban az Alaptörvény kizárja az országos népszavazás lehetséges tárgykörei közül, vagyis a közvetlen hatalomgyakorlás e területet nem érintheti.
V.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[22] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[23] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[24] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2. és Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[25] A Kúria Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatában az egyértelműség vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a választópolgárnak tudatában kell lennie annak, hogy mi a népszavazási kérdés valódi tartalma, annak milyen tényleges hatása lehet, és az esetlegesen eredményes népszavazást követően a kérdéshez kapcsolódó jogviszonyok hogyan változhatnak.
[26] Jelen népszavazási kezdeményezés egy olyan jogszabály alkotását célozza, amely valamennyi állami szerv számára kötelezővé tenné, hogy a szén-dioxid-kibocsátásra közvetlenül vagy közvetve kiható minden döntési javaslatról az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás vizsgálata alapján döntsön.
[27] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdés megfogalmazása miatt a kezdeményezés több ponton sérti a népszavazási egyértelműség követelményét, amelyek közül elsőként az „állami szervek” és a „döntés” kifejezések definícióját vizsgálta.
[28] Az állami szerv fogalmával kapcsolatban a Bizottság a III. pont [15] bekezdésében írtakon túl rögzíti, hogy az az állam jogszabályok által meghatározott valamennyi szervezetének gyűjtőneve. Az állami szerv fogalma alá tartozik tehát – a teljes igénye nélkül – az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Kormány, az önkormányzatok, valamint a közigazgatási, igazságszolgáltatási szervek.
[29] A magyar jogrendszer az állami szervek döntésének két válfaját ismeri: a normatív és az egyedi döntést. Mindkettőre igaz, hogy kötelező erejű lehet, azonban míg a normatív döntés általánosan alkalmazandó, az egyedi döntés címzetti köre zárt. Normatív döntések például a jogszabályok (törvény vagy rendelet), közjogi szervezetszabályozó eszközök. Egyedi döntések pedig a bírósági és közigazgatási határozatok, állami szervek polgári jogi ügyletekben való részvétele, és a hatósági intézkedések.
[30] A fenti két kifejezésnek a vizsgálta során a Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a benyújtott kérdés a magyar állam valamennyi tevékenységére kiterjedő hatályú. Két szélsőséget kiemelve: állami szerv döntése körébe tartozik például az Országgyűlésnek az Alaptörvény módosításáról szóló döntése, de ugyanígy az intézkedő rendőrjárőr kényszerítőeszköz használatáról való döntése is. Az első esetben általánosan kötelező erejű normatív határozat születik, míg a második esetben egyedi intézkedésről beszélünk, azonban mindkettő állami szerv döntése.
[31] Ennek alapján a választópolgárnak egy olyan szerteágazó, parttalan és lényegében az egész magyar jogrendszert részleteiben érintő kérdésről kellene döntést hoznia, amely következményeinek átlátása nem elvárható.
[32] A kérdés „az állami szervek (...) minden döntési javaslatról” fordulata alapján nem eldönthető továbbá, hogy a kérdés hitelesítése esetén az Országgyűlésre milyen jogalkotási kötelezettség hárulna. Ezen kérdésrészlet alapján nem megállapítható, hogy milyen eljárási mechanizmus szabályozza majd a döntéshozatalt egy nem írásbeli, reszponzív eseti döntésnél, mint amilyen például a baleset helyszínére irányított mentő-, és tűzoltóegységek meghatározása. Felvethető az is, hogy ilyen esetekre egyáltalán lehetséges-e előzetes értékelő mechanizmus kidolgozása.
[33] Nem egyértelmű továbbá „az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás vizsgálata alapján döntsenek” mondatrész sem. Nem eldönthető ugyanis ez alapján, hogy az állami szervek egyéni mérlegelési jogot kapnának vagy minden döntésünknél elsődlegesen az éghajlatváltozásra kellene figyelemmel lenniük. Mint ahogyan az sem világos, hogy az állami szerveknek valamilyen hatástanulmány alapján kellene döntéseiket meghozniuk vagy a saját megítélésük, vizsgálatuk alapján dönthetnének az adott ügyben.
[34] Az Országgyűlésnek egy érvényes és eredményes népszavazás esetén a fenti okok miatt mindenképpen szűkítenie kellene a szabályozás alá tartozó döntéseknek a körét, azonban erre semmilyen útmutatást nem tartalmaz a benyújtott kérdés.
[35] A választópolgári egyértelműség követelményei is sérülnek a kérdés megfogalmazása miatt. A választópolgárok a kérdés megválaszolása során nem tudhatják, hogy döntésük eredményeként mely állami szerveknek, konkrétan mely döntéseik során és miként kellene figyelemmel lenni a szén-dioxid-kibocsátásra.
[36] Ennek megfelelően nem eldönthető a kezdeményezés megfogalmazása alapján az Országgyűlést terhelő jogalkotási kötelezettség, sem a sikeres népszavazás pontos következménye a választópolgárok számára. A népszavazást követően ugyanis az is felvethető, hogy az Országgyűlés kötelezze az állami szerveket, hogy elsődlegesen a szén-dioxid-kibocsátás függvényében hozzák meg döntéseiket, de az is, hogy a döntéshozatal során mindössze legyenek figyelemmel a szén-dioxid-kibocsátásra, és azt valamilyen értékelési rendszerben vizsgálják maguk.
[37] Mivel a jogalkotónak nincs iránymutatása a kérdés alapján az alkalmazandó megközelítés kiválasztására, a választópolgárok pedig döntésükkor nem láthatják előre, pontosan milyen hatású szabályozás fog megvalósulni, a kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének, és nem hitelesíthető.
[38] Szintén az egyértelműség sérelmére ható körülmény, hogy a kérdés jelenlegi megfogalmazásában azt a látszatot kelti, hogy jelenleg semmilyen döntéshozatal során nem mérlegelési szempont annak a környezetre gyakorolt hatása. Ezzel szemben a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) a kormányzati és önkormányzati jogszabály-előkészítés során jelenleg is kötelezővé teszi az előzetes hatásvizsgálat lefolytatását, amelynek során a jogszabály előkészítője - a jogszabály feltételezett hatásaihoz igazodó részletességű - előzetes hatásvizsgálat elvégzésével felméri a szabályozás várható következményeit. A Jat. 17. § (2) bekezdés ab) pontja alapján, a hatásvizsgálat során vizsgálni kell a tervezett jogszabály valamennyi jelentősnek ítélt hatását, különösen annak környezeti és egészségi következményeit.
[39] Az előzetes hatásvizsgálat eredményéről a Kormány által előterjesztendő törvényjavaslat, illetve kormányrendelet esetén a Kormányt, önkormányzati rendelet esetén a helyi önkormányzat képviselő-testületét kell tájékoztatni. A Kormány tagja rendeletében meghatározott esetben még a közjogi szervezetszabályozó eszköz előkészítőjének is kötelezettségévé teheti az előzetes hatásvizsgálat végzését.
[40] A Jat. 17/A. §-a szerint a jogszabály előkészítője az előzetes hatásvizsgálat eredményét mérlegeli, és - a jogalkotás alapvető követelményei figyelembevételével - akkor tesz javaslatot a jogszabály megalkotására, ha az a szabályozási cél eléréséhez feltétlenül szükséges.
[41] A különleges jogrend idején kiadható jogszabály kivételével a Kormány által előterjesztendő Alaptörvény elfogadására vagy az Alaptörvény módosítására irányuló javaslat, törvényjavaslat, valamint kormányrendelet és miniszteri rendelet tervezetének előzetes és utólagos hatásvizsgálatára vonatkozó követelményeket a Jat. 30. § (3) bekezdése alapján megalkotott, az előzetes és utólagos hatásvizsgálatról szóló 12/2016. (IV. 29.) MvM rendelet tartalmazza.
[42] Fentiek alapján megállapítható, hogy a kérdés általános megfogalmazása nem számol azzal, hogy a jogszabály-előkészítés eljárásrendjének jelenleg is része a tervezett szabályozás környezetre gyakorolt hatásának felmérése, illetve, hogy a hatásvizsgálat eredményét mérlegelve tesz javaslatot az előkészítő a jogszabály megalkotására. Mindezek alapján megállapítható, hogy a kérdésben megfogalmazott jogalkotási kötelezettség részben már megvalósult, így nem világos, hogy a jogalkotás területén a kezdeményezés milyen változtatásokat kíván eszközölni.
[43] Egyértelműség körébe tartozó körülmény továbbá az is, hogy jelenleg nem minden egyes tekintetben van tudományos konszenzus abban a kérdésben, hogy az érintett emberi, vagy más típusú tevékenység milyen hatással van az éghajlatváltozásra, továbbá önmagában a kérdés vizsgálata nem feltételezi azt, hogy az állami szervek nem hozhatnak az éghajlatváltozásra káros döntéseket a jövőben. Ebben az esetben viszont a választópolgár által a szavazással elérni kívánt cél és a népszavazás eredménye között jelentős eltérés mutatkozhat, amely miatt a kérdés szintén nem felel meg az egyértelműség követelményének.
VI.
[A határozat indokolásának összegzése]
[44] A népszavazásra javasolt kérdés nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében, a 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt, valamint az Nsztv. 9. §-a szerinti népszavazási egyértelműségi követelménynek, amely okok miatt a Bizottság az Nsztv. 11. §-a alapján a kérdés hitelesítését megtagadta.
VII.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[45] A határozat az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésén, a (3) bekezdés a) pontján, a 24. cikkén, a 25. cikkén, az Nszt. 9. §-án és 11. §-án, a Jat. 17. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a Ve. 222-225. §-ain, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 43. § (7) bekezdésén, valamint 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2019. december 18.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke