A Nemzeti Választási Bizottság
491/2019. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Kendernay János Zsigmond magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 7 igen és 3 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az állami vagy önkormányzati tulajdonban álló közlekedési társaságok fosszilis üzemanyaggal működő járműveket utasszállítási célra ne szerezhessenek be?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2020. január 2-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2019. november 29-én személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 32 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 31 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
III.
[Az Országgyűlés feladat- és hatáskörbe tartozás vizsgálata]
[6] A jelen eljárás során tárgyalt népszavazási kérdés arra irányul, hogy a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazást követően a személyszállítás céljára az állami, illetve önkormányzati társaságok csak nem fosszilis anyaggal működő közlekedési eszközöket szerezhessenek be.
[7] A személyszállítás közszolgáltatatásként történő biztosításának kötelezettségét, illetve e kötelezettség tartalmát a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és Tanács 2007. október 23-i 1370/2007/EK Rendelete (a továbbiakban: EU Rendelet) írja elő. A 2. cikk a) pontja szerint a személyszállítási közszolgáltatás alatt a nyilvánosság számára megkülönböztetés nélkül és folyamatosan nyújtott általános gazdasági érdekű személyszállítási szolgáltatások értendők, ugyanezen cikk d) pontja szerint pedig a közszolgáltató bármely köz- vagy magánvállalkozás vagy e vállalkozások csoportja, amely személyszállítási közszolgáltatásokat működtet, vagy bármely olyan közjogi szerv, amely személyszállítási közszolgáltatásokat nyújt.
[8] A személyszállítási közszolgáltatás hazai, törvényi szintű szabályait a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Személyszállítási tv.) tartalmazza. Ennek 2. § 1. pontja értelmében az országos, a regionális és az elővárosi személyszállítás közszolgáltatásként való biztosítása állami feladat, míg a helyi közösségi közlekedés biztosítása a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdés 18. pontja és a 23. § (4) bekezdés 10. pontja szerint a települési és a fővárosi önkormányzat (önként vállalt, illetve kötelező) feladata.
[9] A közszolgáltatásként végzett személyszállítás, azaz a közösségi közlekedés alatt a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kktv.) 47. § 3. pontja alapján a menetrend alapján közlekedő gépjárművekkel végzett közforgalmú személyszállítás értendő, ami a fentiek alapján magában foglalja a helyi – azaz a település közigazgatási határán belül végzett –, a helyközi – vagyis az országos, a regionális és az elővárosi –, valamint a nemzetközi személyszállítási szolgáltatást.
[10] A belföldi személyszállítási közszolgáltatás biztosításának bevett gyakorlata, hogy az állam, illetve az önkormányzat a közszolgáltatás végzésével közlekedési szolgáltatót bíz meg, amelyre a Személyszállítási tv. 23. § (1) bekezdése alapján kizárólag közszolgáltatási szerződés keretében van lehetőség. A közlekedési szolgáltató – a törvény 2. § 15. pontja szerint – a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvényben meghatározott vasúti igazgatási szerv, a Személyszállítási tv.-ben meghatározott közlekedési hatóság vagy a hajózási hatóság által kiadott, a tevékenység végzésére jogosító engedély vagy a vasúti igazgatási szerv által tudomásul vett bejelentés birtokában a törvény alapján személyszállítási szolgáltatási tevékenységet végző gazdálkodó szervezet.
[11] E főbb jogszabályi rendelkezések áttekintése alapján a kérdésből, erre vonatkozó egzakt megfogalmazás hiányában, az a következtetés vonható le, hogy az a közösségi közlekedés, azaz a menetrend szerint végzett személyszállítás céljára történő járműbeszerzéssel kapcsolatos szabályozás módosítását célozza.
[12] A Személyszállítási tv. 2. § 24. pontja alapján a menetrend szerinti személyszállítási szolgáltatás magában foglalja a vasúti, vízi, illetve a közúti személyszállítási szolgáltatást.
[13] A helyi és a helyközi személyszállítás egyik legtipikusabb formája az autóbuszos személyszállítás. Ezzel kapcsolatban a Személyszállítási tv. 20. § (8) bekezdése a személyszállítási közszolgáltatások közös szabályaként előírja, hogy a belföldi menetrend szerinti autóbusszal végzett személyszállítási közszolgáltatást végző közlekedési szolgáltatók járműbeszerzéseik során kötelesek a közszolgáltatást ellátó közúti járművek üzemeltetésével járó, a jármű teljes élettartamára vetített, a környezetkímélő és energiahatékony közúti járművek beszerzésének előmozdításáról szóló kormányrendeletben foglaltak szerint eljárni.
[14] A környezetkímélő és energiahatékony közúti járművek beszerzésének előmozdításáról szóló 48/2011. (III. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) a 3., a Környezetkímélő és energiahatékony közúti járművek vásárlása cím alatt rögzíti, hogy az autóbuszos közszolgáltató milyen szempontokat köteles figyelembe venni a jármű beszerzésekor.
[15] A Korm. rendelet megalkotására a Kormány származékos jogalkotási hatáskörében, a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbtv.) 198. § (1) bekezdés 13. pontja alapján került sor. A hivatkozott jogszabályhelyben az Országgyűlés felhatalmazta a Kormányt, hogy rendeletben szabályozza a közúti járművek üzemeltetésével járó, a jármű teljes élettartamára vetített energetikai és környezeti hatások megállapítására és figyelembevételére vonatkozó sajátos közbeszerzési szabályokat, valamint a kapcsolódó jelentési kötelezettségre vonatkozó részletes szabályokat.
[16] Mindezek alapján megállapítható, hogy a menetrend szerinti autóbuszos személyszállítás tekintetében a közúti járművek beszerzéskor irányadó szempontok meghatározásáról, mint jogalkotási hatáskörről az Országgyűlés a Kormány javára lemondott, amely alapján immáron a Kormány származékos jogalkotási hatáskörébe tartozó kérdés annak meghatározása, hogy a belföldi menetrend szerinti autóbuszos személyszállítás biztosítása érdekében a közúti járművásárlási szerződések megkötésére milyen feltételek alapján van lehetőség.
[17] Figyelemmel a Korm. rendelet 3. címére, illetve annak tartalmára, a kérdésből eredő jogalkotási kötelezettség, amely a nem fosszilis üzemanyaggal működő járművek beszerzését írná elő, elsődlegesen a Korm. rendelet 3. §-ának módosítását célozza. E jogszabályhelyben kerültek megfogalmazásra ugyanis a járművásárláskor jelenleg is érvényesítendő környezetkímélő és energiahatékonysági szempontok.
[18] A Kúria 2012. december 10-én meghozott Knk.37.807/2012/2. számú végzésében az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésére figyelemmel vizsgálta az Országgyűlés és a Kormány jogalkotási hatáskörét. Hivatkozott döntésében az Alaptörvénynek a hatalommegosztás elvét rögzítő C) cikk (1) bekezdésében és a Kormány jogalkotási hatáskörét rögzítő 15. cikk (3) bekezdésében foglalt szabályát is értelmezve kifejtette, hogy „a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartozó kérdésről van tehát szó abban az esetben, ha Kormány (vagy kormány tagja) törvényi felhatalmazáson alapuló jogalkotási kötelezettségét teljesíti, függetlenül attól, hogy az adott kérdést az Országgyűlés is szabályozhatta volna” [Knk.37.807/2012/2. számú végzés].
[19] A Kúria álláspontja szerint az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott szabály csak a hatalommegosztás elvével együtt értelmezhető, amely tételesen is szerepel az Alaptörvényben. Érvelése szerint, ha minden olyan esetet, amikor a Kormány vagy tagjai törvényi felhatalmazás alapján alkottak jogot, egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek tekintenénk, az gyakorlatilag tartalom nélkülivé tenné az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabályt. A Kúria hivatkozott döntésében azzal támasztotta alá érvelését, hogy az országos népszavazás a képviseleti hatalomgyakorlást és nem a végrehajtó hatalmi ágat egészíti ki. Ha elfogadnánk, hogy minden, a Kormány származékos jogalkotói hatáskörében szabályozott tárgykör egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó tárgykör is, az az országos népszavazás szempontjából a jogintézménynek a B) cikk (4) bekezdésében rögzített kivételes jellegével lenne ellentétes. Mivel az Alaptörvény nem tartalmaz taxatív felsorolást arra nézve, hogy mi tartozik az Országgyűlés és a Kormány hatáskörébe, ezért a népszavazásra javasolt kérdések vizsgálata során mindig esetről-esetre kell vizsgálni azt, hogy az adott kérdés az Országgyűlés hatáskörébe tartozik-e.
[20] A Kúria fentiekben hivatkozott, elvi jellegű megállapítását több döntésében is megerősítette és következetesen alkalmazza, így például a Knk.IV.37.361/2015/3., a Knk.IV.37.340/2015/3., a Knk.VII.37.695/2016/3. számú végzésekben, legutóbb a Knk.IV.38.258/2018/2. számú végzésében is. Ez utóbbi döntésében azt is hangsúlyozta, hogy Knk.37.807/2012/2. számú és az azt megerősítő végzésekben nem az eredeti rendeletalkotási hatáskörben, hanem a „származékos, tehát csak a törvényben kapott felhatalmazás alapján megalkotott kormányrendeletek tekintetében fejtette ki azon álláspontját, hogy az így megalkotott rendelet tartalma – hangsúlyozandó, hogy az országos népszavazás vonatkozásában – nem tekinthető az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdésnek” [Knk.IV.38.258/2018/2. számú végzés].
[21] Ezen túl nyomatékosította, hogy meg kell különböztetni a közvetlen és a közvetett hatalomgyakorlást, mivel a hivatkozott végzésekben foglalt érvelés csak az országos népszavazás jogintézményére vonatkozó szabályok között értelmezhetők. A Kúria fentiekben hivatkozott végzéseiben foglalt érvelés az országos népszavazás kezdeményezésére jogosultak szempontjából azt jelenti, hogy amennyiben a törvényhozás rendeleti szabályozás körébe utalt egy tárgykört, annak visszavétele a közvetlen hatalomgyakorlás eszközével nem kényszeríthető ki, vagyis ilyen tárgykörben országos népszavazás nem kezdeményezhető.
[22] Mindezek alapján megállapítható, hogy mivel az autóbuszos közúti személyszállítás esetében a járműbeszerzésre vonatkozó részletszabályokat a Korm. rendelet határozza meg, ezért a népszavazási kérdés e résztárgyát jelentő szabályozás kívül esik az Országgyűlés feladat- és hatáskörén.
[23] Bár a népszavazásra javasolt kérdés nem differenciál a menetrend szerinti személyszállítás fajtái (közúti, vasúti, vízi) között, hanem a közszolgáltatásként végzett személyszállítás érdekében történő járműbeszerzésre generális szabályozás megalkotását célozza, sem a kérdés megfogalmazásakor, sem a hitelesítési eljárás lefolytatásakor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a hatályos szabályozás eltérő módon és jogszabályi szinten határozza meg a vasúti, vízi, illetve a közúti személyszállítási szolgáltatásra vonatkozó szabályokat. Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése azt a követelményt támasztja a választópolgári kezdeményezés szervezője elé, hogy olyan kérdésben késztesse állásfoglalásra a választópolgárokat, amely mint szabályozási tárgykör teljes egészében az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Önmagában a kérdés komplex és átfogó jellege nem adhat felmentést az országos népszavazás alkotmányos követelményének teljesítése alól.
[24] Mindezek alapján a Bizottság megállapítja, hogy mivel a kérdésben érintett autóbuszos közlekedéssel kapcsolatos járműbeszerzési szabályok megalkotása nem tartozik az Országgyűlés hatáskörbe, ezért a kérdés ellentétes az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt szabállyal, azaz tiltott tárgykört érint, így országos népszavazásra nem bocsátható.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[25] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[26] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[27] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[28] A helyközi közösségi közlekedésben egyértelműen kimutatható az autóbuszos közlekedés dominanciája a vasúti közlekedéssel szemben, tekintettel arra, hogy a „szinte az összes magyarországi település − a 3155-ből 3147 – kapcsolódik a 34 ezer kilométer hosszú helyközi autóbuszos közlekedési hálózathoz, ezzel szemben a 7749 km hosszú vasúti pályán található 1271 vasútállomás, illetve megállóhely a települések negyedén teszi elérhetővé a vasúti személyszállítást” [A helyközi közösségi közlekedés, Állami Számvevőszék Elemzése 2019.].
[29] A helyközi autóbuszos közlekedés nem ritkán egymástól több száz kilométeres távolságra lévő célállomások közötti elérést biztosítanak, így pl. a Budapest – Szombathely közötti 240,6 km-es, a Békéscsaba - Szeged - Baja - Pécs közötti 287 km-es, a Szeged – Baja – Pécs – Kaposvár – Zalaegerszeg 392,5 km-es, vagy a Békéscsaba – Kecskemét – Siófok – Zalaegerszeg 439,9 km-es távolságú közlekedések napon belüli oda-vissza történő lebonyolítását is. A kérdésben foglalt általános megfogalmazás alapján, a Volánbusz Zrt. kizárólag olyan autóbuszokat szerezhetne be a fentiekben jelzett távolsági közlekedés lebonyolítására, amely nem fosszilis üzemanyaggal működik. Az elbíráláskor elérhető nyilvános információk szerint azonban a technológiai fejlettség jelenlegi szintjén a nem fosszilis üzemanyaggal működő járművek közül a közösségi közlekedésben csak olyan elektromos autóbuszok érhetők el, amelyek egy töltéssel 150-200 km-t képesek megtenni, vagyis azok a közlekedés folyamatosságát, minőségét és hatékonyságát biztosító töltőhálózat hiányában a fentiekben bemutatott távolsági személyszállítás kiszolgálására a jelenlegi műszaki-technikai színvonalon nem alkalmasak. Mindez pedig a népszavazási kérdés szempontjából azzal a következménnyel járna, hogy az abban foglalt kategorikus kizárás alapján a megalkotott jogszabály végrehajtása, illetve a járműbeszerzés során való érvényesítése nem lenne kivitelezhető, azaz, a kezdeményezés az autóbuszos távolsági közösségi közlekedésben lehetetlen cél megvalósítására irányul.
[30] Az Alkotmánybíróság a 9/2011. (III.1.) és az 58/2011. (VI. 30.) számú határozatában, illetve a Kúria a Knk.IV.37.132/2016/4., valamint a Knk.IV.37.133/2016/4. és a Knk.IV.37.134/2016/4. számú határozatában rögzítette, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség nem lehet következményeiben kiszámíthatatlan, mindez következik – az egyértelműség követelményének részét képező – előreláthatóság kritériumából.
[31] Szintén az egyértelműség sérelmére ható körülmény az, hogy a Személyszállítási tv. értelmében a helyi közösségi közlekedés szolgáltatója, az ún. belső szolgáltató alatt a 2. § 3. pontja alapján olyan közlekedési szolgáltató értendő, amely a települési (fővárosi) önkormányzat belső szervezeti egysége, vagy a települési (fővárosi) önkormányzat többségi befolyása alatt álló olyan gazdasági társaság, amelynek a tevékenységét a települési (fővárosi) önkormányzat irányítja, vagy olyan egyéb gazdasági társaság, amelyben a települési (fővárosi) önkormányzat meghatározó befolyással rendelkezik.
[32] Noha a kérdés általános megfogalmazása alapján az kiterjed a helyi és a helyközi közösségi közlekedés járműbeszerzésére egyaránt – erre utal az állami vagy önkormányzati tulajdonban álló közlekedési társaságok megfogalmazás –, azt nem veszi figyelembe, hogy a helyi közösségi közlekedés biztosításában – ahogy azt a törvényi szabályozás is mutatja – nem kizárólagosan gazdasági társaság vehet részt, hanem belső szolgáltató a települési (fővárosi) önkormányzat belső szervezeti egysége is lehet.
[33] Mindez pedig azt jelenti, hogy pl. amennyiben a helyi önkormányzat önként vállalt feladatként biztosítja a helyi közösségi közlekedést, a kérdésben foglalt megkötés kizárólag akkor vonatkozik rá, ha ezt gazdasági társaság útján végzi. Ellenben ha belső szervezeti egységén keresztül történik a feladat megvalósítása, úgy a járműbeszerzés során előírt korlátozás rá nem vonatkozik. Ennek átlátása azonban a kérdés általános, generális megfogalmazása alapján a választópolgár számára nem egyértelmű, kizárólag a Személyszállítási tv. részletekbe menő ismerete alapján lehetséges. Ennek hiányában viszont rejtve marad előtte, hogy a generális, valamennyi közlekedési ágazatot és a teljes (helyi és helyközi) közösségi közlekedést lefedni látszó szabályozás valójában mégsem eredményezne teljesen homogén szabályozást.
[34] További, esetlegesen a választópolgári egyértelműség sérelmére ható körülményként értékelhető, hogy a kérdés jelen megfogalmazása keltheti azt a téves látszatot a választópolgárban, mintha a közösségi közlekedésben jelenleg semmilyen érdemi törekvés nem lenne a környezetvédelmi szempontok érvényre juttatásában. Ezzel szemben több stratégiai dokumentumban is megfogalmazásra került a környezetbarát közlekedési módok fejlesztésére vonatkozó célkitűzés. Példaként említhető a Széll Kálmán Terv 2.0, amely az említett célkitűzés megvalósítására a kötött pályás közlekedés fejlesztését, valamint a tömegközlekedésben használt gépjárműpark (autóbuszok) új, környezetbarát járművekre történő lecserélését határozta meg. Megemlíthető még a Nemzeti Közlekedési Infrastruktúra-fejlesztési stratégia, amely 2014-2050-es időszakra vonatkozóan fogalmaz meg stratégiai célokat. Ezek között szintén szerepel a közösségi közlekedés fejlesztése, oly módon, hogy az lehetőleg csökkentse a közlekedésnek a környezetre gyakorolt negatív hatásait, és tartsa szem előtt a klímavédelmi szempontokat. A stratégia további célkitűzései között szerepel az energiapazarló, környezetszennyező járműállomány korszerűsítése, cseréje.
[35] A fentieken túl Magyarország új buszstratégiai koncepciójával és a Zöld Busz Mintaprojekttel kapcsolatos feladatokról szóló 1537/2019. (IX. 20.) Korm. határozat (a továbbiakban: Korm. határozat) egyértelműen a környezetbarát közösségi közlekedés megvalósítása mellett foglal állást. A Korm. határozat 7. pontja rögzíti, hogy „a Kormány a közösségi közlekedésben részt vevő autóbuszok környezeti fenntarthatóságának növelése érdekében egyetért azzal, hogy a helyi személyszállítási közszolgáltatási feladatokat ellátó autóbuszok tiszta és energiahatékony piacának ösztönzése szükséges azáltal, hogy a Magyar Állam 2020. és 2022. között támogatja az alacsony energiafogyasztású, továbbá alacsony szén-dioxid- és szennyezőanyag-kibocsátású EURO-6 kibocsátási normával rendelkező, vagy alternatív - elektromos vagy sűrített földgáz - meghajtású autóbuszok 2022. január 1-jétől pedig kizárólag az elektromos meghajtású autóbuszok beszerzését és továbbfejlesztését”. A hivatkozott cél megvalósítása érdekében a 8. pont szerint elindul a Zöld Busz Mintaprojekt, amelynek keretében 2020. december 31-ig legfeljebb 800 000 000 forint keretösszegű állami forrás igénybevételével régiónként legalább egy, telephelyi infrastruktúrával rendelkező településen legalább három hónapos, demonstrációs célú használat céljából elektromos meghajtású buszok használatára lesz lehetőség, valamint ugyanezen időpontig és ugyanolyan keretösszegű állami forrás biztosításával a megyei jogú városok számára lehetővé válik a városi közszolgáltatási feladatok ellátása céljából a jelenlegi buszállomány részleges cseréje új, elektromos meghajtású autóbuszok beszerzése útján, a teljes beszerzési érték 20%-át meg nem haladó támogatási intenzitással.
[36] A Volánbusz Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság honlapján közzétett közlemény szerint 2019-ben megkezdődött az állami autóbuszpark megújítása is, amelynek keretében 2019 és 2022 között a Volánbusz Zrt. és a Volán Buszpark Kft. a járműflotta 60 százalékának lecserélését hajtja végre. A közlemény szerint „a jelenlegi legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak megfelelő autóbusszal bővül a Volánbusz járműállománya jövő év végéig”.
[37] Mindezek alapján megállapítható, hogy a népszavazási kérdésben foglalt, a környezetvédelmi szempontoknak a közösségi közlekedésben való érvényesítése integráns része az állam közlekedési politikájának, és ahogyan azt a fent leírtak is mutatják, jelenleg is folyik az ezzel összefüggő stratégiai célkitűzések realizálása.
[38] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének sem, ezért annak hitelesítését az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva megtagadta.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[39] Mivel Szervező népszavazási kérdése az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében meghatározott tiltott tárgykört érint, valamint nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva – megtagadta.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[40] A határozat az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésén, az EU Rendelet 2. cikkén, a Személyszállítási tv. 2. § 1., 3., 15. és 24. pontjain, a 23. §-án, a Vtv. 20. §-án, a Kktv. 47. § 3. pontján, a Kbtv. 198. §-án, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén, a 11. §-án, a Korm. Rendelet 3. §-án, a Korm. határozat 7-8. pontjain, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2019. december 18.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke