A Nemzeti Választási Bizottság
495/2019. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a Dudás Róbert magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 7 igen és 4 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az állat pusztulását okozó állatkínzást a Büntető Törvénykönyv végrehajtandó szabadságvesztés büntetéssel sújtsa?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2020. január 2-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2019. december 9-én meghatalmazott útján nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is figyelembe véve 27 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 26 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[3] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[4] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[5] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. E rendelkezés korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére sem kezdeményezhető és tartható népszavazás, hogy egyébként az az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik.
III.
[Az Alaptörvény módosítása, mint tiltott tárgykör vizsgálata]
[6] A Nemzeti Választási Bizottság elöljáróban rögzíti, hogy 2017. április 18-i ülésén meghozott 30/2017. számú határozatában jelen kérdéssel részben azonos tartalmú népszavazási kezdeményezést bírált el, amely jogorvoslat hiányában 2017. május 3-án jogerőre emelkedett. Tekintettel a tárgybeli azonosságra, a Bizottság a korábbi határozatában megfogalmazott érvelést jelen kérdés elbírálása során is fenntartja.
[7] A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) a szabadságvesztés büntetésnek alapvetően két típusát különbözteti meg. Az életfogytig tartó szabadságvesztést és a határozott ideig tartó szabadságvesztést. Ez utóbbi esetében további megkülönböztetésre ad lehetőséget, hogy a szabadságvesztés esetében lehetőség van-e a végrehajtás felfüggesztésre vagy sem.
[8] A Btk. 85. §-a biztosítja a bíróság számára a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése lehetőségét. Ez az úgynevezett felfüggesztett szabadságvesztés, amelynek lényege, hogy az elkövetőnek nem kell ténylegesen büntetés-végrehajtási intézetbe vonulnia, csak akkor, ha a próbaidő tartama alatt újabb, a Btk.-ban meghatározott jogsértést követ el.
[9] Ezen túl a büntetések felsorolása kapcsán a jogalkotó a Btk. 33. § (4) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy amennyiben a bűncselekmény büntetési tételének felső határa háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható.
[10] A népszavazási kérdés célja olyan jogszabály-módosítás, amely alapján az állatkínzás tényállását megvalósító elkövetőt csak végrehajtandó szabadságvesztésre lehetne ítélni, azaz semmilyen más, a Btk. 33. § (4) bekezdésében meghatározott büntetést, illetve a szabadságvesztés büntetés próbaidőre történő felfüggesztését se lehessen a bíróságnak alkalmazni. A kérdés tehát a bíróságnak a szankció kiszabására vonatkozó lehetőségét a hatályos szabályokhoz képest szűkítené. A jogalkotó az ennek való megfelelést két úton érhetné el: egyrészt a hatályos Btk. – különösen annak általános részében szereplő büntetéskiszabási – rendszerének módosításával általános jelleggel, másrészt attól különös rendelkezésekkel eltérve.
[11] A Btk. rendszerében azon törvényi tényállások esetében kizárt a fenti főbüntetések, illetve a felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása, ahol a büntetési tétel alsó határának mértéke – a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályokat is figyelembe véve (Btk. 82. §) – nem teszi lehetővé csak a végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazását. Ezek olyan bűncselekmények, amelyekre a törvény legalább tízévi szabadságvesztést rendel. Az emberölés alapesete a Btk. szerint öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, és az enyhítés szabályait alkalmazva a kiszabott büntetés akár kétévi, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés is lehet. A kérdésben megfogalmazott büntetési igény kodifikálásával az állatkínzás e minősített esete többek között az emberölés egyes minősített eseteivel, például a különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel kerülne azonos szintre, ahol a büntetési tétel tíztől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ezért csak végrehajtandó szabadságvesztéssel büntethető. Az azonos büntetési tétellel való fenyegetés azt is feltételezi, hogy az érintett büntetendő cselekmények társadalomra veszélyessége is azonos.
[12] A Btk.-nak a népszavazási kérdésben megfogalmazottak szerinti módosítása nyilvánvalóan olyan aránytalanságot jelentene egyes tényállások között, amely sérti az alkotmányos büntetőjog Alkotmánybíróság által többször is értelmezett követelményét: „A büntetéssel történő jogkorlátozásnak - mértékét tekintve is - meg kell felelnie az arányosság, szükségesség és ultima ratio elveinek.” [1214/B/1990. AB határozat, ABH 1995, 571., 576.] Az alkotmányos büntetőjog két pillérét a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség jelenti [42/1993. (VI. 30.) AB határozat], amelyet az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, valamint I. cikk (1) bekezdése tartalmaz.
[13] Ugyanígy sértené az alkotmányos büntetőjog követelményét, ha a jogalkotó oly módon kívánna megfelelni az érvényes és eredményes népszavazásnak, hogy csak az állatkínzás vonatkozásában zárja ki az általános rész egyes rendelkezéseinek alkalmazását. „Az egyes bűncselekmények természetéhez és súlyához igazodó büntetési rendszer és a büntetéskiszabás normatív előírásai együttesen szolgálják a jogállami legális büntetés funkcióját: a szankcióval történő arányos és megérdemelt viszonzást.” [1214/B/1990. AB határozat, ABH 1995, 571, 576, 577.] „A konkrét ügyekben a Btk. által a fentebb ismertetett rendben meghatározott elvi kereteken belül mérlegelve választja meg a bíróság a büntetés, intézkedés nemét és szabja ki annak konkrét mértékét. A büntetési nem megválasztása és konkrét mértékének megállapítása során azonban a bíróság a Btk. 83. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségénél fogva teljes terjedelmükben figyelembe veszi a büntetéskiszabásra vonatkozó általános részi rendelkezéseket és az ítélkezési gyakorlat által kialakított szabályokat is.” [13/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 85, 91-91.]
[14] Amint arra az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII. 15.) AB határozatában is rámutatott: „[a] büntetőjogi szankciók az állampolgárok alapvető jogainak legsúlyosabb korlátozását jelentik, ezért különösen fontos, hogy a büntetőjogi jogkövetkezményeket megfelelő garanciák mellett lehessen alkalmazni. Az egyik legfontosabb garancia, hogy a jogkövetkezményeket kizárólag a törvényalkotó határozhatja meg, a konkrét esetben történő alkalmazás esetén a kompetencia azonban megoszlik a jogalkotó és a jogalkalmazó között.” [23/2014. (VII. 15.) AB határozat, ABH 2014, 642, 653-654.]
[15] A bíróság a törvény által meghatározott büntetési minimum és maximum keretei között, a konkrét eset körülményeire tekintettel határozza meg a büntetés nemét és mértékét. A Btk. 80. § (1) bekezdése a büntetés kiszabásának elvei között rögzíti, hogy a büntetést az Btk.-ban meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez.
[16] Az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII. 15.) AB határozatában kimondta, hogy „[a]z egyes bűncselekmények természetéhez és súlyához igazodó büntetési rendszer és a büntetéskiszabás normatív előírásai együttesen szolgálják a jogállami büntetés funkcióját, a társadalom védelmét, a szankcióval történő arányos és megérdemelt viszonzást, valamint a speciális és a generális prevenciót. (1214/B/1990. AB határozat, ABH 1995, 571, 577.) A büntetés kiszabása során figyelembe kell venni a bűnelkövető személyi körülményeit, többek között az elkövető előéletét, a bűnismétlést, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményeket. A büntetőjog az elkövetés tekintetében különös, felelősségfokozó jelentőséget tulajdonít az ismételt elkövetésnek.” [23/2014. (VII. 15.) AB határozat, ABH 2014, 642, 654.]
[17] Az Alkotmánybíróság a jogállamiságból, valamint az alapvető jogok lényeges tartalmának korlátozására vonatkozó, az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében deklarált alkotmányos tilalomból vezette le, hogy a büntetések és az intézkedések alkalmazásával az állam milyen mértékben avatkozhat be az egyén életébe, korlátozhatja az alapvető jogait és szabadságát.
[18] Az Alkotmánybíróság 3025/2014. (II. 17.) AB határozatában rögzítette, hogy „[a]z alapvető jogok korlátozhatóságának általános formai kritériumát az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés első mondata rögzíti, miszerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapíthatja meg. A személyi szabadsághoz való joggal összefüggésben az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdése külön kiemeli, hogy az egyént csak törvényben meghatározott okból és törvényben meghatározott eljárás alapján lehet megfosztani személyi szabadságától. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése rendelkezik az alapvető jogok tartalmi korlátozásának lehetőségéről. Ennek értelmében alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Ebből az is következik, hogy a személyi szabadság jogszerű, törvényen alapuló elvonása is csak akkor tekinthető az Alaptörvénnyel összeegyeztethetőnek, ha az általa elérni kívánt és alkotmányosan elismert célhoz képest a korlátozás szükségszerű és arányos”. [3025/2014. (II. 17.) AB határozat, ABH 2014, 1286, 1301]
[19] Az, hogy a kérdésben tartott eredményes népszavazás az állatkínzásnál jelenleg súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekményekhez képest is szigorúbban határozná meg a végrehajtandó szabadságvesztés büntetés alkalmazását, a büntetőjog rendszerének egészét figyelembe véve nem tekinthető a személyi szabadság arányos korlátozásának.
[20] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben megtartásra kerülő országos népszavazás eredményének az Országgyűlés csak úgy tudna eleget tenni, ha az Alaptörvényben meghatározott alkotmányos jogokat korlátozná, amely az Alaptörvény módosítását is szükségessé tenné.
[21] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazási kérdésből fakadó jogalkotási kötelezettség – az állat pusztulását okozó állatkínzás esetén a bűncselekmény elkövetője kizárólag végrehajtandó szabadságvesztéssel legyen büntethető – a Btk. 244. §-ában szabályozott törvényi tényállás módosításának szükségességén túl az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvének, valamint a személyi szabadság mint alapvető jog tartami korlátozhatóságának az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt szabálya módosítását is szükségszerűen megkívánná.
[22] Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja azonban kizárja az Alaptörvény módosítására irányuló kezdeményezéseket az országos népszavazás lehetséges tárgykörei közül, vagyis a közvetlen hatalomgyakorlás e területet nem érintheti.
IV.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[23] A népszavazásra javasolt kérdéssel szemben az Alaptörvénynek való megfelelésen túl elvárás az is, hogy tegyen eleget a népszavazási egyértelműség követelményének is. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.” A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
[24] A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), amely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet. Nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
[25] A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
[26] Jelenleg az állatkínzás törvényi tényállását a Btk. 244. § szabályozza az alábbiak szerint:
„244. § (1) Aki
a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,
b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi,
vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás
a) az állatnak különös szenvedést okoz, vagy
b) több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.”
[27] Az alapeset elkövetési magatartása a gerinces állat indokolatlan olyan bántalmazása, vagy indokolatlan olyan bánásmód alkalmazása, amely alkalmas arra, hogy maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. A 244. § (1) bekezdés b) pontjában írt elkövetési magatartás a gerinces állat elűzése, elhagyása, illetve kitétele, vagyis minden olyan magatartás, amellyel az állat feletti korábbi birtokviszony megszűnik. A bűncselekménynek két eredményt tartalmazó minősített esete is van. Az első az állatnak okozott különös szenvedés, a második a több állat maradandó egészségkárosodása vagy pusztulása, amely szükségszerűen azt jelenti, hogy az eredménynek legalább két állat vonatkozásában kell bekövetkeznie. Az alapeset elkövetője vétség miatt két évig, a minősített eset elkövetője bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[28] Ahogyan az már az előző pontban is felvetésre került, a kérdés szerinti jogalkotási kötelezettség teljesítése a Btk. különös részi tényállásának módosításán túl szükségszerűen felveti az általános részi rendelkezések módosítását is. A kezdeményezés megfogalmazásának kategorikus jellege felveti annak kérdését is, hogy a Btk. 244. §-ának a módosítása hogyan viszonyulna a büntetőjogi felelősségre vonás akadályai körében szabályozott általános részi rendelkezésekhez.
[29] A Btk. a büntetőjogi felelősségre vonás akadályai között megkülönbözteti a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okokat, a büntethetőséget megszüntető okokat, illetve a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályai alatt szabályozott, a büntetőeljárás megindítását gátló tényezőket.
[30] A büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okokat a Btk. 15. §-a szabályozza. E szerint az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizárja vagy korlátozza a gyermekkor, a kóros elmeállapot, a kényszer és a fenyegetés, a tévedés, a jogos védelem, a végszükség, a jogszabály engedélye, a törvényben meghatározott egyéb ok.
[31] A jogszabály szövege különbséget tesz az elkövető büntethetősége, illetve a cselekmény büntetendősége között, amelynek oka, hogy egyes esetek kizárólag a cselekményt kifejtő személyhez köthetők, azaz szubjektív jelegűek, más okok pedig a tanúsított magatartás jellemzői, tehát objektív jellegűek. Az előző körbe sorolható a gyermekkor, a kóros elmeállapot, a kényszer és fenyegetés, valamint a tévedés, az utóbbiba többek között a jogos védelem, illetve a végszükség.
[32] A kóros elmeállapot, valamint a kényszer és fenyegetés esetében is a beszámítási képesség hiánya az, amely oknál fogva az ilyen állapotban elkövetett büntetendő cselekmények esetében valójában nem jön létre bűncselekmény, mivel hiányzik az alannyá válás alapvető feltétele, az, hogy az elkövető képes legyen felismerni magatartásának következményét, vagy, hogy e felismerésnek megfelelő magatartást tanúsítson.
[33] A kóros elmeállapot tekintetében a törvény két esetkört nevesít. A 17. § (1) bekezdésében szabályozott esetben az elmeműködés olyan kóros állapotában történik a bűncselekmény elkövetése, amely képtelenné teszi a cselekmény elkövetőjét arra, hogy felismerje magatartásának következményeit, vagy, hogy annak megfelelő magatartást tanúsítson. Ebben az esetben a cselekmény megvalósítója nem büntethető. A Btk. 17. § (2) bekezdése esetében viszont az elmeműködés kórós állapota „mindösszesen” korlátozza a bűncselekmény elkövetőjét abban, hogy felismerje bűncselekménye következményeit, illetve, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.
[34] A kényszer és fenyegetés tekintetében is hasonló szabályt tartalmaz a Btk. 19. §-a. Az (1) bekezdés esetében a büntetendő cselekmény megvalósítóját a kényszer, illetve fenyegetés képtelenné teszi az akaratának megfelelő magatartás tanúsításában, ezért nem büntethető, míg a (2) bekezdésben szabályozott esetben a kényszer vagy a fenyegetés a bűncselekmény elkövetőjét korlátozza az akaratának megfelelő magatartásban.
[35] A 17. § (2) és a 19. § (2) bekezdésében szabályozott esetek tekintetében a bűncselekmény megvalósul, az elkövető tettesként felel, büntetőjogi felelősségét a bíróság megállapítja, azonban lehetőség van a büntetés korlátlan enyhítésére.
[36] A büntetés enyhítésére vonatkozó szabályok körében a Btk. 82. § (5) bekezdése rögzíti, hogy ahol a Btk. korlátlan enyhítést enged, ott bármely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható.
[37] A fent leírtakból az következik, hogy a hatályos szabályozás szerint amennyiben az elkövető több gerinces állat pusztulását okozó állatkínzás törvényi tényállását úgy valósítja meg, hogy az elmeműködés olyan kóros állapotában szenved, amely korlátozza őt cselekménye következményének – az állatok pusztulásának – felismerésében, akkor a bűncselekmény megvalósul, a bíróság megállapítja a tettes büntetőjogi felelősségét, mivel büntethető, azonban a bíróságnak lehetősége van arra, hogy a büntetést korlátlanul enyhítse.
[38] Ugyanez a helyzet, ha az állatkínzás előbbiekben ismertetett minősített esetének megvalósítása során az elkövetővel szemben olyan erőszakot fejtenek ki, amely akaratot hajlító (vis compulsiva) jellegű, tehát azzal szemben lehetséges az ellenállás, azonban a hatása alatt álló végül mégis az akaratával ellentétes magatartást tanúsít. Ebben az esetben is megvalósul a bűncselekmény és helye van a büntetőjogi felelősség megállapításának, a törvényi tényállást megvalósító tettesként felel, azonban a bíróság mérlegelésétől függően helye lehet a büntetés korlátlan enyhítésének.
[39] A kérdés megfogalmazása alapján nem egyértelmű, hogy az olyan jogalkotást céloz, amely esetében még a fentiekben nevesített, büntethetőséget korlátozó okok fennállásakor is kötelező lenne a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása, vagy lehetőség lenne az általános szabályok figyelembe vételére és adott esetben az enyhítés szabályainak alkalmazására. Az előbbi megoldás esetében nem hagyható figyelmen kívül az a tényező sem, hogy amikor a Btk. 82. § (5) bekezdése lehetővé teszi a korlátlan enyhítést, annak alkalmazására az erőszakos többszörös visszaesővel szemben is lehetőség van. A hivatkozott rendelkezésekre figyelemmel a népszavazás eredménye akár azzal az eredménnyel is járhatna, hogy a kérdésben foglalt tényállás megvalósítójával szemben szigorúbb szabályok alkalmazására lenne köteles a bíróság, mint az adott esetben élet elleni bűncselekményt megvalósító ismételt bűnelkövetővel szemben.
[40] A fentiek alapján a kérdésből sem a választópolgár, sem a jogalkotó számára nem egyértelmű, hogy a Btk. 244. §-ában szabályozott állatkínzás törvényi tényállását –, amely jelenleg is szabályozza az állat pusztulásával járó elkövetést – milyen módon kellene módosítani. Nem világos a Btk. általános és különös részi szabályainak egymásra épülő jellegéből, hogy a szigorúbb büntetési tétel meghatározása, hogyan viszonyulna a fentiekben részletezett, a büntetőjogi felelősségre vonás akadályaihoz, illetve a büntetés kiszabásának szabályaihoz. Ennél fogva a Bizottság megítélése szerint a kérdés nem felel meg sem a választópolgári, sem a jogalkotói egyértelműség kritériumának.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[41] Mivel Szervező népszavazási kérdése az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában meghatározott tiltott tárgykört érint, valamint nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva – megtagadta.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[42] A határozat az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésén, az I. cikk (3) bekezdésén, a IV. cikk (2) bekezdésén, a 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, a Btk. 15. §-án, a 17. §-án, a 19. §-án, a 33. § (4) bekezdésén, a 80. §-án, a 82. §-án, a 244. §-án, az Nsztv. 11. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2019. december 18.
Dr. Rádi Péter
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke