A Nemzeti Választási Bizottság
5/2016. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Kész Zoltán magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 10 igen és 1 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért Ön azzal, hogy költségvetési szervnél – beleértve a Magyar Nemzeti Bankot is – ne lehessen vezető tisztségviselő a legfőbb ügyész Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 2. pontja szerinti hozzátartozója?”
kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2016. február 2-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
A népszavazási kezdeményezés Szervezője 2015. december 21-én 8 óra 19 perc 54 másodperckor személyesen eljárva összesen 26 érvényes támogató választópolgár adatait és aláírását tartalmazó aláírásgyűjtő ívet nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására az aláírásgyűjtő ívek mellé csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-92423/2015. számú, 2015. december 18-án kelt határozatát, melyben a Kész Zoltánt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. §-ában rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított öt napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai és tartalmi vizsgálatát, és mivel az a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
Az Nsztv. 11. §-a alapján a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel. A szervező által benyújtott kérdés csak abban az esetben hitelesíthető, ha az aláírásgyűjtő ív is megfelel a jogszabályban foglalt előírásoknak.
Az Alaptörvény 8. cikke határozza meg az országos népszavazás alkotmányos alapjait és korlátait. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A közvetlen hatalomgyakorlás kivételes jellegéből következően a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv hatáskörébe tartozik, illetve nem tartozik az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében felsorolt, úgynevezett tiltott tárgykörök közé.
Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerint nem lehet országos népszavazást tartani az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről.
Szervező által benyújtott kezdeményezés egyrészt arra irányul, hogy egy érvényes és eredményes népszavazást követően a legfőbb ügyész Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 2. pontja szerinti hozzátartozója ne lehessen vezető tisztségviselő költségvetési szervnél és a Magyar Nemzeti Banknál sem.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 8:1. § 2. pontja az alábbiak szerint határozza meg a hozzátartozó fogalmát: hozzátartozó a közeli hozzátartozó, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa;
Az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdése rögzíti a közhivatal viseléséhez való alkotmányos alapjogot, melynek értelmében minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen.
A közhivatal viseléshez való jog értelmezése során az Alkotmánybíróság 29/2011. (IV. 7.) AB határozatában a közhivatal viseléséhez való joggal kapcsolatos jogértelmezési gyakorlatát összefoglalva kifejtette: „A közhivatal viseléséhez való jog védelme elsősorban arra terjed ki, hogy az állam a közhivatal betöltését nem kötheti olyan feltételhez, amely magyar állampolgárokat alkotmányos indok nélkül kizár a közhivatal elnyerésének lehetőségéből, valamely állampolgár, vagy az állampolgárok egy csoportja számára lehetetlenné teszi közhivatal betöltését. Az Alkotmánybíróság értelmezésében a közhivatal viseléshez való jog alapján senkinek nincs Alkotmányból folyó alanyi joga meghatározott közhivatal, illetőleg közhivatalok betöltéséhez (962/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 627, 629.). A közhivatal viseléséhez való jog az alkotmányos védelem körébe vonja a meglévő köztisztviselői, kormánytisztviselői jogviszonyokat is azzal, hogy nem csupán a közhivatal elnyerését, hanem a közhivatal viselését részesíti védelemben.” (ABK 2011. február, 68, 82.)
Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés szerint: az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy Szervező által benyújtott kérdésben szereplő, a legfőbb ügyész Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 2. pontja szerinti hozzátartozóira kiterjedő közhivatal viseléséhez való alkotmányos alapjogra vonatkozó korlátozás megfelel-e az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt alkotmányos követelménynek.
A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy egy érvényes és eredményes népszavazást követően a népszavazási kérdés alapján megalkotandó jogszabály – amelynek értelmében költségvetési szerveknél és a Magyar Nemzeti Banknál nem lehetne vezető beosztású tisztviselő a legfőbb ügyész Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 2. pontja szerinti hozzátartozója – a közhivatal viseléséhez való alkotmányos alapjog lényeges tartalmát érintené. Ezen korlátozás vonatkozásában a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint hiányzik az alkotmányos jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme, így e kötelezettség aránytalan korlátozást jelentene a közhivatal viseléséhez való jog tekintetében. A kérdés alapján a közhivatal viseléséhez való jog korlátozása az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében tiltott aránytalan korlátozásával járna, és aránytalan mértékűnek is minősül.
A Kúria Knk.IV.37.416/2015/2. számú végzésében rögzítette, hogy „[a]bban az esetben, ha az országos népszavazás aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdés alapjog-korlátozást érint, adott esetben vizsgálandó az is, hogy a kérdésre vonatkozó alapjog-korlátozás az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés alapján az Alaptörvény keretei között marad-e. Ha akár a Nemzeti Választási Bizottság, akár a Kúria arra a következtetésre jut, hogy a kérdésben rejlő alapjogi kollízió, vagy az adott alapjog valamely alkotmányos értékkel való ütközése csak az Alaptörvény módosításával oldható fel, akkor a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján nem bocsátható országos népszavazásra. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés, és a 8. cikk (3) bekezdés a) pont ekként kapcsolódik össze.”
A Bizottság álláspontja szerint a jelen eljárásban megvizsgált kérdés alapján lefolytatott népszavazás az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdésében megfogalmazott, a közhivatal viseléséhez fűződő alapjog lényeges tartalmát sértő vagy korlátozó jogalkotási kötelezettséget keletkeztetne. A fentiekben leírtak alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben szereplő kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, tekintettel arra, hogy a kérdés olyan alapjog korlátozást érint, mely alapján az Alaptörvény módosítása válna szükségessé.
III.
A Nemzeti Választási Bizottság az Alaptörvénynek való megfelelés vizsgálatát követően azt tekintette át, hogy a népszavazási kezdeményezés megfelel-e az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében fogalt, a népszavazási eljárásban alkalmazandó egyértelműség követelményének.
Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése előírja, hogy a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.
A Nemzeti Választási Bizottság hangsúlyozza, hogy a népszavazási eljárásban alkalmazandó egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája, melyet a választópolgár és a jogalkotó szemszögéből is vizsgálni szükséges. Az egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.
A költségvetési szerv fogalmát az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 7. § (1) bekezdése határozza meg, mely szerint költségvetési szerv jogszabályban vagy alapító okiratban meghatározott közfeladat ellátására létrejött jogi személy.
A Magyar Nemzeti Bank nem költségvetési szerv, az ugyanis 1924 óta részvénytársasági formában működik. Ezzel összhangban rendelkezik úgy a Magyar Nemzeti Bank jogállását jelenleg szabályozó 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mnbtv.) 5. § (1) bekezdése, hogy a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) részvénytársasági formában működő jogi személy. Vagyis az, hogy az MNB nem az Áht. 7. § (1) bekezdésében definiált költségvetési szerv, hanem közel száz éve részvénytársaság formájában működő szervezet, a választópolgárok tekintetében köztudomású tényként értékelhető. A kérdés azon megfogalmazása, hogy „költségvetési szervnél – beleértve a Magyar Nemzeti Bankot” a választópolgárok számára azt a hamis látszatot kelti, mintha a Magyar Nemzeti Bank – jogállását tekintve – a költségvetési szervek közé lenne sorolható, ezzel szemben az MNB egy gazdasági társaság, vagyis zártkörűen működő részvénytársaság formájában működő intézmény. A Bizottság rögzíti, hogy a Magyar Nemzeti Banknak költségvetési szervként való feltüntetésével megfogalmazott népszavazási kérdés a választópolgárok számára azért tekinthető megtévesztőnek, mert az MNB és a költségvetési szervek a jogállásukat vonatkozásában teljesen eltérőek.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdésben szereplő „vezető tisztségviselő” fogalma nem felel meg a választópolgári és a jogalkotói egyértelműség népszavazási eljárásban alkalmazott követelményének. A költségvetési szervek vonatkozásában a vezető tisztségviselő fogalma nem értelmezhető, ugyanis sem a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény, sem a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény nem tartalmazza a népszavazási kérdésben szereplő fogalmat, az különösen a gazdasági társaság vonatkozásában értelmezhető. Mindezek alapján egy érvényes és eredményes népszavazás esetén nemcsak a választópolgárok, hanem az Országgyűlés számára sem lenne világos, hogy pontosan mely személyi körre kiterjedően kellene jogszabályt alkotnia.
A fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő országos népszavazási kezdeményezés nem felel meg – az idézett – az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt, az egyértelműség népszavazási eljárásban alkalmazandó követelményének.
IV.
Ahogyan az már rögzítésre került, a népszavazási kérdés arra irányul, hogy kizárólag egy közjogi tisztséget betöltő személy, a legfőbb ügyész hozzátartozója ne lehessen vezető tisztségviselő költségvetési szerveknél és a Magyar Nemzeti Banknál. Szervező által benyújtott kérdés tehát csak a legfőbb ügyészi tisztségét betöltő személy hozzátartozói vonatkozásában kötelezné jogalkotásra az Országgyűlést.
Mindebből kifolyólag a Bizottság indokoltnak tartotta annak vizsgálatát is, hogy Szervező eljárása megfelel-e a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének.
Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a népszavazási eljárásra a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) Általános része is alkalmazandó a törvényben foglalt eltérések figyelembevételével. Mindez azt jelenti, hogy a választási eljárás alapelvei kiterjednek a népszavazási eljárásra, annak valamennyi szakaszára, így a hitelesítési eljárás során vizsgálandó, hogy a népszavazási eljárás kezdeményezése megfelel-e a Ve. 2. § (1) bekezdésében foglalt eljárási alapelveknek, köztük az e) pont szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének.
A népszavazási kezdeményezés tekintetében a rendeltetésellenes joggyakorlás mércéjét az Alkotmánybíróság a 18/2008. (III. 12.) AB számú határozatában fogalmazta meg, mely döntésben foglaltakat a Nemzeti Választási Bizottság jelen eljárásában is irányadónak tekinti. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a rendeltetésellenes joggyakorlás kritériumai minden esetben, esetről esetre vizsgálandók és a konkrét ügy összes körülményeit vizsgálva állapíthatók meg azok a szerevezői magatartások, amelyek ellentétesek a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével.
A rendeltetésellenes joggyakorlás az, ha az országos népszavazási kezdeményezéshez való jog és az eljárási jogosultságok gyakorlása úgy történik, hogy az nyilvánvalóan nem az eljárás céljának elérésére irányul, hanem az egyén jogainak és érdekeinek érvényesítésére, vagyis ha a szervező joggyakorlása öncélú. A népszavazási eljárás célja ugyanis nem az egyéni érdekek érvényesítése, hanem ahogyan azt az Alkotmánybíróság 148/2011. (XII. 2.) AB végzésében rögzítette „[a] népszavazási eljárás célja a demokratikus hatalomgyakorlás közvetlen eszközének alkalmazása. Ahogy a 987/B/1990. AB határozat is utal rá, „a népszavazás az állampolgároknak, illetve az állampolgárok közösségének alkotmányos joga”. (ABH 1991, 527, 529.) A népszavazási eljárás megindítása tehát nem lehet öncélú, az eljárási szabályok alkotmányos rendeltetése az, hogy a nép akarata kinyilvánításának garanciális keretéül szolgáljon.”(ABH 2011, 1335, 1337).
A Nemzeti Választási Bizottság az idézett alkotmánybírósági döntésekre figyelemmel megállapítja, hogy nem tekinthető rendeltetésszerű joggyakorlásnak az, hogy Szervező országos népszavazás kezdeményezése arra irányul, hogy egyetlen közjogi tisztséget viselő személy hozzátartozóinak közhivatal viseléshez való jogát korlátozza, oly módon, hogy azt is kifejezetten meghatározza, hogy e személyek vezető tisztséget ne tölthessenek be. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint az országos népszavazásnak a demokratikus rendben betöltött kivételes és kiemelkedő szerepével nem egyeztethető össze az a szervezői magatartás, amely a népszavazás jogintézményét és a választási szerveket egyetlen személy és annak hozzátartozói elleni fellépésként használja. Szervező magatartása azért sem egyeztethető össze a közvetlen hatalomgyakorlás intézményével, mert a kérdéséből fakadó jogalkotási kötelezettség, melyet az Országgyűlésnek kötelezően végre kell hajtania nem értelmezhető általános magatartási szabály megalkotására irányuló feladatként. A Bizottság rögzíti, hogy az a joggyakorlás, mely valójában a jogintézménynek a népszavazáshoz való jogtól eltérő célú használására irányul, nem élvezhet törvényi védelmet, ezért akadályát képezi a népszavazásra feltenni kívánt kérdés hitelesítésének.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint Szervező eljárása fent kifejtettek miatt nem felel meg a Ve. 2. § (1) bekezdésében foglalt eljárási alapelveknek, köztük az e) pont szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének.
Emellett a Bizottság álláspontja szerint Szervező által hitelesítésre benyújtott népszavazási kérdés a fent leírtakkal összefüggésben felveti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét is. A kérdés kifejezetten arra irányul, hogy a legfontosabb közjogi tisztséget betöltő személyek közül csak a legfőbb ügyész Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 2. pontja szerinti hozzátartozóira állapítson meg indokolatlanul szigorú szabályokat. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint egy ilyen jellegű szabályozás felveti az Alaptörvény-ellenes megkülönböztetés megállapításának lehetőségét, mivel annak nincs ésszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka, vagyis önkényes.
V.
A Kúria Knk.IV.37.361/2015/3. számú végzésében rögzítette, hogy a Nemzeti Választási Bizottságnak figyelembe kell vennie az elutasítás indokainak a megfogalmazásakor, hogy érdemi eljárás esetén a Kúria nem utasíthatja a Nemzeti Választási Bizottságot új eljárásra, csak helybenhagyhatja vagy megváltoztathatja a határozatát. Ezért jelentősége van annak, hogy a Nemzeti Választási Bizottság merítsen ki minden lehetséges indokot az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének vizsgálatakor.
Fenti érvelés alapján a Nemzeti Választási Bizottság indokoltnak tartotta megvizsgálni a népszavazási kérdésnek az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdéssel való összefüggését is. E vizsgálat keretében az alábbi megállapításokat teszi.
Az Mnbtv. 1. § (1) bekezdése értelmében az MNB a Központi Bankok Európai Rendszerének, valamint a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének tagja.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 127. cikk (4) bekezdése szerint az Európai Központi Bankkal (a továbbiakban: EKB) konzultálni kell többek között a nemzeti hatóságok részéről az EKB hatáskörébe tartozó valamennyi jogszabálytervezettel kapcsolatban. Az Európai Központi Bank a hatáskörébe tartozó területeken véleményt terjeszthet a megfelelő uniós intézmények, szervek és hivatalok, illetve a nemzeti hatóságok elé.
Az EUMSZ 131. cikke szerint valamennyi tagállam biztosítja, hogy nemzeti jogszabályai — nemzeti központi bankjának statútumát is beleértve — összeegyeztethetők legyenek a Szerződésekkel és a Központi Bankok Európai Rendszer és az EKB alapokmányával.
A nemzeti hatóságoknak az Európai Központi Bankkal a jogszabálytervezetekről folytatott konzultációjáról szóló, 1998. június 29-i 98/415/EK tanácsi határozat (a továbbiakban: Határozat) 2. cikk (1) bekezdése szerint a tagállamok hatóságai kötelesek konzultálni az EKB-val valamennyi olyan jogszabálytervezettel kapcsolatban, amely az Európai Közösséget létrehozó Szerződés alapján az EKB hatáskörébe tartozik, különösen a nemzeti központi bankokról szóló jogszabályok tekintetében.
A Határozat 4. cikke értelmében valamennyi tagállam elfogadja a szükséges intézkedéseket, hogy ténylegesen megfeleljenek ennek a határozatnak. Ebből a célból a tagállamok biztosítják, hogy egy olyan megfelelő időpontban konzultálnak az EKB-val, amely a jogszabálytervezetet kezdeményező hatóság számára lehetővé teszi, hogy döntésének meghozatala előtt figyelembe vegye az EKB véleményét; amennyiben az adott jogszabályokat egy másik hatóság fogadja el, a tagállam gondoskodik arról, és hogy az EKB véleményét e hatóságnak is a tudomására hozzák.
Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése értelmében „Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.” (csatlakozási klauzula). A csatlakozási klauzulában foglalt hatáskör-transzfer az „egyes, az Alaptörvényből eredő” hatáskörök közös gyakorlására, átengedésére ad felhatalmazást. Ebből következően a közös hatáskörgyakorlás arra terjed ki, amire az állami közhatalmi szervek az Alaptörvény alapján jogosultak.
A jelen eljárásban tárgyalt népszavazási kérdés vonatkozásában mindennek azért van jelentősége, mert az EUMSZ, illetve a Határozat idézett rendelkezései szerint, figyelemmel az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdésére, az Országgyűlés az MNB-vel kapcsolatos jogalkotási hatáskörét nem kizárólagosan, hanem az EKB-val való konzultációs eljárás során, annak közreműködésével gyakorolhatja.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint előállhat olyan helyzet, hogy amennyiben jelen eljárásban tárgyalt kérdés hitelesítésére kerülne sor, és Szervező összegyűjtené a 200.000 érvényes aláírást, ezáltal kötelező lenne a népszavazás elrendelése, a kérdésből fakadó jogalkotási kötelezettség kapcsán az Országgyűlésnek konzultáció végett meg kellene keresnie az EKB-t. A konzultáció olyan eredményt is hozhat, mely ellentétes a népszavazáson kinyilvánított döntés eredményével. Megjegyzendő azonban, hogy bár a Határozat a konzultációs kötelezettséget írja elő az EKB-val, az azonban nem döntést fogalmaz meg, hanem véleményt ad, melynek maradéktalan megtartása nincs előírva.
Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság a kérdésből fakadó alaptörvényi sérelmet, nevezetesen az E) cikk (2) bekezdésének sérelmét felveti ugyan, azonban a kérdés hitelesítésének megtagadását nem erre, hanem a II-IV. pontokban kifejtett indokokra alapozza.
VI.
A fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben szereplő kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, tekintettel arra, hogy az az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt tiltott tárgykört érint, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének nem felel meg, továbbá a Szervező eljárása a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelvbe ütközik, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a fentiekben kifejtett indokokra tekintettel a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. §-a alapján – megtagadta.
VII.
A határozat az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, az I. cikk (3) bekezdésén, a XV. cikk (2) bekezdésén, a XXIII. cikk (8) bekezdésén, a Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 2. pontján, a Mnbtv. 1. § (1) bekezdésén, az Áht. 7. § (1) bekezdésén, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 9. §-án, a 11. §-án, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2016. január 18.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke