A Nemzeti Választási Bizottság
5/2017. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság Gál József magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában – 10 igen és 2 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a jelenleg üzemelő paksi atomerőművi blokkok leállását követően Magyarországon atomerőműben ne termeljenek áramot?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2017. április 5-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] Szervező 2017. március 2-án, személyesen eljárva nyújtotta be az általa népszavazásra javasolt kérdést és 29 támogató választópolgár adatait, valamint aláírását tartalmazó aláírásgyűjtő ívet a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtott támogató aláírásokból valamennyi megfelelt az Nsztv. 4. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
[2] Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására az aláírásgyűjtő ívek mellé csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-114472/2017. számú, 2017. március 1-jén kelt határozatát, melyben a Hatóság Szervezőt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
[3] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. §-ában rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát, és mivel az a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[4] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[5] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdéséből következően az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható, ezek egyike, hogy a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik [Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdés]. A népszavazáshoz való jog további korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére nem tartható és nem kezdeményezhető népszavazás, hogy egyébként az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.
[A nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség érintettségének vizsgálata]
[6] A 8. cikk (3) bekezdés d) pontja értelmében nem lehet országos népszavazást tartani nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről. Ez a tilalom korábban a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 28/C. § (5) bekezdés b) pontja alapján 2012. január 1-jét megelőzően is fennállt. Ezt értelmezve az Alkotmánybíróság korábban több döntésében is rámutatott, hogy olyan kérdés alkotmányosan nem bocsátható népszavazásra, amely hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségre, illetve az e kötelezettséget is tartalmazó törvények tartalmára vonatkozna. Ennek folytán nem is állhat elő az a helyzet, hogy a népszavazás döntése értelmében nemzetközi szerződéseket kellene felmondani vagy tartamukat megváltoztatni [62/1997. (XII. 5.) AB határozat, 72/2002. (XII. 19.) AB határozat].
[7] A népszavazásra javasolt kérdés arra irányul, hogy a jelenlegi négy blokk leállása után Magyarországon szűnjön meg az atomerőműben való áramtermelés.
[8] Magyarország Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya a nukleáris energia békés célú felhasználása terén folytatandó együttműködésről nemzetközi egyezményt kötött (a továbbiakban: Egyezmény), melyet a belső jogba a 2014. évi II. törvény (a továbbiakban: Törvény) iktatott. Az együttműködés tárgyát az Egyezmény 1. cikke határozza meg. Ennek 1-3. pontja szerint a Felek (Magyarország Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya) együttműködnek a Paksi Atomerőmű teljesítményének fenntartásában és fejlesztésében, mely utóbbiba beleértendő két új (5-6. számú) blokk tervezése, megépítése, üzembe helyezése és üzemen kívül helyezése. Ezen felül, amennyiben az atomerőmű teljesítményének fenntartása és fejlesztése érdekében esetleg szükségessé válik, a szerződő felek együttműködnek további blokkok tervezésében, megépítésében, üzembe helyezésében és üzemen kívül helyezésében. A két konkrétan megnevezett új blokkot blokkonként legalább 1000 MW beépített kapacitással tervezik abból a célból, hogy kiváltsák a jövőben leállításra kerülő 1-4. blokkokat.
[9] Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Atv.) 2. § 18. pontja meghatározza az atomerőmű fogalmát, amely szerint az atomerőmű energiaátalakító létesítmény, amely nukleáris láncreakció felhasználásával villamos energiát termel.
[10] Az atomerőművi blokk fogalmát a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági követelményeiről és az ezzel összefüggő hatósági tevékenységről szóló 118/2011. (VII. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 10. mellékletének 11. pontja határozza meg, mely szerint az egy nukleáris energiát hőenergiává alakító atomreaktor a hozzá tartozó rendszerek és rendszerelemek összességével, amelyek a biztonságos villamosenergia-termeléshez szükségesek.
[11] Az atomerőművi blokk tehát az atomerőmű elengedhetetlenül szükséges eleme, amely nélkül egy létesítmény nem felelhet meg az atomerőmű fogalmi követelményeinek.
[12] A Bizottság álláspontja szerint a kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás eredménye közvetlenül érinti a nemzetközi szerződésben foglalt, a Paksi Atomerőmű két új blokkja létesítésével kapcsolatos kötelezettségeket, mivel ezek létesítésében és üzembe helyezésében éppen a jövőben leálló négy blokk kiváltása miatt állapodtak meg a Felek. A kérdésben tartott sikeres népszavazás eredménye csak az Egyezmény módosításával lenne végrehajtható, mely alapján az már nem rendelkezne az 5-6. blokkok tervezéséről, megépítéséről és üzembe helyezéséről sem. A blokkok az idézett meghatározások szerint az atomerőművi áramtermeléshez szükségesek, ha nem lehet atomerőműben áramot termelni, úgy új blokk tervezésére, megépítésére sincs szükség, illetve az üzembe helyezés sem lenne lehetséges.
[13] A kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazással hozott döntés tehát közvetlen akadályát jelentené az új blokkok üzembe helyezéséről, valamint a blokkok tervezésének, megépítésének és üzembe helyezésének finanszírozásáról, mint úgynevezett főkötelezettségről szóló, az Egyezmény 1. cikk 1. és 3. pontjában, az 5. cikk (10) bekezdésében, a 6. cikk (18) bekezdésében és a 9. cikkben foglalt rendelkezések végrehajtásának.
[14] Az Egyezmény 1. cikk 1. pontjában nevesített, az új blokkok megépítésére és üzembe helyezésére vonatkozó együttműködési kötelezettség végrehajtásán túl a 3. pont szerinti, az 5-6. blokkokon kívüli további blokkok üzembe helyezésének is akadályát jelentené a kérdés, mivel az atomerőműben való áramtermelés tilalma miatt további, a villamosenergia-termeléshez szükséges blokkok létesítése és üzembe helyezése sem valósulhatna meg.
[15] Azt, hogy a nemzetközi szerződésben foglalt együttműködési kötelezettség is az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontjának hatálya alá tarozik, az Egyezménnyel összefüggésben mondta ki a Kúria a 91/2014. NVB határozatot helybenhagyó Knk.IV.37.178/2014. számú végzésében, majd erősítette meg ezt az álláspontot az 52/2015. NVB határozatot helybenhagyó Knk.IV.37.358/2015/3. számú végzésében is. A Kúria rögzítette, hogy „az együttműködés önmagában is olyan nemzetközi kötelezettség, amely részét képezi az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésének. Az Alaptörvényt ebben a tekintetben nem lehet megszorítóan értelmezni.”
[16] Az Egyezmény 5. cikk (10) bekezdése szerint az Orosz Fél biztosítja, hogy az Orosz Illetékes Hatóság és/vagy az Orosz Kijelölt Szervezet teljesíti az új erőmű blokkok üzembe helyezésére vonatkozó kötelezettségét. A 6. cikk (18) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy a Magyar Félnek biztosítania kell, hogy a külön megállapodások (szerződések) alapján a Magyar Illetékes Hatóság és/vagy a Magyar Kijelölt Szervezet részt vesz a beüzemelést megelőző munkálatokban és a Paksi Atomerőmű új blokkjainak üzembe helyezésében. Ha az új blokkok üzembe helyezésére nem kerül sor, az Orosz és a Magyar Fél fentiek szerinti kötelezettségének teljesítése sem lehetséges.
[17] Az Egyezménynek a finanszírozásról szóló 9. cikke az Orosz Fél állami hitel nyújtására való kötelezettségét rögzíti, mely szerint az 1. cikk 1. és 3. pontjában rögzített együttműködés megvalósítása érdekében - külön megállapodásában meghatározott összegben és feltételekkel - állami hitelt biztosít a Magyar Fél számára a Paksi Atomerőmű teljesítménye fenntartásának és fejlesztésének finanszírozásához. Amennyiben az Egyezmény 1. cikk 1. és 3. pontjaiban foglalt új blokkokat nem lehet üzembe helyezni, tervezésük és megépítésük is okafogyottá válik, ezért az állami hitel nyújtásának is csak a Paksi Atomerőmű teljesítménye fenntartásának, illetve kizárólag a jelenleg meglévő blokkok fejlesztésének finanszírozására kell korlátozódnia. Ez pedig csak úgy lenne megvalósítható, ha módosításra kerülne az Egyezmény 1. cikk 1. és 3. pontjának tartalma.
[18] A kezdeményezés, ahogyan azt az Egyezmény hivatkozott rendelkezései is mutatják, nem pusztán a Magyar Fél részére megállapított kötelezettségek teljesítését sérti, hanem az Orosz Félnek megállapított kötelezettségek teljesítését is akadályozza. Ezzel kapcsolatban, szintén az Egyezmény vonatkozásában a Kúria már hivatkozott, Knk.IV.37.178/2014/3. számú végzésében rögzítette, hogy „az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja a nemzetközi szerződésben részes valamelyik fél vonatkozásában fennálló kötelezettségként értelmezhető; nemzetközi szerződés pedig aligha képzelhető el akként, hogy csak az egyik félre ró kötelezettséget”. A Knk.IV.37.358/2015/3. számú végzésében visszautalva az idézett megállapításra kifejtette továbbá, hogy az egyik szerződő fél kötelezettsége akkor is része az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontjának hatálya alatt álló nemzetközi kötelezettségvállalásnak, ha a kötelezettség nem a Magyar Felet, hanem az Orosz Föderáció Kormányát terheli.
[19] Mivel a népszavazásra javasolt kérdés közvetlenül érinti és ellentétes az Egyezményben foglalt kötelezettségekkel, a népszavazás döntése értelmében a nemzetközi szerződés tartalmát kellene megváltoztatni. Ez viszont sérti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontját, azaz tiltott tárgykört érint, így országos népszavazásra nem bocsátható.
III.
[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]
[20] Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerinti, a népszavazási eljárásban alkalmazandó egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája, melyet a választópolgár és a jogalkotó szemszögéből is vizsgálni szükséges.
[21] A választópolgári egyértelműség tekintetében a Kúria már saját gyakorlatában is számos szempontot fogalmazott meg, mely szerint a kérdéssel szemben követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, jelentőségét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni. Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz. (Knk.IV.37.458/2015/3., Kvk.37.300/2012/2., Knk.IV.37.356/2015/2. Knk.IV.37.457/2015/3. számú végzések).
[22] A kérdés egyértelműségének megállapításakor azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség). A Nemzeti Választási Bizottság többek között az 1/2016. és a 10/2016. számú döntéseiben a jogalkotói egyértelműség körében rámutatott arra, hogy az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése szerint az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező, ezért a népszavazási eljárás céljához kötötten vizsgált, az ún. népszavazási egyértelműség feltételének megfelelő kezdeményezés lehet csak népszavazásra bocsátható, és az országgyűlési döntéshozatalra alkalmas. A Kúria számos végzésében megerősítette azt az álláspontját, hogy a választópolgári egyértelműséggel azonos jelentőséggel bír a jogalkotói egyértelműség, amely követelményből fakad, hogy a jogalkotó el tudja dönteni, terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha igen mely körben (Knk.IV.37.222/2016/9. számú végzés, Knk.IV.37.132/2016/4. számú végzés, Knk.IV.37.135/2016/4. számú végzés, Knk.IV.37.338/2015/3. számú végzés).
[23] Magyarországon a villamos-energiát különböző erőművekben termelik meg, ezek közül a legnagyobb a Paksi Atomerőmű, amelynek négy blokkja termeli meg a hazai villamos energia körülbelül felét.
[24] A kérdés arra irányul, hogy amennyiben a Paksi Atomerőmű jelenlegi blokkjai leállnak, ezt követően atomerőműben már ne termeljenek áramot.
[25] A Bizottság álláspontja szerint a kérdésben használt „leállását” fogalom jelentéstartalma nem egyértelmű sem a választópolgár, sem a jogalkotó számára. Nem tisztázott ugyanis, hogy ez alatt a fogalom alatt a főjavítás során végrehajtott leállítást kell-e érteni, a nukleáris létesítmény végleges leállítását, vagy a nukleáris létesítmény megszüntetését, vagy a nukleáris létesítmény tervezett üzemidejét, esetleg üzemidő-hosszabbítás esetén az Országos Atomenergia Hivatal (a továbbiakban: OAH) által meghatározott üzemeltetési engedélyben szereplő üzemeltetési időpontot.
[26] A Korm. rendelet 10. mellékletének 63. pontja definiálja a főjavítás fogalmát, amely a fűtőelemek üzemszerű cseréjével összekötött tervszerű karbantartási tevékenységeket foglalja magában. A főjavítást az előzetes terveknek megfelelően teljes zónakirakás mellett, a reaktortartály ciklikus vizsgálatával egybekötve hajtják végre. A blokk leállításával, indításával és a fűtőelemcserével, karbantartással kapcsolatos összes tevékenységet az OAH felügyeli. A karbantartási folyamat végén az üzemeltetési feltételek és korlátok szerint indítják újra a blokkot.
[27] A végleges leállítást a Korm. rendelet 10. mellékletének 183. pontja határozza meg, mely szerint az a nukleáris létesítményeknek, a nukleáris létesítmények rendszereinek, rendszerelemeinek a további üzemszerű használat szándéka nélküli leállítását, üzemen kívül helyezését jelenti.
[28] A nukleáris létesítmény megszüntetése a nukleáris létesítmény végleges üzemen kívül helyezését és leszerelését magába foglaló azon folyamat, amely a végleges leállítást követi, és amelynek eredményeként a nukleáris biztonsági kockázatok megszűnésére tekintettel a nukleáris biztonsági hatósági felügyelet részben vagy teljesen megszüntethetővé válik a nukleáris biztonsági hatóság döntése alapján. Ezt a fogalmat a Korm. rendelet 10. mellékletének 126. pontja rögzíti.
[29] A tervezett üzemidő a Korm. rendelet 10. mellékletének 154. pontja szerint a nukleáris létesítmény tervezésénél figyelembe vett időtartam, amelyre – a rendszerek és rendszerelemek tervei alapján – a biztonságos üzemeltethetőséget a nukleáris létesítmény biztonsági jelentésében igazolják.
[30] Ahogyan az a Korm. rendelet rendelkezéseiből és a hivatkozott definíciók alapján is látható, az atomerőművi blokk leállítása megtörténhet ideiglenes jelleggel például a karbantartás, főjavítás vagy fűtőelemcsere okán is, ettől azonban lényeges megkülönböztetni a végleges leállítást, mely az üzemen kívül helyezést jelenti, amely viszont nem jelenti még a létesítmény megszüntetését. A leállítás azonban értelmezhető akár a tervezett üzemidő függvényében, a biztonságos üzemeltethetőségre meghatározott időtartam végeként is.
[31] A népszavazási kérdés e szempont szerinti egyértelműségi vizsgálatával szorosan összefügg az is, hogy a paksi atomerőmű négy blokkját 1982 és 1987 között helyezték üzembe, melyek eredetileg tervezett üzemideje 30 év. A Nemzeti Energiastratégiáról szóló 77/2011. (X. 14.) OGY határozat (a továbbiakban: Ogy. határozat) 6.2.2. pontja szerint a Paksi Atomerőmű 4 darab, 500 MW-os blokkjának üzemideje, a 20 éves üzemidő-hosszabbítást feltételezve, 2032 és 2037 között fokozatosan fog leállni. Az OAH a Paksi Atomerőmű 1. blokkjának üzemeltetésére 2013. január 1-jétől 2032. december 31-éig, a 2. blokk üzemeltetésére 2015. január 1-jétől 2034. december 31-ig, a 3. blokk üzemeltetésére 2017. január 1. napjától 2036. december 31-ig adott üzemeltetési engedélyt. Az OAH honlapján közzétett hirdetmény szerint 2016 novemberében megindult a Paksi Atomerőmű 4. blokkjának tervezett üzemidőn túli üzemeltetése iránti eljárás is, melynek ügyintézési határideje legalább hat hónap. A hirdetmény rögzíti, hogy a 4. blokk üzemeltetési engedélye 2017. december 31-én, a tervezett 30 éves üzemidő leteltével hatályát veszti, ám a Korm. rendelet lehetővé teszi, hogy a blokk a jogszabályban rögzített feltételek teljesítése mellett tovább üzemelhessen. Mindezek alapján az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. a Korm. rendelet 20. § (3) bekezdése alapján kérte a 4. blokk 2037. december 31-ig történő üzemeltetéséhez szükséges engedélyt.
[32] Az, hogy a népszavazásra javasolt kérdésben szereplő „leállását követően” kitétel mint időhatározó pontosan milyen időpontot jelöl, a kérdésből nem derül ki világosan. Nem egyértelmű, hogy pl. az atomerőművi blokk egy soron következő tervezett karbantartása miatti leállítás után nem lenne újraindítható, vagy a kérdésben szereplő leállás az OAH által kiadott üzemeltetési engedélyben meghatározott dátumot jelenti, esetleg a végleges leállítás időpontját, vagy az atomerőmű megszüntetésének időpontját. Az sem egyértelmű, hogy amennyiben az egyik jelenleg üzemelő blokk leáll, történjen ez bármelyik, fentiekben meghatározott fogalom alapján, úgy a kérdés szerint le kell-e állítani a többi blokkot is és ettől az időponttól lép érvénybe az atomerőműben való áramtermelés tilalma, vagy a kérdés arra irányul, hogy ha a jelenlegi négy blokk közül már egyik sem működik, az utolsó leállását követően tiltja meg a villamosenergia-termelését a Paksi Atomerőműben.
[33] A népszavazásra javasolt kérdés alapján nem egyértelmű az sem, hogy az hogyan befolyásolná a 4. blokk folyamatban lévő üzemidő-hosszabbítási eljárását, mely engedélyezése esetén az várhatóan 2037 végéig üzemelhetne. Kérdéses, hogy a kezdeményezésben tartott érvényes és eredményes népszavazás alapján a tervezett üzemidő leteltével, azaz 2017. december 31-vel kellene leállítani a 4. blokk üzemeltetését, vagy ha a blokk megkapja a tervezett üzemidőn túli üzemeltetésre az engedélyt, akkor a kérdésben nevesített „leállás” alatt az engedély szerint meghatározott meghosszabbított üzemidő végét kell érteni.
[34] A „leállás” fogalmának meghatározatlansága miatt a kérdésnek több, különböző, egymással egyenértékű értelmezése és jelentése merülhet fel. Amennyiben például a „leállás” alatt az 1-3. blokkok tekintetében az OAH engedélyében szereplő, a tervezett üzemidőn túli működtetés határidejét kell éretni, azaz 2032-t, 2034-t és 2036-t, ebben az esetben a kérdés az alábbi okból sem felel meg az egyértelműség követelményének, sőt kifejezetten megtévesztő a választópolgár számára.
[35] Az Nsztv. 31. § (2) bekezdése szerint „A népszavazással hozott döntés az Országgyűlésre a népszavazás napjától – ha a népszavazás törvényalkotási kötelezettséget keletkeztet, a törvény kihirdetésétől – számított három évig kötelező”.
[36] A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen eljárás tárgyát képező népszavazási kezdeményezéssel kapcsolatos eljárási cselekmények lefolytatását követően (a kérdés jogerős hitelesítése, szükséges számú támogató aláírás összegyűjtése, a népszavazás elrendelése és kitűzése) országos népszavazásra legkésőbb 2018. évben kerülhetne sor. Az Nsztv. fent hivatkozott szakasza szerint az érvényes és eredményes országos népszavazáson hozott döntés az Országgyűlést – a jogalkotási kötelezettség alapján hozott törvény kihirdetésétől számított – 3 évig kötelezi (ún. kötőerő), azaz egy, 2018-ban megtartott országos népszavazás esetén 2021. évig. A népszavazási kérdés fenti értelmezése szerint ugyanakkor egy legkorábban 2032-ben kezdődő tilalom létrehozását célozza meg. Mindez azt jelenti, hogy a népszavazási kérdés által érintett időszakban az országos népszavazás eredménye már nem kötné az Országgyűlést, azaz bármilyen – akár a választópolgárok véleményével ellentétes – tartalmú döntést hozhatna.
[37] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdés kapcsán joggal feltételezhető, hogy az esetleges népszavazáson megjelenő választópolgárok döntő többsége azt gondolhatja, hogy egy olyan kérdésben nyilvánít véleményt, mely szerint az Országgyűlés 2032-től fokozatosan megtiltja az atomerőműben történő áramtermelést. Az országos népszavazáson hozott döntés ugyanakkor – annak érvényessége és eredményessége estén – mindösszesen 3 évig kötelezi az Országgyűlést, így a kérdés által érintett időszakra a választópolgárok többségének véleménye már nem bírna befolyással. A kérdéssel elérhető eredmény és az arra adandó válasz mögötti választópolgári szándék összhangja tehát nem áll fenn, mely a kérdés megtévesztő jellegét igazolja.
[38] A Nemzeti Választási Bizottság e körben kíván utalni a Kúria Knk.IV.37.457/2015/3. számú és Knk.VII.37.997/2016/4. számú határozataira, melyekben elvi éllel rögzítette, hogy nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyben a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz. A Nemzeti Választási Bizottság véleménye szerint a Kúria fent hivatkozott álláspontja jelen eljárás szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel a népszavazási kérdés megtévesztő jellegű és így a választópolgári véleménynyilvánításnak nem lehet valós eredménye.
[39] A fent leírtakon túl az alábbiak miatt sem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt, népszavazási egyértelműség követelményének a kezdeményezés.
[40] A népszavazásra javasolt kérdés arra irányul, hogy az abban szereplő időpontot követően atomerőműben ne termeljenek áramot.
[41] Az atomerőmű fogalmát az Atv. 2. § 18. pontja határozza meg. E szerint az atomerőmű olyan energiaátalakító létesítmény, amely nukleáris láncreakció felhasználásával villamos energiát termel. A definíció alapján tehát az atomerőmű funkciója az, hogy áramot, azaz villamos energiát termeljen. A népszavazási kérdés alapján az atomerőművek, az abban meghatározott időpontot követően elvesztik ezt a funkciójukat, így viszont értelmezhetetlenné válik az Atv.-ben meghatározott fogalom. A kérdésből a jogalkotó számára nem egyértelmű, hogy hogyan kellene módosítania az atomerőmű jelenlegi fogalmát, ha az a nukleáris láncreakció felhasználásával a továbbiakban már nem termelhetne áramot. A kérdésben tartott eredményes népszavazás így nem tenné egyértelművé az Országgyűlés helyzetét sem, hiszen nem derül ki a kérdésből, hogy a jogalkotónak milyen új jelentéstartalommal kellene meghatároznia az atomerőmű fogalmát.
[42] A fogalom módosításának hiányában a kérdés tévesen azt sugallja, hogy az atomerőmű egyébként más nukleáris célra (pl. dúsítás, nukleáris kutatás) is fenntartható, és az áramtermelés végleges megszüntetése nem eredményezi magának a létesítménynek a megszüntetését, amely viszont újból a választópolgári egyértelműség követelményét sérti.
IV.
[A határozat indokolásának összegzése]
[43] Mivel Szervező népszavazási kérdése az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontjában meghatározott tiltott tárgykört érint, valamint nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített népszavazási egyértelműség követelményének, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a fentiekben kifejtett indokok alapján a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva – megtagadta.
V.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[44] A határozat az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontján, az Egyezmény 1. cikk 1. és 3. pontján, az 5. cikk (9) bekezdésén, a 6. cikk (18) bekezdésén, a 9. cikkén, az Atv. 2. § 18. pontján, az Nsztv. 11. §-án, a Korm. rendelet 10. mellékletének 11., 63., 126., 154. és 183. pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. §-ának (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2017. március 21.
Prof. Dr. Patyi András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke