5/2018. NVB határozat - Bíró Zoltán magánszemély által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

5/2018. számú határozata

 

A Nemzeti Választási Bizottság Bíró Zoltán magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában – 6 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

 

határozatot:

 

A Nemzeti Választási Bizottság az

 

„Akarja-e Ön azt, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy a gázolaj kiskereskedelmi árrése ne lehessen több literenként 10 forintnál?”

 

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

 

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2018. január 31-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.

 

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező magánszemélyként 2017. december 18-án 09 óra 03 perckor személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
2. Szervező a népszavazásra javasolt kérdéshez 25 választópolgár támogató aláírását mellékelte, amelyekből 22 támogató aláírás megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
3. Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására mellékelte a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-134500/2017. számú, 2017. december 4-én kelt határozatát, melyben a Hatóság Szervezőt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
4. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. Tekintettel arra, hogy a népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, azt a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
2. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. A népszavazáshoz való jog további korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére nem tartható és nem kezdeményezhető népszavazás, hogy egyébként az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

III.

[A központi költségvetésről szóló törvény tartalmával kapcsolatos tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálata]

1. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja értelmében „[n]em lehet országos népszavazást tartani a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról [...] szóló törvény tartalmáról”.
2. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy Szervező jelen eljárásban vizsgált népszavazási kezdeményezése arra irányul, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás következtében az Országgyűlés törvényben szabályozza a gázolaj kiskereskedelmi árrését, oly módon,  hogy annak legmagasabb összegét literenként 10 forintban állapítja meg.
3. A Nemzeti Választási Bizottság tekintettel a kezdeményezés árbefolyásolásra irányuló tárgyára, indokoltnak tartotta a központi költségvetésről szóló törvény tartalmának érintettségét vizsgálni, figyelemmel arra, hogy a Kúria több esetben is állást foglalt a központi költségvetésről szóló törvényt érintő népszavazási kérdések megengedhetősége tárgyában a Knk.IV.38.133/2015/3., a Knk.IV.37.339/2015., a Knk.IV.37.456/2015., valamint a Knk.IV.37.467/2015. számú határozataiban.
4. A fenti ítélkezési gyakorlatból a Nemzeti Választási Bizottság Szervező népszavazási kezdeményezésével összefüggésben elsősorban a Kúria Knk.IV.38.133/2015/3. számú végzésében kifejtett azon megállapítást tekintette irányadónak, mely rögzíti, hogy „[a]z Alkotmánybíróság határozataiban megjelenő gyakorlata szerint annak megítélésénél, hogy egy népszavazásra feltett kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt tilalomba ütközik-e, azt kell vizsgálni, hogy a kérdés, illetve a megtartandó népszavazás a költségvetési törvényben szereplő egyes bevételi vagy kiadási tételekkel közvetlen és jelentős kapcsolatban áll-e. [15/2005. (IV. 28.) AB határozat, 34/2007. (VI. 6.) AB határozat]”.
5. Másrészről a Bizottság figyelemmel volt a Kúria Knk.IV.37.339/2015/3. számú végzésében (a továbbiakban: Végzés) kifejtett azon álláspontjára is, mely szerint „[a]z Alkotmánybíróság három esetkörben ítélte közvetlennek és érdeminek a népszavazás és a költségvetési törvény közötti kapcsolatot: a) a kérdés kifejezetten a költségvetési törvény módosítását célozza; b) a kérdésből okszerűen következik a költségvetési törvény módosítása; c) végül az érvényes és eredményes népszavazás jövőbeli költségvetési törvény kiadását konkrétan határozza meg. [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, 33/ 2007. (VI. 6.) AB határozat, 34/2007. (VI. 6.) AB határozat]”.
6. A Kúria a Végzésben felhívta a figyelmet arra is, hogy a fenti alkotmánybírósági érvelés sajátossága a bevételi és a kiadási oldal megkülönböztetése, amelynek célja a költségvetési törvény végrehajthatóságán túl a költségvetési törvényben az állami feladatok teljesíthetőségének, a kormányozhatóság megőrzésének garantálása. A Kúria felidézte: „(…) a bevételi oldalt illetően az Alkotmány és az Alaptörvény is azonosan rendelkezést tartalmaz, mely alapján a költségvetési bevételeket meghatározó adókról, illetékekről, vámokról szóló törvényekről egyszer és mindenkorra tiltja külön a népszavazást, míg más bevételek, illetve a kiadási oldal védelme csupán valamely, már elfogadott költségvetés időtartamára szól. [58/2007. (X. 1.) AB határozat, megerősítve: 40/2012. (XII. 6.) AB határozat]”.
7. Mindezek mellett a Kúria a Végzésben rögzítette azt is, hogy a költségvetési törvényben konkrétan szereplő bevétel megszűnését eredményező népszavazási kérdés közvetlenül érinti a költségvetési törvény tartalmát, még akkor is, ha a bevétel elmaradása miatt a költségvetési törvény módosítása a gyakorlatban nem feltétlenül szükséges.
8. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a hatályos jogi szabályozást figyelembe véve a gázolaj kiskereskedelmi ára nem képezi árszabályozás tárgyát. A végső kiskereskedelmi fogyasztói ár így a piaci árképzés, illetve a termékre kivetett adóterhek összegeként, több komponensből épül fel. Az alapul vehető nagykereskedelmi listaárból, az azt terhelő és a jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 109. § és 110. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott mértékű jövedéki adóból, a készletezési díjból, a kiskereskedelmi profitból, valamint az ezek összességét terhelő általános forgalmi adóból (a továbbiakban: adó). A jövedéki adóval összefüggésben szükséges megjegyezni, hogy annak mértéke nincs összefüggésben a nagykereskedelmi vagy kiskereskedelmi árral, hanem a Jöt. ezer literre számított fix adómértéket határoz meg, amelyet csak a termék nyersanyagául szolgáló kőolaj világpiaci árának alakulása befolyásol.
9. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 55. § (1) bekezdése szerint, a termékek és szolgáltatások utáni adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul. Az adó alapja az Áfa tv. 65. §-a alapján a termék értékesítése esetében a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap. Az Áfa tv. 70. § (1) bekezdése rögzíti továbbá azt is, hogy a „[t]ermék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:

a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;

b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a […] csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek”.

Az adó mértéke pedig az adó alapjának az Áfa tv. 82. § (1) bekezdésében meghatározott 27 százalékkal növelt összege.

1. A törvényi rendelkezésre figyelemmel tehát, az adó a gázolaj végfogyasztónál az értékesítéshez kapcsolóadóan keletkező fizetési kötelezettség, mely alapja (adóalap) a termék kiskereskedelmi ára, mértéke az adó alapjának 27 százalékkal növelt összege. A kiskereskedelmi árrés legfeljebb 10 forintban történő szabályozása így egyértelműen az adóalapot befolyásoló tényező. Az adó alapjának szabályozása eredményeként pedig az adó mértéke is szükségszerűen változik.
2. Az Áfa tv. preambuluma kiemeli, hogy az Áfa tv.-t az Országgyűlés elsősorban „az államháztartás feladatainak ellátásához szükséges állandó, nem konjunktúraérzékeny és értékálló bevétel biztosítására” alkotta meg. Az Áfa tv. 1. §-a továbbá rögzíti, hogy, „[a]z e törvény alapján megfizetett általános forgalmi adó az államháztartás központi kormányzata költségvetésének bevétele”.
3. Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény (a továbbiakban: 2017. évi költségvetési törvény), illetve Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény (a továbbiakban: 2018. évi költségvetési törvény) is 1. számú mellékletének XLII., A költségvetés közvetlen bevételei és kiadásai című fejezetében, a 2. címszám, 1. alcímszáma alatt szerepelteti az általános forgalmi adóból származó bevételt.
4. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint, a kezdeményezés tárgyában esetlegesen megtartott érvényes és eredményes népszavazás alapján hozott törvényi szabályozásban a jogalkotó a gázolaj „kiskereskedelmi árrésének” legfeljebb 10 forintban való szabályozásával egyidejűleg szükségszerűen csökkentené a gázolaj után fizetendő adó alapját és ezáltal annak mértékét az alábbiak szerint.
5. A kiskereskedelmi nettó ár felett a fogyasztónak a gázolajért forintonként 27 fillér forgalmi adót kell megfizetnie. A Magyar Ásványolaj Szövetség üzemanyag forgalommal kapcsolatban nyilvánosságra hozott adatai alapján a 2017. január-szeptember közötti időszakban 1.568.712.001 liter gázolaj fogyott. Ezen adatot becslési alapul véve megállapítható, hogy a kiskereskedelmi árrés korlátozása, 1-10 Ft közötti árréscsökkenést figyelembe véve kb. 0,56-5,64 milliárd Ft közötti bevételkiesést eredményezne a központi költségvetésben.
6. A fenti jogi érvelés alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy Szervező népszavazási kezdeményezése, illetve az annak tárgyában megtartott országos népszavazás eredménye a 2017. évi és a 2018. évi költségvetési törvényben szereplő (általános forgalmi adóból származó) bevételi tétellel is közvetlen és jelentős kapcsolatban áll. A kezdeményezés sikere tehát a jogalkotót a hatályos és minden további költségvetésről szóló törvény módosítására kötelezné, így az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerinti tiltott tárgykört érinti, ezért népszavazásra nem bocsátható.

IV.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

1. Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése szerint „[a] népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles”. A népszavazási egyértelműség követelménye tehát kétirányú: annak a választópolgár és a jogalkotó tekintetében is fenn kell állnia.
2. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi, valamely jogalkotástól való tartózkodásra vagy éppen ellenkezőleg, jogalkotásra. Ez utóbbinak, konkrétnak és határozottnak kell lennie, azaz a törvényalkotó számára világosnak kell lennie, hogy milyen tartalmú és irányú jogalkotásra köteles annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
3. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
4. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben szereplő „árrés” kifejezést több jogszabály, így pl. a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény, vagy a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény is tartalmazza. Azonban a kifejezés tartalma mindig egyedi, az adott ágazati sajátossághoz igazodó. A dohánytermékek esetében a szabályozott végfogyasztói árból sajátosan visszafelé számított kiskereskedelmi árrésről van szó, amelyet a nagykereskedőnek kell a kiskereskedelmet folytató felé biztosítania szerződésükben. A földgáz termék esetében a jogszabály csupán a szerződés kötelező tartalmi elemeként szabályozza az árrés meghatározását. Utóbbi esetben az is kiemelendő, hogy a földgáz a gyakorlatban lényegében késztermék, amely a kitermelés és a végfelhasználás között lényegesen nem módosul, így további gyártási folyamatok az árrés meghatározását nem nehezítik.
5. A népszavazási kérdés által érintett fogalomrendszert vizsgálva a Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a gázolaj alapterméke a kőolaj. A kőolaj – típusától függő – finomítási folyamaton megy keresztül, amelynek eredményeként részelemeire bontják, így számos termék pl. benzin, fűtőolaj, bitumen, gázolaj stb. állítható elő. A kőolajszármazékok, így a gázolaj árrésén technikailag elsősorban a nyersolaj jegyzett piaci ára, illetve a finomítással elérhető termék jegyzett piaci ára közötti különbség érthető, és amely finomítói árrésként definiált gazdasági fogalom. Ugyancsak árrés a nagykereskedő és a kiskereskedő által meghatározott piaci viszonyok és kötelező befizetésekkel terhelten megállapított ár különbözete is.
6. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a jogalkotó szempontjából nem értelmezhető megfelelően a kiskereskedelmi árrés fogalma, amennyiben olyan kereskedő esetében kell alkalmazni, aki nagykereskedő igénybevétele nélkül, saját termelésben előállított (kitermelt és finomított) kőolajterméket értékesít. Ebben az esetben ugyanis nincs olyan nagykereskedelmi ár a láncban, amelyhez képest a kiskereskedelmi árrés meghatározható lenne. A jogalkotó ebben az esetben a szabályozás alapjául csak a beszerzett nyersanyag és a gázolaj előállítása költségeit vehetné alapul az árszabályozásban, de erre a költségre alkalmazva a szabályozást a gyakorlatban a viszonteladó felé alkalmazott nagykereskedelmi ár szükségszerűen nem válna el élesen az alkalmazható kiskereskedelmi ártól. Így a szabályozás indirekt módon a nagykereskedelmi árat is meghatározná, és befolyással lenne a viszonteladókra és ezzel együtt a gázolaj jelenlegi értékesítési infrastruktúrájára. Az ilyen kiterjesztő értelmezés alapján megalkotott szabályozás (a kiskereskedelmi ár indirekt jogszabályi csökkentése a nagykereskedelmi ár mértékére) pedig a viszonteladói tevékenység ellehetetlenüléséhez, az értékesítési infrastruktúra leépüléséhez vezethet, amely viszont a választópolgárok számára sem egyértelmű és előre látható következmény.
7. A Nemzeti Választási Bizottság továbbá rögzíti, hogy a kérdés ezen felül semmilyen útmutatást nem ad arra, hogy az árrés kiterjesztő értelmezés alapján nyugvó szabályozása esetében milyen költségeket ismerne el a jogalkotó: kizárólag a nyersolaj árát vagy valamely normatíva kerülne meghatározásra a finomítás költségeire is. A költségek értékelése az Alaptörvénnyel összhangban azonban csak úgy lenne értelmezhető, ha minden piaci szereplő elismert költségei saját üzemi, technológiai, piaci feltételei figyelembe vételével lennének megállapítva, így biztosítva az egyenlő feltételeket. A kérdésből azonban nem derül ki, hogy milyen szervezet, milyen eljárás keretében láthatná el ezt a tevékenységet.
8. Fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a választópolgár jelen kérdésben tartott esetleges népszavazás esetén nem tudja pontosan milyen tartalmú kezdeményezést támogat, illetve a jogalkotó sem tudja eldönteni, hogy milyen tartalommal kellene eleget tennie jogalkotói kötelezettségének. Tekintettel arra, hogy a kezdeményezés pontosan nem értelmezhető, a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen kérdés nem teljesíti az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt népszavazási egyértelműség követelményét sem.

V.

[A népszavazás jogintézményének alkotmányos céljával és rendeltetésével való összhang vizsgálata]

1. Az Nsztv. 1. § (1) bekezdése rögzíti, hogy „[a]z e törvény hatálya alá tartozó eljárásokra a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) Általános részét – az e törvényben foglalt eltérésekkel – alkalmazni kell.” A Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerint a választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni a következő alapelveket: […] jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás.
2. A Nemzeti Választási Bizottság következetes joggyakorlata szerint a népszavazási kezdeményezéssel kapcsolatos eljárás valamennyi szakaszában, így a hitelesítési eljárás során is kiemelten fontos annak vizsgálata, hogy a benyújtott kezdeményezés a népszavazás alkotmányos rendeltetésével – és így a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvével – összhangban van-e [56/2013. számú és 113/2015. számú NVB határozat].
3. A Nemzeti Választási Bizottság e körben kíván utalni az Alkotmánybíróság – jelen eljárás szempontjából irányadónak tekintett, 18/2008. (III. 12.) AB számú határozatában kifejtett – jogi érvelésére, amely szerint a jogszabályok formális előírásainak megfelelő népszavazási kezdeményezés is jogellenessé válik akkor, ha a jogalkalmazó szerv a konkrét tényállás vizsgálatakor olyan körülményeket tár fel, amelyek azt bizonyítják, hogy a hitelesítési eljárás kezdeményezője nem a népszavazás alkotmányos rendeltetésének megfelelően élt jogával.
4. Az országos népszavazás alkotmányos rendeltetése, hogy a választópolgárok az ország sorsát érintő legfontosabb, és egyben az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben közvetlenül hozzanak döntést, amely a törvényhozóra kötelező. Annak a választópolgárnak, aki úgy dönt, hogy népszavazást kezdeményez, az elérni kívánt országgyűlési döntést szem előtt tartva kell kérdését megfogalmaznia.
5.  A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint nem tekinthető jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásnak és nem egyeztethető össze a népszavazás Alaptörvényben foglalt rendeltetésével az olyan kezdeményezői magatartás, amely során a Szervező korábbi népszavazási kezdeményezésének eredménytelenségét megállapító 139/2017. számú és az azzal kapcsolatosan bírságot megállapító 142/2017. számú NVB határozatok meghozatalát követő három nap elteltével a jelen kérdést is magában foglaló négy, lényegében azonos tárgykört érintő, az alaptörvényi, illetve törvényi kritériumoknak több szempontból sem megfelelő népszavazási kezdeményezést nyújt be hitelesítésére

VI.

[A határozat indokolásának összegzése]

1. Tekintettel arra, hogy a népszavazásra javasolt kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja szerinti tiltott tárgykört érint, valamint ellentétes a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában rögzített jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvével, továbbá nem felel meg az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt népszavazási egyértelműség követelményének sem, a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében foglalt hatáskörében eljárva – megtagadta.

VII.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

[41] A határozat az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontján; a Jöt. 109. § és 110. § (1) bekezdés c) pontján; az Áfa tv. preambulumán, 1. §-án, 55. § (1) bekezdésén, 65. §-án, 70. § (1) bekezdésén, 82. § (1) bekezdésén; a 2017. évi költségvetési törvény és a 2018. évi költségvetési törvény 1. számú mellékletének XLII., a költségvetés közvetlen bevételei és kiadásai című fejezetében, a 2. címszám, 1. alcímszámán; az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén és 11. § (1) bekezdésén; a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontján; a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a Ve. 222-225. §-án; az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

 

Budapest, 2018. január 16.

 

 

                                                                                         Prof. Dr. Patyi András

                                                                                a Nemzeti Választási Bizottság

                                                                                                       elnöke