A Nemzeti Választási Bizottság
54/2021. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a dr. Szele Ferenc (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában – 13 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Akarja-e Ön, hogy azt a 21. életévét betöltött személyt, aki 12 évnél fiatalabb gyermek sérelmére szexuális erőszakot követ el azt elmeállapotától függetlenül, a bíróság döntése alapján, kötelezően, kémiailag kasztrálják?”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2021. december 28-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
- A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2021. október 22-én személyesen nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez Szervezőt is beleértve huszonnyolc választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek mindegyike megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
- A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, így azt a Nemzeti Választási Iroda elnöke a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
- Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
- Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
- Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. A népszavazáshoz való jog további korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére nem tartható és nem kezdeményezhető népszavazás, hogy egyébként az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.
III.
[Az Alaptörvény módosítására irányuló tiltott tárgykör vizsgálata]
- A jelen eljárás tárgyát képező kezdeményezés célja, hogy egy új, a hatályos szabályozásban nem szereplő szankciót lehessen alkalmazni az abban megjelölt bűncselekmények elkövetőivel szemben. Tekintettel arra, hogy Magyarországon minden bűncselekmény törvényi tényállása és minden, a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben – természetes személlyel szemben – alkalmazható szankció egységesen egy jogszabályban, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben (a továbbiakban: Btk.) szerepel, a kérdés nyilvánvalóan a Btk. módosítására (is) irányul.
- A Nemzeti Választási Bizottság mindenekelőtt rögzíti, hogy Szervező korábban benyújtott már hasonló kérdést, amelynek hitelesítését a 44/2021. számú határozatával (a továbbiakban: NVBh.) megtagadta. Az említett határozatban a hitelesítés megtagadásának oka a kérdésegyértelműség hiánya volt, mivel Szervező által megfogalmazott korábbi kérdés „(…) – a szóba jöhető bűncselekményi kör meghatározása tekintetében – nagyfokú bizonytalanságot hordoz és legalább kétféleképpen értelmezhető (…)”, illetve „(…) a kasztráció kifejezés sem teljesíti az egyértelműség feltételét, mert legalább négyféle, különböző – és eltérő jogkorlátozással járó – jelentést hordoz magában (…)”. (NVBh., Indokolás [18] és [21]) A jelen határozat tárgyát képező kérdés a kasztrációt a szexuális erőszak bűntettének azon eseteire kívánja alkalmazni, amelyek passzív alanya 12. életévet be nem töltött személy. Az alkalmazási kör tehát a Btk. 197. § (2) bekezdésében, a (4) bekezdés a) pontjában és (4a) bekezdésben foglalt cselekmények elkövetőit foglalja magában. A kérdés alapján – különösen a kérdésben szereplő „kötelezően” fordulat okán – az is megállapítható, hogy Szervező szankcióként kifejezetten a nem önkéntes kémiai kasztráció bevezetését kívánja elérni.
- A Nemzeti Választási Bizottság az NVBh.-ban – ugyan az egyértelműség körében, de – azt is rögzítette, hogy a „kasztrálás” mint büntetőjogi szankció kapcsán elkerülhetetlen annak a vizsgálata, hogy annak a kezdeményezésben szándékolt alkalmazási formája összhangban van-e az Alaptörvénnyel. Ennek során a Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy annak bizonyos megvalósulási formái – a kínzás, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmába ütközése folytán – nemzetközi szerződésből eredő kötelezettséget sértenek, illetve az Alaptörvénnyel sincsenek összhangban (NVBh., Indokolás [24]). A Bizottság utalt arra is, hogy abban az esetben, ha a bíróság a szankció kiszabásakor nem vonhatja az értékelés körébe az elkövető személyi körülményeit (különösen egészségi állapotát) – a lehetséges értelmezések bizonyos eseteiben – a szabályozás megbontaná a hatályos szabályok szerinti büntetési rendszer koherens egységét és ezért nem felel meg az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése által a jogállami büntetési rendszerrel szemben támasztott követelményeknek (NVBh., Indokolás [29]).
- A Kúria következetes joggyakorlatot folytat az alapjogokat érintő országos népszavazási kérdésekkel összefüggésben, amelynek lényege szerint „[a]bban az esetben, ha az országos népszavazás aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdés alapjog-korlátozást érint, adott esetben vizsgálandó az is, hogy a kérdésre vonatkozó alapjog-korlátozás az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés alapján az Alaptörvény keretei között marad-e. Ha akár a Nemzeti Választási Bizottság, akár a Kúria arra a következtetésre jut, hogy a kérdésben rejlő alapjogi kollízió, vagy az adott alapjog valamely alkotmányos értékkel való ütközése csak az Alaptörvény módosításával oldható fel, akkor a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján nem bocsátható országos népszavazásra. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése, illetve a 8. cikk (3) bekezdés a) pont ekként kapcsolódik össze.” {Kúria Knk.IV.37.387/2015/3., Indokolás II. pont; utoljára: Knk.IV.40.648/2021/23., Indokolás [45]} Mindezekre figyelemmel a Nemzeti Választási Bizottság jelen ügyben is megvizsgálta, hogy a jelen kezdeményezés nyomán megalkotandó szabályozás az Alaptörvény keretei között marad-e és ennek során tekintettel volt az ügyben releváns alkotmánybírósági döntésekre.
- Az Alkotmánybíróság egy büntetőjogi szankció alkotmányosságának megítélésekor mindig abból indul ki, hogy „(…) a büntetési rendszer kialakításánál a törvényhozó szabadsága széles körben érvényesül. Bizonyos bűnelkövetői csoportok külön kezelése, súlyosabb megbüntetésük elvi lehetőségének biztosítása büntetőpolitikai kérdés. Az Alkotmánybíróságnak nem feladata a büntetőpolitikai célok, követelmények helyességéről és indokairól, így különösen azok célszerűségéről és hatékonyságáról dönteni, azt azonban vizsgálhatja, hogy a büntetéskiszabás rendjével kapcsolatos szabályok megállapítására vonatkozó diszkrecionális jogával összefüggésben a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alaptörvény valamely rendelkezésével. Az Alkotmánybíróságnak tehát arra van jogosítványa, hogy a büntetőpolitikát az Alaptörvény vonatkozó rendelkezései alapján vizsgálja meg, ennek során pedig különös tekintettel legyen az alapvető jogok védelmének alkotmányos büntetőjogi garanciáira. Alkotmányjogilag az nem kérdőjelezhető meg, hogy egy adott büntetőjogi szankció alkalmas-e a büntetőpolitikai célok elérésére, de a szankció alkalmazás jogszabályi feltételeinek alkotmányossága vizsgálható.” {23/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [33]-[34]}
- A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a jelen eljárás tárgyát képező kérdés alkotmányosságának vizsgálata azért merül fel, mert a kérdésben említett szankciót a bíróságnak mérlegelés nélkül szükséges kiszabnia, ha a kérdésben jelzett életkori feltételek beálltak és az említett bűncselekményi kör valósult meg. Ezentúl további, az elkövető személyét érintő feltételt a kérdés nem tartalmaz. Ugyan az alkotmánybírósági gyakorlat értelmében önmagában nem okoz alaptörvény-ellenességet az, ha a büntetéskiszabással kapcsolatosan a jogalkotó kötelezően alkalmazandó rendelkezéseket ír elő [lásd 13/2002 (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 85, 94.], de fontos garancia az is, hogy ugyan „(…) a jogkövetkezményeket kizárólag a törvényalkotó határozhatja meg, a konkrét esetben történő alkalmazás esetén a kompetencia azonban megoszlik a jogalkotó és a jogalkalmazó között. (…) Az egyes bűncselekmények természetéhez és súlyához igazodó büntetési rendszer és a büntetéskiszabás normatív előírásai együttesen szolgálják a jogállami büntetés funkcióját, a társadalom védelmét, a szankcióval történő arányos és megérdemelt viszonzást, valamint a speciális és a generális prevenciót. (1214/B/1990. AB határozat, ABH 1995, 571, 577.) A büntetés kiszabása során figyelembe kell venni a bűnelkövető személyi körülményeit, többek között az elkövető előéletét, a bűnismétlést, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményeket. A büntetőjog az elkövetés tekintetében különös, felelősségfokozó jelentőséget tulajdonít az ismételt elkövetésnek.” {23/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [40], [42]}
- A kémiai kasztráció egy orvos által végzett, illetve orvos által felügyelt tevékenység, amelynek lényege, hogy az érintettet anti-libidinális vagy anti-androgén hormonális készítményekkel kezelik azért, hogy az érintett szexuális vágyát megszüntessék, csökkentsék. A kezelés ennek megfelelően az egyén testi épségének, egészségének részét képező hormonháztartásába (hormonális egyensúlyába) történő gyógyszeres beavatkozásnak tekintendő, amely számos egészségügyi mellékhatással járhat. Amennyiben tehát a kémiai kasztrációt szankcióként alkalmazza a jogalkotó, az az érintett személy Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésében garantált testi és lelki egészséghez való jogának a korlátozását jelenti a szankció céljának elérése (a társadalom védelme, újabb bűncselekmény megelőzése) érdekében. Az Alkotmánybíróság – és az Emberi Jogok Európai Bíróságának – következetes gyakorlata szerint csak valamely büntetés bizonyos formáihoz szükségszerűen kapcsolódó jogkorlátozáson („szenvedésen”) túlmenő, további szenvedés és megalázás sérti az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésében, illetve az Emberi Jogok Európai Egyezménye 3. cikkében garantált kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmát. {684/B/2001. AB határozat, ABH 2004, 1545, 1554.; megerősítve: 32/2014. (XI. 3.) AB határozat, Indokolás [38], [49]; illetve Kudła kontra Lengyelország [GC], (30210/96.), 2000. október 26., 92–94. bekezdés} Ennek megfelelően a Nemzeti Választási Bizottság megítélése szerint a kémiai kasztráció – mint büntetőjogi szankció – alkalmazásával együtt járó egészségügyi mellékhatások felmerülése önmagában nem jelenti azt, hogy az az említett tilalom megsértését jelentené, ameddig a szabályozás megfelelő garanciát nyújt arra, hogy az alkalmazással járó egészségügyi mellékhatások nem minősülnek szükségtelenül felmerülő alapjogkorlátozásnak.
- Tekintettel a szóban forgó szankció specialitására, tehát arra, hogy a büntetés célját kifejezetten egy egészségügyi kezeléssel, egészségügyi beavatkozással kívánja megvalósítani, annak a büntetési cél elérésére való alkalmasságának bírói megítéléséhez elengedhetetlenül szükséges az érintett elkövető személyi körülményeinek, különösen egészségügyi állapotának ismerete. Utóbbi körülmény orvosszakmai kérdésnek minősül, ebből kifolyólag a szankciót alkalmazó bíró kizárólag orvosszakértői vélemény ismeretében van abban a helyzetben, hogy megalapozottan döntsön a kérdésben.
- A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben javasolt megoldás – annak kötelező, mérlegelést nem tűrő jellege miatt – a kémiai kasztráció mint szankció bíróság általi alkalmazása során nem teszi lehetővé a bíróság számára, hogy előzetesen értékelje az érintett elkövető személyi körülményeit (így azt sem, hogy az egészségügyi állapot vonatkozásában orvosszakértői véleményt szerezzen be) és azokat mérlegelve döntsön. A kezdeményezésben elérni kívánt szabályozás eredményeként a bíróságnak tehát abban az esetben is alkalmazni kell a szankciót, amikor annak szükségessége (azaz az elkövető szexuális vágyának a csökkentése, megszüntetése) a büntetőjogi felelősségről való döntés időpontjában már – bármely okból – okafogyottá vált, vagy abban az esetben is alkalmazási kötelezettséget jelent, amikor az elkövető egészségügyi állapota miatt a szóban forgó szankcióval járó egészségügyi mellékhatások – az egyébként fennálló egészségügyi problémákkal kumulálódva – meghaladnák azt a szükségszerűnek értékelhető szintet, amely az egymással szembekerülő alapjogok, alkotmányos célok (így az elkövető testi és lelki egészséghez való jogának, illetve az állam büntetőjogi igény érvényesítése jogának és kötelezettségének) mérlegelése alapján szükségesnek, arányosnak lenne értékelhető.
- Azáltal tehát, hogy a bíróság a szankció kiszabásakor nem vonhatja az értékelés körébe az elkövető személyi körülményeit (különösen egészségi állapotát) a szabályozás megbontaná a hatályos szabályok szerinti büntetési rendszer koherens egységét és ezért nem felel meg az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése által a jogállami büntetési rendszerrel szemben támasztott követelményeknek, valamint a kötelező alkalmazás kötelezettsége bizonyos esetekben az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésében garantált kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmának a sérelmét eredményezné.
- A Nemzeti Választási Bizottság a fentiek alapján megállapítja, hogy a szóban forgó kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás – az igenlő válaszok többsége esetén – olyan szabályozás megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amely nincs összhangban az Alaptörvénnyel, így annak kizárólag az Alaptörvény módosításával lehetne eleget tenni, azaz a kérdés burkolt alaptörvény-módosítást foglal magában, ezért az az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt tilalomba ütközik.
IV.
[A határozat indokolásának összegzése]
- A népszavazásra javasolt kérdés sérti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontját, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében fogalt hatáskörében eljárva – megtagadja.
V.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
- A határozat az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésén, az I. cikk (3) bekezdésén, a III. cikk (1) bekezdésén, a XX. cikk (1) bekezdésén, a 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, a Btk. 197. § (2) bekezdésén, a (4) bekezdés a) pontján és (4a) bekezdésén, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, a 4. § (3) bekezdésén, a 11. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 222-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2021. december 13.
Dr. Téglási András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke