A Nemzeti Választási Bizottság
55/2021. számú határozata
A Nemzeti Választási Bizottság a dr. Pócs Alfréd (a továbbiakban: Szervező) magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában – 13 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő
határozatot:
A Nemzeti Választási Bizottság az
„Akarja-e Ön, hogy a magyarságot máig sújtó trianoni trauma feldolgozása és a történelmi igazság érvényesítése érdekében az Országgyűlés a 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről XXXII. fejezetében, A köznyugalom elleni bűncselekmények közé sorolt 333.§ címét és szövegét a következőre módosítsa (az alábbi, vastag betűs szövegrészek betoldásával):
„A nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek, illetve a trianoni békediktátum révén elkövetett bűncselekmények nyilvános tagadása
333.§ Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által, valamint a trianoni békediktátum révén elkövetett népírtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest Pf: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2021. december 28-án 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás
I.
[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]
[1] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező első alkalommal 2021. október 22. napján postai úton eljárva nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából.
[2] A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kezdeményezés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte annak előzetes formai vizsgálatát. Az összesen 23 támogató választópolgári aláírás tekintetében megállapította, hogy a támogató választópolgárok közül többen – akik egyébként rendelkeztek érvényes magyarországi lakcímmel, ennek ellenére – a benyújtott nyilatkozaton még sem tüntették fel lakcímüket. Megállapítható volt továbbá, hogy a Szervező, illetve további 3 támogató választópolgár által sajátjukként megadott személyi azonosítók nem szerepelnek a központi névjegyzékben, illetve egy támogató választópolgár a lakcímén kívül a személyazonosítóját sem tüntette fel. Tekintettel a fentiekben rögzítettekre, a Nemzeti Választási Iroda az Nsztv. 4. § (4) bekezdésében foglalt kötelezettségének nem tudott eleget tenni és a kérdés feltevését támogató választópolgárok vonatkozásában a választójog ellenőrzését nem tudta elvégezni. A fentiek alapján a Nemzeti Választási Iroda elnöke a kérdést a 9/2021. NSz. számú határozatával elutasította, mivel a kezdeményezés nem teljesítette az Nsztv. 4. § (1) bekezdésének azon előírását, hogy a kérdést legalább húsz, de legfeljebb harminc választópolgár támogató aláírásával ellátva kell benyújtani
[3] A népszavazásra javasolt kérdést Szervező ismételten 2021. november 16-án – határidőben – postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz az Nsztv. 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. A benyújtás során a népszavazásra javasolt kérdéshez a Szervezőt is beleértve 31 választópolgár támogató aláírása került csatolásra, amelyek közül 30 megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek, ezért a népszavazásra javasolt kérdést az NVI elnöke – az Nsztv. 10. § (2) bekezdésére figyelemmel – a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.
II.
[Az országos népszavazás funkciója]
[4] Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
[5] Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[6] Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, amely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. A népszavazáshoz való jog további korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére nem tartható és nem kezdeményezhető népszavazás, hogy egyébként az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.
III.
[A népszavazási kezdeményezés történelmi és jogi háttere]
[7] Szervező által trianoni békediktátumnak nevezett trianoni békeszerződést megelőzően Ausztria-Magyarország volt császári és királyi kormánya és az antanthatalmak között az I. világháborút lezáró fegyverszünet 1918. november 3. napján került aláírásra.
[8] A világháborút lezáró trianoni békeszerződés a Párizs környéki békeszerződések rendszerének részét képezte, amely 1920. június 4. napján az I. világháborúban győztes hatalmak és a vesztes Magyarország mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik utódállama között jött létre. A békeszerződést az Északamerikai Egyesült Államokkal, a Brit Birodalommal, Franciaországgal, Olaszországgal és Japánnal, továbbá Belgiummal, Kínával, Kubával, Görögországgal, Nikaraguával, Panamával, Lengyelországgal, Portugáliával, Romániával, a Szerb-Horváth-Szlovén Állammal, Sziámmal és Cseh-Szlovákországgal 1920. június 4. napján a Trianonban kötött békeszerződés becikkelyezéséről szóló 1921. évi XXXIII. törvény iktatta be a magyar jogrendszerbe.
[9] A békeszerződés több részből állt, tartalmazta a Nemzetek Szövetségének alapokmányát, rögzítette az új magyar állam határait, Magyarországnak a szomszéd- és a többi országgal szembeni kötelezettségeit, a katonai megkötéseket, foglalkozott a hadifoglyok helyzetével, a háborús bűntettekkel, valamint a jóvátétellel is.
[10] A népszavazási kezdeményezésben foglalt jogalkotás előzményeként tekinthető a 2010. április 10-ével hatályba lépő jogalkotás, amelynek eredményeként a jogalkotó a holokauszt nyilvános tagadását a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2010. évi XXXVI. törvénnyel új bűncselekményként beiktatta az akkor hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénybe (a továbbiakban: régi Btk.). A régi Btk. kiegészítésének célja a törvényjavaslathoz fűzött indokolás szerint a gyűlöletkeltés elleni hatékonyabb büntetőjogi fellépés volt. Ezt követően a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2010. évi LVI. törvény 2010. július 23-ai hatállyal módosította mind a bűncselekmény elnevezését, mind a törvényi tényállását. Ezzel a bűncselekmény elnyerte a ma is ismert elnevezését, amelyhez a következő tényállás társult: „aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A módosító javaslathoz fűzött indokolás szerint büntetőjogi szempontból is azonos mércével szükséges mérni a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneit, ezért nem tehető különbség a nácizmus és a kommunizmus áldozatainak emberi méltóságát, kegyeleti jogait sértő megnyilvánulások büntetőjogi megítélésében. A bűncselekmény egy stilisztikai módosítást, illetve az elkövetési magatartás kiegészítését követően nyerte el hatályos normaszövegét, amit a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 333. §-a ekként tartalmazza: „[a]ki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népírtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
IV.
[Az Alaptörvény módosítására irányuló tiltott tárgykör vizsgálata]
[11] A jelen eljárás tárgyát képező kezdeményezésben szereplő kérdés kifejezetten arra irányul, hogy az Országgyűlés módosítsa A nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása elnevezésű bűncselekménynek a Btk. 333. §-ában foglalt törvényi tényállását. Szervező a kérdésben – mind a jogalkotó, mind a választópolgárok számára – egyértelműen, normaszöveg-javaslat formájában megjelölte azt, hogy pontosan milyen tartalommal tartja szükségesnek kiegészíteni az említett bűncselekmény jelenleg hatályos törvényi tényállásának a szövegét.
[12] Az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdése szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az államtól, és elsősorban a jogalkotótól azt követeli meg, hogy a jog egésze, egyes részterületei és szabályai világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára is előre láthatóak legyenek. A jogbiztonság egyik legfontosabb alapkövetelménye a jogszabályok kiszámíthatósága és az egyes jogi normák egyértelműsége. {9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.; 38/2012. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [84]; 3047/2013. (II. 28.) AB határozat, Indokolás [13] és [16]; 3106/2013. (V. 17.) AB határozat, Indokolás [8]; 24/2013. (X. 14.) AB határozat, Indokolás [48]; 33/2014. (XI. 7.) AB határozat, Indokolás [32]} Kifejezetten a büntetőjogi normákkal kapcsolatban állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy „a büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével tilalmazott magatartást leíró diszpozíciónak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény a védett jogtárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatása.” {30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 176.; megerősítve: 4/2013. (II. 21.) AB határozat, Indokolás [59], összefoglalóan: 3258/2015. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [24]}
[13] A fentiekben ismertetett alaptörvényi rendelkezés Alkotmánybíróság által kibontott tartalma alapján a Nemzeti Választási Bizottság szükségesnek tartotta, hogy a kezdeményezés vonatkozásában az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerinti – az Alaptörvény módosításával kapcsolatos – tiltott tárgykörbe ütközés vizsgálatát elvégezze.
[14] A Nemzeti Választási Bizottság figyelemmel volt arra is, hogy – az érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom miatt – a büntetőjogalkotás tekintetében az Alkotmánybíróság még hangsúlyosabban vizsgálja a normavilágosság és a kiszámíthatóság követelményét, mint más jogágakat érintő jogalkotás esetén {hasonlóan: 44/2021. NVB határozat, Indokolás [11]}.
[15] A jelen ügy tárgyát képező kérdésben szereplő bűncselekmény hatályos normaszövege alapján a Btk. azt a személyt rendeli büntetni, aki „a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népírtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik”. Szervező által javasolt kérdés a hatályos törvényi tényállás kiegészítésével a büntetőjogi fenyegetettséget „a trianoni békediktátum révén elkövetett”, a jelenleg hatályos törvényben szereplőkkel azonos cselekmények tagadására, kétségbe vonására, jelentéktelen színben való feltüntetésére, vagy igazolni törekvésére terjeszti ki.
[16] A Nemzeti Választási Bizottság megítélése szerint a büntetőjogi felelősségnek az említett tényállási elem beiktatásával történtő kiterjesztése nem felel meg a jogbiztonság és az alkotmányos büntetőjog határozottságot, egyértelműséget és az önkényes jogalkalmazás lehetőségét kizáró követelményének. A „trianoni békediktátum révén elkövetett” fordulat ugyanis oly mértékben határozatlannak tekintendő, amely alapján nem állapítható meg, hogy a törvényi tényállásban meghatározott elkövetési magatartások (tagadás, kétségbevonás, jelentéktelen színben feltüntetés vagy igazolni törekvés) – szemben a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett cselekményekkel – pontosan ki által, hol, milyen időszakban elkövetett népirtásra, vagy más emberiesség elleni cselekményekre vonatkoztathatók. A „révén” névutó általánosan elfogadott jelentése ugyanis: valaki/valami által, közreműködésével, segítségével, következtében, miatt. A trianoni békeszerződés ugyanakkor nem tartalmaz semmilyen olyan rendelkezést, ami előírná, ösztönözné vagy lehetőséget teremtene népirtás vagy más emberiesség elleni cselekmény elkövetésére {lásd Indokolás [8]-[9]}. Figyelemmel erre a tényre, még a trianoni békeszerződés hatálybalépését követően, a békeszerződés által érintett földrajzi területen elkövetett esetleges emberiesség elleni cselekmény és a szerződés rendelkezései között sem azonosítható olyan releváns ok-okozati összefüggés, ami által értelmezhető lenne annak „a trianoni békediktátum révén” történt elkövetése. Márpedig – ahogy az Alkotmánybíróság korábban megállapította – egy jogszabály esetén „(…) nemcsak, hogy elvárható a mondatfűzés grammatikai hibátlansága, a norma logikai egységének és közérthetőségének biztosítása – mivel az alkalmazhatóságnak ez az alapja -, a normavilágosság alkotmányos követelmény is az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése alapján; ugyanezt továbbá a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban Jat.) 2. § (1) bekezdése kifejezetten rögzíti is (»A jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie«).” {3047/2013. (II. 28.) AB határozat, Indokolás [16]}
[17] Az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdése szerint tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak. A Nemzeti Választási Bizottság az idézett alaptörvényi rendelkezés alapján nyilvánvalóan nem foglalhat állást a kezdeményezésnek a történelemtudomány terrénumába tartozó kérdéseiben, de a kérdés alkotmányos összefüggéseinek vizsgálata keretein belül teljes mértékben mégsem hagyható figyelmen kívül annak történelmi háttere. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint ugyanis a kérdésben szereplő normakiegészítés – előző bekezdésben említett, grammatikai okból eredő – bizonytalanságát, kiszámíthatatlanságát tovább fokozza a tény, hogy kifejezetten a trianoni békeszerződéssel szoros összefüggésben nem azonosíthatók olyan, a társadalom széles körében ismert – a szóban forgó elkövetési magatartások által érintett – történelmi események, mint a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek esetében. Ennek azért van jelentősége, mert utóbb említett esetkör alkotmányos vizsgálata során az Alkotmánybíróság éppen azt állapította meg, hogy „(…) a nemzeti szocialista és a kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más emberiség elleni cselekmények ténye, mint evidens, történetileg vitathatatlan, emellett még napjainkban is az állampolgárok emlékezetében eleven emlékként továbbélő, múltbéli események köre. A törvényalkotó szóhasználata alapján megállapítható, hogy a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek tagadása bűntettének tárgyát nem csupán azok a tettek képezik, amelyek a nemzetközi jog, illetőleg a belső nemzeti jog szerint a népirtás, illetve az emberiség elleni cselekmények törvényi tényállását kimerítik, hanem – figyelemmel a bűncselekmény Btk.-beli megnevezésére, valamint arra, hogy a törvényi tényállásban emberiség elleni cselekmény és nem bűncselekmény szerepel – minden, a népirtáshoz és emberiség elleni cselekményhez fogható súlyú, általános történelmi evidenciaként elfogadott, a nemzeti szocialista és a kommunista diktatúrák alatt véghezvitt rémtett is. (…) A törvény szövegének nyelvtani és teleologikus értelmezése alapján nyilvánvaló, hogy a törvényalkotó a »más, emberiség elleni cselekmények« fogalma alatt azokat a bűnöket érti, amelyek – súlyuk alapján – a népirtáshoz foghatóak és ezért ahhoz hasonló megítélést érdemelnek.” {16/2013. (VI. 20.) AB határozat, Indokolás [20]-[21]} A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az említett történelmi evidencia nem érvényesül az egyébként is bizonytalan tartalmú, kezdeményezésben szereplő esetkör vonatkozásában, mindez pedig azzal a következménnyel jár, hogy a norma címzettjei számára sem egyértelmű, hogy mely magatartásukkal követnek el bűncselekményt.
[18] A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint az előzőekben kifejtettek alapján az is megkérdőjeleződik, hogy a kezdeményezésben javasolt jogalkotás valóban eleget tenne-e annak az alkotmányos követelménynek, amely szerint a büntetendő magatartások körének meghatározása nem lehet önkényes. Az állami büntetőhatalom gyakorlásának egyik megnyilvánulási formája a jogalkotó azon döntése, hogy – mérlegelve az adott magatartás társadalomra veszélyességét – valamely cselekményt bűncselekménnyé nyilvánít. Valamely magatartás büntetendővé nyilvánításának szükségességét ugyanakkor szigorú mércével kell megítélni: a különböző életviszonyok, erkölcsi és jogi normák védelmében az emberi jogokat és szabadságokat szükségképpen korlátozó büntetőjogi eszközrendszert csak feltétlenül szükséges esetben indokolt igénybe venni akkor, ha a társadalmi, gazdasági célok, értékek megóvása más módon nem lehetséges {vesd össze: 30/1992. AB határozat, ABH 1992, 167, 176.; 8/2017. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [53]; 18/2020. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [64]}. Amennyiben ugyanis nem azonosíthatók olyan, a közvélemény számára széles körben ismert, történelmi evidenciaként érvényesülő, a trianoni békeszerződéssel közvetlen kapcsolatban álló – népirtásnak vagy más, emberiesség elleni cselekménynek minősülő – események, azok tagadásának, kétségbe vonásának, jelentéktelen színben való feltüntetésének, vagy igazolni törekvésének büntetendővé nyilvánítása – a büntetőjog ultima ratio jellegének figyelmen kívül hagyása folytán – az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmével is járna {lásd: 4/2013. (II. 21.) AB határozat, Indokolás [55]- [56]}.
[19] A kezdeményezésben szereplő jogalkotási javaslat tehát nem tesz eleget annak a követelménynek, hogy a jogszabályok világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára is előre láthatóak legyenek. Ennél fogva a kezdeményezés szerinti jogszabálymódosítás sérti a jogállamiság részét képező jogbiztonság elvét, valamint figyelmen kívül hagyja a büntetőjog ultima ratio jellegét (mint a jogállamiságból eredő, a büntetőjog egész rendszerére vonatkozó alkotmányos követelményt), ezért az több okból sem felel meg az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdésében foglalt alkotmányos követelménynek.
[20] A Nemzeti Választási Bizottság a fentiek alapján megállapítja, hogy a szóban forgó kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás – az igenlő válaszok többsége esetén – olyan szabályozás megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amely nincs összhangban az Alaptörvénnyel, így annak kizárólag az Alaptörvény módosításával lehetne eleget tenni, tehát a kérdés burkolt Alaptörvény-módosítást foglal magában, ezért az az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjában foglalt tilalomba ütközik.
V.
[A határozat indokolásának összegzése]
[21] A népszavazásra javasolt kérdés sérti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontját, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését – az Nsztv. 11. § (1) bekezdésében fogalt hatáskörében eljárva – megtagadja.
VI.
[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]
[22] A határozat az Alaptörvény 8. cikk (1) és (2) bekezdésén, a 8. cikk (3) bekezdés a) pontján, a B) cikk. (1) bekezdésén, a X. cikk (2) bekezdésén, az Nsztv. 3. § (1) bekezdésén, 4. § (3) bekezdésén, és a 11. §-án, az 1921. évi XXXIII. törvényen, a 2010. évi CXXX. törvény 2. § (1) bekezdésén, a 2012. évi C. törvény 333. §-án, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2021. december 13.
Dr. Téglási András
a Nemzeti Választási Bizottság
elnöke